Önállóságra nevelő könyvek kisgyermekes szülőknek

Szülőként mindannyian szeretnénk, ha a gyerekünk bátor, magabiztos és önálló lenne. A gyermeki önállóság kialakulása, fejlődése nagymértékben a szülői, később az intézményes nevelésen, szoktatáson múlik. Elsődleges a gyermek-szülő kapcsolat örök problémája; a függőség és a függetlenség mértéke. Döntően befolyásolja a kisgyerek életét az, hogy a család, a szülők mennyire engedik - feszítik vagy lazítják - ezt a köteléket, mely összefűzi őket apróságukkal.

Amikor óvodáskorba ér a kicsi, gyerek önállósodási, érvényesülési igényei megerősödnek. Már a 18-20 hónapos kicsi is igyekszik egyre önállóbban viszonyulni környezetéhez. Ez erősödik az életkorral egyre jobban, és 2-3 éves korban rendkívüli erővel jelentkezik. Egyedül szeretne mindent csinálni, minden érdekli, megérint, megízlel, szétszed, amit csak lehet. Akarata, ellenállása növekszik szüleivel szemben, ha nem teheti, amit ő akar. Így következik be a dackorszak.

Az ebben az időszakban összegyűjtött tapasztalatok egész életére szólnak! Ezt kell felismernünk szülőként, és gyermekünk akaratosságát, önállósági törekvéseit - az egészséges korlátok mellett - nem letörni, hanem segíteni, támogatni kell. Hisz ez egyénisége kibontakozását jelzi, megismerési, kutatási vágya, alakuló képességeit segíti fejleszteni. Ha megtapasztalhatja, hogy például kifolyik a kakaó, ha feldönti a poharat, összetörik a tányér, ha leejti - ebből tanul!

Nem azért tesz sok más mindent is, mert „rossz gyerek” és kellemetlenséget akar okozni a felnőtteknek, hanem kíváncsiságát elégíti ki, érdeklődik minden iránt, ami körülveszi. Később is ezért szedi szét kisautóját, babáját, vagy tépi szét a könyv lapjait, rontja el testvére játékát. Természetesen ez nem jelentheti azt, hogy mindent megtehet saját akarata szerint. Szabályok, korlátok szükségesek, és ezt igényli is, hisz ezek megismerése, elfogadása is ismereteket, tapasztalatokat jelent számára. Tanulnivalót jelent, amit szüleitől kap, akikben bízik. A szülő iránti bizalom, a megbízható kötődés lelki fejlődésének elsődleges feltétele. Ezt is ki kell - sok minden más mellett - fejlesztenünk. Pozitív élmények nyújtásával, szóbeli, cselekvő segítséggel, bíztatással és következetes odafigyeléssel.

Az önállóság gátló tényezői

Az önállóság mértékének engedése vagy gátlása nem egyszerű szülői teendő! Gyakran akadályozzuk gyermekünket türelmetlenségünk miatt. Egy kicsi gyerek képességei még fejletlenek, vágyai viszont erőteljesek („én, egyedül akarom...”), ezért ha sokszor ügyetlenkedik, ha hiába próbálkozik; sikertelenül, hosszadalmasan teszi, amiért „harcolt”, akkor mi elveszítjük türelmünket. Kivesszük kezéből, megcsináljuk helyette, odébb küldjük („hagyd, majd én…, menj inkább játszani… ne lábatlankodj itt… most nincs időm elmagyarázni… megmutatni… most ne kínlódjunk, sietnünk kell...” stb.). Ezzel felrójuk hiányosságát, hibáit, és később esetleg alkalmatlannak fogja érezni magát kicsit nehezebb feladatok elvégzésére, később emiatt is bátortalanná válhat.

A másik önállóságot gátló tényező a túlzott szülői aggódás. A környezet, a világ megismerése nem veszélytelen. Sok-sok mindent szeretne egy kicsi gyerek közvetlenül megismerni, megtudni, ami akár testi épségét veszélyeztetheti (felpróbál mászni egy fára, kimenni az esőbe, kenyeret szeretne vágni a nagy szeletelő késsel, ő akarja ki- bekapcsolni az elektronikus eszközöket, stb.). Mi szülők meggátoljuk őt ebben az új felfedezési folyamatban, amelyben ki szeretné próbálni magát, ami vonzza őt, mert ismeretlen még számára, de szeretne ura lenni a környezetében lévő jelenségeknek, tárgyaknak.

