A női test egy csodálatosan összetett „gépezet”, és az ovuláció egyike azoknak a fontos folyamatoknak, amelyek lehetővé teszik egy élet megszületését. Az ovuláció más néven peteérés során a petefészekből érett petesejt szabadul fel, és az útját keresi a megtermékenyítéshez.
Dr. Purcsi Katalin, szülész-nőgyógyász szakorvos, a Babagenetika Egyesület szakértője elmagyarázza, honnan tudhatjuk szinte biztosan, hogy peteérésünk van, és mennyire megbízhatók a természetes módszerek, ha a megfoganás esélyeit szeretnénk növelni, vagy éppen ellenkezőleg: a nem kívánt terhességet elkerülni. A peteéréssel kapcsolatban még rengeteg tévhit kering, amelyeket fontos eloszlatni a sikeres teherbe esés és a felelős szexuális élet miatt is.
A női test egy hihetetlenül összetett és precízen összehangolt rendszer, amelynek ritmusát a hormonok finom tánca határozza meg. Sokunk számára a menstruációs ciklus csupán a havi vérzést jelenti, pedig a folyamat valódi középpontja nem a menstruáció, hanem az ovuláció. A peteérés az az esemény, amely köré az egész női termékenység épül, és amelynek felismerése nemcsak a családtervezés során elengedhetetlen, hanem az általános egészségi állapotunk visszajelzéseként is szolgál.
Mi az ovuláció?
A legfontosabb az ovuláció fogalmának tisztázása, mivel a női szervezet hormon-egyensúlyának legfőbb mutatójáról van szó, mely jól tükrözi a női test hormon-körforgásának állapotát. Ovuláció alatt, az érett petesejt a petefészekből kijutva képes a hímivarsejttel megtermékenyülni és beágyazódni a méhbe. Mivel a teherbeesés lehetősége a termékeny időszakhoz kötött, ezért elengedhetetlen, hogy a tüszőrepedés körülbelüli idejét az ovulációs tünetek alapján meg tudjuk határozni.
A menstruációs ciklus - amelynek kezdetét a vérzés első napjától datáljuk - első szakasza a folliculáris (tüszőérési) fázis, amelyet a folyamatosan emelkedő ösztrogén-, follikulusstimuláló (FSH) és luteinizáló (LH) hormonszintek jellemeznek. Amikor az LH hormon eléri a maximális értékét (LH csúcs), akkor átlépünk a második, úgynevezett ovulációs fázisba, melyben a petesejt kilökődik a petefészekből. Ezt a luteális (sárgatest) fázis követi, mely a következő menstruáció megjelenéséig tart, hacsak nem következik be a megtermékenyülés.
Az ovuláció időzítése nem ugyanaz minden nőnél, és a menstruációs ciklus hosszától is függ. Amennyiben a menstruációs ciklusod 28 és 32 nap közötti, az ovuláció várhatóan a 10. és 19. nap között következik be. Az ovuláció időpontja ciklusonként és egyénenként is változhat. Néhány nő esetében az ovuláció nem következik be rendszeresen, vagy teljesen elmaradhat.
Kiemelten fontos azonban tisztában lenni azzal, hogy a közhiedelemmel ellentétben a gyakran elhangzó 14. nap csak mítosz, egy átlag, ami a nők eltérő ciklusahossza alapján egyénenként eltérő lehet. A luteális szakasz hossza (ez a szakasz az ovuláció és a menstruáció közötti időszak) legtöbbször megegyező hosszúságú hónapról hónapra. Néhány ciklusnyi megfigyelés után könnyedén meghatározhatóvá válik, hogy melyik napok a legideálisabbak az együttlétekre a termékeny fázisban, amennyiben baba a cél.
„A petesejt az ovulációt követő 24 órában képes a megtermékenyülésre, utána elpusztul. A köztudatban általában az szerepel, hogy az ovuláció a ciklus közepén történik, de a valóságban ettől jelentős eltérések lehetnek. Az sem teljes mértékben igaz, hogy a menzesz megjelenésétől visszaszámolva pontosan a 14. napon történt a peteérés. A nők körében tizenöt százalékának huszonnyolc naposak csak a ciklusai, és még egyénen belüli szórás is megfigyelhető. Ráadásul a ciklus során bármikor előfordulhatnak soron kívüli peteérések is. Ezért kell mindig védekezni, ha nem szeretnénk teherbe esni” - figyelmeztet a nőgyógyász.
