Örkény István György (Budapest, 1912. április 5. - Budapest, 1979. június 24.) Kossuth- és kétszeres József Attila-díjas magyar író, gyógyszerész, az Újhold társszerkesztője; a világirodalmi rangú magyar groteszk próza megteremtője. Örkény jómódú zsidó polgárcsaládba született a tízes évek elején. Édesanyja Pető Margit, édesapja Örkény Hugó patikus. 1930-ban érettségizett a Piarista Gimnáziumban, majd a Műegyetem vegyészmérnöki karára iratkozott be. 1937-ben került kapcsolatba a Szép Szó körével, majd Londonba, Párizsba utazott, ahol alkalmi munkákból élt. 1949-től az Ifjúsági Színház, 1951-től a Magyar Néphadsereg Színházának dramaturgja volt.
Az irodalmi pályafutás és a groteszk stílus megszületése
Első elbeszélése a Szép Szóban jelent meg 1937-ben Tengertánc címmel. A háború után 1947-ben jelent meg a Lágerek népe, melyben a munkaszolgálat és a hadifogság időszakát dolgozta fel. Szintén ebben az időszakban írt termelési regényt is, mely színvonalában mélyen alatta maradt más műveinek. 1952-ben jelent meg a Lila tinta című elbeszélése, amit az akkori kultúrpolitika ellenszenvvel fogadott. A stílusteremtő Egyperces novellák 1967-ben látott napvilágot. Nem csak Magyarországon, de a világirodalomban is újdonság volt a rendkívül rövid, tömör, filozofikus vagy groteszk írásmód. Egyperceseiben azt mutatta meg, hogy a hétköznap tényeit más közegbe helyezve milyen megdöbbentő hatást kelthetnek.
Unalmas jelenet - Örkény István egyperces novellája alapján
Örkény mint drámaíró és a Tóték világsikere
1964-ben írta, s 1967-ben mutatták be a Tóték című drámáját, amit később több nyelvre is lefordítottak, s meghozta számára a világsikert. A drámából 1969-ben film is készült Fábri Zoltán rendezésében (Isten hozta, őrnagy úr!). A Voronyezs című színművének bemutatását nem engedélyezték, s később is sokszor és sokat vitatkozott egy-egy darabja bemutatása érdekében. 1948 és 1960 között átdolgozásai (Molière: Zsugori; Mikszáth Kálmán: Különös házasság) kerültek színpadra. A Mikszáth-darabban alkotótársa volt Gyárfás Miklós, akivel egy közösen bemutatott alkotást is jegyezhettek (Zichy-palota, bemutatója az Ifjúsági Színházban volt 1949). Jelentős sikert a Tóték című műve Thália Színház-beli bemutatójával aratott 1967-ben.
Örkény István és az anyanyelv: „Újszülött fiamhoz írott értekezés anyanyelvünk egynémely sajátosságáról”
Örkény István az irodalmi munkássága során nagy hangsúlyt fektetett az anyanyelv finomságaira és erejére. Az „Újszülött fiamhoz írott értekezés anyanyelvünk egynémely sajátosságáról” című írásában, mely 2001-ben a Sajtókincstár I. kötetében jelent meg, részletesen foglalkozik a magyar nyelv egyediségével és a szavak súlyával. Mint írja: „mester a hangsúly meg a nyomaték; ők arra ügyelnek, hogy minden mondatban szóhoz jusson a beszélő szíve, indulatai, ítéletei, érzelmei”. Ez a megállapítás rávilágít arra, hogy Örkény milyen mélyen értette a nyelv árnyalatait, és hogyan használta azt műveiben a legapróbb részletekig.
A kommunikáció nehézségei és a nyelvi érzékenység fontossága
A szövegben felmerülő példák, mint például az étlap felolvasása a rossz hallású nénikének, vagy a színházi öltözőben zajló félreértések, mind a kommunikáció összetettségét és a nyelvi érzékenység szükségességét hangsúlyozzák. "Mi jut eszébe? És miért kiabál?" - kérdezi a nénike, rávilágítva arra, hogy a szavak önmagukban nem elegendőek, a hangnem és a kontextus is elengedhetetlen a megértéshez. A „szálka nélküli és nem szálka nélküli” halászlé esetében a pontos megfogalmazás hiánya komikus és egyben tanulságos is. Örkény arra mutat rá, hogy a nyelv gyakran rejt magában buktatókat, és a félreértések forrása lehet, ha nem figyelünk a részletekre.
