A policisztás ovárium szindróma (PCOS): tünetek, diagnózis és kezelés

A policisztás ovárium szindróma (PCOS) egy hormonokkal kapcsolatos, rendkívül összetett betegség, amely a reproduktív években jelentkezik. A fogamzóképes korú nők egyik leggyakoribb endokrin betegsége, gyakoriságát a 18-55 életév között 5-10%-ra becsülik, de egyes források szerint akár 15%-ot is érinthet. A teherbeesési nehézségekkel küzdő hölgyek majdnem harmadánál is ez a szindróma áll a háttérben.

A PCOS nem csupán nőgyógyászati vagy endokrinológiai kórkép, a hormonháztartás felborulása az egész szervezetre hatással van. Gyakorisága és szövődményei miatt rendkívül fontos a PCOS korai felismerése és kezelése.

A PCOS kialakulásának okai

A PCOS pontos oka ismeretlen, kóreredete heterogén. Az ismert főbb okai a következők:

• Elhízás
• Inzulinrezisztencia (IR)
• Krónikus androgén túlsúly
• Petefészek fokozott androgén hormontermelése
• Mellékvese fokozott androgén hormontermelése
• Hyperprolactinaemia
• Hypothyreosis

A PCOS kialakulásában szerepet játszhat az alacsony fokú gyulladás fennállása is. A kutatások azt mutatják, hogy a PCOS-ben szenvedő embereknél egyfajta hosszú távú, alacsony fokú gyulladás alakul ki, amely a policisztás petefészkeket androgének termelésére készteti. Ez hosszútávon szív- és érrendszeri problémákhoz vezethet.

Inzulinrezisztencia és a 2-es típusú cukorbetegség kapcsolata

A PCOS egyik fő súlyosbító faktora az inzulinrezisztencia. Becslések szerint a PCOS-val diagnosztizált nők körülbelül 70%-a inzulinrezisztens. Ezen felül metabolikus heterogenitás van a PCOS klinikai fenotípusai között.

Az inzulin a hasnyálmirigy által előállított hormon, mely arra serkenti a sejteket, hogy felvegyék és használják a cukrot, a szervezet elsődleges energiaforrását. Az inzulinrezisztencia az az állapot, amelyben meghatározott inzulindózis nem hoz létre akkora választ a glukózanyagcserében, mint amekkorát normális egyénekben kivált. Ha a sejtek ellenállóvá (rezisztenssé) válnak az inzulin hatásával szemben, akkor nem veszik fel a cukrot, és emiatt a cukorszint a vérben megemelkedhet. A túl sok inzulin emellett arra késztetheti a szervezetet, hogy túl sok androgén férfihormont termeljen. Az inzulinrezisztenciát általában kompenzációs válasz, az inzulinelválasztás növekedése, hyperinsulinaemia követi. Ha a hyperinsulinia nem képes normalizálni a glukózanyagcserét, 2-es típusú diabetes mellitus jön létre.

A PCOS-ban szenvedő nők körében az IR 50-75%-ban fordul elő. Az inzulinrezisztenciáért jelenleg a zsírszövetből felszabaduló termékeket tartjuk felelősnek, amelyek az inzulinreceptorhoz kapcsolt jelátalakítással interferálnak. Jelenlegi vizsgálatok szerint szorosan összefügg a testtömegindexszel. Az elhízás gyakran megfigyelhető az esetükben, ami sokban hozzájárul az inzulinrezisztencia kialakulásához.

A 2-es típusú diabetes mellitus nem veszélyezteti akutan az életet. Több évtizedes lefolyása alatt azonban késői komplikációk fejlődnek ki. Ezek közé tartoznak az érrendszeri károsodások, mint az atherosclerosis (érszűkület) és a következményes szívinfarktus, vaksággal végződő szemészeti szövődmények, veseelégtelenség. A PCOS veszélyét, népegészségügyi jelentőségét az adja, hogy a PCOS-ban szenvedő nőknél, élethosszra vonatkoztatva a diabetes mellitus (cukorbetegség) relatív kockázata 3-7-szeres, a metabolikus szindróma 2-3-szoros, a hipertónia 2,5-szeres, míg a coronaria-betegség és stroke 2-szer gyakrabban fordul elő.

