Az orvosi oxigén oxigént tartalmaz, amely az élethez nélkülözhetetlen gáz. Az oxigénnel végzett kezelés történhet normál nyomáson vagy magas nyomáson. Az újszülöttkori oxigénhiány egy olyan állapot, amelyben a csecsemő nem kap elég oxigént a születést megelőzően, annak során vagy közvetlenül azt követően. Az újszülöttkori oxigénhiány egyéb elnevezései a perinatális vagy újszülöttkori asphyxia. A szervezet elégtelen oxigénellátása következtében a baba véroxigénszintje alacsony lehet (hypoxia), vagy túl sok sav halmozódhat fel (acidózis) a baba vérében.
Ez az állapot súlyos szövődményeket okozhat, és akár életveszélyes is lehet, ezért azonnali kezelést igényel. Ebben a cikkben bővebben olvashat az újszülöttkori oxigénhiány okairól és tüneteiről, valamint a lehetséges szövődményekről, a kezelésről és a prevencióról.
Az újszülöttkori oxigénhiány okai és rizikófaktorai
Az oxigénhiányos állapot kialakulásának hátterében leggyakrabban rossz lepényi működés áll. Hogy ki milyen lepényt „kap”, az persze a nő szülést megelőző életmódjától, aktuális egészségi állapotától és genetikai tényezőktől is függ. Többféle tényező is okozhat újszülöttkori oxigénhiányt, melyek kapcsolódhatnak az édesanyához és a magzathoz:
- Gyógyszerhatás
- Köldökzsinór-előesés
- Köldökzsinór összenyomódása
- Túlhordás (következtében felléphet pl. meconium-aspirációs szindróma: a magzat magzatvíz és meconium (magzatszurok, azaz az első széklet) keverékét lélegzi be)
- A méhlepény leválik a méhfalról
- Fejlődési rendellenességek
- Koraszülés: ha a csecsemő a 37. hét előtt születik
- Magzatvíz-embólia: ugyan ritkának számít, de ez a szövődmény - amelyben a magzatvíz bejut a várandós nő vérkeringésébe és allergiás reakciót okoz - nagyon súlyos
- Méhrepedés: szignifikáns összefüggés van a méh izmos falának repedései és az újszülöttkori oxigénhiány között
- Fertőzés a szülés során
- Hosszan tartó vagy nehéz szülés
- Az édesanya magas vagy alacsony vérnyomása a terhesség alatt
- Vérszegénység: a vérszegénységben szenvedő édesanya és/vagy csecsemő esetében a vérsejtek nem szállítanak elegendő oxigént.
Az újszülöttkori oxigénhiány rizikófaktorai:
- A várandós személy életkora 20-25 év között van
- Ikerszülés
- A várandós személy nem vesz részt a terhesgondozásokon
- Alacsony születési súly
- A magzat rendellenes helyzete a szülés során
- Preeclampsia (terhességi toxémia), vagy eclampsia (eszméletvesztéssel járó rángógörcs)
- Kórelőzményben szereplő (korábbi szülés alkalmával előforduló) újszülöttkori oxigénhiány.
Tünetek és diagnózis
A születés során előforduló tünetek a következők lehetnek:
- Szokatlan bőrszín
- A baba erőtlenül sír fel vagy nem sír fel
- Alacsony pulzusszám
- Gyenge izomtónus
- Rennye reflexek
- Légzés hiánya vagy légzési nehezítettség
- Magzatszurokkal szennyezett magzatvíz
- Rohamok
- Elégtelen keringés
- A baba erőtlen vagy letargikus
- Alacsony vérnyomás
- Vizeletürítés hiánya
- Véralvadási zavar.
A születést követő oxigénhiány súlyosságának megítélésére az APGAR-pontozást (0-10 pont) használják az egészségügyi szakemberek. Vagyis, minden megszületett csecsemőt a lenti öt funkció alapján 0-2 pont között értékelnek, az első, az ötödik és a tizedik percben. Ez a mozaikszó az alábbiakból áll össze:
- Appearance: arc- és testszín
- Pulse: pulzus
- Grimace: grimasz (pl. légutak leszívására adott válasz)
- Activity: aktivitás, izomtónus
- Respiration: légzés
Amennyiben ez a pontérték 0-3 közötti, akkor súlyos, ha 4-7 közötti az érték, akkor közepes-enyhe fokú hypoxiás állapotról beszélünk.
Az újszülött első „osztályzata” az Apgar-érték. Az első és az ötödik percben 0-2 közötti számokkal értékelik a baba légzését, szívműködését, bőrszínét, reflexeit, izomtónusát. Ebből jön össze legjobb esetben tíz pont. Jelenleg az a gyakorlat, hogy a megszületés utáni első és ötödik életpercben mért ötös Apgar-érték alatt mindenképpen hívni kell a koraszülött- és újszülöttmentésre felkészült rohamkocsit, nyolcasnál már biztosan nem. A kettő közötti értékeknél a helyi orvos dönt. Az oxigénhiányos állapot kialakulásának hátterében leggyakrabban rossz lepényi működés áll.