Természetesen érthető, ha féltjük, óvjuk őt a veszélyektől! Mégis azzal, ha gyakorivá válnak aggodalmas reakcióink, kioltódhat kicsinkben az új, az ismeretlen megismerésének vágya és bátorsága, „bevállalósága”. Ha nem tiltjuk el minden, akár veszélyessé válható dologtól, inkább igyekszünk megtanítani alkalmazásukat, korának megfelelő szinten elmagyarázzuk, megmutatjuk, együtt kipróbáljuk (pl.: a tv, mosógép, stb. bekapcsolását), akkor gyermekünk önállósági törekvéseiben sem teszünk kárt. De az egészségét komolyan veszélyeztető dolgokat egyértelműen és határozottan „tiltó listára” kell tennünk, hisz mi vagyunk érte a felelősek, féltésünk jogos.

Hogyan segíthetjük a gyermek önállóságát?

A kisgyereknek önállósága folyamatos kialakulásához időre van szüksége.

• Elegendőre, ahhoz hogy érezhesse, együtt vagyunk vele, számíthat ránk, ha megakad.
• Mérlegeljünk, amikor a neki szánt feladatokat meghatározzuk - képes-e, érti-e akkor és azt.
• Ha segítségre szorul és kér, adjunk mindig. És mondjuk el újra, meg újra mit várunk, kérünk tőle.
• Próbáljunk türelemmel és ne kiabálva megértetni vele szóban, mit, miért teszünk.
• Meg kell szoknunk szülőként, hogy akárhány éves gyermekünk, mindig meg kell magyarázni neki az összefüggéseket. Így fogja elsajátítani fokozatosan az okok, összefüggések lényegét tőlünk. („Ha sapka nélkül fogsz kimenni, megfázhatsz és beteg leszel!”).
• Ne mondjuk ki helyette a dolgok megoldását - vezessük rá gondolkodtató, rávezető kérdésekkel (pl.: „szerinted mi történhet, ha felmászol az ablakba?”).
• Ajánljunk másik alternatívát, ha szerintünk nem helyes, amit meg akar tenni (pl.: „A tesódat most ne zavard, tanul, gyere majd én játszom veled!”).
• Fogadjuk egyszerűen természetes igényként gyermekünk kutatási vágyát, érdeklődését. Adjunk elegendő alkalmat, hogy sokat mozoghasson, sok mindent ki-, megpróbálhasson, próbára tegye fejlődő képességeit.
• Bízzuk meg apró feladatokkal, ezzel felkaroljuk nyiladozó teljesítőkészségét. Bízzunk benne, ne becsüljük alá már meglévő képességeit. Ezzel felelősségvállalását, önértékelését erősítjük. Magabiztosabbá válik és bízni fog ő is magában.
• Legyünk tudatában, hogy mindennap egyre többre képes, és segítsük őt, hogy önálló tevékenysége sikeres legyen - dicsérjük, ismerjük el az eredményeit.

Ha mindezt meleg, nyugodt légkörben, türelmesen tesszük, akkor hiszem, hogy nyitottabb, higgadtabb, kiegyensúlyozott, magabiztos, önálló gyermekké neveljük őt!

Érzelmi intelligencia és önállóság

Ha egy gyerek felismeri az érzelmeit, sőt meg is tudja nevezni őket, máris könnyebb lesz kiállnia az igényei mellett, sőt bátrabban vág bele új dolgokba is. Az érzelmek tudatosítása nem csak az érzelemkezelés elengedhetetlen része, de egyben az önbizalom egyik legerősebb építőköve is. Képzeljünk el egy hétköznapi helyzetet: a kisiskolás gyereked szorong a dolgozat előtt. Ha csak annyit tud mondani, hogy „rosszul érzem magam”, akkor nem biztos, hogy érdemben tudsz neki segíteni. De ha pontosabban tudja kifejezni magát: „izgulok, mert félek, hogy hibázom”, máris könnyebb megoldást találni. Ehhez persze kell, hogy felismerje az érzelmeket kísérő testi jelzéseket. Az érzelmek megnevezése egyrészt csökkenti a belső feszültséget, másrészt segít önbizalmat adni, hiszen a gyerekek könnyebben érzik, hogy urai a helyzetnek. Ha szülőként nyitott légkört teremtesz, példát mutatsz, és közösen gyakoroltok - akár egy mesekönyvvel, akár egy kártyajátékkal -, akkor nemcsak a gyerek érzelemszabályozását, hanem önbizalmát és önállóságát is erősíted. Így megtapasztalhatja, hogy az érzései elfogadhatóak, megnevezhetőek és nyugodtan kimondhatóak.

