Szeptemberben sok kisgyerek lép először az óvoda küszöbét, ami mind a gyermek, mind a szülők számára izgalmas, de sokszor bizonytalan időszak. Az óvodai beszoktatás egy komoly váltás a gyermek és a család életében egyaránt, hiszen három éven át szinte minden egyes percet együtt töltenek, és az óvoda megkezdésével elkezdődik a gyermek elválása. Nem egyedi eset, hogy az első óvodai napokon a gyerek a csoportszobában, a szülő pedig az óvoda előtt vagy az autóban sír.
Ahhoz, hogy minél könnyebben megbarátkozzon a kisgyermek és a szülő is az új élethelyzettel, szükség lehet néhány túlélő praktikára. Az alábbiakban hasznos tippeket, játékokat és tanácsokat gyűjtöttünk össze, hogy az óvodakezdés a lehető legzökkenőmentesebbé váljon.
A Szülők szerepe a sikeres beszoktatásban
Az óvodába induló kisgyerek olyan érzésekkel várja az első ovis napot, amilyen érzéseket a szülei közvetítenek felé ezzel kapcsolatban. Ha az édesanya szorong, nehezen válik meg a picitől, ő is nehezen fog elszakadni az anyától. Szülőként akkor tesszük a legtöbbet a sikeres ovikezdésért, ha sikerül legyőznünk a bizonytalanságunkat. Természetes dolog, hogy ami ismeretlen számunkra, attól félünk, tartunk egy kicsit. A gyerekek ugyanígy vannak az óvodakezdéssel.
Ha elmesélitek, mi minden történik az oviban, máris oldódik ez a szorongás. Fontos dolog, hogy erősítsük meg az újdonsült kis óvóst abban, hogy alkalmas a nagy feladatra, ügyes, okos, bátor nagylány, nagyfiú.
A pozitív hozzáállás ereje
Légy nyugodt és vidám. Lássa rajtad, hogy biztos vagy abban, hogy jó helyen hagyod és jól fogja érezni magát. Ha bármi idegességet lát rajtad, ő is elbizonytalanodik. A támogatásoddal építed az önbizalmát, a kritikával rombolod. Legyél türelmes és megértő: „Tudom, hogy nem szeretnéd, ha elmennék, de hamarosan újra látjuk egymást. Szeretlek.” Persze ne tedd hozzá, hogy „hiányozni fogsz”.
Ne várd előre a hisztit, ne számíts sírásra. Még ha a legrosszabbra is számítasz, tégy úgy, mintha a legjobbat várnád. Ahelyett, hogy arról beszélgetnétek az úton, hogy „ugye ma reggel nem lesz sírás” (amivel lehet, hogy pont az ellenkezőjét váltod ki), inkább segítsd felkészülni a napjára. Tedd könnyebbé az átállást azzal, hogy arról beszélgettek, mi fog történni aznap, mivel szeretne játszani elsőként, vajon mi lesz ma tízóraira.
A beszoktatás fokozatossága és a bizalom építése
Már az óvoda megkezdése előtt otthon kezdjünk el kialakítani az óvodához hasonló napirendet, hogy megszokja a gyermek. Már a beszoktatás megkezdése előtt 1-2 hónappal kezdjünk el beszélni a gyereknek az óvodáról. Csak kis lépésekkel haladjunk a beszoktatással, ha azt látjuk, hogy gyermekünknek erre van szüksége.
Eleinte töltsünk vele több időt az óvodában, az óvodánként változó, hogy mennyi időt szánnak a beszoktatásra. Van ahol akár heteket és van ahol csak néhány napot. A beszoktatás alatt az első pár napban persze még maradhat az anyuka reggel, mikor sír a gyerkőc. Valószínűleg ilyenkor is jó a fokozatosság.
