A várandósság ideje alatt a szexuális együttlét a legtöbb esetben biztonságos, és sem a kismama, sem a magzat egészségét nem veszélyezteti. Ennek ellenére sok kismama és párja bizonytalan, tartózkodó, vagy esetleg szorongással közelít a témához, ami többnyire a szüléssel, a magzat épségével vagy a terhesség kimenetelével kapcsolatos tévhitekből fakad. A terhesség kilenc hónapja alatt a kismamák számtalan testi és lelki változáson mennek keresztül, amelyek alapjaiban írják felül a mindennapi rutint. Az egyik legérzékenyebb és legvitatottabb terület ebben az időszakban az intimitás megélése, hiszen a növekvő pocak és a felelősségérzet sokszor bizonytalanságot szül.
Az alábbiakban összegyűjtöttük a leggyakoribb félreértéseket és hiedelmeket, amelyek segíthetnek eloszlatni a félelmeket, és hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a várandósság időszaka harmonikusabb és felszabadultabb legyen a párkapcsolat tekintetében is.
Várandósság idején nem tilos a szex
A várandósság idején, hacsak az orvos nem tiltja meg, a szexuális érintkezés biztonságos és egyáltalán nem tilos. Ha vérzés tapasztalható, akkor a nőgyógyászati vizsgálatig nem szabad behatolással járó aktust folytatni. Az egészséges szexuális élet a mentális jóllét és a harmonikus párkapcsolat fontos része. A szex során felszabaduló oxitocin hormon erősíti a kötődést és fokozza a boldogságérzetet, emellett javíthatja az alvás minőségét is. A várandósság ideje alatt sok nő még intenzívebben élvezheti a szexuális együttlétet, így ez az intimitás nemcsak megengedett, hanem kifejezetten ajánlott.
Bizonyos esetekben azonban a szex nem javasolt: szivárgó magzatvíz esetén; idő előtt nyíló méhszáj esetén; korábbi koraszülés vagy komplikációk előfordulása esetén.
A szex nem árt a babának
Régebben elterjedt tévhit volt, hogy a magzat „érzi”, mi történik a szex során, sőt, hogy fizikai károsodás érheti a szexuális behatolás következtében. Ez azonban tudományosan nem igaz. Hüvelyi együttlét során a pénisz nem éri el a méhet, a magzatot pedig több természetes védelmi mechanizmus is óvja a külső behatásoktól, így egészséges terhesség esetén nem fenyegeti semmilyen fizikai veszély.
A női test azonban rendkívül komplex és hatékony módon óvja az új életet a külső behatásoktól. A méhnyak csatornáját egy sűrű nyákdugó zárja le, amely fizikai és kémiai gáttal akadályozza meg a kórokozók feljutását a méh üregébe. A magzatot ezen kívül a magzatvíz is körülveszi, amely lengéscsillapítóként funkcionál minden egyes mozdulatnál. Ez a folyadékréteg elnyeli a rázkódásokat és a nyomást, így a baba valójában egy súlytalan és védett közegben lebeg. Az intim együttlét során a pénisz nem érintkezik a magzattal, mivel a hüvely a méhnyaknál végződik, amely zárt állapotban marad a terhesség nagy része alatt.
A szex nem okoz vetélést
Normál, egészséges terhesség esetén a szex nem okoz vetélést. A hüvelyi vérbőség következtében előfordulhat enyhe, pecsételő vérzés, ami általában nem jelent problémát. Ha azonban a vérzés erősebb, vagy tartósan fennáll, mindenképpen érdemes nőgyógyászhoz fordulni.
Sok pár tart attól, hogy az első trimeszterben elkövetett szexuális együttlét vetéléshez vezethet, de az orvosi kutatások ezt cáfolják. A korai vetélések hátterében szinte minden esetben kromoszóma-rendellenességek vagy fejlődési hibák állnak, nem pedig a szexuális aktivitás.
A szex nem indítja be a szülést
Ha a test még nem áll készen a szülésre, akkor semmi sem fogja előidézni azt; ezért a szex a terhesség bármely szakaszában biztonságos. Fontos tudni, hogy a hüvelyi együttlét nem okoz burokrepedést, azonban a spermában található prosztaglandin nevű anyag elősegítheti a méh összehúzódásait. Az orgazmus során is kialakulnak méhösszehúzódások, továbbá oxitocin is felszabadul. Így a szex elméletileg hozzájárulhat a szülés megindulásához; egyes kutatások ezt megerősítették, mások azonban cáfolták. A prosztaglandinok, a méhösszehúzódások és az oxitocin egyszerűen csak fokozhatják a már megindult folyamatokat (akár tudatában van ennek, akár nem). Így a szex hatása csak a harmadik trimeszterben lehet releváns, bizonyos körülmények között.