A hormonális egyensúly felborulása

A fokozott tesztoszteron termelés megborítja a reproduktív életkor női hormonális egyensúlyát, így problémák alakulhatnak ki PCOS-ben az ovulációval, a menstruációs ciklus szabályosságával és a teherbeeséssel.

A policisztás ovarium szindróma kialakulásának módja összetett és egymással kölcsönös összefüggésben álló folyamatokat foglal magába, amelyben az inzulinrezisztencia, a petefészek-, hypophysis- és mellékvesehormon elválasztásának zavara, a perifériás szövetekben a petefészek és mellékvese eredetű szteroidhormonok metabolizmusának eltérései, sőt a májban képződő hormonkötő fehérjék mennyiségi változásai is szerepet játszanak. Az anovuláció az FSH-nak a petefészek folliculusokra (tüszőkre) kifejtett csökkent hatásával függ össze; a magas inzulin- és IGF-I-szint a folliculusokon levő FSH-, illetve inzulin- és IGF-I jelfogók jelátviteli útjai között fennálló kölcsönhatás zavarát okozza.

Az anovuláció fenntartásában és a hyperandrogenismus tüneteinek kialakulásában a megnövekedett inzulin- és IGF-I-szintek mellett az ösztrogén és a tesztoszteron fokozott elválasztása játszik kulcsszerepet. Az összetett szabályozási zavar részeként a hypophysisben megnő az LH- és csökken az FSH-elválasztás, a májban csökken a tesztoszteronkötő globulin (SHBG) és IGF-kötő fehérje 1 termelése, a petefészekben fokozódik az androsztendion (és tesztoszteron) -elválasztás és a mellékvesében túlzott mennyiségben képződik dehidroepiandroszteron-szulfát, ami androsztendionná átalakulva, a petefészek eredetű androsztendionnal együtt a perifériás szövetekben ösztrogénné, illetve tesztoszteronná, majd dihidrotesztoszteronná alakul át.

PCOS tünetei

A PCOS tünetei négy csoportba sorolhatók:

1. Nőgyógyászati problémák

• Peteérési zavarok, ritka, kimaradó menstruáció, meddőség.
• A ciklusok általában hosszabbak, mint 35 nap, tehát a havi vérzés 35 napnál nagyobb időközökben jelentkezik. Ennek eredményeképpen egy évben csak 9, vagy annál kevesebb ciklus van.
• Jellemző még a terhességgel kapcsolatos komplikációk: vetélés (akár 50%-ban), terhességi magas vérnyomás, terhességi cukorbetegség.

A legtöbb normálisnak számító menstruációs ciklus 28-32 nap között van. A 21 napnál rövidebb és a 35 napnál hosszabb ciklus már rendszertelennek számít. Az is előfordulhat, hogy a beteg havonta többször menstruál, vagy hogy a menstruáció hetekig tart. A súlyos vérzés vashiányt és vérszegénységet okozhat.

PCOS mellett is lehet rendszeres a ciklus, azonban a legtöbben, akiket érint a betegség, szabálytalan, hiányzó menstruációt vagy oligoovulációt tapasztalnak. Akkor beszélünk oligoovulációról, ha az ovuláció ritkán vagy szabálytalanul következik be, és egy év alatt nyolc vagy annál kevesebb menstruáció történik.

2. Belgyógyászati problémák

• Elhízás (a betegek mintegy harmada túlsúlyos).
• Cukorbetegség, inzulinrezisztencia.
• Magas vérnyomás, szív- és érrendszeri eltérések (kétszer gyakoribb a coronaria-betegség és a stroke).
• Vérzsírzavarok (magasabb LDL, alacsonyabb HDL koleszterin).
• Alvási apnoe.

Az elhízás jellegzetesen abdominalis (zsigeri) típusú, a derék-csípő hányados növekszik; a zsigeri elhízáshoz gyakran hypertonia (magas vérnyomás), a lipidanyagcsere zavara társul, amelyek fokozzák a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát.

