Bár sok nő számára a menstruáció fájdalmas kellemetlenség, a reproduktív egészség szempontjából kulcsfontosságú a létezése. A menstruációs ciklus a női test egyik legfontosabb természetes folyamata, amely a serdülőkortól a menopauzáig minden hónapban megismétlődik. A ciklus során a test különféle hormonális változásokon megy keresztül, amelyek előkészítik a női testet a gyermek lehetséges fogantatására.
A női lét meghatározó alappillére a ciklikusság - nemcsak a termékenységünk szempontjából. Ha babát tervezünk, az ovulációs ciklusunk ismerete kulcsfontosságú; ám ha pontosan tudjuk, milyen pszichológiai és fiziológiai változások mennek bennünk végbe a ciklusunk különböző heteiben, életminőségünk is nagyban javulhat.
A menstruáció, köznapibb nevén menzesz a latin "menses", azaz hónap szóból származik. Az elnevezés nem véletlen, hiszen havonta egyszer lökődik ki egy megtermékenyítetlen, de érett petesejt a szervezetünkből a hüvelyen keresztül. Az első havi vérzést a lányok általában 10-16 éves koruk körül tapasztalják, az utolsót pedig a változókorban, nagyjából 48 éves kor körül éljük át. Egy átlagos menstruáció havonta 3-7 napig tart, de tinédzserkorban, nagyjából 18-19 éves korunkig ennek időtartama és gyakorisága is igencsak ingadozó lehet, néha ki is maradhat.
A nők menstruációs ciklusának hossza változó és leggyakrabban 23 és 35 nap közé esik. A menstruációs ciklus hosszának esetleges változása legvalószínűbben az ovuláció előtti szakaszt érinti (amit follikuláris vagy tüszőfázisnak neveznek).
A menstruációs ciklus fázisai
A menstruációs ciklus négy fő szakaszra bontható:
- Menstruációs fázis (1-5. nap)
- Follikuláris fázis (6-14. nap)
- Ovuláció (14. nap körül)
- Luteális fázis (15-28. nap)
Menstruációs fázis (1-5. nap)
A menstruáció beköszöntével kezdődik a ciklus első napja, 1-5 napon át tart, átlagosan 3-5 napig. Ha a petesejt nem került megtermékenyítésre, a méh megvastagodott nyálkahártyájának középső és felső rétege leválik és vérzés formájában ürül ki a szervezetből. A ciklus innentől számítva a következő menstruáció kezdete előtti utolsó napig tart.
A ciklus kezdetének idején enerváltabbnak, visszahúzódóbbnak érezhetjük magunkat. Ilyenkor ugyanis a testünk ösztrogénszintje alacsony, amely fáradtságot okoz. Közben pedig gyakran a menstruációs görcsökkel is meg kell küzdenünk. Nem véletlen tehát, hogy nincs szinte semmihez sem kedvünk ilyenkor. Ha tudjuk, ne ekkorra tervezzük be a legmegerőltetőbb edzéseket vagy a legnehezebb vizsgákat.
Ha már kicsit javult a közérzetünk és nem kínoznak a görcsrohamok, elkezdhetünk nyújtani, sétálni vagy jógázni.
Follikuláris fázis (6-14. nap)
A menstruáció első napjával egy időben kezdetét veszi a follikuláris szakasz is és a 13-14. napig tart, az ovulációig. A hipofízis előlapi lebenye úgynevezett follikulus stimuláló hormont (FSH) bocsát ki, ami a petefészkekben lévő több száz follikulus egyikének növekedését serkenti. A petefészkekben található tüszőkben fejlődnek ki a petesejtek. A tüszőérés már az első napon elkezdődik, általában 2-3 tüsző is érik, de a végén csak egy marad.
Ebben a szakaszban megemelkedik az ösztrogénszint, a tüszőérés során pedig osztódni kezdenek a petesejtet körülvevő hámsejtek, és egy folyadékkal telt üreget hoznak létre a tüsző belsejében. Az FSH serkenti bizonyos számú tüsző érését és az ösztrogén hormon termelésének megindítását.
