Ördög Nóra, a közkedvelt műsorvezető, és férje, Nánási Pál fotóművész története sokak számára inspiráló lehet, akik a gyermekvállalás kihívásaival küzdenek. A pár nyíltan beszélt a lombikprogramban szerzett tapasztalataikról, a sikertelen próbálkozásokról és arról, hogy végül hogyan sikerült két gyermeket világra hozniuk.

A gyermekvállalás rögös útja
Ördög Nóra 2010 óta Nánási Pál felesége, és több mint egy éven át próbálkoztak, hogy gyermekük lehessen. Három éven keresztül vettek részt a lombikprogramban, mire végül 2013 tavaszán megszületett kislányuk, Mici. Az első gyermekükért három évig küzdöttek, és két sikertelen lombik is a hátuk mögött volt, mire Mici megfogant. Nóra sosem titkolta a gyermekvállalás nehézségeit, fontosnak tartja, hogy ezekről nyíltan beszéljünk.
A műsorvezető többször beszélt már arról, hogy Nánási Pállal első közös gyermekük, Mici, milyen nehezen, több évnyi sikertelenség után, orvosi segítséggel fogant. Őszintén elmondta, hogy magát hibáztatta, mivel férjénél mindent rendben találtak az orvosok. Tapasztalatait, vívódásait egy könyvben foglalta össze, melyben meglepő részletességgel ír a vizsgálatokról, a csalódásokról.
A lombikprogram mint segítség
Ördög Nóra és férje, Nánási Pál időről időre leülnek beszélgetni, hogy a rajongóik által feltett kérdésekre válaszoljanak. A podcastjuk harmadik részében a meddőségről és a harmadik, sikeres beültetésről meséltek a rajongóknak, amikor is minden balul sült el, csak egy dolog nem: megfogant Mici.
„A harmadik lombik, az már sikerrel járt, de arról még nem beszéltünk, hogyan is zajlott" - mondta Ördög Nóra legújabb podcastjukban, melyben szintén a meddőségről beszélgettek férjével, Nánási Pállal. Mindent megtettek azért, hogy megérkezzen hozzájuk a gyermek, egy dolgot kivéve: nem voltak pszichológusnál.

Nóra szerint az emberiség kezébe azért adta a lombikprogramot a teremtő, hogy a dolgát meg lehessen egy kicsit segíteni. Az nem fordult meg a fejében, hogy nekik nem lesz gyerekük, sőt, kifejezetten dühös volt arra, aki felvetette, hogy akkor az örökbefogadáson nem kezdenek-e el gondolkodni.
Az örökbefogadás mint alternatíva
Most már azóta látja, hogy ez butaság, és nagyon javasolja azoknak, akik még csak akár az elején járnak a lombikprogramnak, és hallani sem akarnak az örökbefogadásról, hogy egy kicsit legyenek esetleg nyitottak és olvassanak utána. Érdemes beadni a papírokat minél előbb, mert mire a lombikprogrammal eljutnak esetleg odáig, hogy eltelik 4-5 év sikertelen próbálkozással, addigra már legalább az örökbefogadási rendszerben, ami egy nagyon hosszú várakozást igénylő dolog, el tudnak jutni egy jó pozícióba. Nóra elmondta: „Elkezdtem játszani ezzel a gondolattal, hogy nekünk meg kéne mentenünk mondjuk egy hátrányos helyzetű cigány kisbabát.”
Családvarázs, III. évad, 6. rész: Ördög Nóra és Nánási Pál
A meddőség statisztikái és a hírességek példája
Világszerte minden hetedik párnak gondot okoz a teherbeesés, Magyarországon pedig a friss adatok szerint körülbelül 120 ezer meddő pár van. A probléma a sztárvilágban sem ritka, a hazai hírességek közt is találni olyat, aki nyíltan vállalta, hogy orvosi segítséggel sikerült a gyermekáldás.

- Ördög Nóra és Nánási Pál: Első gyermekük, Mici, 2013-ban született, majd egy évvel később megérkezett a kisöccse, Vencel is. Mindketten lombikprogram segítségével fogantak.
- Sági Szilárd és felesége: Öt évig próbálkoztak a közös gyermekkel, míg végül belevágtak a mesterséges megtermékenyítésbe. Egy tévéműsorban követhették végig a nézők a lombikot, és együtt örülhettek velük, mikor kiderült, hogy ikreik lesznek.
- Rubint Réka: Az edző évekkel ezelőtt a hazai sztárok közül elsőként beszélt nyíltan és őszintén a lombikprogramról. Mint elmesélte, lányai, Panna és Flóra is a lombikprogram keretében fogantak meg. „A sok hormonkezelés mind szervezetileg, mind mentálisan megterhelő, de úgy gondolom, hogy egy gyermekért mindent érdemes megtenni.”

A lombikprogram pszichés terhei
A Kadarkai Endrével készült beszélgetésben Ördög Nóra arra is kitért, hogy annak idején nagy megfontolás tárgya volt-e, hogy a lombikprogrammal kiálljanak a nyilvánosság elé. Hónapok óta ez az első alkalom, hogy lencsevégre kapták, amint egy sötétített ablakú fekete Mercedesből száll ki egy osztrák sífalu közelében, ahol barátai szerint éppen „újrakalibrálja” az életét.
„Ott álltam leforrázva, és cikáztak a gondolataim: mégis mit fognak mondani a szervezők, ha egy nappal az esemény előtt közlöm, cserben hagyom őket, nem tudok menni, mindezt úgy, hogy a valódi okot természetesen nem szeretném és nem is fogom az orrukra kötni. (...) Remegő kézzel tárcsáztam a dokit, és imádkoztam, hogy legyen valami köztes megoldás. (...) Legnagyobb meglepetésemre azonban pillanatnyi hezitálás nélkül érkezett a válasz erre az egyébként félig-meddig magamnak szánt megállapításra: „Dehogy mondja le, Nóra! Volt egy páciensem, akik Firenzéből utaztak el idáig, és a visszaültetés után azonnal indulniuk is kellett vissza. … És ebből a beültetésből született egy gyönyörű gyerekük.”
„Hívtam Palkót. Próbáltam értelmesen összefoglalni a tényeket, és egyáltalán nem lepett meg, hogy most is, mint mindig, ő volt a bölcsebb, higgadtabb kettőnk közül. Hiszen hiába tett meg mindent a babáért, nem rajta múlt, hogy sikerül-e megtapadnia az embrióknak. „A tökéletességre törekvésem toporzékolt még egy kicsit, de aztán beláttam, hogy ezt most már tényleg el kell engednem, és egy határozott mozdulattal kitettem az ajtón kívülre. (...) Ha őszinte akarok lenni, mi is viccelődtünk magunk között Palkóval azon, hogy csak nehogy összecseréljék a laborban a mi mintáinkat egy másik páréval, mert hát azért lássuk be, a lombiknak van egy ilyen típusú plusz rizikója is a természetes úton történő fogantatáshoz képest: az emberi tényező, vagyis az a jó néhány nap, amikor ki kell adnunk a kezeink közül a sejtjeinket, hogy egy számunkra távoli és titokzatos helyen tegyenek velük mindenfélét, amire már nincs ráhatásunk. Persze ez az aggodalom teljesen alaptalan, és a biológusok rendre meg is sértődnek rajta, amikor valaki viccelődve megkérdezi őket, hogy ugye nem cserélték össze a lombikokat.”