Terhesség, menopauza vagy rendszeresen szedett fogamzásgátló tabletta esetén nem történik ovuláció. Bizonyos betegségek vagy rendellenességek (például policisztás petefészek szindróma vagy korai petefészek-elégtelenség), valamint bizonyos gyógyszerek (például néhány antidepresszáns, hányinger elleni gyógyszer vagy kemoterápia) is okozhatnak időszakosan ovulációhiányt.
A peteérést követően a petesejt egy teljes napig marad életképes. Ilyenkor alkalmas a megtermékenyítésre. A valóságban a menstruációs ciklusodban van egy hat napos “termékeny ablak” - az ovuláció előtti öt nap és az ovuláció napja. Az ovuláció előrejelzése fontos, ha terhességre vágytok, de hasznos lehet, ha csak megismered a tested ovulációs jeleit.
Az ovuláció jelei és tünetei
Az ovuláció leggyakoribb jeleit és tüneteit mindenki másképp tapasztalja meg. Általában a nők az egyik hónapban észrevesznek néhány tünetet, a következőben pedig már nem. A nőknek emlékezniük kell arra, hogy ha ezen jelek vagy tünetek egyikét sem tapasztalják, az nem jelenti azt, hogy nincs peteérésük.
1. Méhnyaknyák változása
A méhnyaknyák (tojásfehérje szerű, többnyire áttetsző, vagy opálos) állaga az ovulációhoz közeledve megváltozik, segítségével a hímivarsejtek életben maradnak és célba jutnak. Az ovuláció előtt a tested több ösztrogént termel, ami miatt a méhnyakváladék nyúlósabbá és átlátszóvá válik, mint egy tojásfehérje. Ez a változás elősegíti a spermiumok mozgását a petesejt felé. Amikor közeledsz az ovulációhoz, a méhnyak mirigyei által kiválasztott méhnyaknyák nevű folyadék állaga megváltozik, nyers tojásfehérjéhez hasonló lesz. Ez a termékeny típusú méhnyaknyák elősegíti a hímivarsejtek túlélését, haladását, célba jutását. Egyúttal könnyebbé és élvezetesebbé is teszi a szexuális együttlétet.
A Billings-módszer, (melyet a 60-as években egy orvos házaspár dolgozott ki) vagyis a méhnyaknyák megfigyelésének módszere egyre ismertebb a megtermékenyülés sikerét fokozni vágyók között. Nem kerül komolyabb erőfeszítésbe a megfigyelés, azonban hasznos információkat nyerhetünk általa a termékeny időszakot tekintve. A ciklus nem termékeny időszakában a méhnyaknyák ragadósabb. A méhnyaknyák állaga folyamatosan változik a ciklus alatt, először szinte alig vagy egyáltalán nem is termelődik, majd ragadós, krémes, vizes, tojásfehérjeszerű, és végül ismét ragadós vagy száraz.
2. Méhnyak változása
Kevesen tudják, hogy a méhnyak helyzete és keménysége is változik a ciklus során. Ahogy közeledik az ovuláció, a méhnyak feljebb húzódik, puhábbá válik (mint az ajkunk) és a méhszáj kinyílik, hogy utat engedjen a spermiumoknak. Ezt a változást angolul a SHOW betűszóval jelölik (Soft, High, Open, Wet). Érdemes minden nap nagyjából ugyanabban az időben, hasonló testhelyzetben ellenőrizni ezeket a változásokat. Ha a méhnyak magasan van és szinte „eltűnik” az ujjunk elől, miközben állaga puha és vizes, akkor biztosak lehetünk benne, hogy a termékenységünk csúcsán járunk. A méhnyak ellenőrzését nem csak nőgyógyász orvos tudja elvégezni, tapintással való önvizsgálata megtanulható (csak a szüzesség elvesztése után javasolt!). Ilyenkor egyúttal a méhnyaknyák-minőség változásait is tudod ellenőrizni.