3. Bőrproblémák (androgén túlsúlyból adódó tünetek)

• Pattanásos és zsíros bőr (acne).
• Férfias típusú szőrösödés (hirsutismus): bajusz- és szakállképződés, szőrszálak megjelenése az emlőbimbók körül, túlzott arc- és testszőrzet növekedés.
• Hajritkulás, férfias típusú kopaszodás (androgén alopecia).

4. Egyéb tünetek

• Pszichés zavarok, depresszió, bipoláris zavar, szorongás, evés- és alvászavar.
• Méhtestrák (endometrium carcinoma) kialakulásának elősegítése.
• Emlőváladékozás.
• Súlyos inzulinrezisztenciával és hyperinsulinaemiával járó esetekben egy jellegzetes bőrelváltozás, az acanthosis nigricans is kialakulhat (szürkésbarna bőrmegvastagodás, keratosissal és papillomatosissal a nyakon, az axillaris régióban, az emlő alatt, vagy más területen).

A tünetek rendszerint a pubertáskorban, ritkábban fiatal felnőttkorban kezdődnek. A tünetek az idő előrehaladtával is változhatnak, valamint két nő között is. Nem minden tünet jelentkezik ugyanis minden betegnél, illetve van, aki lényegében egyiket sem tapasztalja.

Diagnózis

Nincs egyetlen teszt a PCOS diagnosztizálására. A PCOS klinikai diagnózis, a rotterdami kritériumrendszer alapján abban az esetbe mondható ki a PCOS, vagyis ha három kritérium közül legalább kettő fennáll:

1. Ovulációs diszfunkció: Peteérés zavara és/vagy vérzészavar, ami elsősorban ritkábban jelentkező vérzéseket jelent (oligomenorrhea/raromenorrhea), illetve a menstruáció teljes elmaradását jelenti (amenorrhea). A ciklusok általában hosszabbak, mint 35 nap, tehát a havi vérzés 35 napnál nagyobb időközökben jelentkezik. Ennek eredményeképpen egy évben csak 9, vagy annál kevesebb ciklus van. A vérzések ilyenkor lehetnek erőteljesebbek, mint egyébként.
2. Klinikai és/vagy biokémiai hiperandrogenizmus: Férfihormon-túlsúly tünetei és/vagy laboratóriumi jelei. A hyperandrogenismus legfontosabb közvetlen bizonyítéka a megnövekedett szérumtesztoszteron-szint; az esetek többségében a szérum tesztoszteronszintje mérsékelten emelkedett vagy a normális érték felső határa körül van.
3. Policisztás ováriumok észlelése ultrahanggal: Az ovariumok általában a normálisnál kétszer nagyobbak, szürkésfehér színűek, és elsimult kérgi felszínük alatt 0,5-1,5 cm átmérőjű cysták helyezkednek el. A rendszerint megnagyobbodott, nagy mennyiségű cystát tartalmazó petefészek hüvelyi ultrahangvizsgálattal rendszerint jól észlelhető. Jellemző képet kapunk, mindkét petefészekben 8-10 mm-es kis ciszták találhatók, amelyek gyöngyfüzérszerűen helyezkednek el. Petefészkenként 20, vagy több follikulus látható, amelyek átmérője 2-9 mm, perifériás elhelyezkedést mutatnak; a stroma fokozott echodenzitású.

Fontos, hogy a diagnózis felállításakor más endokrin betegségeket (pl. pajzsmirigy alulműködés, hyperprolaktinaemia, Cushing-szindróma, mellékvese-daganat) ki kell zárni.

Laboratóriumi vizsgálatok

• Hormon labor: Jellemzően magasabb a szabad tesztoszteron, DHEAS, androsztendion, prolactin, TSH, AMH és az inzulin szint; csökken az SHBG szint. A menstruációs ciklus 2-5. napján vizsgálva az FSH/LH arány több, mint 1, akkor PCOS valószínűsíthető.
• Emelkedett inzulinszint a vérben: Emelkedett HgbA1c, inzulinrezisztencia vagy látens diabétesz. A HOMA-IR indexet használjuk a szénhidrát anyagcserezavar kimutatására.
• AMH szint: A PCOS-ban szenvedő nők magas AMH-koncentrációval rendelkeznek. PCOM-ra vonatkozó AMH érték 3,2 ng/ml (23pmol/l) 85%-os specificitás és 89%-os szenzitivitás mellett.

