Az emberi méh (uterus) rendeltetése a megtermékenyített pete befogadásában áll, hogy benne a magzat kifejlődjön, majd érettségét elérve megszülessen. Nem szült állapotban formára nézve némileg körtéhez hasonlítható; homlokirányban lapult, körülbelül 1 centiméter vastag, erős, tömött simaizomsejtekből alkotott fala van, mely az aránylag igen szűk, háromszögletű, haránt irányba résszerűen ellaposodott méhüreget (cavum uteri) fogja közre.
Megkülönböztetjük rajta a felfelé domború méhfenéket (fundus uteri), egy alsó keskenyebb részt, a méhnyakat (cervix uteri) és az ezek között fekvő méhtestet (corpus uteri). A nem szült méh átlagosan 7 centiméter hosszú, szülés után 1 cm-rel hosszabb marad, fenekén 4 cm, nyakánál 2,5 cm széles; a kis medencében a húgyhólyag és végbél között fekszik, a kismedence oldalfalához a számos fontos képződményt tartalmazó hashártyaszalag, a széles méhszalag (ligamentum latum uteri) rögzíti.
Üregének három nyílása van: kettő oldalt és fent a méh fenekénél, amelyekbe a két oldalról jövő petevezetékek (tuba uterina) nyílnak, alsó részében pedig a méh nyakánál az ún. belső méhszáj (orificium internum uteri), mely a nyakcsatornán (canalis cervicis) át a hüvelybe (vagina) nyílik. A méh nyaka körülbelül 3 cm hosszú, ürege az előbb említett nyíláson a méh üregével, másik nyílásával, az ún. külső méhszáj (ostium uteri) útján a hüvellyel közlekedik. A méh nyakának alsó vége a külső méhszájjal egy rövid darabon szabadon benyúlik a hüvely üregébe, ez a méhnyak hüvelyi része (portio vaginalis uteri).
Az egész uterus a hüvely tengelyéhez viszonyítottan előredőlt helyzetben van (anteversio), ezen túlmenően a méhnyak hossztengelyéhez képest a méhtest előrehajlik (anteflexio). Ebből adódik a méh jellegzetes anteverziós-flexiós helyzete, aminek következtében a méh ürege közel a vízszintes síkban helyezkedik el.
A méh falszerkezete és rögzítése
Az uterus testének fala főleg tömött, hálózatos szerkezetű simaizomból áll, ami nagyon sok eret tartalmaz. Az izomzatban leíró anatómiai módszerekkel nem lehet jól meghatározott rétegeket megkülönböztetni. Elöl és hátul hashártya borítja, üregét nyálkahártya béleli, amelynek alaprétege (stratum basale) részben be is terjed a belső izomrostok közé és nem lökődik le, a fölötte lévő réteg (stratum funkcionale) állandó változásokat mutat (ösztrogén és progeszteron hatás) a menstruációs ciklus során, amelynek végén vérzés kíséretében lelökődik. Ezt követően a visszamaradt sebfelszín behámosodik, és megkezdődik a méhnyálkahártya újraépülése.
A méhnyak falszerkezete és nyálkahártyája szövettanilag és funkcionálisan is lényegesen eltér a méhtest falszerkezetétől és nyálkahártyájától. A méhnyak falában sok a kötőszövetes rost, ami hormonális hatásra történő fellazulásával szüléskor elősegíti a méhszáj tágulását. A méhnyak nyálkahártyája nem lökődik le menstruációkor, és olyan mirigyeket tartalmaz, amelyek a nyakcsatornát elzáró nyákdugót hozzák létre.
A méh elülső felszínét a méhtest-méhnyak határáig, hátsó felszínét a hátsó hüvelyboltozattal (fornix vaginae posterior) való kapcsolódásáig hashártya (peritoneum) borítja. Az utóbbi helyen a hashártya a hátsó hüvelyboltozatra is ráterjed (excavatio rectouterina; Douglas-üreg). Ennek fontos jelentősége van, mert így a hashártyaüreg (cavum peritoneale) legmélyebb részén felhalmozódó folyadék (vér, gyulladásos folyadék) kitapintható, illetve megfelelő lecsapoló (punkciós) tűvel abból minta vehető, vagy gyógyítási céllal lecsapolható.