Az ösztrogén szintje a havivérzés első napján a legalacsonyabb. Habár az elején több tüsző érése is megindul, általában egy tüsző „dominánssá” válik, és ez a petesejt fog megérni a növekvő tüszőben. Ezzel egy időben a szervezetben lévő ösztrogén növekvő mennyisége biztosítja, hogy a méhnyálkahártya tápanyagokat és vért vegyen fel, és megvastagodjon. Erre azért van szükség, hogy teherbe esés esetén a megtermékenyített petesejt a növekedéséhez szükséges minden tápanyagot és ellátást megkapjon.
A hormonszintünk még mindig viszonylag alacsony, bár az ösztrogénszint már nőni kezd - így az állóképességünk, koncentrációnk és erőnk lassan eléri maximumát. Ez tehát a tökéletes időszak arra, hogy a menstruációs szakasz végén megkezdett intenzív edzésrutint a következő fokozatra kapcsoljuk.
Ovuláció (14. nap körül)
Az ovuláció a ciklus közepén történik. Ekkor a legérettebb petesejt elhagyja a petefészket, a petevezetéken keresztül vándorol a méh felé. Ez az FSH és a luteinizáló hormon (LH) hirtelen növekedése következtében történik. Az ösztrogén vérszintje még mindig emelkedik, és végül a luteinizáló hormon szintjének gyors emelkedését okozza (ez az „LH-csúcs”). Ezen LH-csúcs hatására a domináns tüsző felreped, és a petefészekből kiszabadul az érett petesejt, ami ezután belép a petevezetékbe.
Sok nő úgy gondolja, hogy a 14. napon van ovulációja, de a 14 nap egy átlag, és a legtöbb nőnek valójában a menstruációs ciklus egy másik napján van ovulációja. Az ovuláció napja ciklusról ciklusra változik. Miután a petesejt (más néven ovum) kiszabadul, áthalad a petevezetéken a méh felé. A petesejt legfeljebb 24 órán át marad életben.
Az ovuláció során a nők egy része tompa fájdalmat is érez az alhas egyik oldalán, mely néhány percig, de akár néhány óráig is tarthat.
Az ösztrogéncsúcs idején a luteinizáló hormon kiszabadul az agyalapi mirigyünkből, elősegítve ezzel a domináns tüszőből a „kiválasztott” petesejt kilökődését. Ilyenkor síkosabb, nyúlósabb a méhnyaknyákunk, ezzel is jelezve a termékeny időablakot, amelyben a petesejt még élő, tehát megtermékenyíthető (általában a kilökődéstől számított 12-24 óra).
A peteérés szakasza is ennek megfelelően változik. Sőt, a stressz, betegség, életmódbeli változás, drasztikus diéta hatására meg is nyúlhat vagy le is rövidülhet a peteérés időszaka, mert a tested úgy érzékeli, hogy jobb takarékra állítani a termékenységedet, ugyanis túl sok energiát igényel a szervezettől ilyenkor.
Megtermékenyülés, embrió beágyazódása
Luteális fázis (15-28. nap)
A peteérést követően a luteális vagy más néven sárgatest fázis következik. Ez a 15-28. napig tart és a menstruációval ér véget, amennyiben nem következik be megtermékenyülés. Miután a petesejt kiszabadult, a megrepedt tüsző záródik és az agyalapi mirigy által kibocsátott lutenizáló (sárgatestserkentő) hormonnak köszönhetően hormontermelésbe kezd, ezáltal a progeszteronszint megemelkedik. Ez a hormon segíti előkészíteni a méhet a beágyazódásra.
A progeszteron tovább vastagítja a méhnyálkahártyát, előkészítve azt a megtermékenyített petesejt számára. Ezalatt a petefészekben lévő üres tüsző elkezd zsugorodni, de folytatja a progeszteron termelését, valamint elkezd ösztrogént (tüszőhormont) termelni. Ahogy az üres tüsző zsugorodik, és nem termékenyült meg a petesejt, az ösztrogén és a progeszteron szintje lecsökken. A magas hormonszintek fenntartó hatása nélkül a kialakult vastag méhnyálkahártya elkezd lebomlani, és a szervezete lelöki a nyálkahártyát a méh faláról.
