Az élve születések nagyjából 2,2%-a lombikbébi-kezelés sikereként következik be Magyarországon, ami évente csaknem kétezer kisbaba életét jelenti. Egyre több ilyen kezelést végeznek és egyre több baba is születik ilyen úton, ám ennek ellenére még mindig sok tévhit övezi ezt az több mint négy évtizede létező eljárást. Fontos, hogy valós, tudományos bizonyítékokon alapuló tényekkel eloszlassuk ezeket a tévhiteket.
Mi is az a meddőség és mikor jöhet szóba a lombik?
Orvosi értelemben akkor beszélünk meddőségről, amikor egy párnál - melynek nőtagja 35 éven aluli - 12 havi, védekezésmentes közösülés után sem fogan meg a gyermek. Amennyiben a nő 35 év feletti, akkor ez a határ 6 hónap. Elsődleges meddőség az, ha még soha nem volt fogamzás, másodlagos meddőség pedig az, ha korábban már volt fogamzás és ezután nem sikerül teherbe esni.
A lombikbébi-eljárás csak egyik lehetséges módja a meddőség kezelésének. Sok esetben ennél egyszerűbb módszerek is elegendőek a gyermekáldás eléréséhez, például gyógyszeres kezelés, szervi problémák esetén műtéti beavatkozás vagy éppen ondófelhelyezés (inszemináció).
Az idő szerepe a lombikbébi-kezelésben
Az életkor a termékenység, és egyben a lombikbébi-kezelés sikeressége szempontjából is a legfontosabb tényező. A mesterséges megtermékenyítés 35-37 év alatt a legsikeresebb (akár 40-50 százalék is lehet a kezelés sikerességi mutatója), 40-hez közelítve, majd azt túllépve azonban már jelentősen csökkennek az esélyek (40 év felett 5-10%, 42 év felett csak 1-3%).
Habár az ismételt próbálkozásokkal növekszik a sikeresség esélye, a versenyfutás az idővel eközben sem áll le. A lombikprogramra tehát nem érdemes úgy tekinteni, mint egy „jolly joker”, ami mindig rendelkezésre áll és ugyanolyan hatékony marad. Sajnos lehet olyan helyzet, amikor túl sokat vártak a kezdéssel.
Sikeres első próbálkozás?
A lombikbébi-kezelés sikeressége számos tényezőtől függ, amelyek közül a legfontosabb egyértelműen az életkor. Ha szigorúan statisztikai alapon nézzük, akkor elmondhatjuk, hogy minden harmadik nő anya lesz az első lombikbébi-kezelés után. Tehát egyáltalán nem kizárt, hogy elsőre sikerül neked is, azonban fontos egyúttal azt is tudatosítani, hogy a legtöbb nőnek több próbálkozásra van szüksége. A jó hír, hogy a program sikerének valószínűsége a próbálkozások számával növekszik.
Gyakori tévhitek a lombikbébi-kezelésről
1. tévhit: A lombikbébi-kezelés kettős vagy többes terhességhez vezet.
Egy lombikbébi-kezelés során általában egyszerre több (maximum négy) embriót ültetnek vissza, hiszen ezzel nő a terhesség esélye. Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy garantáltan kettős vagy többes terhesség fog létrejönni. Az ikerterhesség esélye lombikbébi programokban kb. 19%, a hármas ikerterhesség esélye 1%-ra tehető. A leendő anya életkora fontos szempont a beültetett embriók számának meghatározásakor, ahogyan az embriók életképessége is. Az embriószámról legjobb a visszaültetés (transzfer) napján meghozni a döntést, az embriológiai eredmények alapján.
2. tévhit: A lombikbabáknál magasabb a születési rendellenességek kockázata.
Nagy méretű kutatások igazolták, hogy sem a születési rendellenességek, sem a fejlődési elmaradások kockázata nem magasabb a hagyományos lombikbébi-eljárással (IVF) fogant babák esetében, mint a természetes úton fogant babák esetében. A születési rendellenességek kockázata ugyanakkor enyhén magasabb lehet az intracitoplazmatikus spermiuminjekció (ICSI) alkalmazásakor. Ezt gyenge minőségű spermakép esetén szokták ajánlani, éppen ezért szakértők azt feltételezik, hogy nem maga az eljárás, hanem a spermaminőség lehet az oka a magasabb kockázatnak.