A mese szerepe az érzelmi intelligencia fejlesztésében

A mese az érzelmi intelligencia fejlesztésének legfontosabb eszköze, olyan lelki táplálék, amely életre szóló nyomokat hagy a gyermekben. Egyrészt a mesélés sajátos szituációja, bensőséges hangulata adja meg az érzelmi biztonságot, azt a nyugodt, csendes és szeretetteljes légkört, amelyben meg lehet pihenni, el lehet lazulni, a rítust, amivel le lehet zárni egy mozgalmas és eseménydús napot. Ám a kisgyerek a mesehallgatás során nemcsak a szülőre, hanem befelé is figyel, saját vágyainak megfelelő fantáziaképet alkot, ami segíti őt a nap folyamán felgyűlt belső feszültségei, negatív érzései, félelmei feldolgozásában. Annak a gyermeknek, aki mesét hallgatva nő fel, varázspálcája a saját elméje lesz, és képzelete, érzelmi intelligenciája segíti majd a megpróbáltatások közepette.

Kádár Annamária, pszichológus Mesepszichológia című könyve tíz mesét is tartalmaz egy Lilla nevű kislányról, akinek képzeletbeli barátja, Tündérbogyó segít érzelmi konfliktusainak megoldásában. A mesék 4-9 éves gyerekeknek szólnak, és segítenek a frusztrációk, csalódások elviselésében, a pozitív és negatív érzelmek tudatosításában, a félelmek megszelídítésében, a testvérféltékenység kezelésében, a veszteségek elfogadásában és az önfeledt játékban.

Egy egészen apró gyereknek az olyan mesék, amik hétköznapi eseményeket dolgoznak fel, segítenek abban is, hogy feldolgozzák a sok-sok új felfedezést, amit nap mint nap tesznek. Berg Judit Maszat-sorozata évek óta a kicsik egyik legnagyobb kedvence. Könnyen befogadható, rövid, mókás és tanulságos kis történetek, amikkel a gyerekek maximálisan azonosulni tudnak. Hiszen Maszattal és barátaival pontosan azok a dolgok történnek meg, amik minden kisgyerekkel: van bevásárlós, utazós, számolós, betegségről szóló rész is. A Maszat-sorozat sokat segít a gyerekeknek az önállósodásban. Egy 2-3 éves gyerek még nagyon rá van utalva a szüleire, viszont ez az az időszak, amikor már igényük van a saját sikerélményekre is. Az úgynevezett autonómiatörekvések 2-3 éves korban jelennek meg. A gyerekekben ekkorra alakul ki az igény, hogy saját maguk döntsenek bizonyos dolgokban. Nagyon fontos, hogy szülőként támogassuk, ne pedig tiltsuk ezeket a törekvéseket, hagyjuk őket egyedül is eredményeket elérni, miközben mi biztosítjuk számukra a biztonságos hátországot, amire szükség van ahhoz, hogy magabiztosan merjenek kísérletezni.

Maszat szinte minden kötetben ragaszkodik a saját elképzeléséhez, akkor is, ha már mindenki tízszer elmagyarázta neki, hogy ez miért nem megvalósítható ötlet. Van olyan eset, amikor ez sikerül, máskor viszont meg kell tapasztalnia a kudarcélményt ahhoz, hogy jobb belátásra térjen. Ez egyébként egy nagyon fontos üzenet: a kudarcok az élethez tartoznak, elkerülhetetlenek, de mindig ott a lehetőség a fejlődésre. A legújabb kötetben Maszat egyedül öltözik, ami sok családban kihívást jelentő szituáció, és egy levelet kap Angliában élő unokatestvérétől, ami bemutatja a levélfeladás folyamatát.

Könyvajánló szülőknek

Rengeteg szakirodalom áll rendelkezésünkre a gyereknevelés témájában, amelyek segítenek az önállóság és érzelmi intelligencia fejlesztésében. Németh Zsófia klinikai szakpszichológus, aki kislányai születése után kezdett komolyabban elmélyedni a pozitív fegyelmezés, a gyermeklélektan és a meseirodalom témakörében, összeállított egy rövid listát azokból a gyermeknevelési szakkönyvekből, amelyeket ő különösen hasznosnak talál.