Az uterus rögzítésében függesztő és alátámasztó rendszert szokás megkülönböztetni. Az előbbiekhez tartoznak a különböző szalagok, amelyek a széles méhszalag állományában futnak. Ezek közül a legfontosabbak az uterust a kismedence falához illetve az ott található képződményekhez rögzítő haránt kötőszövetes köteg (ligamentum transversum seu cardinale uteri), valamint a tubaszögletből kiinduló kerek méhszalag (ligamentum teres uteri) és a petefészekhez futó szalag (ligamentum ovarii proprium). A hátra futó - Douglas- üreget határoló - két hashártyaredő (plica rectouterina) szintén tartalmaz a rögzítést szolgáló kötőszövetes rostkötegeket. Ma a legfontosabb rögzítő rendszernek az uterus alátámasztó készülékét tartják. Ez a sajátosan merev falú hüvelyen keresztül a gát elülső részére (diaphragma urogenitale) történő támaszkodást jelenti.
A méh vérellátása
Az uterus vérellátását a belső csípőerekből kapja, nőkben az utóbbiaknak ezek a legerősebb ágai. Az anyaméh fő verőerei (arteria uterina) a belső csípőverőerekből (arteria iliaca interna seu arteria hypogastrica) eredő fő méhartériák a kismedence oldalfala felől - a széles méhszalag alsó részén - vízszintesen a méhnyak-méhtest oldalsó határához futnak. Itt kisebb ágat adnak le a hüvely felé, majd a méhtest két szélén fölfelé futva látják el a méh állományát. Ez utóbbi szakaszuk jellegzetesen erősen kanyargós lefutású, ami lehetővé teszi, hogy kövessék a terhességkor erősen megnövekedő anyaméh méretváltozásait. Fent ágakat adnak a petevezetékhez és a petefészekhez, utóbbi ágakon keresztül kapcsolatba kerülnek a petefészket ellátó artériával (arteria ovarica).
A széles méhszalag (ligamentum latum uteri) az anyaméh két oldalán elhelyezkedő, lefelé szélesedő (háztetőszerű) hashártyával borított képződmény. Felső szögletében a petevezeték (tuba uterina) fut kísérő artériájával együtt. A hátsó lemezéhez rögzül a petefészek (ovarium) és részben benne futnak az ovarium erei. Ugyancsak állományához tartoznak az uterus függesztő készülékeinél említett szalagok (ligamentum ovarii proprium, ligamentum teres uteri, ligamentum transversum uteri). Nagyon fontos képlete az előbb tárgyalt méhartéria (arteria uterina). A két hashártyalemez között található, a méh két oldalán lévő kötőszövetes teret - amelyek az előbbi képződményeken kívül - a méh nyirokelvezető rendszerét is tartalmazza, parametriumnak is nevezik. Klinikai jelentőségét az adja, hogy a méhből kiinduló kóros, gyulladásos vagy daganatos folyamatoknak ez a fő terjedési iránya.
A méh anatómiája - Részei és elhelyezkedése, Vérellátás, Idegellátás, Nyirokrendszer - 1. rész
Női nemi szervek fejlődési rendellenességei
A női nemi szervek fejlődése nagyon bonyolult és összetett, ezért ha ebbe hiba csúszik, az számos furcsa rendellenességgel járhat. Sok eltérés nem észrevehető, sőt kezelést sem igényel. Azonban a nőgyógyászati vizsgálat és a nőgyógyászati ultrahang vizsgálat során felmerülhet a rendellenességek egyike. A megszületésünk előtt, a megtermékenyülést követő körülbelül nyolcadik hétig mind a hímnemű, mind a nőnemű embrióban azonos módon fejlődnek a húgy- és ivarszervek.
Nőknél a méhen belüli fejlődés során a két Müller-cső egymáshoz közel kerül, majd eltűnik az egymás felé eső faluk, és üregük összeolvad. Ha azonban a szervek fejlődése valamilyen külső vagy belső tényező miatt zavart szenved, a Müller-csövek egyesülése elmarad, vagy csak részlegesen történik meg. Attól függően, hogy a Müller-csövek összeolvadása mely ponton és milyen mértékben károsodott, különböző súlyosságú elváltozások jöhetnek létre.
A méh fejlődési rendellenességei
- Arkuált méh (uterus arcuatus): A méh teteje kissé benyomott, résnyi ürege a normálistól eltérően szív alakú. Emiatt ugyan kihordható a terhesség, bár fekvési rendellenesség (harántfekvés), koraszülés illetve vetélés gyakrabban lép fel.