Kezelési lehetőségek

A PCOS napjainkban még gyógyíthatatlan betegség, így a kezelés a tünetek enyhítéséből és a további állapotromlás megelőzéséből áll. A cél ezen tünetek enyhítése, a szövődmények megelőzése és az általános egészség, jóllét javítása. A kezelés legfontosabb, nélkülözhetetlen eleme az egészséges életmód és az egészséges testfelépítés kialakítása, ami elsődlegesen a beteg feladata!

1. Életmódváltás

A diétás tanácsadás, illetve az életmód megváltoztatására vonatkozó felvilágosítás és ajánlás a betegek hosszú távú kezelésének fontos része. Elhízott, policisztás ovarium szindrómában szenvedő betegekben a testsúly legalább 5%-kal csökkentése enyhíti az inzulinrezisztenciát és a hyperandrogenismus tüneteit, mérsékli a kóros lipidszinteket és csökkenti a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát. Jelentős testsúlycsökkenés nemritkán az anovulációt és infertilitást is rendezheti.

A fogyás csökkentheti az inzulin- és androgénszintet. Emellett helyreállíthatja a peteérést is.

PCOS diéta

Az étrend lényege PCOS esetén egy rendszeres életvitel kialakítása. Naponta 5-6 alkalommal szükséges (2-4 óránként) kis mennyiségű ételt elfogyasztani, emellett nagyon fontos, hogy minden étkezés tartalmazzon szénhidrátot, és megfelelően legyenek elosztva a gyorsan és a lassan felszívódó szénhidrátok. PCOS étrendben a vércukor és inzulin szint stabilizálásának egyik alapja a túl gyors vércukorszint emelkedést okozó alapanyagok kerülése, így az étrendből javasolt kiiktatni a hozzáadott cukrot tartalmazó élelmiszereket, továbbá kerülendő a fehér rizs, burgonya, fehér liszt alapú ételek gyakori fogyasztása is hasonló okokból.

Ami viszont jótékony hatással rendelkezik a PCOS- és IR étrend során, azok a magas rost tartalmú élelmiszerek. Közéjük tartoznak a teljes kiőrlésű lisztből készülő termékek, magas rost tartalmú gabonafélék (barna rizs, hajdina, köles, amaránt, quinoa stb.), illetve a zöldségek is. Fontos szempont, hogy a cukrot - beleértve a kristálycukrot, porcukrot, barna cukrot, nádcukrot, mézet és a különböző szirupokat ne fogyasszon PCO-val, illetve IR-rel élő páciens.

Korlátozza a szénhidrátokat! A magas szénhidráttartalmú ételek miatt magasabbra emelkedhet az inzulinszint. Kérdezze meg kezelőorvosát, hogy az Ön PCOS-e esetén segít-e az alacsony szénhidráttartalmú diéta. A 160 grammos szénhidrát diétát szokták javasolni, melynél oda kell figyelni a lassú és gyors felszívódású szénhidrátok arányára is, de a szükséges szénhidrát mennyisége egyénenként változhat. A szénhidrátok napi javasolt elosztása: reggeli 30g - tízórai 20g - ebéd 50g - uzsonna 20g - vacsora 40g.

Testmozgás

Legyen aktív! A testmozgás segít csökkenteni a vércukorszintet. Ha PCOS-ben szenved, a napi aktivitás növelése akár csak 20-30 percre és a rendszeres testmozgás kezelheti vagy akár meg is előzheti az inzulinrezisztenciát.

2. Gyógyszeres kezelés

A gyógyszeres kezelés célja az inzulinrezisztencia kezelése, a férfihormonok hatásának kompenzálása és a peteérés, tüszőrepedés és terhesség elősegítése. Ha az életmódváltás mellett nem javulnak megfelelően az értékek és nem enyhülnek a tünetek, vagy valakinek eleve elég súlyos a PCOS, akkor gyógyszeres kezelést is el lehet indítani.