Ha a petesejt megtermékenyítés megtörténik, a progeszteron szint emelkedik, ami a megtermékenyített petesejt befogadására tudja felkészíteni a méhet. Amennyiben nem történik meg a megtermékenyítés, az érett petesejt felszívódik, a sárgatest elsorvad, a méhnyálkahártya pedig a menstruációs vérzés kíséretében leválik, mely egyben az újabb ciklus kezdetét is jelenti.
A menstruáció előtti tünetek (PMS) éppen ebben a fázisban jelentkeznek: ingerlékenység, puffadás, mellfeszülés, fáradtság, hangulatingadozások… ismerős?
Ezekben a napokban a hüvelyváladék mennyisége csökken, sűrűbbé, fehéresebbé válik, valamint jelentkezhetnek a premenstruációs szindróma (PMS) tünetei, beleértve a mellek érzékenyebbé válását, a mellfeszülést, a derékfájdalmat, az enyhe hasi fájdalmat, a haspuffadást, a hangulatingadozásokat, a székrekedést, a fejfájást, az izom- és ízületi fájdalmakat vagy az arcon megjelenő pattanásokat.
A luteális fázis megismerése abban segít, hogy jobban megértsd, mi miért történik a testedben.
Hormonok szerepe a menstruációs ciklusban
A menstruációs ciklus során a hormonális változások jelentős hatást gyakorolnak a női testre. Két fő hormon, az ösztrogén és a progeszteron irányítják ezt a folyamatot, befolyásolnak számos testi funkciót, a hangulati ingadozásoktól a fizikai egészségig. Az ösztrogén felelős többek között a méhnyálkahártya újjáépítéséért menstruációt követően. Emellett maga a hormon pozitív hatással van a bőrre, hajra és más szövetekre, javítja a csontok egészségét is. Eközben a progeszteron növekedése a luteális fázisban fontos a méhnyálkahártya megfelelő megvastagodásához, ami a megtermékenyített petesejt beágyazódását segíti - elengedhetetlen a terhességhez.
Ovuláció és gyermektervezés
A gyermekvállalást fontolgató nőknek ajánlott nyomon követni a menstruációs ciklusukat, különösen az ovulációs időszakot, a ciklus 14. napja körüli időt. A pároknak érdemes ekkor próbálkozniuk.
Babatervezésnél fontos az időzítés, hogy pontosan ismerjük, a ciklus melyik napjain vagyunk a legtermékenyebbek. 28 napos ciklus esetén az ovuláció a 14. napon következik be - az ovuláció után 24 órával, illetve az ovulációt megelőző 5 napban van a legtermékenyebb szakasz, a hímivarsejtek ugyanis akár 5 napig is életben maradnak a női szervezetben. Ez a 6 nap az úgy nevezett termékenységi ablak. Célszerű az együttléteket ezekre a napokra időzíteni.
Mivel a ciklus hossza eltérő lehet, ezért célszerű menstruációs naptárat vezetnie minden nőnek, melyben bejelölhetjük az ovuláció napjait is. Ezenkívül az ovulációs teszt használata is segítséget nyújthat.
Az ovuláció felismerése
Elsődleges tünetek:
- Hüvelyváladék változása: az ovuláció idején nagyobb mennyiségű, tojásfehérjére hasonlító ragacsosabb váladék tapasztalható, mely elősegíti a hímivarsejtek túlélését.
- Testhőmérséklet mérése: az alaphőmérsékletünk közvetlenül ébredés után a reggeli órákban mérhető. Az ovuláció során a testhőmérséklet lassú emelkedésnek indul és az ovuláció napjain mindig kicsivel magasabb értékek mérhetőek. Fontos, hogy reggel mindig ugyanabban az időpontban, ébredés után, de még felkelés előtt mérjük meg a hőmérsékletünket.