Az író egy másik írásában, a "MI EZ? IN MEMORIAM DR. K. H." című novellájában, szintén megjelenik a nyelvi félreértések és a szavak súlyának témája. "Aki valamit nem ért, olvassa el újra a kérdéses írást." - tanácsolja, kiemelve az olvasás és a megértés fontosságát. Az anyanyelv, mint egy zárt rendszer, amelyből a hangok nem tudnak kiszökni, a szódásüveg metaforájával jelenik meg, érzékeltetve a kimondatlan gondolatok és érzések súlyát. Az író a szavak mögötti mélyebb jelentések feltárására ösztönöz, és arra, hogy figyeljünk a kimondott és kimondatlan üzenetekre egyaránt.
Örkény élete és halála
Örkény első felesége Gönczi Flóra volt, akivel 1937. június 23-án kötött házasságot Budapesten, 1941-ben váltak el. Második felesége 1948-1959 között F. Nagy Angéla, szakácskönyvíró. Harmadik felesége Radnóti Zsuzsa dramaturg volt. 1979-ben végzetes kór támadta meg, de még a halálos ágyán is dolgozott. Szívelégtelenségben hunyt el, a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra. Sírja Budapesten található. Örkény István emléktáblája egykori lakhelyén, a Pasaréti út 39. szám alatt tekinthető meg, és egy portrészobor Tatán, a Városi Könyvtár Olvasótermében is tiszteleg előtte. A centenáriumi Örkény év zárórendezvényeként Remeteszőlős község területén Örkény emlékművet avattak fel, egy telefonfülkét, ahol felvételről hallgathatók az egypercesek.
Az „egyperces” jelenség
Az egyperces novella megírása nem a téma felbukkanásánál kezdődik. „Én most hatvan éves vagyok, tehát mondjuk tudatosan élek negyvenöt éve. Tehát van olyan egyperces novellám, amin negyvenöt éve dolgozom. Csak én sem tudok róla. Tudniilik ez így megy. Negyvenöt éve dolgozom rajta és három perc alatt leírom” - mondta egy interjúrészletben 1972-ben. Ez a gondolat jól jellemzi az egypercesek mélységét és komplexitását, melyek a rövid terjedelmük ellenére is évtizedes tapasztalatot és elmélkedést sűrítenek magukba.
A gyógyszerész metafora és az emberi psziché
Örkény gyógyszerész végzettségét is felhasználta, hogy az emberi lélek működését magyarázza: „NÉZZE, ÉN VALAMIKOR GYÓGYSZERÉSZNEK KÉSZÜLTEM. Ki is tanultam. Hadd mondjam el patikusnyelven, miről van itt szó. Ha az ember megszúrja az ujját és az vérezni kezd, akkor a szervezetünk azonnal kitermel olyan anyagokat, amik a vérzést elállítják, s a sebet begyógyítják. Másnap már nem érzünk belőle semmit. Na most a lelki sebeinkkel is így vagyunk, sőt tulajdonképpen még cifrábban. Mert nemcsak hogy begyógyulnak azok a sérelmek, bukások, balszerencsék, pofonok emlékei, amelyeket elszenvedtünk az életben, hanem működik bennünk, a szervezetünkben valamilyen megszépítő indulat, valamilyen olyan erő, ami átkölti a rajtunk esett szégyent, vagy azt a kudarcot, amit vallottunk.” Ezzel a magyarázattal Örkény a lelki sebek gyógyulásának és a múlt megszépítésének mechanizmusára világít rá, mely a művészet és az emberi emlékezet sajátja.
Örkény István műveinek listája
- Tengertánc
- Lágerek népe
- Lila tinta
- Egyperces novellák
- Tóték (dráma)
- Voronyezs (színmű)
- Molière: Zsugori (átdolgozás)
- Mikszáth Kálmán: Különös házasság (átdolgozás)
- Zichy-palota (közös alkotás Gyárfás Miklóssal)
- Meddig él egy fa?
- Vérrokonok
- Élőszóval
- Forgatókönyv
- Párbeszéd a groteszkről
- Babik
- Bevégzetlen ragozás
- Pisti a vérzivatarban
- Befejezetlen regények
- Visszanézve
- Arcképek, korképek
- Négyeskönyv
- Búcsú
- Kiadatlan novellák
- Levelek egypercben
- Kisregények
- Minimítoszok
- Mese-levelek
- Drámák
- Azt meséld el, Pista
- A mesterség titkaiból
- Elsárgult kéziratok
- Április
- Levelek a Lipták-házba