A PCOS kezelésére számos - általában hormonális - készítmény érhető el:

• Kombinált fogamzásgátló tabletták: Az ösztrogént és progesztint is tartalmazó tabletták csökkentik az androgéntermelést és szabályozzák az ösztrogént. A kezelés a menstruációs vérzést szabályossá teszi, csökkenti az méhrák kockázatát és az LH-elválasztás csökkentése és az SHBG-termelés növelése révén mérsékli a túlzott szőrnövekedést. Komolyabb hyperandrogenismus esetén ethinyl-oestradiol és cyproteron acetat együtt adható.
• Progesztin terápia: A progesztin 1-2 havonta 10-14 napon át történő szedése szabályozhatja a menstruációját és védelmet nyújthat az endometriumrák ellen. Ez a progeszterinterápia nem javítja az androgénszintet, és nem akadályozza meg a terhességet.
• Metformin: Ez a 2-es típusú cukorbetegségre adott gyógyszer javítja az inzulinrezisztenciát és csökkenti az inzulinszintet. A metformin javítja az inzulin vércukorszint-csökkentő képességét, és csökkentheti mind az inzulin-, mind az androgénszintet. Néhány hónapos használat után a metformin segíthet a peteérés újraindításában, de általában kevés hatással van a pattanásokra és az arc vagy a test extra szőrzetére. A legújabb kutatások azt mutatják, hogy a metforminnak más pozitív hatásai is lehetnek, beleértve a testtömeg csökkentését és a koleszterinszint javítását.
• Spironolakton: Ez a gyógyszer blokkolja az androgén bőrre gyakorolt hatásait, beleértve a túlzott szőrnövekedést és a pattanásokat.
• Ovulációt kiváltó gyógyszerek:
  • Clomiphen-citrát (CC): Az endogén FSH elválasztás serkentésére alkalmazható. Az ovuláció aránya 49%, a terhesség aránya 30%, élve születési arány 23%.
  • Letrozol (aromatáz-gátlók): Az ovulációs arány 61,7%; az élve születési arány 27,5%.
  • Gonadotropinkezelés: Eredménytelen clomiphen-citrat-kezelés esetén ajánlott.

3. Sebészeti beavatkozások

A régebben alkalmazott ovarium ékresectiót napjainkban már nem alkalmazzák; helyette a laparoszkóppal végzett lézeres sebészi eljárások terjedtek el (ovarium „drilling”). A sebészi beavatkozás utáni javulás átmeneti, rendszerint egy-két évig tart, ezért kizárólag akkor alkalmazzák, ha a fogamzóképesség helyreállítása a cél. Előnye, hogy a gyógyszeres ovulációkiváltással szemben nem okoz ovariumhyperstimulatiós szindrómát. Hátránya, hogy a javulás átmeneti, a beavatkozás invazív, adhéziók alakulhatnak ki, illetve túlzottan kiterjedt beavatkozás esetén petefészek-elégtelenség jöhet létre.

A laparoszkópos petefészek fúrása (LOD) kezelés alkalmas CC-rezisztens PCOS-ban szenvedő nők esetén, különösen akkor, ha magas a kockázata a többszörös terhességnek. Az in vivo megtermékenyítés ajánlott PCOS-ben szenvedőknek, ha a betegséghez meddőség társul. Magas sikerességi rátával rendelkezik a kezelés, és potenciálisan alacsonyabb a többszörös terhesség kialakulásának az esélye. A LOD-dal végzett műtét egyfajta alternatíva lehet a gonadotropin kezelés előtt a normális ovulációs ciklus elérése érdekében.

4. Természetes kezelési lehetőségek és táplálékkiegészítők

• Mio-inozitol: Ez egy fajta B-vitamin, mely vízben oldódó vegyület. Hasznosnak bizonyul a hormonok szabályozásában, javítja az inzulinérzékenységet.
• Ashwagandha: Az ashwagandhában található hatóanyagoknak nagyon nagy hasznát vesszük a stresszes időszakban, ugyanis kiemelkedő hatással vannak a mellékvese működésére és ezáltal a stressz-szintünkre.
• D-vitamin, konzim Q10, szelén, magnézium: Ezek a vitaminok és ásványi anyagok szintén segíthetnek a PCOS tüneteinek enyhítésében és az általános egészség megőrzésében.

tags: #ovulaciokor #lh #fsh #4 #1 #policisztas