- Méhnyak megváltozása: a méhnyak felpuhul és magasabbra kerül az ovuláció során.
Másodlagos tünetek:
- Pecsételő vérzés
- Alhasi szurkáló fájdalom
- Érzékenyebbé válhatnak a mellek
- Megnövekedett libidó
- Érzékenyebb szaglás
A 14. nap mítosza
Masszívan tartja magát az a tévhit, hogy az ovuláció a ciklus 14. napján történik. Holott ez még 28 napos ciklus esetén sem feltétlenül igaz. A válasz a tankönyvi ciklus meghatározásában keresendő. Eszerint az egészséges, tökéletes ciklus 28 napos. A luteális szakasz, azaz a ciklus fix szakasza 14 napos. Ezért az ovuláció a 14. napra esik. Kész, punktum. Csakhogy ez még 28 napos ciklus esetén sincs feltétlenül így, mert lehet, hogy rövidebb vagy hosszabb egy kicsit a luteális szakasz. És nem kötelező a 28 napos ciklus. 24 és 36 nap között teljesen okés a ciklus hossza.
Láthatjuk, hogy a 14. napi ovuláció csak egy jóóó naaagy mítosz. És pontosan ezért nem működnek a számolós, naptár alapú módszerek, mert nem a tested biológiai jelzését figyelik, csak a statisztikát.
A menstruációs ciklus rendellenességei és kezelésük
Néhány nő problémákkal szembesülhet a menstruációs ciklus során, amelyek kezelésre szorulnak, s ezek többféle formában jelentkezhetnek: az amenorrhea (a menstruáció hiánya), a dysmenorrhea (fájdalmas menstruáció), a menorrhagia (túlzott menstruációs vérzés), vagy a polymenorrhea (túl gyakori menstruáció). Ezeket többek között hormonális egyensúlyhiány, stressz, bizonyos gyógymódok és alapbetegségek okozhatják, kezelésük orvosi szakértelemre igényel, akár hormonterápiát, életmódbeli változtatásokat.
Kimaradó vagy szünetelő menzesz
Az elmaradó menstruációnak két fajtáját is megkülönböztetjük: elsődleges és másodlagos. Elsődleges amenorrhea akkor fordul elő, ha egy nő 16 éves koráig nem kezdte meg a menstruációt, míg a másodlagos amenorrhea esetén egy nőnek, aki korábban rendszeresen menstruált, legalább három hónapig nem jön meg úgy, hogy közben nem is terhes.
Amennyiben a menstruáció 16 éves korra sem kezdődik el, ajánlott orvoshoz fordulni.
Elhúzódó menstruáció
Az elhúzódó menstruációnál maga a vérzés sokkal hosszabb ideig tart a szokásos 3-7 napnál. Hogy milyen lehetséges okok állnak emögött? A nőgyógyászok szerint hormonális egyensúlyhiány miatt is tovább tarthat a havi vérzés, ilyenek a pajzsmirigy problémák vagy a policisztás ovárium szindróma (PCOS), de az olyan méhproblémák is okozhatják, mint a méhpolipok vagy a méhfibróma.
Erős menstruációs vérzés (menorrhagia)
Erős menstruációs vérzésről vagy menorrhagiáról akkor beszélünk, ha a menstruációs vérzés annyira súlyos, hogy rendszeresen átáztatja a tamponokat, betéteket is, akár több órán keresztül tart, vagy ha nagyobb vérrögök is megjelennek. Ez lehetséges lehet ugyancsak hormonális egyensúlyhiány miatt, ami például kialakulhat a progeszteron és ösztrogén közötti egyensúlytalanság miatt. Lehet a méhszövetek betegségei miatt, mint amilyenek a méhpolipok vagy méhfibrómák, vagy véralvadási problémák okán és bizonyos gyógyszerek is okozhatják.
