Lomb Kató: A Nyelvek Csodálatos Világa

Lomb Kató (született Szilárd Katalin, 1909. február 8. - 2003. június 9.) egy rendkívüli tehetségű poliglott, műfordító és tolmács volt, aki életét a nyelvtanulásnak és a nyelvek szeretetének szentelte. Eredetileg fizikából és kémiából doktorált, de érdeklődése hamar a nyelvek felé fordult, és végül tizenhat nyelven tudott pénzt keresni, ebből hat nyelven szakirodalmat fordított és olvasott szépirodalmat. Kilenc-tíz nyelven tolmácsolt, ebből négyen felkészülés nélkül is. A publicisztikai szövegeket további kb. tizenegy nyelven tudta megérteni. Saját bevallása szerint összesen tizenhat nyelvvel keresett pénzt: angol, bolgár, dán, francia, héber, japán, kínai, latin, lengyel, német, olasz, orosz, román, spanyol, szlovák, ukrán. E nyelveket javarészt önerejéből, autodidaktaként tanulta meg.

Lomb Kató önmagát legszívesebben „lingvistának” nevezte, szembeállítva a „nyelvész” kifejezéssel. Ezzel olyan emberre utalt, aki praktikus célokból, érdeklődésének kielégítése végett sajátít el több nyelvet. Hosszú életét - saját bevallása szerint - nem is a nyelvtudás, hanem a nyelvtanulás világította be. Ennek örömét több kiadást megért műveiben, rádiós és nyomtatott interjúkban, valamint beszélgetéseken próbálta átadni újabb és újabb generációknak.

Az 1937-ben megjelent „Így tanulok nyelveket” című könyve az egyik legismertebb munkája, amelyben bemutatja sajátos nyelvtanulási módszereit. Ebben a könyvében írja: „Anyanyelvem csak egy van: a magyar. Az orosz, angol, francia és német a magyarral egyszerre él bennem. Ezeket bármely kombinációban, azonnali „váltással” fordítom egymásra. Olasz, spanyol, japán, kínai vagy lengyel nyelvi feladatok esetén fél napot szoktam szentelni jegyzeteim átnézésére és a tanultak felfrissítésére.”

Későbbi, az „Így tanulok nyelveket” 4. kiadásában hivatkozik tizenegy további, írott formában általa szintén értett nyelvre. Beszámolója szerint a felsorolt nyelveket az alábbi sorrendben sajátította el: francia (polgári iskola különóráján, kb. 10-14 éves korában); latin (egyetemi évei előtt és/vagy részben alatt); angol (1933-tól, önállóan, ekkor alakította ki módszerét); orosz (1941-től, önállóan); román (önállóan); kínai (kb. 1950-től, két év alatt, tanfolyamon); lengyel (1955 körül, tanfolyamon); japán (1956-tól, önállóan); cseh (1954, önállóan; ennek révén megértette a szlovákot és ukránt).

A Nyelvtanulás Kulcsa: Érdeklődés és Kontextus

Lomb Kató kulcsszava mindenekelőtt az érdeklődés volt. A latin „interesse” szó (angolul interest, franciául intérêt stb.) magyarra kétféleképpen is fordítható: érdek vagy érdeklődés, közösen motiváció. Ez azt jelenti, hogy válaszolni tudunk ezekre a kérdésekre: „Mennyire érdekel ez engem? Mit akarok ezzel? Mit jelent ez nekem? Mire jó ez nekem?”

Nem hitt az úgynevezett nyelvtehetségben. A nyelvi készséget egy tört alakjában szerette kifejezni, melynek számlálójában a motiváció áll (ami által még a legszorosabb munka mellett is elcsíphetünk naponta legalább egy tízpercet), nevezőjében pedig a gátlás (a megszólalástól, az ügyetlenségtől, a kinevetéstől való félelem). Ahogy fogalmazott, a nyelvek világában három „autó”-val közlekedik, nevük: autolexia, autográfia és autológia. Az autolexia az önmagamnak való olvasást jelenti: a könyv, amit egyedül fedezek fel, ami mindig újat és újat nyújt, amit bárhová magammal vihetek, ami nem unja el a kérdezősködést. Az autográfia az önmagamnak való írást jelenti, amikor a gondolataimról, élményeimről, mindennapjaimról megpróbálok épp azon a nyelven írni, amit tanulok; nem baj, ha butaság, nem baj, ha hibás, nem baj, ha egy-egy szó kimarad.