A lombikprogram lépései | A Vágyott Gyermekekért | 8. rész
3. tévhit: A lombikbébi-kezelés mindig fájdalommal jár.
Először is fontos tudni, hogy mindannyian eltérőek vagyunk a fájdalomérzékelés terén, ezért alapvetően az is teljesen szubjektív, hogy kinek mi számít fájdalmasnak. Mint minden orvosi beavatkozás, így a lombikbébi-kezelés egyes lépései is járhatnak bizonyos mértékű diszkomforttal, fájdalommal. Legtöbben talán az injekcióktól félnek leginkább, pedig ezek beadása a legtöbb esetben egyáltalán nem, vagy minimális fájdalommal jár. A petefészek stimuláció során a tüszők növekedése okozhat enyhe fájdalmat, diszkomfortérzetet. A petesejt-leszívás után is normális valamennyi fájdalom, ami jellemzően vény nélkül kapható fájdalomcsillapítóval hatékonyan kezelhető. Egyes nők az embriók beültetésekor és/vagy a rá következő napokban is tapasztalnak egy kis fájdalmat.
A nők túlnyomó többsége utólag azt mondja, hogy sokkal kevesebb fájdalmat érzett, mint amire előzőleg számított. Arról nem is szólva, hogy sikeres teherbeesés után egyöntetűen mindenki úgy véli, a nehézségeket megérte átvészelni. Ha a folyamat során bármikor (akár a kezelőintézetben, akár otthon) fájdalmat érzel, mindenképpen jelezd a kezelőorvosodnak. Ő érzéstelenítő vagy fájdalomcsillapító használatával segít neked abban, hogy a lehető legkevesebb fájdalmat tapasztald.
4. tévhit: A lombikterhesség mindig császármetszéses szüléshez vezet.
A lombikbébi-kezeléssel létrejövő terhesség nem különbözik egy természetes úton létrejövő terhességtől. Amennyiben tehát császármetszést igénylő komplikációk lépnek fel, azok nem az IVF kezelésből erednek, és természetes fogantatás esetén is ugyanúgy felléphetnek. Tény, hogy a császáros szülések gyakoribbak IVF után, de ez például olyan tényezőkre vezethető vissza, mint az anya életkora vagy a méhen végzett előzetes műtét. Emellett az ikerterhesség is a császármetszés indikációi között van, és mint tudjuk, IVF esetén nagyobb az ikerterhesség esélye.
5. tévhit: A lombikbébi-kezelés rákot okoz.
A lombikbébi-eljárás során a petefészek működésének elnyomása, majd egyszerre több petesejt kifejlődésének, érésének elősegítése hormonkezeléssel történik. Ettől az ösztrogén és a progeszteron szintje ideiglenesen megváltozik a női szervezetben. Egyesek aggódnak amiatt, hogy ennek hatására esetleg fokozódhat a rák, különösen a mell-, petefészek- és méhrák kockázata. Becslések szerint az utóbbi négy évtizedben összesen 10 millió gyermek született IVF kezelésnek köszönhetően. Tanulmányok sora vizsgálta már a rák előfordulása és a lombikbébi-eljárás közötti összefüggést, ám a tudományos bizonyítékok alapján elmondható, hogy az IVF kezelések hatására nem emelkedik meg a hormonérzékeny (mell, petefészek, méh) daganatok kockázata. Ezt a bejegyzést a babalesz.hu szakértői csapata írta, lektorálta Dr. Szilágyi Imre nőgyógyász.
Személyes történetek és tapasztalatok a lombikról
„Hiszem, hogy bár nem születik senki édesanyának, mindazok, akiknek szívében ott növekszik a vágy egy gyermek után, már most anyák!” - részlet az egyik pályázatból, amely Pataki Zita, a Róbert Magánkórház és a Női Váltó májusban, anyák napján meghirdetett közös pályázatára érkezett. „Mi a te történeted?” - kérdezte Zita, miután Az utolsó lombik című vlogja véget ért. A nők pedig mesélni kezdtek.