A népi gyógyászatban és a bábai hagyományokban régóta él az a nézet, hogy a szexuális együttlét természetes módon indíthatja be a szülést a terminus környékén. Ennek tudományos alapja is van, ugyanis az ondó nagy mennyiségben tartalmaz prosztaglandinokat. Emellett az orgazmus során az agyalapi mirigy oxitocint termel, amely a méhizmok összehúzódásáért felelős elsődleges hormon. A kórházi szülésindítások során is gyakran alkalmaznak szintetikus oxitocint (infúzió formájában) és prosztaglandinokat (kúp formájában), így a szexuális együttlét valójában ezeknek a természetes forrása. Sok kismama a túlhordás idején választja ezt a módszert a mesterséges beavatkozások elkerülése érdekében. Bár a hatékonysága nem garantált minden esetben, orvosi ellenjavallat hiányában egy próbát megérhet, hiszen nemcsak fizikai, hanem lelki ellazulást is hoz.
Az orgazmus hatása a magzatra
Sokan azt gondolják, hogy az orgazmus árt a babának. Sokan azt gondolják, hogy az orgazmus nem csak árt a babának, de egyenesen vetélést okozhat. Habár az egyértelmű, hogy jobban oda kell figyelni, de tévedés, hogy vetélést okozhat a túlzott izgalmi állapot. Ha a terhesség egészséges és komplikációktól mentes, akkor ez a pár összehúzódás nem veszélyezteti a magzat egészségét.
Az orgazmus során felszabaduló endorfinok a méhlepényen keresztül a babához is eljutnak, így a baba is részesül az anya jókedvéből. A baba csupán az anya szívverésének gyorsulását és a méh enyhe ritmikus összehúzódásait érzi, ami számára inkább egy ringatózáshoz hasonlítható élmény.
Az orgazmus méhösszehúzódásokat vált ki, amelyek várandósság idején erősebbek lehetnek és akár percekig is eltarthatnak. Nem kell aggódni, ez természetes jelenség! A has megkeményedését, a magzat intenzívebb mozgását, valamint enyhe görcsölést is kiválthat az összebújás. Ha túl kellemetlennek éreznénk ezeket, segíthet egy meleg vizes zuhany vagy az, ha beveszünk egy extra adag magnéziumot. Amennyiben viszont a szex során éles, szúró fájdalmat tapasztalunk, a biztonság kedvéért tartsunk szünetet, és ha a panasz nem múlik, konzultáljunk orvosunkkal.
Biztonságos-e orgazmust elérni terhesség alatt?
Várandósság alatt nem kell védekezni
Terhesség ellen valóban nem kell, de ha a kapcsolat nem monogám, akkor a nemi úton terjedő betegségek ellen szükséges az óvszer használata.
A várandósság alatt nem fájdalmas a szex
Amennyiben mégis kellemetlenséget vagy fájdalmat tapasztal, fontos, hogy nőgyógyászhoz forduljon, mert a háttérben gombás fertőzés, aranyér, sárgatestciszta, kerekméhszalag-fájdalom, kismedencei vénás pangás szindróma vagy más egészségügyi okok állhatnak. Emellett érdemes figyelembe venni a megváltozott test igényeit: alternatív szexuális pozíciók, megfelelő megtámasztás, vagy síkosító zselé használata sok esetben csökkentheti a kellemetlenséget, és növelheti az élményt.
Bizonyos esetekben azért, mert a fokozott vérbőség vagy a hüvelyszárazság okozhat kellemetlenséget.
A várandósság nem feltétlenül csökkenti a libidót
Van, akinél igen, van, akinél éppen az ellenkezője történik, és van, akinél semmilyen változás nem tapasztalható ezen a téren. Az erogén zónák megnövekedett érzékenysége könnyebben vezethet orgazmushoz, amely akár intenzívebb is lehet ebben az időszakban.
A terhesség során a hormonszintek drasztikus emelkedése alapjaiban határozza meg a kismama hangulatát és szexuális étvágyát. Az ösztrogén és a progeszteron szintjének növekedése fokozza a kismedencei szervek vérellátását, ami sokszor intenzívebbé teheti az érzékelést. Az első trimeszterben a reggeli rosszullétek, a mellfeszülés és az állandó álmosság gyakran háttérbe szorítják az intim vágyat. Ilyenkor a szervezet minden energiáját az új élet alapjainak lerakására fordítja, így érthető, ha a kismama nem a hálószobai kalandokra koncentrál. A második trimeszter hozza el általában a „mézesheteket”, amikor a rosszullétek elmúlnak, és visszatér az életenergia. A megemelkedett vérmennyiség és a fokozott vérátáramlás a nemi szervek környékén sokszor gyorsabb és erőteljesebb orgazmust tesz lehetővé.