Az óvónénik hidd el nagyon sok ilyet láttak már, tudják az első napokból, hogy nálatok hogy érdemes csinálni, mikor jön el az az idő, amikor az a legjobb, ha már nincs ott a szülő, akkor sem, ha a gyerek reggel sír. A beszoktatás után is 1-2 percig jó, ha megölelgetitek, megpuszilgatjátok, de utána a legjobb, ha átadjátok az óvónéninek. Nagyon sokszor vártam én is az ajtó előtt hallgatózva, hogy most mi fog történni. Az esetek legnagyobb többségében a gyerkőc nagyon hamar megnyugodott!
Határozott és rövid búcsú
Mikor az óvodában elbúcsúzunk a gyerektől, legyünk határozottak! Ne legyen hosszú a búcsú, nehogy úgy érezze, hogy hosszabb időre válunk el, a rövid búcsú azt sugallja, hogy nemsokára találkoztok. Amikor indulnod kell, beszéljétek meg, hogy mikor mész érte. Persze ne percre pontosan, mert azt még úgysem érti, hanem úgy, hogy tudja mihez viszonyítani: „ebéd, alvás vagy uzsonna után, délutáni játék közben”. Vegyél egy könnyed, de határozott búcsút és távozz gyorsan. Ne menj vissza még egy utolsó puszira, és egy utolsó utáni ölelésre, bármennyire is húzna vissza a szíved. Integess még az ajtóból és tudd, minél hamarabb távozol, annál hamarabb tudja ő is elkezdeni a napját.
Kommunikáció és bizalom az óvónőkkel
Mutassuk ki, hogy bízunk az óvónőben, ne tegyünk rá rosszalló megjegyzést, még akkor sem, ha nem értünk egyet vele valamiben. Ha valami nagyon zavar, vagy nem értesz vele egyet, akkor ne habozz beszélni az óvónénivel, de ne támadólag, hanem inkább érdeklődve. Mindenképpen beszéljünk az óvónénivel, hogy van-e valamilyen konfliktus vagy változás. Lehet, hogy egy betegség előjele a rossz közérzet, lehet, hogy csak többet kellene aludnia esténként, lehet, hogy azért szomorú, mert nem tetszett a mese, és persze előfordulhat az is, hogy a szomszéd asztalnál levő kisgyerek csinált épp valamit... Szóval minden titkok tudója az óvónéni!
Játékos felkészülés az óvodára
A beszoktatás sikere nagyban múlik azon, mennyire felkészülten, türelmesen és szeretettel állunk hozzá. A gyerekek akkor érzik magukat biztonságban, ha tudják, mire számíthatnak. Ehhez a játékos felkészítés nyújt nagy segítséget.
Történetek és emlékek megosztása
A gyerekek nagyon szívesen hallgatnak történeteket arról, milyen volt apa és anya, amikor kicsi volt. Ha megvannak még a saját ovis fényképeitek, vegyétek elő és meséljetek arról, milyen volt óvodásnak lenni! Természetesen a rossz emlékeket ne most elevenítsétek fel! Próbáljatok a vicces, érdekes és szerethető dolgokra visszaemlékezni! Mi volt a kedvenc ételetek, mivel játszottatok szívesen, ki volt a legkedvesebb óvónéni, dadus néni? Esetleg eszetekbe juthat egy-egy régi ovis dal is! Jó, ha már hall történeteket arról, hogy mi történik majd az oviban, mit csinálhat ott a többi kisgyerek. Jó, ha hall róla, hogy Ti is voltatok ovisok. Esetleg nézegethettek régi ovis képeket is, vagy ott a világháló, keressetek olyan képeket, ahol a gyerekek közösségben vannak.
Időrendi sorrendbe rakós játék
Aki óvodás lesz, az (általában) már 3 éves nagyfiú, vagy nagylány! Ha már elővettétek a fotóalbumokat, keressetek elő régi képeket az újdonsült kis ovisról is! Kérjétek meg, próbálja meg ő sorba rendezni a fotókat a születésétől mostanáig. Közben nevezzétek is meg az adott életkort: „Itt újszülött voltál, …itt kisbaba,…itt egy éves,…itt már két éves…” Ha sorba tudtatok rakni egypár fotót, keverjétek össze, majd kérjétek meg, rakja ő sorba megint. Ha sikerül, figyeljétek meg együtt, mi mindenben változott meg a három év alatt! Kinőtt a haja, magasabb lett, megtanult ülni, mászni, állni, járni, sőt szaladni, ugrani is. Tud már beszélni, énekelni, sőt háromig számolni is. Igazi nagyfiú/nagylány lett belőle, elindulhat az óvodába! A képek időbeli sorbarendezése már fontos gondolkodási művelet, pontos megfigyelést és összetett gondolkodást kíván, nem könnyű feladat!