„Megingott a hitem a teljes nőiességemben. Úgy éreztem, ha a testem azokra az alapvető funkciókra nem képes magától, amelyekre egyébként ki lett találva, akkor mi az én természetes, ősi rendeltetésem? Robbantsuk szét a meddőség körüli tabukat! Ne érezze magát senki se selejtesnek azért, mert nem jön a várva várt gyermekáldás! Ezért is indította el idén januárban Pataki Zita azt a bizonyos vlogot. Történetét százezrek nézték végig, és nők százai írták meg Zitának a gyerekvállalással kapcsolatos küzdelmüket. Akkor már látta, hogy ez nemcsak az ő története, hanem mindannyiunké. „Segítenünk kell, hogy minél több párnak sikerüljön ez! Ha elmondjuk, hogy mi magunk min mentünk át, az erőt, hitet adhat másoknak és sok-sok információt! Rengeteg a megválaszolatlan kérdés, ezért is fontos mindegyik történet. És persze azért, mert bátorítást jelenthet másoknak, erőt adhat. Hiszem, hogy együtt erősebbek vagyunk. A vloggal átszakadt egy gát, és végre lehetett beszélni a nehezített gyermekvállalásról, a félelmekről és a kudarcokról.
„Idén februárban volt a hetedik beültetésem, ami nem sikerült. Itt tartunk most. Elfáradtam… De nem adom fel! Egyszer Anya leszek! „A meddőség egy nagyon szenzitív téma, de nem szabad hallgatni róla. Ezért céljaink között szerepel egy olyan platform létrehozása, ahol a nehezített gyermekvállalással küzdő nők, párok olyan társakra lelhetnek, akikkel hasonló utat járnak be. „Szeretjük a még meg nem született gyermekeinket és a soha meg nem született gyermekeinket is. Szeretjük azokat a gyermekeket, akik a szívünk alatt nem nőhettek, de a szívünkben már a kezdetektől!” Idén hat történetet választottak ki, ezeket filmre vitték, hogy másoknak is erőt adjanak. Ők kapták a Lélekanya díjat. Hat nő, akik gyermekkel vagy anélkül, de a lelkükben édesanyák.
A Lélekanya díjasok történetei
Jándli Mercédesz: Endometriózis és a kitartás ereje
Jándli Mercédesz Az úton lévők kategóriában vette át a díjat. Hét éve harcol a betegséggel, túl van két műtéten, és még csak 23 éves. „Endometriózis. Egy »neve van, személyisége nincs« betegség. A 21. század orvostudományának egyik legnagyobb rejtélye. Nem tudják, hogy mitől alakul ki, s nem tudják, mivel volna gyógyítható.” Mercédesz hamarosan tanítónő lesz, mindennap gyerekekkel fog foglalkozni. Hisz benne, hogy egyszer kezében tarthatja a saját babáját, még ha természetes úton nem is lehet gyereke.
Kasza Éva: A türelem és az öröm
„A lombik végtelen türelemre tanít. Többéves várakozás a babára, többórás várakozások a legkülönfélébb vizsgálatokra. Megtanít arra, hogy igenis nem lehet mindig erős az ember… érzékenyít, és így azt is megmutatja, hogy a legkisebb dolgoknak is lehet és kell örülni” - ez már Kasza Éva története. Elzáródott petevezeték, polip, műtét, sikertelen első lombik, újabb műtét, második sikertelen lombik.
Orosz-Karászi Zsuzsanna: Bátorság a veszteség után
„Mindenhol várandósokat és gyermekeket láttam” - kezdi történetét a védőnőként dolgozó Orosz-Karászi Zsuzsanna, aki a Bátorság kategóriában vette át a díjat. „Esküvő előtt két nappal a párom szabadságon volt, így együtt mentünk a 11. hetes ultrahangvizsgálatra. Ez volt az első vizsgálat, ahová közösen tudtunk menni. Nem volt szívhang.” Az esküvőjüket úgy csinálták végig, hogy senki nem tudta, elveszítették gyermeküket. Később kiderült, hogy műtét közben egy eszközt benne hagytak, orvosi műhiba áldozata lett. Majd jött az újabb diagnózis: Asherman-szindróma. „Arcon csapott az élet, hogy 27 évesen soha nem lehet gyermekem. Aztán találtak egy pici cisztát, el kell távolítani, és jöhet a baba, mondták, de végül laparotómia lett. Eltávolították a petevezetékemet. A hasfalam, bélrendszerem, minden összetapadva.
