A matrjoska (oroszul: матрёшка) jellegzetes orosz festett fajáték, amely egymásba rakott, egyre kisebb, kettészedhető babákból áll. Általában öt vagy több darabból áll, de 1913-ban elkészítettek egy 42 darabos, 1970-ben pedig egy 72 darabos, 2004-ben egy 75 darabos változatot is. A matrjoskák eredetét többféleképpen is magyarázzák. Az orosz élet egyes történészei azt állítják, hogy a matrjoska babák a hagyományos japán babákból származnak. Az első orosz formavilágot idéző matrjoska mintája egy Honsú szigetéről származó Fukurokudzsut ábrázoló 5 részből álló baba volt, amit egy orosz kereskedő hozott ajándékba feleségének. Ezt a babát látta a kereskedő abramcevói nyaralójában Szergej Maljutyin, aki megkérte Vaszilij Zvjozdocskint a szomszédos Moszkvától 73 kilométerre fekvő Szergijev Poszadban lakó ismert játékkészítőt, hogy készítsen ilyen egymásba helyezhető babákat, aki feltehetően 1890-ben készítette el művét. Az első ismert díszítést maga Szergej Maljutyin festőművész készítette. A párizsi világkiállításon 1900-ban M. A. Mamontov, akinek játékgyártó manufaktúrájában dolgozott Vaszilij Zvjozdocskin, matrjoskákat állított ki.
A matrjoska név az orosz Matrjona női név becézett változata, ami a századforduló környékén népszerű volt az orosz parasztok körében. A név a latin eredetű „mater”, azaz „anya”, illetve „matrona” (családanya) szóból származik. A Matrjoska a latin „mater” (anya), illetve a „matrona” (családanya) szóból alakult ki. A nyugati világban babuska babáknak is nevezik őket, az eredeti matrjoska helyett. Bár a babuska kifejezés is Oroszországhoz kapcsolódik, a mögötte álló név teljesen más jelentéssel bír. A babuska jelentése nagymama vagy nénike. Mivel a babák a termékenységet szimbolizálják, a nagymama vagy nénike elnevezés nem a legtalálóbb.
A matrjoskát hagyományosan citrusfából, nyírfából, nyárfából vagy ébenfából készítik. A fákat kora tavasszal, általában áprilisban vágják ki, amíg még nedvdúsak. A kivágott rönköket megtisztítják a kéregtől, majd két évig szabad levegőn hagyják. Először általában a legkisebb, nem szétszedhető baba elkészítésével kezdik a munkát. Miután elkészült a baba teste, megtisztítják és enyvvel kezelik a felületet, majd megtervezik a mintát, és festik. Leggyakrabban pipacs, tulipán, rózsa és harangvirág-motívumok kerülnek a babákra. A matrjoska babákat gyakran festették meg, kezükben egy kosár bogyóval, kenyérrel vagy egy csokor virággal.
A matrjoska az orosz népművészet részévé vált. A hagyományos alakok (női alak, orosz népviseletben) mellett a kezdetektől fogva készültek ismert személyeket ábrázoló matrjoskák. Eleinte cárok, udvari előkelőségek, művészek (például Rimszkij-Korszakov) arcképei díszítették a babákat, az 1980-as évektől kezdve pedig megjelentek az aktuális politikusok parodizált képmásai is. A mai modern társadalomban a babák már inkább csak díszek, semmint játékok vagy termékenység szimbólumok, amelyek külseje igazodik a trendekhez.
Az első orosz fészekrakó babakészlet az 1890-es években jelent meg Moszkvában. Vaszilij Zvjozdocskin faragta Szergej Maljutin népi iparművész tervei alapján. A babakészlet nyolc, egymásba helyezett, csökkenő méretű babából állt. Mind a nyolc baba gyermeket ábrázolt: a legkülső egy lány volt, aki egy kakast tartott, a hat belső baba lány volt, az ötödik egy fiú, a legbelső pedig egy csecsemő. Dacára annak, hogy az első matrjoska babákat gyerekeknek szántották, az áruk olyan magas volt, hogy csak felnőttek engedhették meg maguknak, hogy különleges alkalmakra megvásárolják őket. A matrjoska babákat gyakran fiatal nőknek ajándékozták a kedvesük. 1900-ban a babák bronzérmet nyertek a párizsi világkiállításon. Nem sokkal később az orosz fészekrakó babák nagyon népszerűvé váltak. A játékokat több ismert gyártóközpontban gyártották, a leghíresebbek közülük a Szergijev Poszad és a Szemenov volt. A 20. század elején az orosz babákat nagy mennyiségben exportálták külföldre. A babák népszerűsége még néhány németországi céget is felbukkant, amelyek hamisított fészekrakó babákat gyártottak és orosz játékként árulták őket.
Egy orosz fészekrakó baba készítéséhez nagy szakértelemre van szükség. A matrjoska babákat hagyományosan hársfából vagy nyírfából készítették, és elkészítésükben az egész család részt vett. A henger alakú babákat különböző módon festették meg: lehetett szarafánt és fejkendőt viselő parasztasszony, férfi vagy gyermek.
Az eredeti babák jellemzően fekete szeműek, pirospozsgásak, mosolygós arcúak voltak. Elkészítésükhöz tavasszal vágják ki a ciprus-, nyír-, nyár- vagy ébenfát, melyet két évig tartanak szabad levegőn, miután megszabadították a kérgétől. A korai babák létrehozásakor a legnagyobbakat mindig nőként ábrázolták. Ennek oka, hogy a matrjoska babák a női termékenységének és az anyaságnak (és a sok gyermekes anyának) a fő szimbólumai voltak. A nagy hasú babák utaltak az anyák alakjára terhességkor, és jelentőségükre, amit a családban betöltöttek a gyermek kihordása és megszülése által. Az anya figurája nagyon fontos a hagyományos orosz családban. Ő az élet hordozója és a szaporodás képességének őrzője. Hagyományosan a vidéki Oroszországban jellemző volt a nagycsalád. Általában több mint három gyermeket vállaltak a szülők, valamint a tágabb család tagjai is egy fedél alatt éltek velük.
Oroszországban több matrjoska-múzeum is található.
| Év | Darabszám |
|---|---|
| 1913 | 42 |
| 1970 | 72 |
| 2004 | 75 |