3. Megnövekedett bazális testhőmérséklet (BBT)
A bazális testhőmérséklet a test pihenőállapotában mért hőmérséklet. Az ovuláció előtt a test hőmérséklete enyhén csökken, majd éles emelkedés következik be, általában körülbelül 0,4-1,0 fokkal. Egy egyszerű digitális hőmérő segítségével minden reggel, felkelés előtt mérheted a hőmérsékletet, és jegyezd fel a mérés eredményét. Az értékek kismértékben ingadozhatnak napról napra, ezért fontos a tartós emelkedés, amely az ovulációt jelzi.
Alaphőmérsékletnek testünk legalacsonyabb hőmérsékletét nevezzük, melyet alvás közben érünk el, tehát ébredés után érdemes testünk megfigyelésének céljából rendszeresen hőmérőzést alkalmazni, bármilyen fizikai tevékenység végzése előtt. A peteérés előtti alaphőmérséklet általában 35,8 °C és 36,7 °C között alakul. Ovuláció környékén átlagosan fél és egy Celsius fokot emelkedik a testhőmérsékletünk. A várandósságra készülő női test a progeszteron hormon hatására hőmérséklet emelkedést produkál, ezért a rendszeresen feljegyzett adatok alapján pontosan lekövethető a ciklus aktuális fázisa és a termékeny időszak kezdete. A testhőmérséklet ilyenkor általában 36,3 °C és 36,5 °C között mozog. Abban az esetben, ha az alaphőmérséklet már 21 napja magasan van, az nagy valószínűséggel sikeres megtermékenyülésre, vagyis terhességre utal.
A módszer csak akkor sikeres, ha minden egyes reggel megméred a testhőmérsékletedet, kivétel nélkül minden nap, ugyanabban az időpontban, még azelőtt, hogy felkelnél és WC-re mennél. Nem segít ugyan az ovuláció előrejelzésében, de utólag segít meghatározni azt a napot, amikor az ovuláció történt.
4. Alhasi fájdalom (Mittelschmerz)
Vannak nők, akik szinte órára pontosan meg tudják mondani, mikor történik a peteérés, mert egy éles vagy tompa alhasi fájdalmat éreznek az egyik oldalon. Ezt a jelenséget Mittelschmerz-nek, azaz középidős fájdalomnak nevezzük. Ez az érzés lehet rövid, szúró fájdalom, de tarthat akár néhány óráig vagy egy egész napig is. Fontos megjegyezni, hogy nem minden nő érzi ezt, és az sem baj, ha az egyik hónapban érezzük, a másikban pedig nem. Az ovuláció során az ovárium, amelyből a petesejt felszabadul, enyhe vagy tompa fájdalmat okozhat. Az ovulációs fájdalom egy-két óráig, vagy néhány percig tarthat. A petefészek körül lévő follikulum, amelyen belül védelemben fejlődik, érik a petesejt, megnő és megreped, aminek következtében enyhe vérzés keletkezhet, ami irritációt okozhat. Egyes nők szúró alhasi fájdalmat érezhetnek, melynek mértéke eltérő lehet és néhány órán belül javulhat. Ritkábban, de előfordulhat, hogy nem alhasi, hanem egyoldali derékfájásként tapasztalható. Ennek oka az tüszőrepedésre készülő petefészek simaizomrostjainak húzódása. Leginkább menstruációs fájdalomra emlékeztető érzetet kelt, ugyanakkor a fájdalom kimaradása nem garancia a peteérés hiányára.
Néhány nő emellett enyhe hüvelyi vérzést, kis folyást vagy émelygést is tapasztalhat az ovulációval együtt. Ezek a tünetek általában enyhék és rövid ideig tartanak, de ha az ovulációs fájdalom tartós vagy súlyos, fordulj nőgyógyász szakorvoshoz, hogy kizárják az endometriózis vagy petefészek-ciszta lehetőségét.