Blaha Nóra: Az álomból valóság
„Álmodtam. Az álmomban hangosan sírt egy kisgyerek. Hívtam, hogy jöjjön, nagyon várom, de csak sírt tovább. Mondtam, majd a doktor bácsi segít, de áruld el, hogy hívnak! Emma. Az álom reményt adott, és nevén nevezte a célt, Emmát” - írja Nóra, aki bár nagyon szeretett volna anyává válni, de a betegsége útjában állt: kiújuló endometriózis. Ám már az első lombik sikeres volt, és megszületett az álombéli kislány. Aztán… „Döbbenten ültünk a kanapén ketten a férjemmel, miközben a tíz hónapos Emmus négykézláb száguldott körülöttünk. Pozitív lett a tesztem. Egy újabb kis tündérlány választott minket úgy, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne.” Blaha Nóra A beteljesült álom kategóriában vette át a Lélekanya díjat.
Dr. Szilágyi Mónika: Siker 40 felett
Dr. Szilágyi Mónika 35 évesen ment férjhez, a várva várt gyermekáldás azonban sokáig váratott magára. „Minden sikertelen beültetés után meghallgattam, hogy az életkorom a »főbűnös«.” A 12. beültetésen van túl. „Négy stimulálás, sok-sok csodaszép embrió, soha egy pozitív teszt. 40 évesek lettünk. Május 16-án, a férjem névnapján kaptuk vissza az utolsó kis reménysugarunkat, az utolsó fagyasztott embriónkat. Hihetetlen, ami történt. Még nem tudjuk felfogni.” Mónika a Siker 40 felett kategóriában lett díjazott, mert „sikerült.
Tarnóczy Orsolya: A kitartó szerelem
A Lélekanya díj egyik alapítója, Az utolsó lombik című vlognak is helyet adó Noivalto.hu különdíjat adott át Tarnóczy Orsolyának a Fehér ajtók című írásáért. „Júniusban újból nekivágunk. Mi ketten. Én és életem szerelme. Ő azt mondja, ha ennek az lesz a vége, hogy mi ketten maradunk, az is csodálatos. Minket nem állíthat meg semmi.
Pataki Zita és Szárnyas Attila története: Az utolsó lombik
Az utolsó lombik címmel vlogot indít a Női váltó magazinon, ahol ti is követhetitek a történetüket. Pataki Zita és férje, Szárnyas Attila már majdnem elfogadta a tényt, hogy nem lehet gyerekük. Most azonban 8 sikertelen beültetés után még egyszer újra megpróbálják, a történetüket pedig te is nyomon követheted. Az utolsó lombik címmel indítanak vlogot a Női váltón.
Pataki Zita szerint ma már látják, hogy milyen "tudatlanul" vágtak bele évekkel ezelőtt az első öt-hat lombik programba. Sok információ hiányzik ugyanis a rendszerből, amiket a gyerekre váró párok egymástól, vagy az internetes fórumokról próbálnak meg összeszedni. A statisztikák szerint ma Magyarországon 300.000 meddő pár él. "Mennyivel könnyebb lett volna úgy nekiindulni az első lombiknak, hogy azoknak az információknak, annak a tudásnak a birtokában vagyunk, amire csak az ötödik-hatodik lombik után jutottunk el" - mondja Zita. Ezek lehetnek vizsgálatok, például a hormonok vizsgálata vagy az, hogy mennyire számít, hogy 10 kilóval kevesebb vagyok-e vagy sem, hogyan táplálkozom, milyen vitaminokat szedek, milyen lelki állapotban vagyok. Sokkal tudatosabbak lettünk az ötödik-hatodik lombik után, de addigra már hosszú évek teltek el.
Zita férje szerint sok mindenre nem voltak felkészülve. "Minden egyes lombiknál ért valami váratlan dolog minket. Amikor egy lombikba belekezdünk, az alapesetben két esélyes: vagy sikerül, vagy nem. De arra mi sem számítottunk, hogy vannak köztes állapotok: a fél sikerek, a teljes sikertelenségek, amikor például el sem jutsz a beültetésig. Egy csomó olyan impulzus ért minket, amelyekről úgy gondoltuk, hogy érdemes beszélni, hiszen, ha mi átmentünk rajta, akkor más is megtapasztalja ugyanezt - mondja Szárnyas Attila.
