Az ovuláció, vagy más néven peteérés vagy tüszőrepedés, a női ciklus egyik legfontosabb eseménye. Mégis sokan nem tudják pontosan, mi történik ilyenkor a testükben, hogyan ismerhető fel, és miért olyan kulcsfontosságú a termékenység szempontjából. Az ovuláció nem más, mint a tüszőrepedés, vagy más néven petekilökődés. Az ovuláció azt a folyamatot jelöli, amikor minden menstruációs ciklus során egyszer a hormonális változások hatására a petefészekből kiszabadul egy petesejt.
Az ovuláció jelentése tüszőrepedés, petekilökődés, peteérés. Ez az a folyamat, amikor hormonális változások hatására a petefészekből kiszabadul egy érett petesejt. Általában 12-16 nappal a következő menstruáció előtt történik és az ovuláció napja, valamint az azt megelőző 4-5 nap a legtermékenyebb időszak, ezen a 6 napon kívül csak rendkívül kicsi az esélye a teherbeesésnek. Az ovuláció fontos szerepet játszik a termékenységben és a fogamzásban. A nők általában havonta egyszer ovulálnak, de ez az időpont változhat számos tényezőtől függően, például az életkortól, a stressztől, a testsúlytól és az általános egészségi állapottól. Az ovuláció szabályozásában fontos szerepet játszanak a hormonok, különösen az ösztrogén és a progeszteron.
A peteérés egy hosszabb folyamat része: a ciklus első felében, az úgynevezett follikuláris fázisban a petefészkekben több apró tüsző kezd el növekedni. Ezek közül az egyik válik dominánssá, és ebben fejlődik ki az érett petesejt. Míg a peteérés egy több hétig tartó folyamat, maga az ovuláció egy pillanat történése. A tüszőrepedés szó szerint azt jelenti, hogy az érett tüsző megreped, és a benne lévő petesejt kiszabadul. Ezt nevezzük ovulációnak. A petesejt ezután bekerül a petevezetékbe, és elindul a méh felé. Ezzel be is indul a progeszterontermelődés. És igen, ezt a petesejtet tudja megtermékenyíteni a hímivarsejt.
Az ösztrogén magas szintje kiváltja egy másik hormon, a luteinizáló hormon (LH) szintjének gyors emelkedését is. Amikor az ösztrogén mennyisége eléri a megfelelő szintet, az agyalapi mirigy nagy mennyiségű sárgatestserkentő hormont (LH) juttat a szervezetbe, aminek hatására bekövetkezik a tüszőrepedés. A follikulus stimuláló hormon (FSH), azaz a tüszőserkentő hormon, amely a ciklus első felében a petefészek növekedését és működését szabályozza. Az LH, a luteinizáló hormon. A progeszteron (progesteron) egy hormon, amely a szexuálisan aktív szakaszban lévő nők petefészkében termelődik, a tüszőrepedést (ovulatio) követően a tüszőhám és a belső tok sejtjeinek átalakulásával kialakuló sárgatestben (corpus luteum), a tüszőrepedést is kiváltó (luteinizáló) (LH) hormon hatására. Hatására a méhnyálkahártya (endometrium) olyan fejlett stádiumba kerül (szekréciós fázis), amely vastagságával, tápanyag-felhalmozásával és mirigyeinek tápanyagtermelésével kedvező körülményeket teremt az éppen ekkorra ideért, és megfelelő fejlettséget (hólyagcsíra-állapotot) elért megtermékenyített petesejt beágyazódásához és méhlepény (placenta) kialakulásához.
Az ovulációra számtalan jel utal, a legfontosabbak a méhnyaknyák, a testhő, a méhszáj változásai. A cikluskövetési módszerek mindegyike az ovuláció jeleinek felismerése köré szerveződik, ezért az egészséged alapos megfigyelése miatt is nagyon jó ötlet lehet elsajátítani a neked legszimpatikusabbat.