1. Daniel Siegel, Tina Payne Bryson: A gyermeki elme - Agyfejlődés, konfliktusok, támogató szülői stratégiák

Ez az úttörő jellegű és nagyon gyakorlatias könyv bemutatja, hogy a hisztik és a megmagyarázhatatlannak tűnő megnyilvánulások az agy fejlődésének, a személyiség kialakulásának természetes velejárói. A szerzők a legújabb tudományos eredmények alapján felvázolják, hogyan alakul ki a különféle agyterületek közötti egészséges munkamegosztás és harmonikus együttműködés. Tizenkét nevelési technikát ismertetnek, amelyekkel a szülők elősegíthetik mindezt. Elvetik az olyan megközelítéseket, amelyek mindenáron a teljesítményt és a tökéletességet állítják a középpontba, ehelyett olyan módszerekre összpontosítanak, melyekkel a gyerekek jobban önmaguk lehetnek, könnyebben megtalálhatják a helyüket a világban, nagyobb rugalmasságra és több erőre tehetnek szert. Megközelítésük lényege, hogy az összes helyzet - a stresszes, dühös pillanatok éppúgy, mint az örömteli percek - felhasználhatók annak elősegítésére, hogy gyermekeink felelős, gondoskodó, tehetséges személyekké váljanak.

2. Vekerdy Tamás: Jól szeretni - Tudod-e, milyen a gyereked?

„Megismerlek és elfogadlak. Olyannak, amilyen vagy. A te teljes világodat. Aki jól szeret, az megismer és elfogad saját világát kitágítja a másik felé. Befogadja őt." Vekerdy Tamás ebben a könyvben a találkozásoknak azt a részét, illetve a kérdésekre adott válaszokat találja meg az Olvasó, ahol a hallgatóság elmondja kérdéseit, aggályait, ellenvetéseit, egyszóval megnyilatkozik. A beszélgetések mindig abba az irányba mutattak, hogy miképp is kellene, hogyan is lehetne ezt az együttélést a gyerekkel és tágabban: egymással - jól csinálni, hogyan is lehetne jól szeretni. Akármerre ágaznak is el az egyes témák, a mélyükben mindig ez a kérdés lapul.

3. Vekerdy Tamás: Érzelmi biztonság - Mit kell(ene) tudnunk a gyerekekről és magunkról?

Vekerdy Tamás szerint nem az lesz sikeres felnőtt, aki kisgyerekkorában már felnőtt módon hajtott és teljesített, hanem az, aki teljes értékű kisgyerekéletet élhetett. Szülőként az érzelmi biztonság megadása a legjobb lehetőségünk arra, hogy megvédjük gyerekeinket a normálisnál nagyobb mértékű szorongástól, a sodródástól, a személytelen, így személyiséget roncsoló kapcsolatoktól. Aki érzelmi biztonságban, testi-lelki értelemben ölelő melegségben nő fel, az gyerekként és később felnőttként is jóval eredményesebben tudja megoldani és kiegyensúlyozottabban átvészelni az élet nehézségeit.

4. Kádár Annamária: Mesepszichológia - Az érzelmi intelligencia fejlesztése gyermekkorban

Kutatások igazolják, hogy az életben való beválásunk nem csak értelmi képességeinken múlik. Az igazi sikereket és ami még fontosabb! - a belső harmóniát, az önmagunkkal való elégedettséget csak akkor érhetjük el, ha képesek vagyunk felismerni a magunk és mások érzelmeit, kapcsolatokat teremteni, konfliktusokat kezelni, együttműködni, segítséget kérni, vágyainkat késleltetni, kitartani. Vagyis, ha fejlett az érzelmi intelligenciánk. A mese az érzelmi intelligencia fejlesztésének legfontosabb eszköze, olyan lelki táplálék, amely életre szóló nyomokat hagy a gyermekben. Ebben a könyvben Kádár Annamária tíz mesét is tartalmaz egy Lilla nevű kislányról, akinek képzeletbeli barátja, Tündérbogyó segít érzelmi konfliktusainak megoldásában.