Az újszülöttkori oxigénhiány rövid- és hosszú távú hatásai, következményei
Az újszülöttkori oxigénhiány azonnali kezelése segíthet csökkenteni a hosszú távú szövődmények megjelenésének kockázatát. Az élettani légzés visszatérése előtt eltelt idő és az oxigénhiány súlyossága befolyásolhatja a rövid- és hosszú távú hatásokat.
Az újszülöttkori oxigénhiány rövid távú hatásai:
- Acidózis - a szervezet sav-bázis egyensúlyának veszélyes felborulása
- Légzési elégtelenség
- Magas vérnyomás
- Véralvadási zavarok
- Veseproblémák.
Az újszülöttkori oxigénhiány hosszú távú hatásai:
Az újszülöttkori oxigénhiány hosszú távú hatásai vagy szövődményei az oxigénhiány súlyosságától függően eltérőek lehetnek. Ha a baba körülbelül 5 percig nem lélegzik, fennáll az agykárosodás kockázata. Az enyhe vagy közepesen súlyos oxigénhiány kognitív és viselkedésbeli változásokat okozhat gyermekkorban, kamaszkorban és felnőttkorban is.
A hosszú távú hatások a következőket foglalhatják magukba:
- Hiperaktivitás
- Autizmus spektrumzavar
- Figyelemzavar
- Alacsony intelligenciahányados
- Skizofrénia
- Pszichotikus zavarok felnőttkorban.
A súlyos fokú oxigénhiány hosszú távú hatásai lehetnek:
- Értelmi fogyatékosság
- Cerebrális parézis (agyi bénulás)
- Epilepszia
- Látás- vagy halláskárosodás.
Oxigénterápia újszülötteknél
Az oxigén különös elővigyázatossággal alkalmazható újszülötteknél és koraszülött csecsemőknél. Az elővigyázatosságra a nemkívánatos események (például szemkárosodás) kockázatának mérséklése céljából van szükség. Esetükben a lehető legalacsonyabb, még hatásos oxigénkoncentrációt kell választani a megfelelő oxigenizáció eléréséhez. Különös elővigyázatosság szükséges a vér megemelkedett szén-dioxid-szintje esetén, amely az oxigén hatását semlegesíti.
Ha a vér alacsony oxigénszintje miatt légzési problémái vannak, illetve ha erős fájdalomcsillapítókat szed, a kezelőorvos általi szoros megfigyelés szükséges. Koraszülötteknél és újszülött csecsemőknél az oxigénterápia szemkárosodáshoz vezethet (koraszülött retinopátia). A baba optimális kezelése érdekében a kezelőorvos határozza meg az alkalmazandó, megfelelő oxigénkoncentrációt. Az orvosi oxigén egy belélegzésre szolgáló gáz, amelynek adagolását speciális eszközökkel, például orrkatéteren vagy arcmaszkon keresztül végzik. Ha nem tud önállóan lélegezni, mesterséges lélegeztetést (lélegeztetőgépet) fognak alkalmazni. Altatás során különleges visszalégző/recirkuláló megoldást alkalmaznak, amelynél a kilélegzett levegő újra belélegzésre kerül.
Az oxigén közvetlenül a véráramba is adható egy ún. oxigenátor használatával, többek között szív-tüdő készülékkel végzett szívműtét esetén, és olyan körülmények között, amelyek extrakorporális keringést igényelnek.
Adagolás újszülötteknél
Újszülötteknél a belégzési oxigénkoncentrációt 40% alatt kell tartani, és csak nagyon ritka, kivételes esetekben szabad 100%-ig felemelni. Esetükben a lehető legalacsonyabb, még hatásos oxigénkoncentrációt kell választani a megfelelő oxigenizáció eléréséhez. Az oxigénszaturáció ingadozásait el kell kerülni. Egészséges újszülötteknél a preductalis oxigénszaturáció csak a kb. 10 perces korban éri el a 90% körüli értéket, oxigént csak ezen értékek alapján adjunk. Használjunk pulzoximétert, az érzékelőt jobb csuklóra vagy a kézfejre helyezzük fel. Értékelhető eredményt kb. 30 másodperc múlva kapunk. A pulzoximéter által mért értékek a következők:
| Kor (perc) | Oxigénszaturáció (%) |
|---|---|
| 1 | 60-65 |
| 2 | 65-70 |
| 3 | 70-75 |
| 4 | 75-80 |
| 5 | 80-85 |
| 10 | 85-90 |
A 32. héten született újszülötteknél az önfeltöltődő ballon alkalmazása esetében legyen rajta nyomásmérő, PEEP-szelep és ha szükséges rezervoár. Fontos, hogy kb. 0,21 nyomás legyen a ballonban. Veleszületett rekeszsérv esetén tartós maszkos lélegeztetés nem alkalmazható, minél hamarabb gyomorszondát kell levezetni és intubálni kell az újszülöttet. A mellkaskompressziók kivitelezésére a hüvelykujjas körülöleléses technika ajánlott. A kompresszió-lélegeztetés arány 3:1 legyen úgy, hogy percenként körülbelül 120 esemény történjen, kb. 90 kompressziót és 30 befúvást végezzünk. Az újszülöttek élesztése során ritkán kerül sor gyógyszerek alkalmazására. Adrenalint kell adni, ha megfelelő lélegeztetéssel és mellkaskompresszióval sem sikerült 60/percnél magasabb szívfrekvenciát elérni. Az adrenalin ajánlott vénás adagja 0,1-0,3 ml/kg 1:10.000-es hígítású oldatból.