Fontos volna, hogy már fiatalon tudjanak a nők arról, hogy milyen a hormon szintjük, várhatóan meddig lesznek termékenyek, van-e valamilyen betegségük, ami megnehezítheti a későbbi terhességet. Többek között ezt a testtudatos gondolkozást szeretnék Pataki Zitáék elérni azzal, hogy őszintén beszélnek a gyermekvállalással kapcsolatos küzdelmeikről. És információt adni. Mindent, amit ők a nyolc lombik kezelés alatt átéltek, megtapasztaltak, maguk is kipróbáltak. Erről is szól Az utolsó lombik című dokumentum-reality vlog. "Vannak olyan kezelések, eljárások, amelyek nagyban hozzájárulnak egy beültetés sikerességhez. Az elején nem tudtunk egy csomó ilyenről. Olyan kezelésekről például, ahova 2-3 hétre el tudsz vonulni, lenyugszol, és felkészítik a testedet a beavatkozásokra. Ha annak idején tudunk ezekről, azt gondolom, hogy talán a mi első próbálkozásaink is sikerrel járhattak volna" - mondja Zita.
Zita kezelőorvosa, Dr. Fülöp István szülész-nőgyógyász, meddőségi specialista szerint az ellátott pácienseink átlagéletkora évről-évre növekszik. A 38 év felettek aránya 53 százalék felett van. "Egyre többen keresnek fel bennünket 1-2 év sikertelen próbálkozás után, pedig a 38 év feletti korcsoportnál már fél év sikertelenség után érdemes lenne a vizsgálatokat elindítani, mert az idő faktornak nagyon nagy szerepe van. A férfi oldalú meddőség aránya az ismert eredetű meddőségben kb. 50 százalékos, ezért nem csak a hölgyeket, hanem a pár mindkét tagját ki kell vizsgálni. Azon hölgyeknél, akik szeretnék időben kideríteni a termékenységi állapotukat, érdemes megnézni bizonyos hormonokat és a petevezetők állapotát - mondja dr. Fülöp István.
Zita férje civil, ezért évekig nem engedte, hogy akár az arcát megmutassák. Most azonban úgy érezte, fontos, hogy eljusson a férfiakhoz is az információ, hogy mire számítsanak egy ilyen eljárásnál. "A férfiakat nem készítik fel az egész eljárás lelki hátterére. Például a nagy mennyiségű hormonok által előidézett viselkedés változásokra. Hogy ez nem a te feleséged természetes viselkedése felerősítve, ezt a hormonok miatt van. Amikor progeszteront kapott Zita, ő is kifordult magából. És ez nagyon ijesztő tud lenni egy férfinak" - mondja Attila. "Szét akarjuk robbantani a tabukat! Szeretnénk, ha ezekről a témákról őszintén beszélnénk, hogy ne menjenek tönkre házasságok, ne legyen senki emiatt depressziós, ne érezzék magukat a párok egyedül a világban. Másnak is ugyanazok a problémái, ugyanazzal küzd egy lombik kezelés alatt, mint mi" - mondja Pataki Zita.
A lombikprogram lépései | A Vágyott Gyermekekért | 8. rész
Betti története: Váratlan fordulat a lombikprogramban
Betti, a blog szerzője eleinte főként szépségápolással foglalkozott, de mostanra személyes blogként jellemezné magát, ahol a babavárásról és az anyaságról is szívesen ír. Régóta vágyott szerep ez számára.