Maga is unta a nyelvkönyvek mondvacsinált dialógusait, ezért kedvenc módszere az volt, hogy beszerzett egy eredeti regényt egy számára vadidegen nyelven, amelynek témája őt magát is érdekelte (legyen az detektívtörténet, szerelmes regény, vagy akár műszaki leírás is megfelel), és abból fejtette meg, silabizálta ki a nyelv alapjait: a nyelvtan lényegét és a legfontosabb szavakat. Nem hagyta, hogy a ritka, bonyolult kifejezések elakasszák: ezeket átugrotta, mondván: ami fontos, az előbb-utóbb úgyis felmerül újból, ha kell, megmagyarázza magát. („Sokkal nagyobb baj, ha elízetlenedik kezünkben a sok megszakítástól a könyv, mint ha nem tudjuk meg, hogy kökény- vagy galagonyabokor mögül figyeli-e a detektívfelügyelő a gyilkost”)

Így szótárra sincs igazán szükség: csak elveszi a kedvünket a szöveg olvasásának, felfedezésének örömétől. Arra, amire magunk jövünk rá, azt úgyis sokkal inkább megjegyezzük. E célra mindig saját könyvet használt, mivel olvasás közben kiírta magának a lap szélére azon szavakat, kifejezéseket, amelyeket maga következtetett ki a szövegből. - Így az ember nem kerülheti el, hogy előbb-utóbb felszedjen valamit a nyelvből - mivel nem hagyja nyugodni, hogy ki a gyilkos, vagy hogy végül igent mond-e a lánynak. - E módszert egyébként már Kosztolányi Dezső is sikerrel alkalmazta, még Lomb Kató előtt: egyik nyaralása folyamán szinte szakasztott ugyanígy tanult meg portugálul.

Másik kulcsszava a kontextus, szövegkörnyezet volt (őt magát is tréfásan Kontext Katinak nevezték): egyrészt a szöveg megértésében (legyen az könyv vagy hallott szöveg) a kontextus a mérvadó, sokszor ez segít ki minket, ha nem értünk valamit; másrészt pedig a szavakat soha nem önmagukban, elszigetelten tanulta, hanem vagy az olvasott szöveg (összefüggés) alapján maradt meg a fejében (ami talán a lehetséges legjobb tanulási mód), vagy pedig szókapcsolatba ágyazva jegyezte meg (például erős szél, éles szél): így ha az egyiket elfelejtjük, akkor a másik, gyakran vele együtt használt szó „előrántja” a másikat (ezt a hatást angol szóval „trigger”-nek nevezik). A jelzős kifejezésekből sok esetben még a főnév neme is a fejünkben marad.

Nem hagyta, hogy a hibák, kudarcok vagy a tökéletesség szüntelen igénye eltántorítsa kitűzött céljától, hanem mindig a nyelvtanulás élvezetes, örömteli részébe kapaszkodott - talán ebben rejlett eredménye -, ezernyi módon vette újra és újra ostrom alá a nyelv várát.

Lomb Kató Munkássága és Könyvei

Lomb Kató életműve számos publikációban, interjúban és könyvben öltött testet. Legismertebb művei közé tartozik az „Így tanulok nyelveket”, amely több kiadást és fordítást is megélt különböző nyelveken, mint például litvánul, észtül, lettül. Emellett „A Bábeli harmónia” című könyve is jelentős, amely a nyelvek sokszínűségét és a velük való kapcsolódást mutatja be.