5. Középidős vérzés (pecsételő vérzés)
Néhány nő tapasztalhat egy egészen minimális vérzést vagy barnázást az ovuláció idején. Ez az úgynevezett ovulációs vérzés, ami általában csak pár csepp, és színe a rózsaszíntől a barnásig terjedhet. Bár elsőre ijesztő lehet, ha nem kíséri erős fájdalom, ez egy teljesen ártatlan jelenség, sőt, a termékenység egyik biztos jeleként is felfogható. Ez a fajta pecsételés különbözik a menstruációtól, hiszen sokkal rövidebb ideig tart és mennyisége elhanyagolható. A barnás folyás az ovulációkor normális lehet, bár nem túl gyakori. Ez azért következik be, mert a petefészek körül lévő follikulum, amelyen belül védelemben fejlődik, érik a petesejt, megnő és megreped, aminek következtében enyhe vérzés keletkezik. A nem friss vérzésből eredő barna szín miatt az ovulációs folyás vörösesbarnától sötétbarnáig terjedhet. Általában nincs ok az aggodalomra, ha az ovulációhoz kapcsolódó folyás rövid időn belül elmúlik.
6. Megnövekedett libidó
A szexuális vágy változása az ovuláció jele is lehet. Néhány nő megfigyelheti, hogy az ovulációs időszakban a szexuális vágya fokozódik, amelynek célja a fajfenntartás elősegítése. Habár ezt a tünetet nem érzed, mégis az ovuláció egyik jele lehet. A természet tudja, miként vegyen rá az együttlétre a fogamzáshoz megfelelő időpontban. Ovuláció előtt fokozódik a nők szexuális vágya. Sőt, tanulmányok megállapították, hogy amikor az ovulációhoz közeli időszakban vagy, jobb lesz a közérzeted és jobban nézel ki! A pontos okokat még nem sikerült a tudósoknak megtalálni, de egyértelmű, hogy az ovuláció előtti napokban és az ovuláció napján a férfiak sokkal vonzóbbnak találják a nőket.
Természetes biológiai ösztönünk, hogy a legtermékenyebb napokon fokozott szexuális vágyat érzünk. Ez a természet zseniális trükkje a fajfenntartás biztosítására. Ezekben a napokban nemcsak a belső vágyunk nő meg, hanem a kisugárzásunk is megváltozik. Kutatások bizonyítják, hogy az ovuláló nők arca szimmetrikusabbá válik, a hangjuk tónusa megemelkedik, és még az illatuk is vonzóbb a férfiak számára. Ezzel szemben az ovuláció utáni fázisban, amikor a progeszteron kerül túlsúlyba, sokan tapasztalják a befelé fordulást, az alacsonyabb energiaszintet vagy a fokozottabb pihenésigényt. Ez az érzelmi hullámzás teljesen normális és a ciklus természetes része.
7. Mellérzékenység és mellbimbók érzékenysége
Érzékeny vagy fájdalmas mell is lehet az ovuláció egyik jele. A peteérés alatt fokozott érzékenység tapasztalható, a mellek megduzzadhatnak, a szervezet víz visszatartása megnőhet és gyakori panaszként felmerülhet a puffadás, vagy a szagokra való érzékenység is. Ovuláció után a szervezet progeszteronszintje megemelkedik. Ennek hatására a mellek érzékenysége és duzzanata is fokozódhat. A mértéke eltérő lehet és néhány órán belül javulhat.
Szakemberek szerint a nők 70 százaléka tapasztal mellérzékenységet, mellfájdalmat a menstruáció előtt. A menstruáció közeledtét sokféle tünet jelezheti, a mellek fájdalma, érzékenysége is a vezető panaszok között van.
Ciszta vagy fibroadenoma a mellben - Dr. Mátrai Tamás mesél erről
8. Páfrányszerű alakzatok a nyálban
Az ovulációs minimikroszkóp előnye, hogy egyszerűen elsajátítható a használata és otthon is mindenki biztonsággal alkalmazhatja. Működési elve azon alapszik, hogy ovuláció környékén a nyálunk összetétele, állaga megváltozik és mikroszkóp alatt vizsgálva jellegzetes páfránylevél rajzolatot ad. A nyálban látható páfrányszerű alakzatok az ovuláció lehetséges jelei közé tartoznak. Az ösztrogén az ovuláció előtt éri el a legmagasabb szintjét. Ahogy az ösztrogénszint emelkedik, úgy emelkedik a nyál sótartalma is, aminek következtében páfrányos, kristályos alakzatok jelennek meg a nyálban (az ablakokon látható jégvirágokhoz hasonlítanak).