5. Kádár Annamária: Mesepszichológia 2. - Útravaló kényes nevelési helyzetekre

A Mesepszichológia első részében a mese szerepére, az életkori sajátosságoknak megfelelő meseválasztásra és a mese érzelmi intelligencia fejlesztő hatására koncentrált a szerző. A második részben a szülő-gyermek kapcsolat útvesztőit, azokat a „kényes” nevelési helyzeteket veszi górcső alá, amelyekben csak a hiteles szülői jelenlét hozhat valódi megoldást. Kádár Annamária megközelítésében a mese nemcsak népmesét és műmesét jelent, hanem a saját életmesénket is: azt a történetet, amelyet önmagunkról, gyökereinkről, hitvallásunkról, álmainkról és céljainkról, félelmeinkről és fájdalmainkról, kudarcainkról és győzelmeinkről mondunk el önmagunknak és a gyermekünknek. Ezt ráadásul nemcsak este vagy az erre szánt pillanatokban, de folyamatosan meséljük, sokszor szavak nélkül is - a jelenlétünkkel, viselkedésünkkel, önmagunkhoz, az emberekhez és a világhoz való hozzáállásunkkal.

6. Jane Nelsen: Pozitív fegyelmezés

Jane Nelsen pozitív fegyelmezésről szóló könyve szokatlan hangot üt meg a magyar gyereknevelési irodalomhoz szokott olvasó számára. A szerző leleplezi, hogy a hagyományos büntetőeszközök a gyerek megalázására épülnek, amire ép lelkű gyerek csak ellenállással vagy önfeladással reagálhat. A könyv célja, hogy segítsen a bevett fegyelmezési eszköztárunkat olyan eszközökkel leváltani, amelyek határozott korlátokat állítanak, de egyben jellemformálóan hatnak, a felelősség és az életismeret irányába terelik a gyereket, miközben mentesek a megalázástól és az öncélú, rejtett bosszúvágytól hajtott büntetéstől. A Pozitív fegyelmezés hasznos tippeket, eszközöket adhat azoknak, akik az egyensúlyt keresik szabadon engedés és korlátozás között.

7. Lawrence J. Cohen: Játékos nevelés

A gyermek természetes nyelve, tanulásának és kommunikációjának legfontosabb eszköze a játék. Ha szeretnénk megérteni őt, közel kerülni hozzá, megtanítani neki valamit, segíteni nehézségei leküzdésében, akkor mindehhez elsősorban a játékon keresztül vezet út. A közös játék által segíthetünk a gyerekeknek abban, hogy kifejezzék az érzéseiket, mi pedig sokkal könnyebben megérthetjük azokat. Megerősíthetjük az önbizalmukat, megmutathatjuk nekik, mi mindenre képesek. Megtanulhatunk velük együttműködni anélkül, hogy dühvel és erőszakkal próbálnánk érvényt szerezni szándékainknak. A játékos nevelés számtalan szelíd és kreatív megoldást kínál azokra a helyzetekre, amikor elkeseredésünkben kiabálni, büntetni, esetleg ütni szoktunk - meg fogunk lepődni, hogy mennyivel hatékonyabbak leszünk, a gyerekek pedig mennyivel boldogabbak.

8. Adele Faber, Elaine Mazlish: Beszélj úgy, hogy érdekelje, hallgasd úgy, hogy elmesélje

„Csodálatos szülő voltam, mielőtt gyermekeim születtek volna” - kezdi könyvét az írópáros. Ez a könyv segít megtanulni: hogyan birkózzunk meg gyerekeink csalódásaival, frusztrációival, negatív érzéseivel; hogyan mutassuk ki mérgünket anélkül, hogy bántóak lennénk; hogyan állítsunk fel határokat úgy, hogy megőrizzük a gyerekek szabadságát; mit tegyünk büntetés helyett; hogyan oldjunk meg családi vitákat. Az egész világon hatalmas sikert arató könyv egyszerű, gyakorlatias megoldásokat kínál szülőknek arra, hogyan beszéljenek gyerekeikkel, és hogyan hallgassák meg őket. A szerzők tisztelettel, megértéssel és józan logikával felépített módszereit szülők és szakemberek egyaránt sikerrel alkalmazzák bármilyen korú gyerekeknél.