Nyelvtanulási módszerének lényege

Lomb Kató módszerének lényege az volt, hogy új nyelvhez fogva először elkezdett olvasni az adott nyelven. Egy könyvet vett a kezébe, és addig böngészte, amíg fel nem fedezte a szabályokat. Amit már ő maga állapított meg, azt már nem könyvből tanulta. A kiejtéssel kapcsolatban nem aggódott túlságosan, mert úgy gondolta, hogy úgyis „átvilágít” az anyanyelv, ezért nem erre tette a fő hangsúlyt, hiszen a tökéletes kiejtés sosem lesz elérhető.

A nyelvekhez való viszonyát jól szemlélteti egy anekdota, amikor tizenhét évesen érettségizett, és eredetileg fizikából és kémiából doktorált. Azonban a nyelvek bűvkörébe került, miután latin közmondásokat olvasott, és megragadta a szavak hangzása. Ezután kezdett franciául tanulni, majd később az angol nyelvet sajátította el, ami biztos kenyeret jelentett a harmincas évek elején.

Nyelvi kalandozásai

Lomb Kató orosz nyelvtanulása is érdekesen indult. Bár a fasizálódó Magyarországon gyanús volt oroszul tanulni, egy antikváriumban talált kétkötetes orosz-angol szótárral kezdett bele. A háborús időkben a bombatámadások elől óvóhelyen töltött órákat használta ki az orosz nyelv elsajátítására, ekkor csiszolta ki végleges formára olvasási technikáját: az ismeretlen szavak felett nagyvonalúan el kellett siklania. 1945 február elején, Budapest felszabadulása után orosz tolmácsként kezdett dolgozni, ami elindította tolmácsolási karrierjét.

Később a román nyelv felé fordult, amelyet különlegesen szépnek tartott népisége, férfiasabb jellege és szláv jövevényszavai miatt. Bár ma már nem tud beszélni románul, gyakran fordít román műszaki cikkeket angolra. Az 1950-es években kezdett foglalkozni a kínai nyelvvel, amihez egy különleges módszert dolgozott ki. A tanfolyamra való bejutás nem volt könnyű, de végül sikerült eljutnia az oktatás helyszínére, és megismerkedett a keleti nyelvek szépségével.

1954-ben nyílt alkalma először külföldre utazni Csehszlovákiába, ahol a magyar nyelvhez hasonlóan az ottani nyelvek szabályait is „kispekulálta” egy regényből. Később a bolgárral is meggyűlt a baja, talán a megközelítés módja nem volt túlságosan szerencsés. Az olasz nyelvtudásának is volt már előzménye a negyvenes évekből.

A Nyelvek Jelentősége és Lomb Kató Öröksége

Lomb Kató úgy vélte, hogy a mai ifjúság talán el sem tudja képzelni, hogy milyen nehéz volt pályaválasztási gondokkal küzdeni a harmincas évek elején. A nyelvtanulás lett az ő hivatása, és nem hitt a nyelvtehetségben, inkább a motivációt és a kitartást tartotta fontosnak. A nyelvek világában három „autó”-val közlekedett: autolexia (önmagamnak való olvasás), autográfia (önmagamnak való írás) és autológia (önmagamnak való beszéd).

A magyar nyelvet szívügyének tekintette, és bár külföldiek számára nehéznek tartotta, nem tartotta reménytelennek. Szerinte a magyar nyelvben a határozottság vagy határozatlanság nem befolyásolja az igeragozást, ami eltér a sok más nyelvtől. Sokat járt Finnországban, de sosem boldogult a magyar szókinccsel. Nem volt olyan nyelv, amely reménytelennek bizonyult volna számára; mindent megtanult, amit elhatározott.

Lomb Kató életműve és tanításai ma is inspirálóan hatnak a nyelvtanulókra. Az egységesülő világban az angol nyelv dominanciája mellett is hangsúlyozta a többi nyelv megőrzésének és tanulásának fontosságát. Az érdeklődés, a kontextus és a kitartás hármasa a mai napig alapvetőnek tekinthető a sikeres nyelvtanulásban, és Lomb Kató öröksége tovább él a nyelvek iránti szenvedély felkeltésében.

tags: #nyelvekrol #jut #eszembe #nyelvekrol #jut #eszembe