A házasságok felbomlása ma már nem elsősorban válás, hanem gyakran valamelyik társ halála miatt következik be. Különösen fájdalmas ez, ha fiatal vagy középkorú emberek halnak meg hirtelen, egy vagy több gyermeket hagyva maguk után, akár újszülöttet is. Fontos megjegyezni, hogy nem mindegy, hogy a megözvegyült ember nő-e vagy férfi, mivel a társadalmi elvárások és a kapott segítség mértéke jelentősen eltérhet.
Társadalmi elvárások és segítségnyújtás
Egy özvegyasszonyról még mindig sokkal többen gondolják, hogy egyedül is boldogul, bár anyagilag valószínűleg rosszabbul fog állni és kevesebb segítséget kap a családjától. Az özvegyemberről azonban azt szokták gondolni, hogy mihamarabb meg kellene nősülnie, hogy anyát adjon a gyerekeinek, mert ő egyedül úgyse tudja őket felnevelni. Nagyobb eséllyel kap segítséget is nőrokonoktól.
Az is valószínű, hogy egy jól szituált, társadalmi státusszal rendelkező özvegy férfinak még akkor sem túl nehéz feleséget találnia, ha több gyermeke is van, hiszen mindig lesz jelentkező, aki a gyermektelen szingli státuszból szívesen vált a többgyermekes, megbecsült családanya és xy úr felesége státuszba. Egy özvegyasszony ugyanakkor, még ha hasonlóan jó társadalmi helyzet is jellemzi, általában nem emel a férje státuszán, és a férfiak egyébként is sokkal kevésbé éreznek hajlandóságot arra, hogy más porontyát neveljék. Vagyis megözvegyülve egy nő inkább olyan partnerre számíthat, aki nem akar összeköltözni vele és többé-kevésbé távol tartja magát a feladatoktól.
Az özvegység statisztikai háttere Magyarországon
A Központi Statisztikai Hivatal 2020-as adatai szerint a 15 éves kor feletti magyar lakosság mintegy 10,5 százaléka özvegy. Az özvegység a nők 16,6 százalékát érinti, míg a férfiak körében ez a szám jóval alacsonyabb, csupán 3,7 százalék. A számok egyértelművé teszik: lényegesen több özvegy nő él ma Magyarországon, mint özvegy férfi, ráadásul az életkor előrehaladtával még tovább növekszik a megözvegyült nők aránya.
Ennek az egyik legfőbb oka, hogy Magyarországon a nők átlagosan közel hét évvel többet élnek, mint a férfiak: a KSH 2019-es számai alapján a nők születéskor várható átlagos élettartama kb. 79 év, míg a férfiaké ennél valamivel kevesebb, nem éri el a 73-at. A középkorú férfiak magas halálozási aránya miatt az idősebb korosztályban már kifejezetten magas a nők aránya.
| Nem | Özvegyek aránya (15+ év) | Várható élettartam (születéskor) |
|---|---|---|
| Nők | 16,6% | kb. 79 év |
| Férfiak | 3,7% | kb. 73 év |
A gyászfolyamat és a lelki támogatás
A Holmes és Rahe által összeállított ún. Életesemény-lista szerint is a házastárs elvesztése a legnagyobb stresszel járó esemény az emberek életében. Az özvegyek halálozási aránya magasabb, mint a velük egyidős házasoké, különösen a férj vagy feleség halálát követő első évben. Ennek hátterében olyan tényezők húzódnak, mint „a kedvezőtlenebb anyagi, társadalmi és szociális helyzet, valamint a negatív irányba változott pszichológiai státusz, vagyis az érzelmi stressz megemelkedése, a pszichológiai támogatás csökkenése és az érzelmi biztonságot nyújtó házastárs hiánya”.
A gyász időszakában - kortól függetlenül - megnő a pszichés zavarok gyakorisága, a leggyakrabban a depresszió és a szorongás tünetei jelentkeznek, olykor öngyilkossági gondolatok. Fontos megvizsgálni és kifejezni a fojtogató, negatív érzelmeket és érzéseket. Hangosan és erőteljesen kimondani a jövővel kapcsolatos félelmet, az érzést, mintha félbe vágtak volna bennünket, az elhagyatottság érzését, az elkerülhetetlen bűntudatot azért, amit nem tettünk meg, és azért, amit ez után a csapás után gondolunk, hogy meg kellett volna tenni; a hiány következtében különösen esténként átélt szörnyű ürességet.
Engedjük meg magunknak, hogy ne csak magányosan sírjunk, hanem azok előtt is, akik tudják, hogy ezek a könnyek aranyat érnek: „… csak a már kisírt szemekkel lehet jól látni”. A gyászolás nem a felejtést jelenti, hanem az elhunythoz való kapcsolódás formájának a megváltozását. A magány persze megmarad. A fizikai jelenlét hiánya óriási. Hozzátartozóink szeretete nem tudja pótolni ezt az űrt, de lehetséges, hogy idegen emberek, akik hasonló szenvedésen mentek keresztül, tudnak vigaszt nyújtani. Ezért érdeke egy özvegynek, férfinak, nőnek, hogy ne habozzon kopogtatni egy olyan társaság ajtaján, mely segítségére lehet.