Számolós játékok
A következő számolós játék a matematikai képességeket fejleszti. Ültessetek az ágyra három babát, vagy mackót, közben számoljátok is meg: 1,2,3. Kérd meg a gyerkőcöt, hozzon mindegyiknek egy-egy mesekönyvet, hogy ne unatkozzanak. Ha megvan, azt is számoljátok meg: 1,2,3. Kapjon mindegyik baba egy-egy szem cukrot, kekszet, tányért, poharat, vagy ami még eszetekbe jut. Mindegyiket számoljátok meg külön-külön. Miután így többször is elszámoltatok háromig, kérd meg, hogy csukja be a szemét. Tegyél az asztalra sok-sok játékot (fakockát, kis állatokat, autókat, golyókat stb.), de ügyelj rá, hogy mindenből egy, vagy kettő, vagy három legyen.
Óvódás szerepjáték
Te leszel az óvónéni, az ovisok pedig a babák, macik és persze a leendő ovis gyermeked. Fogadd őket kedvesen, beszélgess velük arról, milyen jó, hogy már ilyen nagyok lettek és óvodába járhatnak. Mutasd meg nekik a sok-sok játékot! Aztán üljetek le tízóraizni (persze előtte tegyetek az asztalra mindenkinek tányért, poharat). Evés után énekeljetek egyet, nézzetek mesekönyvet, tornázzatok, rajzoljatok, majd szaladjatok ki az udvarra játszani! Ugye milyen jó dolgokat lehet csinálni az oviban? Ne feledkezzetek meg az ebéd utáni pihenőről sem! Fektessétek le a babákat és dúdoljatok nekik altatódalt!
Bújócska a szeparációs szorongás oldására
Ha a gyerekedet megviseli az elválás a beszoktatáskor, akkor bújócskázzatok otthon. Ezzel érzi, hogy mindig újra megtalál, ha elbújunk is előle. Beszélgessetek sokat az óvodáról, az ott található játékokról, leendő csoporttársakról. Ha a gyermek nem akar mesélni, akkor érdemes este összebújva megbeszélni az aznapi eseményeket. Nagyon hasznos tud lenni, ha megkérdezzük, hogy mi volt aznap a legjobb és a legrosszabb esemény.
Közös játék a plüssfigurával
Vedd elő az egyik kedvenc plüssfiguráját vagy bábját, amelyiket nem vitte el az óvodába. És a játék nevében kérdezd meg, hogy milyen az óvoda, hogy mit csinált és hogyan érezte magát. Kicsit többet lehet megtudni a napjáról így. A játék akár „buta” kérdéseket is feltehet, hisz a nevetés mindig jó feszültségoldó. A báb bőrébe bújt beszélgetés a beszoktatás utáni időben is segítségedre lehet majd. Ha nincs bábod még otthon, akkor plüssfigurával vagy kedvenc játékkal is elkezdhetsz kialakítani egy kommunikációt.
Praktikus tippek a zökkenőmentes beszoktatáshoz
A beszoktatás mindkét fél számára nagyon nehéz, lelket próbáló feladat. Íme néhány további praktika, ami segíthet a folyamatban:
1. Az óvoda megismerése
Már az óvoda kezdete előtt látogassuk meg a helyet a gyermekkel, hogy ismerkedhessen az épülettel, a játszótérrel és a leendő óvónőkkel. Ezzel csökkenthetjük az ismeretlentől való félelmet. Ha ismeri az ovit, amikor odaér, nem lesz rémületesen ismeretlen hely számára. Sétáljatok el együtt az óvoda mellett ti is gyakran!