Az orvosok előtt több út áll ezen probléma kezelésére. Segíthetnek a páciensen hormonterápiával progeszteron készítmények formájában, akár műtéttel, mint a hiszteroszkópia, ami a méh belső elváltozásainak eltávolítását jelenti.
Luteális fázishiba (LPD)
Luteális fázishiba (LPD) egy olyan állapot, amely befolyásolja a menstruációs ciklust, és jelentősen befolyásolhatja a női termékenységet. A luteális fázis a menstruációs ciklus második fele, amely az ovuláció után és a menstruáció kezdete előtt következik be. Ebben a fázisban a szervezet hormonok, különösen progeszteron termelésével készül fel a lehetséges terhességre, amely kulcsfontosságú a méhnyálkahártya fenntartásához. Ha ebben a fázisban hiba van, az elégtelen hormontermeléshez vezethet, ami nehézségeket okozhat a fogamzásban vagy a terhesség fenntartásában.
Luteális fázis hiba olyan állapot, amelyben a menstruációs ciklus luteális fázisa rövidebb a normálisnál, vagy ahol a progeszteronszint nem elegendő a potenciális terhesség fenntartásához. A luteális fázis jellemzően körülbelül 10-14 napig tart. LPD-ben szenvedő nőknél ez a fázis kevesebb, mint 10 nap is lehet, vagy a progeszteronszint az ovuláció után nem emelkedik meg megfelelően, ami instabil méhnyálkahártyához vezethet.
A tünetek közé tartozhatnak a szabálytalan menstruációs ciklusok, a 10 napnál rövidebb sárgatestfázis, a menstruáció előtti pecsételő vérzés és a fogamzási nehézségek.
Az LPD okai
Bár az LPD elsősorban hormonális probléma, bizonyos fertőző ágensek és környezeti tényezők hozzájárulhatnak a kialakulásához. Például a krónikus fertőzések, mint például a kismedencei gyulladásos betegség (PID), befolyásolhatják a reproduktív szerveket és megzavarhatják a normális hormonális működést. A genetikai hajlam szerepet játszhat az LPD kialakulásában. Egyes nőknél örökletes állapotok befolyásolhatják a hormonszintet vagy a menstruációs ciklust. Az autoimmun betegségek, amelyek során a szervezet immunrendszere tévesen támadja meg a saját szöveteit, szintén hatással lehetnek a reproduktív egészségre.
Az életmódbeli döntések és az étkezési szokások jelentősen befolyásolhatják a hormonális egészséget. Az olyan tényezők, mint az elhízás, a túlzott testmozgás, a dohányzás és a magas stressz-szint, felboríthatják a luteális fázis egészséges működéséhez szükséges hormonok kényes egyensúlyát.
LPD diagnózis és kezelés
A luteális fázishiba diagnózisa általában alapos klinikai vizsgálattal kezdődik. Az egészségügyi szolgáltatók részletes kórtörténetet vesznek fel, beleértve a menstruációs ciklus mintázatát, a tüneteket és az esetleges korábbi terhességeket. A luteális fázishiba kezelése gyakran magában foglalja az alapjául szolgáló hormonális egyensúlyhiány kezelését. Megfelelő kezeléssel sok nő sikeres terhességet érhet el.
Menstruációs higiénia
A megfelelő higiénia kulcsfontosságú a fertőzések elkerülése és az általános jóllét szempontjából.
- Menstruációs kehely: egy újrahasználható, rugalmas eszköz, amely a hüvelybe helyezve összegyűjti a menstruációs vért. A kehely szilikonból, latexből vagy termoplasztikból készülhet. Egyik fő előnye, hogy akár 12 órán át is viselhető, szemben a tamponokkal, amiket átlagosan 4-8 óránként cserélni kell.
- Menstruációs bugyi: viszonylag új termék, amely többrétegű anyagból készül, és képes elnyelni a menstruációs vért anélkül, hogy másik termék használata szükséges lenne. Különösen hasznos azok számára, akik nem szeretnének belső terméket (például tampon vagy kehely) használni.