A nyálminta vizsgálatára speciális mikroszkópokat is lehet vásárolni, de gyakorlatilag bármilyen játékbolti mikroszkóp megfelel erre a célra. A páfrányszerű alakzatok felismerése nem feltétlenül egyszerű feladat, és mivel ez az ovuláció kimutatásának egyedi és szokatlan módja, nem is találni túlzottan sok információt róla az interneten.
9. Szaglás és ízlelés kifinomultabbá válása
Érdekes és tudományosan is dokumentált jelenség, hogy az ovuláció idején a nők szaglása és ízlelése kifinomultabbá válik. Különösen a pézsmaszerű illatokra és a férfi feromonokra leszünk érzékenyebbek. Sokan számolnak be arról, hogy ezekben a napokban bizonyos ételeket intenzívebben éreznek, vagy zavaróvá válnak számukra olyan szagok, amelyeket máskor észre sem vesznek. Ez a fajta szenzoros éberség segít abban is, hogy jobban ráhangolódjunk a környezetünkre és a saját belső igényeinkre. Néhány nő észreveszi, hogy a menstruációs ciklus második felében érzékenyebbé válik az illatokra. Ez azért történhet, mert ebben a termékeny fázisban a testednek nő az érzékenysége a férfiak által kibocsátott androsztenon nevű feromonra.
Ovulációs tesztek
A modern technológia segítségével ma már otthoni körülmények között is mérhetjük a vizeletben megjelenő hormonokat. Az ovulációs tesztek, vagy más néven LH-tesztek, a luteinizáló hormon szintjének hirtelen emelkedését mutatják ki. „A terhességi teszthez hasonló LH tesztek a vizeletből ürülő LH hormont mutatják ki. Pozitivvá válásuk után általában 14-26 óra múlva várható az ovuláció, de legkésőbb negyvennyolc órán belül.” Az ovuláció általában azután következik be, hogy az LH szint elérte a csúcsot: körülbelül 10-12 órával az LH csúcs után. Az ovulációs tesztcsíkra vizelj és várj, hogy megjelenjen a vonal a tesztcsíkon. Ha a szín megegyezik az utasításokban látható árnyalattal, akkor az ovuláció várhatóan 24-48 órán belül bekövetkezik. Ha nem egyértelmű az eredmény, próbáld meg újra 12 órán belül. A legtöbb ovulációs teszt bármikor használható a nap folyamán, de javasolt a reggeli vizelet használata a legjobb eredmény érdekében.
Az ovulációs tesztek feladata, hogy általuk meghatározható legyen - ciklus követés, méhnyak vizsgálat, valamint akár méhnyaknyák ellenőrzése nélkül-, hogy melyik napokon lesz sikeres legnagyobb eséllyel a teherbeesés. A teszt otthoni környezetben elvégezhető és még az sem fontos, hogy a reggeli első vizeletnél legyen alkalmazva. A teszt a vizeletben található luteinizáló hormon vizsgálatára építve működik és az ovuláció előtti 24-36 órával képes kimutatni az emelkedő hormonszintet. A hormon-csúcsot, vagyis a hormon maximumra emelkedésének megjelenését jelzi pozitív eredménnyel a teszt.
Léteznek már digitális tesztek is, amelyek egyértelműen jelzik a termékeny napokat, elkerülve a csíkok értelmezésével járó bizonytalanságot. Bár ezek a tesztek nagyon hasznosak, önmagukban nem garantálják az ovuláció megtörténtét - csupán a szervezet kísérletét jelzik a peteérésre. A teszt nem 100%-os garancia, vagyis az is előfordulhat, hogy pozitív eredményt kapsz, de mégsem ovulálsz utána. A PCOS-ben szenvedő nők akár többszörös pozitív eredményt is kaphatnak, úgy, hogy nem is ovulálnak. Ilyenkor a teszt használata értelmetlenné válik.