2. A biztonságot nyújtó otthon illata
Vigyünk be valamit az óvodába a biztonságot nyújtó otthonból. Lehetőleg azt a vigasztárgyát, amihez nehézségek esetén ragaszkodni szokott. Vigyen valamit otthonról magával: egy plüsst, pelust vagy egy játékot. Próbáljátok ki, hogy könnyebb-e úgy az elválás, ha valami olyat visz, ami a tiéd: egy sálat, régi pénztárcát lejárt kártyákkal, szemüvegtokot, kis cetlit amire rajzoltál neki. Ha van kedvenc játéka, nyunyókája a gyerkőcnek, akkor azt mindenképpen vigyétek el az oviba is. Főleg, ha alváshoz van különleges kis takarója, rongyija, bármi…Ez sokat fog segíteni neki.
Játékot nem mindig vihetnek be magukkal, mi a kis szekrénykébe szoktuk leparkolni az aznapi útra elkísérő játékot és amikor úgy érezte, hogy szüksége van rá mosdóba menet megnézte, hogy ott van-e még. A későbbi problémák elkerülése végett érdemes ezeket a játékokat, kísérőket a gyerek ovis jelével ellátni.
3. Megszokott napirend
Próbáljuk követni az étkezések, nappali alvás időszakát is, plusz az esti lefekvést is állítsuk be úgy, hogy megmaradjon a megszokott alvásmennyiség, de abban az időben ébredjen, mikor hétköznapokon fog, hisz az oviba oda is kell érni. Az is nagy segítség a piciknek, ha ezeket a dolgokat nem az ovival együtt kell drasztikusan átállítaniuk magukban, hanem fokozatosan szoknak hozzá.
4. Rendszeresség és következetesség
Ha pár alkalommal nem akar menni, akkor se adjuk be a derekunkat. A beszoktatás közben semmiféleképpen ne iktassunk be szüneteket és később sem jó, ha néha engedjük neki, hogy otthon maradjon, néha pedig nem. Ha eljött az idő és a gyerek oviba jár, akkor ahhoz tartsuk is magunkat. Ha nem így teszünk, akkor a következő napon, amikor ugyanúgy kéri, hogy maradhasson otthon és mégsem tudjuk megoldani, már nem fogja érteni, hogy mi, mikor és miért történik.
5. Időzítés
Ne időzítsük a munkakezdésünket arra a hétre, amikor a gyerkőc is épp az ovit kezdi! Változó, hogy az ovik mennyi időt hagynak a beszoktatásra. Van ahol 2 hét, de előfordul olyan is, hogy egyáltalán nem támogatják, hogy a szülő ott legyen. Mi haladjunk a saját gyerekünk ütemében. Van aki úgy tűnik 2 nap alatt beszokik, van akinél az első hét végén is még csak fél napot tudnak ott lenni. Legyünk türelmesek a gyerekkel. Ameddig csak kell, legyünk ott mi is az oviban, de lehetőleg nem őrként, hanem valahol megbújva, ha hirtelen szükség van ránk, akkor ott legyünk. De adjunk lehetőséget, engedjük el a kezét.
6. Ne szidjuk meg és ne példálózzunk
Ne szidjuk meg! Ne példálózzunk más gyerekekkel, akik bizony már nem sírnak! Ne hazudjuk azt neki, hogy anya csak a kocsiba megy ki! Ne ígérgessünk neki különböző játékokat, hogy abbahagyja a sírást! A sírás segít megnyugodni. Neki.
7. A cumiról való leszokás
Ha még cumizik, akkor lehetőleg ne az ovi első pár hetében válasszuk el a cumijától. Elég nagy trauma neki az elválás a szülőtől, nem jó, ha ilyenkor másik, számára biztonságot (is) jelentő dolgot is elveszünk tőle. Ráér, mikor már kellően hozzászokott az új helyzethez. És itt már meg is lehet a közösség segítsége, hiszen a többi gyereknél lehet nem látja a cumit, vagy épp a sok játék közt eszébe sem jut, hogy elővegye.