Az ovuláció megfigyelésének módszerei
1. A méhnyakat olyan sejtek bélelik, melyek közvetlen hormonális befolyásolás alatt állnak. A peteérés előtti időszakban a méhnyaknyák által a hüvelybemenet körül keltett érzet megváltozik. Több, tüszőnek nevezett sejtcsoport indul fejlődésnek. A nyák megjelenése a termékenység jele: táplálja és védelmezi a spermiumokat, átszállítja őket méhnyakon keresztül, és életben tartja őket a méhen belüli útjuk során. A termékeny napok alatt a hüvelybemenetnél különböző érzetek váltják egymást. A fejlődés menete általában a száraztól a ragacsoson át nedves, végül síkos érzetig tart. A nyák látványa is napról napra különböző lehet. Ilyenkor a méhnyaknyák átlátszóbb és folyékonyabb lesz, ami megkönnyíti a spermiumok mozgását a petevezeték felé.
2. A peteérés ”tünete” lehet a testhő változása. A tested hőmérséklete ovuláció előtt jellemzően picit leesik, majd az ovulációt követően megemelkedik. Ennek a követéséhez minden reggel ugyanabban az időpontban fel kell jegyezned a testhődet - még mielőtt bármit is csinálnál, közvetlenül ébredés után. A testhőmérséklet megnövekszik néhány tized Celsius-fokkal. Ha a testhőd megemelkedett, és magasan is maradt, a termékenységedre utaló többi jel pedig - mint pl. tojásfehérje szerű nyák, stb.
3. A peteérés jelei között tartjuk számon a méhszáj változását is. Az ovuláció környékén a méhszájad puhább, nyitottabb, mint máskor.
4. A "száraz" időszak nagyjából a ciklust követő 6. és a 9. nap közé tehető. Ilyenkor - a megnevezésnek megfelelően - nincsen a hüvelyben nyák vagy csak nagyon kevés. Ez az időszak általában terméketlen, de ettől még ne gondolja, hogy nincsenek véletlenek! A "nedves" időszakban már van nyák, de még kevés, és még nem nyúlik, nem ragad. Ez az időszak a ciklus 10. és 13. napja közé tehető. A "termékeny" időszak a peteérés időszaka, ez a 14. és 17. napok közé tehető. A nyák ilyenkor már nagyon erős, nyúlós és tojásfehérje színe van. Az ovuláció előtti és utáni 3-4 napban nagy az esélye a teherbeesésnek, mivel a petesejt ekkor életképes és megtermékenyülhet. A legtermékenyebb napok egy ciklus során, amikor a legvalószínűbb, hogy teherbe eshet védekezés nélküli szexuális együttlét esetén, az ovuláció napja és az azt megelőző nap - ez a termékenységi csúcs két napja. A megelőző néhány napban is magas a termékenység, és lehetőség van teherbe esni.
A legtöbb nő úgy gondolja, hogy a 14. napon van ovulációja, de ez csak egy átlag. Minden nőnél és minden alkalommal más a menstruációs ciklus hossza, de általában 23 és 35 nap között van. Az ovuláció általában 12-16 nappal a következő menstruáció előtt történik. A legtöbb nő valójában a menstruációs ciklus egy másik napján ovulál, és ez ciklusonként is változhat. Az ovuláció időpontját nem lehet kikövetkeztetni a ciklus napjainak számából. Arra képesek, hogy a termékenységi ablakod nyílását és bezárulását meghatározd a követett ovulációs tünetek által.
Hormonális háttér és a ciklus fázisai
A menstruációs ciklus két fázisra bontható: follikuláris és luteális fázisra. Utóbbi a tüszőrepedéstől a következő vérzés első napjáig tart. Ebben az időszakban a megrepedt tüsző helyén kialakuló sárgatest progeszteront termel, amely előkészíti a méhnyálkahártyát a megtermékenyített petesejt befogadására. A menstruációs vérzés után, a méhnyálkahártya regenerálódásával egy időben a szervezet ösztrogén szintje folyamatosan növekszik.
Az ovuláció egy sor gondosan kidolgozott, szigorúan egymásra épülő lépés eredménye, az endokrin rendszer csodásan vezérelt összjátéka nyomán történik meg. A progeszteron emelkedő szintje megakadályozza azt, hogy a luteinizáló hormon újra emelkedni kezdjen.