Az újszülöttkori oxigénhiány kezelése és prevenciója
A kezelés típusa az újszülöttkori oxigénhiány súlyosságától és kiváltó okától is függ. Az azonnali kezelések az alábbiakat foglalhatják magukba:
- Extra oxigén biztosítása az édesanyának, ha az újszülöttkori oxigénhiány a szülést megelőzően jelentkezik
- A szülés sürgősségi megindítása vagy császármetszés
- Meconium-aspirációs szindróma esetén a folyadék leszívása a légutakból
- Az újszülött lélegeztetőgépre helyezése.
Az újszülöttkori oxigénhiány súlyos eseteinek kezelése:
- Az újszülött hiperbárikus (magas nyomású) oxigéntartályban történő elhelyezése, ami 100% oxigént biztosít a baba számára
- Indukált hipotermia a szervezet hűtésére és az agykárosodás megelőzésére
- Dialízis a veseműködés támogatására és a felhalmozódott salakanyagok szervezetből történő eltávolítására
- Gyógyszeres kezelés a vérnyomás szabályozására és a rohamok oldására
- Parenterális táplálás
- Lélegeztetés endotracheális tubussal
- Életfolyamatok fenntartása szív-tüdő gép segítségével.
Az újszülöttkori oxigénhiány megelőzése nem egyszerű feladat, mivel az állapot hirtelen és minden előjel nélkül beállhat. A megfelelő terhesgondozás és rendszeres ellenőrzés a szülés előtt és azt követően létfontosságú. A hatékony újraélesztés, testhőmérséklet-szabályozás, megfelelő felszerelés biztosítása és a képzett egészségügyi szakemberek jelenléte alapvető fontosságú. Bizonyos gyógyszerekkel, például barbiturátokkal történő előzetes kezelés, az agysérülés kockázatának csökkentése érdekében, valamint speciális kezelések, pl. a test hűtése, a toxinokat kibocsátó károsodott sejtek miatt fellépő oxigénhiány okozta másodlagos szövődmények megakadályozása érdekében.
Hipotermiás kezelés
A megszületést követő első három napban a mérsékelt hypotermiás kezelés segíthet, amely az elmúlt évtizedben vált világossá. A jelenlegi ajánlások szerint újszülöttek esetében a hűtés vagy hypotermiás kezelés az érett vagy késői koraszülöttek, tehát a 36. hét fölöttiek esetén azoknál jön szóba, akik agykárosodással fenyegető oxigénhiányt éltek át. Ezen gyerekek száma becslések szerint Magyarországon 100-150 lehet egy évben. A hypotermia csökkenti az oxigénhiányos károsodással kapcsolatos gyulladásos választ, a sejthalált. A hypotermia akkor hatásos, ha az inzultust követő hat órán belül elkezdik. A belső hőmérsékletet - a normális 36,5 és 37,5 fok közötti tartományból - 33 és 34 fok közöttire állítják be. Ahhoz, hogy a folyamatot jól tudják szabályozni, aludnia kell a babának, ezért az újszülöttek kábító-fájdalomcsillapító kezelésben részesülnek. Minden esetben nem tud sikert hozni ez a terápia sem. De ahhoz képest, ha nem alkalmaznánk - és ezt bizonyították a kétezres években végzett vizsgálatok - 30 százalékkal lehet csökkenteni a halálozás és a maradandó károsodás kockázatát.
Nagyon fontos, hogy minden olyan újszülöttnél megvalósuljon a hypothermiás kezelés, akinél erre szükség van, miként azt is, hogy hosszú távon megtörténjen a gyermekek nyomonkövetése. Ma relatíve kevesen vannak azok a szakemberek, akik újszülöttkori utánvizsgálatokkal foglalkoznak.