Vannak nők, akik kifejezetten a szexuális vágy növekedéséről számolnak be a várandósság alatt: érzékenyebbek a mellek, intenzívebben érzékelik az érintéseket.
Különleges helyzetek és óvintézkedések
Bár a legtöbb várandósság esetén az együttlét teljesen veszélytelen, vannak bizonyos egészségügyi állapotok, amikor az orvos pihenést és szexuális absztinenciát ír elő. Az egyik leggyakoribb ok a lepénytapadási rendellenesség (placenta previa), amikor a méhlepény túl közel helyezkedik el a méhszájhoz, vagy részben/teljesen elzárja azt. Szintén óvatosságra int az orvos, ha fennáll a koraszülés veszélye vagy a méhszáj idő előtti kinyílása (méhnyak-elégtelenség). Ezekben az esetekben a cél a méh nyugalmának megőrzése a lehető legtovább, hogy a baba elég időt tölthessen az anyaméhben.
A magzatvíz elfolyása vagy a burokrepedés gyanúja esetén azonnal abba kell hagyni minden szexuális tevékenységet. A megrepedt burok már nem nyújt védelmet a fertőzések ellen, így a baktériumok könnyen feljuthatnak a magzathoz, ami súlyos gyulladásokat okozhat.
Érdemes ilyenkor olyan formáit keresni az intimitásnak, amelyek nem igényelnek nagy fizikai megerőltetést, és tiszteletben tartják a kismama aktuális állapotát. A közös pihenés, a masszázs vagy a beszélgetések segítenek fenntartani az érzelmi kapcsot, amely a későbbi hónapokban is stabil alapot nyújt.
A terhesség előrehaladtával a gravitáció és a növekvő testsúly új kihívások elé állítja a párokat. A klasszikus misszionárius póz már a második trimeszter végétől kényelmetlenné válhat, sőt, a háton fekvés bizonyos esetekben veszélyes is lehet. Az oldalfekvő pozíció, más néven „kanál” póz, az egyik legajánlottabb módszer a várandósság alatt. Ez leveszi a terhet a kismama hasáról és hátáról, miközben maximális közelséget és intimitást tesz lehetővé. A „nő felül” pozíció szintén népszerű, mivel ilyenkor a kismama teljes mértékben kontrollálni tudja a behatolás mélységét és a tempót. Ez különösen akkor fontos, ha a méhnyak érzékenyebbé válik, vagy ha bizonyos szögek kellemetlenséget okoznak.
Vannak párok, akik az intimitás új formáit fedezik fel, s nem feltétlenül a szexben keresik azt. Másoknál épp a szex képes fenntartani ezt a közelséget. Érdemes kísérletezgetni új érintésekkel, hiszen nem feltétlenül ugyanaz okoz örömöt, mint a szülést megelőzően. Ha hosszasan nem foglalkozunk kapcsolatunk erotikus oldalával, nehéz visszarázódni. Ne várjuk, hogy a szex csak úgy vissza fog térni. Érdemes beszélgetni a szexualitással kapcsolatos igényeinkről, érzéseinkről úgy, hogy egyik fél se érezze elítélve szükségleteit, s forduljon bűntudatba az interakció.
A gátizmok vagy medencefenék izmai központi szerepet játszanak a terhesség alatt és a szülés során egyként. Ezek az izmok tartják a belső szerveket és a növekvő magzat súlyát, így hatalmas igénybevételnek vannak kitéve. Az orgazmus során fellépő ritmikus összehúzódások egyfajta természetes tornát jelentenek a medencefenék számára. Minél rugalmasabb és tudatosabban irányítható ez az izomcsoport, annál könnyebben megy majd a tágulás a szülés alatt, és kisebb lesz a gátrepedés kockázata is.
A szülés utáni időszakban szintén a medencefenék állapota határozza meg, hogy mikor és hogyan térhet vissza a pár az intim élethez.
Bár a cikk elsősorban a terhesség alatti állapotra fókuszál, érdemes röviden kitérni arra is, mi várható a baba érkezése után. A szülés utáni hathetes gyermekágyi időszak alatt az orvosok általában javasolják a szexuális absztinenciát, hogy a méh sebei begyógyulhassanak és a fertőzésveszély megszűnjön. A szoptatás ideje alatt a szervezet prolaktint termel, ami természetes módon csökkentheti a libidót és hüvelyszárazságot okozhat. Ez nem jelenti azt, hogy a szexuális életnek vége, csupán egy újabb fázis kezdődik, ahol a türelem és a síkosítók használata nagy segítséget jelenthet.
A lelki intimitás megőrzése a terhesség alatt garanciát jelent arra, hogy a szülés utáni nehezebb időszakot is sikeresen vészeljék át.