- Kettéválasztott méh (uterus septus és subseptus): A Müller-csövek összeolvadásának zavara, elégtelensége miatt a méh közepén egy részleges (subseptus) vagy teljes (septus) sövény helyezkedik el, ami így a méhűr kettéosztottságához vezet. Az elváltozásra általában középidős vetélések fellépte hívja fel a figyelmet, mely főleg uterus subseptus esetén jelentkezik, ugyanis a teljes sövény lehetővé teszi a terhesség kiviselését.
- Kettős méh - kettős hüvely (uterus és vagina duplex): Akkor jön létre, ha a Müller-csövek egyesülése teljesen elmarad. Ilyenkor két méh alakul ki, és a hüvelyben is létrejön egy sövény, mely a közösülés során jelenthet gondot, bár nem mindig derül rá fény, mert általában nem okoz panaszt.
- Egyszarvú méh (uterus unicornis): Akkor jön létre, ha csak az egyik Müller-cső fejlődik ki. Ezt kétnyakú kétszarvú méhnek (uterus bicornis bicollis) nevezik, amikor a méh szinte teljesen kettőzött.
- Kétszarvú egynyakú méh (uterus bicornis unicollis): Akkor beszélünk, ha a Müller-csövek a méh legfelső része kivételével összeolvadtak, a méhnyak nem osztott és a méh is csak részben kettőzött, gyakran az egyik fele csökevényes is.
- Mayer-Rokitansky-Küster-Hauser-szindróma: Ez a súlyos elváltozás, amikor a méh és a hüvely felső kétharmada egyáltalán nem alakul ki, a petevezetékek és a petefészkek azonban épek.
A petevezeték fejlődési rendellenességei
A petevezeték fejletlenség azt jelenti, hogy az egyik, vagy mindkét petevezeték csökevényes, nem elég hosszú, vagy nem elég tág, sőt olyan is előfordulhat, hogy egyáltalán nem fejlődik ki petevezeték. A kivizsgálás során a fent említett HSG (hysterrosalpingográfia) vizsgálat deríthet rá fényt, mely során kontrasztanyagot juttatnak a méh üregébe, mely kirajzolja a méhűr alakját, és a petevezetékeket is.
A hüvely fejlődési rendellenességei
A hüvely fejlődési elváltozásai gyakran együtt járnak a méhtest fejlődési zavaraival a Müller-csövek egyesülésének elmaradása miatt. Ennek következtében a hüvely lehet csökevényes vagy kettőzött is, valamint sövény is kialakulhat benne. A hüvely hiányára gyakran az hívja fel a figyelmet, hogy a pubertás felléptekor a fiatal lány elkezd menstruálni, de a vér hüvely hiányában nem tud a méhűrből kiürülni. Ennek következtében súlyos görcsök lépnek fel az alhasban. Az elváltozás természetesen közösülési képtelenséghez is vezet.
Kevésbé súlyos elváltozás a zárt szűzhártya, mely szintén akadályozza a menstruációs vér kiürülését, így alhasi görcsökhöz vezet, mert a vér pang a méhűrben és a hüvelyben. Ha az állapot hosszan fennáll, a méh ürege és a hüvely ki is tágulhat. Kettős hüvely (vagina duplex) akkor jön létre, ha a Müller-csövek egyesülése teljesen elmarad. Ilyenkor a hüvelyben létrejön egy sövény, mely a szexuális aktus során jelenthet gondot, de nem mindig okoz panaszt.
Orvosi előtagok és kifejezések
Az orvosi terminológiában számos előtagot és utótagot használnak a testrészekre és betegségekre való utalásra. A "hystero-" és "utero-" előtagok a méhre vonatkoznak. Néhány példa a méhvel kapcsolatos orvosi kifejezésekre:
- Hysteroszkópia (hystero- + G. szkopia): A méh üregének eszközös megtekintése.
- Hysterotomia (hystero- + G. tomia): A méh üregének sebészi megnyitása.
- Cervicectomia (hystero- + G. ektómia): A méhnyak sebészi eltávolítása.
- Cervicoplasztika (hystero- + G. plasztika): A méhnyak sebészi plasztikája. A felrepedt (lacerált) méhnyak rekonstrukciója varratokkal.
- Cervicotomia (hystero- + G. tomia): A méhnyak sebészi bemetszése.