Anyagi és társadalmi kihívások
Az özvegység a legtöbb esetben anyagi és társadalmi lecsúszást von maga után. Ennek fájdalmasan egyszerű okai vannak: egy kereső kiesik, az otthon fenntartásának költsége megemelkedik, hirtelen drágább lesz az élet, és minden, ami korábban két ember feladata volt, egyik pillanatról a másikra egy ember terhe lesz. „Az özvegy nőknek kevés esélyük van az újrakezdésre. A hagyományos női szerep miatt a nők általában könnyebben élik meg a mindennapokat, hiszen a háztartásvezetés korábban is rájuk hárult. Többnyire élőbb és bizalmasabb kapcsolatban állnak a család többi tagjával, beleértve a gyerekeket is. A férfiak inkább elesettebbek és gyámoltalanabbak. Önmaguk ellátása sokkal nagyobb terhet jelent számukra. A másik nem részéről viszont sokkal kapósabbak. Ráadásul a nők sokkal többen is vannak, mint a férfiak” - magyarázta Tóth Olga szociológus.
A magukra maradt időseket ráadásul társadalmi elszigetelődés is sújtja. Bizonyára mi is ismerünk olyan egyedül élő nyugdíjast, aki - miután magára marad - az otthonába szorul, és a családja, hozzátartozói alkalmankénti látogatásait leszámítva alig él szociális életet, a rádió vagy a tévé hangjával igyekszik elnyomni a magányát.
A magány hatása a férfiakra
Egy felmérés szerint az 50 év felettiek negyedét komolyan fenyegeti a magány és az egyedüllét. Amerikai kutatók arra is rámutattak, hogy kimutatható összefüggés van a magány és a depresszió között, továbbá hogy az elmagányosodás hatással van a szellemi hanyatlásra is, megnöveli a demencia kockázatát. Amerikai kutatók végezték el azt a vizsgálatot, amiből kiderült, hogy a magányosan élő férfiak, ez a nőkre is érvényes, 50 százalékkal nagyobb eséllyel halnak meg idő előtt, mint a kellemes, jó párkapcsolatban élő társaik.
A férfiaknak azért is nehezebb a magánnyal, az egyedülléttel megküzdeniük - noha ez az állapot nemtől független -, mert sokkal nehezebben beszélnek az érzéseikről, sérelmeikről, csalódásaikról, mivel erre nevelték őket. „Nehogy sírni kezdj, mert kinevetnek a lányok!” vagy „Egy igazi fiú nem nyafog, nem panaszkodik, tessék hősiesen viselkedni!” - ezek a gyermekkori mondatok belevésődnek a kisfiú lelkébe, sejtszinten nyomot hagynak, és sajnos ezt cipelik tovább kamaszként, ifjúként, majd felnőttként. Ez a szülői magatartás végtelenül helytelen és hatalmas törést okoz a személyiségfejlődésben, derékba törheti az önbecsülést, illetve erősíti az elszigetelődést, a társtalansággal való elégedettséget.
Az egészségre is rosszul hat a tartós magány. Ma már tudományosan is bizonyított, hogy a társtalanság, a magány, a társadalmi elszigeteltség növeli a vérben a fibrinogén szintjét, ami egy természetes stresszreakció, de ha túl sok az ilyen protein, akkor növeli a vérnyomást és a zsír lerakódását az artériákban, az erekben. A stressz, a vérnyomás emelkedése, az esetleges érelzáródás további betegségek kialakulását válthatják ki. Vannak, akik a feszítő élethelyzeteket, a szorongást alkohollal, túlzott dohányzással, étkezéssel kompenzálják, míg mások nyugtatókat, kedélyjavítókat, altatókat kezdenek szedni.
Mit tesz a társadalmi elszigeteltség az agyaddal – Hogyan tehetjük jóvá a károkat?
Új partner keresése és a gyerekek igényei
A megözvegyült embernek sokszor kell kompromisszumokat kötnie, és lehet, hogy nem annyira az érzelmek és az erotika fogja vezetni a választásban, mint egy elváltat, vagy egy szinglit. Az özvegyeknek sokszor talán még lelkifurdalást is okoz, ha túlságosan vonzódnak az új partnerhez és könnyebben belesimulnak egy olyan helyzetbe, ahol elsősorban a család jólétét tartják szem előtt, és csak másodsorban a saját boldogságukat. Ha a gyerekek igényeiről van szó, akkor talán teljesen más típusú partner a megfelelő, mint akkor, ha csupán a saját vágyaink vezérelnek.
Így kerülhet előtérbe valaki, akinek van pedagógiai érzéke, tud főzni, szívesen marad otthon és menedzseli a családot, bele tud simulni abba a rendszerbe, ami az első házastárs idejében kialakult. Vagyis aki világnézetileg és életmódban teljesen passzol. Ha nem alapvető igényünk a szenvedély (és sokak számára nem az), akkor ez teljesen jól működhet. De elsülhet visszafelé is. És az azért kemény, ha az ember évekig neveli más gyerekeit, majd kiderül, hogy őt nem szeretik és csak házvezetőnőnek kellett.
Örökölt családi minták és az elköteleződés hiánya
Joggal merül fel az a kérdés, hogy egy helyes, intelligens, jó megjelenésű, a nők számára vonzó férfi miért válik „magányos farkassá”, és válik képtelenné a párkapcsolat kialakítására. A válasz egyszerűnek tűnik, de megélni sokkal nehezebb. Ha egy férfinak ugyanis gyermekkorában, a stabilitásban, a szülőkhöz való kötődésben hiánya keletkezett, tudattalanul is azt figyeli felnőttkorában, hogy képes-e őt bármely számára kedves nő elfogadni.
A gyermekkori rossz minta szerint, sokan ma is úgy vélik, hogy nem férfias, nem domináns viselkedés panaszkodni, a fájó érzésekről másokkal beszélgetni. Ez egy téves és veszélyes szemlélet. Az elfojtásból, a megfelelési kényszerből egyetlen életkorban sem születnek pozitív, kellemes, megoldás felé vezető érzések, élmények.
tags: #ozvegy #pasi #kisgyerekkel