9. Daniel Siegel, Tina Payne Bryson: Drámamentes fegyelmezés

Ebben a könyvben a szerzők a fegyelmezés egy másfajta megközelítését tárják fel, melynek lényege, hogy a szülők legyenek nyitottak arra, hogy ne csak a hagyományos büntetőeszközökhöz nyúljanak. A könyv arra ösztönöz, hogy a konfliktusokat és nehéz helyzeteket is felhasználjuk a gyermekek fejlődésének elősegítésére, felelős, gondoskodó és tehetséges felnőttekké válásuk érdekében. A "Drámamentes fegyelmezés" bemutatja, hogy a gyerekek viselkedése mögött gyakran az agyfejlődési szakaszok, az érzelmi éretlenség áll, és a szülőknek meg kell tanulniuk ezeket a helyzeteket a gyermek szemszögéből is értelmezni. Ez a megközelítés segít a szülőknek abban, hogy higgadtan és magabiztosan kezeljék a nevelési kihívásokat, miközben erősítik a gyermekkel való kapcsolatot és támogatják az önállóságát.

Montessori-módszer a gyakorlatban

Maria Montessori neve nem volt ismeretlen számomra, de a módszeréről keveset tudtam. Tudtam azt, hogy önállóságra nevel, be kell vonni a gyerekeket például a háztartás körüli feladatokba, természetközeli nézőpontot képvisel, és ismertem a színes fajátékokat, melyek minden játékboltban megtalálhatók. Maria Montessori munkássága során megfogalmazott olyan időintervallumokat, melyekben megfigyelte a gyermekek főbb érdeklődési területeit. Ezeket időablakoknak is nevezhetnénk: amíg nyitva az ablak, azonnal bemegy a tudás, tapasztalat. Ha ablaknyitás előtt próbálkozom, kudarcélmény miatt elmehet a kedve.

Egy és két éves kor között már olyan területeken van érzékeny periódusa gyermekednek, amire nem is gondolnál! 12-15 hónapos kör között alakul ki a választás képessége, ami hatalmas lépés az önállóság felé! Így taníthatod: Rakj elé három könyvet. Egy kedvencet, egy ismerőset és egy teljesen újat. Tudatosítsd benne, hogy mit jelent választani, az életetek más területein is. Ez az életkor a kedvencek időszaka is, így számíthatsz rá, hogy a kedvenc könyvek, ételek, tevékenységek, rituálék nagy számban ismétlésre kerülnek majd. Ne add fel! Gondolj arra, hogy ő közben folyamatosan tanul! Amikor újra és újra ugyanazt a könyvet kéri, minden alkalommal jobban érti a történetet, egyre több szót jegyez meg, míg végül betéve tudja majd a szöveget.

12-18 hónapos kora között szerez meg minden tapasztalatot gyermeked ahhoz, hogy szobatiszta legyen. Ezért is fontos, hogy hagyd őt magaddal mosdóra menni, magyarázz neki, hogy mi történik, mutasd neki az ottani eszközök (wc-papír, wc-kefe, stb. használatát). A bilikönyvek mellett (pl. Alona Frankel, Bilikönyv) szerezz be olyan könyveket is, ami a testrészeit tanítja és a belső szervek működését ismerteti (pl. Scolar, Szem, kéz, pocak; Geopen, Az emberi test (Montessori foglalkoztató füzet) - ebben a feladatok még koraiak, a képek viszont nagyon jók!). Miért fontos ez? Ahhoz, hogy ne ijedjen majd meg a székletétől, vagy a vizeletétől, ismernie kell a folyamatot: eszem és iszom, abból lesz a pisim és a kakim. Ha ismeri a folyamatot, büszke lesz eredményeire is!

Az evési szokása is formálódik, már próbálkozik kanállal, villával is. Beszerezhetsz szuper gyerek szakácskönyveket, amiből együtt főzhettek. Ezek persze mind életkori sajátosságok, nem a te gyermekedről szólnak! A megfigyeléseidre hagyatkozz, nálad jobban senki se fogja tudni, mi érdekli őt igazán. Emellett bármilyen élethelyzet, trauma éri, szintén kereshetsz könyvet a megértéséhez, feloldásához. Az érdeklődése minden területén segítheted őt a megfelelő könyvek beszerzésével. Mindezek mellett jöhetnek a tematikus könyvek és az ő életüket elmesélők. A könyvekből sosem elég! A számára elérhető mennyiség viszont ne legyen túl sok (kb. 12), hogy rendben tudja tartani őket. A többi könyvet rotálhatod, de lehetőség szerint tedd olyan helyre őket, hogy lássa mindet, hogy tudja kérni.

tags: #onallosag #konyvek #kisgyermekes #szuloknek