8. Pontosság a gyermekért való érkezésnél
Pontosan menj érte! Ne kelljen egész nap attól szorongania, hogy esetleg nem bukkansz fel a megbeszélt időben. Akár csak néhány perc is egy örökkévalóságnak tűnhet egy kisgyerek számára, főleg akkor, amikor a barátok sorra tűnnek el mellőle a szüleikkel együtt. Ha volt is reggel hiszti, a rosszallás ne látszódjon már délután rajtad, hazafelé ne tégy említést róla.
Kerüld el ezt az 5 hibát | Szeparációs szorongás gyermekeknél
Bölcsőde, óvoda vagy iskola? Különbségek a beszoktatásban
A bölcsőde, óvoda és iskola megkezdése mind a gyermek, mind a szülők számára komoly érzelmi megterheléssel járhat. Ezért fontos, hogy a család közösen készüljön fel ezekre a változásokra.
Bölcsődei beszoktatás
A bölcsődébe való beszoktatás az első lépés a gyerekek önállósodása felé, és a legtöbb gyerek számára ez az első alkalom, hogy huzamosabb időre elszakadjon a szülőktől. A szeparációs szorongás és az idegenektől való félelem általában nyolc-kilenc hónap körül kezdődik, ami nem ideális, tekintve, hogy sok család ekkor kezd el gondolkodni azon, hogy gyermekét bölcsődébe adja. Fontos, hogy mosolyogj, amikor távozol: gyermeked átveszi az érzelmeidet, így ha boldognak és nyugodtnak tűnsz, ez segít megnyugtatni. Bármilyen nehéz is, ne feledd, hogy a bölcsit annak tudatában választottad ki, hogy az majd új tapasztalatokkal és készségekkel gazdagítja a gyerekedet, ami viszont pozitív hatással lesz általános jólétére és fejlődésére.
Óvodai beszoktatás
Az óvoda egy újabb lépés a gyermek életében, ahol már strukturáltabb tanulási és szocializációs folyamatokkal találkozik. Az óvodai élethez való alkalmazkodás azonban szintén komoly változásokat hoz a családok életébe. Amikor megbeszéljük, hogy mi lesz, amikor elkezdik az óvodát, beszélhetünk azokról a különféle érzelmekről is, amelyeket érezhetnek; izgatott, bátor, félénk, aggódó, boldog, szomorú, szórakoztató stb. Ahelyett, hogy visszariadna attól, hogy egyes részeit nehéznek találja, beszélj ezekről előre, és legyél nyitott: „Lehet, hogy időnként hiányzni fogok, és azt kívánod, bárcsak otthon lennél. Normális, hogy hiányoznak azok, akiket szeretünk, ha nem vagyunk velük. Nekem is hiányozni fogsz! De ebédidőben mindig ott leszek, hogy érted menjek. Ha szomorúnak érzed magad, elmondhatod az óvónéninek, és ő meg tud majd ölelni.”
Iskolai beszoktatás
Az iskolakezdés az egyik legjelentősebb fordulópont egy gyermek életében, hiszen ekkor már komolyabb elvárásokkal, kötöttségekkel és új tanulási feladatokkal kell szembenéznie. Az iskola az a hely, ahol a gyermek nemcsak tudást szerez, hanem társas készségeit is fejleszti. Játsszunk iskolásat, ahol a gyermek kipróbálhatja, milyen érzés lenne órán részt venni, házi feladatot készíteni vagy az iskolában viselkedni. Ezzel csökkenthetjük a bizonytalanság érzését. Meséljünk pozitív történeteket az iskoláról, vagy nézzünk közösen olyan meséket, könyveket, amelyek az iskolai életet mutatják be. Ha lehetséges, ismerkedjünk meg előre néhány leendő osztálytárssal, hogy a gyermek ne érezze magát teljesen idegen környezetben az első napon.
tags: #ovodai #beszoktatas #jatekok