Az ovuláció hatásai és a termékenység
Az ovuláció a női ciklus közepe táján történik meg, általában a ciklus 14. napja körül egy 28 napos ciklus esetén. Sőt, olyan is van, amikor egy ciklusban nem történik ovuláció. A petesejtet csak legfeljebb 24 órával az ovuláció után lehet megtermékenyíteni. Míg egy petesejt csupán 24 óráig él, a spermiumok akár öt napig is képesek aktívak maradni. A „termékenységi ablak” teljes időtartama, tekintve a petesejt és a spermium együttes élettartamát, nagyjából hat nap. Csak akkor tud teherbe esni, ha egy spermium megtermékenyít egy petesejtet. Ha a petesejt nem termékenyül meg, a méh lelöki a nyálkahártyát (a petesejt elvész vele együtt), és elkezdődik a menstruáció.
A petesejteket a petefészkek tartalmazzák. Az ovuláció napja, valamint az azt megelőző 4-5 nap a legtermékenyebb időszak.
Ovuláció: A termékeny időszak megértése és a cikluskövetés
Az ovulációt befolyásoló tényezők és problémák
Az ovulációra hatással van a policisztás ovárium szindróma (PCOS), endometriózis, pajzsmirigy problémák, inzulinrezisztencia, ösztrogén dominancia és egyéb hormonális zavarok, életmódbeli tényezők (pl. stressz, alváshiány, gyógyszerek), és meghatározó az életkor is.
Különféle okokból előfordulhat, hogy a nők nem minden hónapban ovulálnak. Ha általában 35 napnál tovább tartanak a ciklusai, akkor előfordulhat, hogy kiszámíthatatlanul ovulál, vagy egyáltalán nem ovulál. A legtöbb nő, aki nem ovulál és nem is terhes, policisztás ovárium szindrómában (PCOS) szenvedhet. A PCOS egy veleszületett betegség, amely akadályozhatja a rendszeres és következetes ovulációt (a petesejt kiszabadulását). A betegséggel élő nőknél felnőttkori akné, valamint az ajkak feletti és az áll alatti intenzívebb szőrnövekedés is jelentkezhet. Az ultrahangon látható lehet a petefészkek belsejében több, kisebb ciszta, amelyek kisméretűek maradnak. További betegségek és fizikai állapotok, amelyek akadályozhatják az ovulációt, például a pajzsmirigy-alulműködés (hypothyroidizmus), magas prolaktintermelés (hyperprolactinaemia), vagy a klimax előtti és alatti időszak (perimenopauza).
Nem, rengeteg nő tapasztal az élete során több-kevesebb alkalommal anovulációs ciklusokat. Ezeket kísérheti (tulajdonképpen megvonásos vérzés), de el is maradhat ilyen esetben a menstruáció.
Igen, lehet kétszer ovulálni, de ez nagyjából ugyanakkor történik egy cikluson belül. Két különböző petesejt ovulációjakor fogannak meg a kétpetéjű ikrek.
Az ovulációs tesztek és az egészség
Léteznek ovulációs tesztek, amik elég drágák, de mindenképpen hatásosak, ha attól tart, hogy kicsi a progeszteronszintje, és emiatt nem esik teherbe. A teszt megmutatja, hogy van-e peteérése. Ne essen kétségbe azonban, ha az első „figyelt” hónapban nincsen ovulációja. Ez még egyáltalán nem jelenti azt, hogy ne lehetne gyereke. Elképzelhető, hogy rossz napokon használta a tesztet, ahogyan az is, hogy abban a hónapban kimaradt a peteérés. Simán előfordulhat, ne adja fel egy-két hónap megfigyelés után! Az ovulációs tesztek használatát érdemes a menstruációt követő 10. naptól elkezdeni. A hagyományos LH-tesztekkel egy-két nappal az ovuláció előtt lehet meghatározni annak napját.
Jerilynn Prior kanadai endokrinológiai professzor szerint „35-40 évnyi ovuláció nemcsak a termékenység szempontjából előnyös, hanem az osteoporosis, agyvérzés, a demencia, a szívbetegségek és a mellrák megelőzésében is segít”. Prior professzor szerint az ovulációs ciklusok a „jó egészség teremtői”. Az ovuláció megfigyelése és nyomon követése fontos lehet a termékenység szempontjából, valamint a fogamzásgátlásban is. A ciklusszinkron életmód elsajátítása által ezt a folyamatot leszel képes finomhangolni - ezáltal életed legjobb formáját és a valaha tapasztalt legteljesebb egészséget érheted el.