Az ovuláció elmaradása és a hormonális egyensúly
A legtöbb nő azt tanulja, hogy ha menstruál, van peteérése is, illetve értelemszerűen a ciklus elcsúszásával nem is eshet teherbe, azonban mindkét verzió téves. Rendszeres menstruáció mellett is sokszor tapasztalják a kisbabára vágyók, hogy a várt gyermekáldás elmarad. Leggyakrabban a peteérés ultrahangos követésével, orvos által javasolt gyógyszeres kezeléssel, a szervezet hiányának korrigálásával hamar rendezhető a probléma.
A tüszőrepedés elmaradásának leggyakrabban tapasztalt tünete a menstruáció kimaradása, rendszertelensége, esetleg túl rövid, vagy túl hosszú időtartama. A peteérési zavar okozhat átmenetileg sikertelen teherbeesést, vagy hosszútávon meddőséget is. A termékeny korú nők körében a leggyakoribb gondot az jelenti, hogy a babatervezés aktualizálódásáig nem is veszik észre, hogy nincsen peteérésük, mivel csak menstruációjukat követik, az anovuláció azonban mindennapos (elmarad a tüszőrepedés).
Olyan tünetek esetén is javasolt a kivizsgálás, mint az extrém erős ovulációs fájdalom, a ciklus közbeni jelentős vérzés, vagy ha a bazális hőmérséklet görbéje teljesen kaotikus és nem mutat emelkedést. A szakember segít abban, hogy a hormonális egyensúly helyreálljon, legyen szó életmódváltásról, étrend-kiegészítőkről vagy szükség esetén orvosi terápiáról.
A termékenységünk nem egy elszigetelt folyamat, hanem szoros összefüggésben áll azzal, hogyan élünk. A túlzott stressz például a kortizolszint megemelésével képes teljesen leállítani vagy késleltetni az ovulációt. A táplálkozás szintén döntő jelentőségű. A megfelelő mennyiségű egészséges zsír (például avokádó, olajos magvak, extra szűz olívaolaj) elengedhetetlen a hormonok előállításához. A rendszeres, de nem kimerítő testmozgás, a elegendő alvás és a vegyszerek (például endokrin diszruptorok a kozmetikumokban) kerülése mind hozzájárulnak az egészséges ciklushoz.
Gyakori tévhitek az ovulációval kapcsolatban
- Az ovuláció mindig a 14. napon van: Ez csak a tankönyvi, 28 napos ciklus esetén igaz. Valójában a ciklus első fele (a follikuláris fázis) rugalmas, és ez az, ami változhat.
- Ha megjön a menstruáció, akkor biztosan volt peteérés is: Létezik úgynevezett anovulációs ciklus, amikor vérzés ugyan jelentkezik, de petesejt nem lökődött ki.
- Csak az ovuláció napján lehet teherbe esni: A valóságban a spermiumok akár 5 napig is életképesek maradhatnak a megfelelő méhnyaknyákban, így a termékeny ablak valójában az ovulációt megelőző néhány napot is magában foglalja.
Mikor nem érdemes a peteérés jeleire figyelni?
A természetes módszerek alkalmazása, az ovuláció tüneteinek figyelése azonban nem minden esetben, illetve életszakaszban lehet célravezető. Ha változókorban vagy, illetve túl fiatal vagy (pubertáskorban), akkor a nem szabályos menstruációs ciklusok miatt nehéz megállapítani a termékeny napokat. Hasonló a helyzet cikluszavar esetén. Betegségek, főként hüvelygyulladás idején ugyancsak nem célszerű természetes módszerekkel próbálkozni, mivel a kóros hüvelyváladékból nem lehet reálisan megállapítani a peteérés tüneteit. Ugyancsak félrevezető lehet, ha pajzsmirigyproblémákkal küzdesz, stresszes állapotban vagy, illetve alváshiányban szenvedsz. Fogamzásgátló tabletta szedése esetén sem ajánlatos ezekre a módszerekre támaszkodni, mivel a hormonalapú gyógyszerek általában meggátolják azt, hogy kilökődjön a petesejt, így nem jön létre mellettük peteérés idején sem.