„Először inszeminációval indítottuk a budapesti Kaáli Intézetben. A pozitív terhességi teszt után sajnos mégis szembe kellett néznünk a kudarccal. A sikertelen inszemináció után ki kellett hagynom egy hónapot. Örökkévalóságnak tűnt. Újra elkezdtem szedni a fogamzásgátlót. A szokásos módon a ciklusom második napjától napi 2 Meriofertet szúrtam. Csupán a 16. napon hívott vissza az orvos, amikor 3 nagyobb és 2 apró tüsző látszott. 3 nap múlva mentem vissza - ez már a ciklusom 20. napja volt -, akkor viszont nagyon meglepő fordulat történt: a doki majdnem lefordult az ultrahang mellől. Számolta, számolta a tüszőket. 11-ig jutott, az összes 20mm-esnél nagyobb volt. A másik probléma az volt, hogy inszeminációra készültünk. Ez azért volt probléma, mert a lombikra hatalmas várólista van. Mivel az orvos hibázott - nem vette észre, hogy túl sok tüsző növekszik - nem mondhatta nekem, hogy a lombik beavatkozás költsége 400.000 Ft lesz. De azt sem mondhatta, hogy álljunk le és fecséreljük el ezt a 11 tüszőt. Így saját felelősségre beírta TB-s lombikra, ahová amúgy 6-9 hónap a várólista. Hirtelen felgyorsultak az események: az orvos a kezdeti pánik után összeszedte magát. Azonnal váltsak ki két olyan injekciót, ami megakadályozza a tüszőrepedést. Ezt azonnal (délben) és délután 5-kor be kellett adnom. Majd éjfélkor az Ovitrell. Másnap gyorsan labor és EKG, hiszen ez szükséges az altatáshoz. Vegyes érzések fogtak el. Egyrészt egy kis pánik, hogy nem készültem fel a lombikra, nem is akartam és most mégis az lesz. Aztán nem nagyon volt időm pánikra. Először a gyógyszert kellett beszerezni, majd azokat beadni. Másnap vérvételre beutalót szerezni, elmenni rá. Kikönyörögni, hogy aznap legyen eredmény, majd pedig szerezni egy orvost, aki megcsinálja az EKG-t. Csütörtökön hatalmas gyomorideggel mentem vissza a Kaáliba. Új volt az egész helyzet, nem tudtam, mire készüljek. Szerencsére mindenki nagyon aranyos volt, látták az izgalmam. Az orvos először megnézte UH-n, hogy megvannak-e még a tüszők. Aztán felmentem átöltözni. Hosszú várakozás után - mivel az SOS beavatkozás miatt semmilyen listán nem voltam rajta - végre sor került az altatásra. Őszintén szólva kellemes érzés volt. Felfeküdtem, elfogott az álom, majd pedig kinn felébredtem. A kettő között 15 perc telt el! Ennyi idő alatt elaltattak, elvégezték a bevatkozást és magamhoz is tértem. Kb. 40 perc pihenés után viszont szólítottak, hogy ha fel tudok állni és jól érzem magam, akkor azonnal menjek le a férjemhez, mert gond van! El sem tudtam képzelni, mi lehet. Aztán kiderült: annyira izgult, aggódott értem, hogy nem sikerült neki a rá bízott feladat.
Másnap reggel kellett telefonálni. Nagyon hosszú órák voltak ezek. A biológus 5-6 megtermékenyült embriót látott. Borzasztóan boldog voltam amiatt, hogyha 1-2-t visszaültetnek, akkor is marad még bőven fagyasztásra, ami nagyban leegyszerűsíti a folyamatot. Akkor jött az újabb sokk: a 11 leszívott petesejtből csupán 1 van olyan állapotban, hogy vissza lehet ültetni. Őszintén itt éreztem azt, hogy teljesen felesleges volt a lombik, hiszen ezt az eredményt inszeminációval is tudtuk produkálni. Nem lehet fagyasztani, ráadásul a 11-ből 1 rossz arány. Nem is vártam túl sok jót a beültetés után. A 10. nap körül már csináltam terhességi tesztet, majd minden nap, de negatív volt mindig. Nagyon elkeseredtem. Egy félig sikeres de mégis sikertelen inszemináció, utána egy sikertelen lombik. Azért hozzá kell tegyem, amikor az első babán próbálkoztunk, határtalan volt a türelmem és lelkesedésem. A férjemmel végül úgy döntöttünk, hogy tartunk egy nagyobb szünetet és inkább a kisfiunkra és magunkra koncektrálunk. Nem hajt a tatár, hiszen még csak 28 éves vagyok, van még bőven időnk.
tags: #orokkekekazeg #blog #lombik