NST és CTG vizsgálatok: A magzati méhösszehúzódások és a szívműködés értékelése

A várandósság egy különleges utazás, tele izgalommal, várakozással és olykor egy kis természetes aggodalommal is. Ahogy közeledik a szülés időpontja, egyre fontosabbá válik a magzat egészségének figyelemmel kísérése - mind az édesanya, mind a szakemberek számára. A modern orvostudomány szerencsére számos eszközt kínál arra, hogy betekintést nyerjünk a pocakban növekvő kis élet állapotába. Ilyen például a CTG és az NST, melyek során nemcsak a baba szívhangját hallgathatjuk meg, de fontos információkat is kapunk a méhösszehúzódásokról és a magzat reakcióiról. Ezek a vizsgálatok biztonságot adnak - és sokszor megható pillanatokat is -, hiszen megerősítik: minden rendben van odabent.

Mi az a CTG és NST vizsgálat?

A magzati diagnosztikai vizsgálatok közül az ultrahangvizsgálatok mellett legelterjedtebb méhen belüli diagnosztikai módszer a CTG, vagy más néven kardiotokográfia. A CTG elnevezés mellett használatos még az NST is, amely a non-stressz teszt rövidítése. Az utóbbi elnevezés arra utal, hogy a várandós kismamán teljes nyugalomi állapotában végezzük a vizsgálatot. A CTG (kardiotokográf) olyan műszer, melynek segítségével a magzati szívműködés és a méhizomzat aktivitása (keményedés, jósló és valódi fájások) együttesen, folyamatosan vizsgálhatóak, monitorozhatóak, és egymáshoz viszonyítva értékelhetőek. A vizsgálati idő alatt a gép egy papírcsíkra rögzíti az eredményt, két görbe/vonal formájában.

Az NST (non-stressz teszt) vizsgálatot ugyanazzal a géppel végzik, mint a CTG-vizsgálatot, a különbség csupán annyi, hogy NST során csak a magzat szívműködését monitorozzák, azaz csak egy vizsgálófejet helyeznek a kismama hasára, míg CTG során kettőt, a másodikat a méhtevékenység észlelésére. Ez azért fontos, mert így az orvos szülés közben a méhtevékenységet is nyomon követheti. A CTG vizsgálat jelentősége abban áll, hogy a várandós állapot utolsó heteiben megbízható képet kapunk a méhlepény oxigénszállító kapacitásának tartalékairól nyugalmi állapotban, illetve bizonyos esetekben akár terhelés alatt is.

Hogyan működik a CTG készülék és zajlik a vizsgálat?

A CTG vizsgálatot egy olyan speciális műszerrel végezzük, amely érzékeli a magzat szívfrekvenciájának változásait, az esetleges méhtevékenységet, a magzatmozgásokat, majd a készülék az eredményt grafikusan, legtöbbször papírszalagon jeleníti meg. A CTG-nek két érzékelője van. Az egyik érzékelő a magzat szívműködését figyeli, míg a másik a méhizomzat tónusfokozódását, összehúzódásait érzékeli. A legtöbb szívfrekvenciát érzékelő fej ultrahangos elven működik. A működéskor a vizsgálófej kibocsátja az ultrahang jelet. Az ultrahanghullámok terjedését a vizsgálófej és a kismama hasbőre között egy zselés anyag biztosítja, majd a testen belül a folyadékterek, leginkább a magzatvíz közvetíti.

A vizsgálófejet a hasfalon oda helyezzük, ahonnan a magzat szívműködése a legjobban észlelhető. A másik vizsgálófej, mely a méhizomzat összehúzódásait érzékeli, egy nyomásérzékelővel van ellátva. Mindkét detektort a hasra rögzítjük egy-egy puha pánttal. A mérést általában kb. 20 percig végezzük ülő vagy félig fekvő helyzetben. A kardiográf ultrahanggal, ún. Doppler elv alapján érzékeli a szívlüktetést, és a szívmozgásokkal egyidejűleg hangjeleket ad ki. Két szívösszehúzódás között eltelt időből pedig a gép kiszámítja a pillanatnyi, egy percre vonatkoztatott szívfrekvenciát. Ezt regisztrálja folyamatosan a CTG.

Mikor és milyen gyakran végzik a vizsgálatokat?

A CTG vizsgálatot a 20. héttől szinte bármikor elvégezhetjük, azonban rutinszerűen többnyire a terhesség 36. gesztációs hetétől, általában hetente egyszer, a 38. héttől hetente kétszer, indokolt esetben azonban akár ennél gyakrabban is elrendeljük. A szakmai szabályok alapján pedig a terminus túllépése után, túlhordáskor 2-3 naponta javasoljuk a vizsgálatot. Panaszmentes terhesség esetén, a terhesgondozás során rutinszerűen csupán NST-vizsgálatot végeznek, a betöltött 36. héttől, hetente egy alkalommal. Ha a kismama túllépte a terminust, akkor 1-2 naponta javasolt NST végzése, vajúdás, szülés alatt pedig körülbelül 2 óránként történik egy-egy 20 perces regisztrálás, amennyiben az eredmények rendben van, szükség esetén akár folyamatosan is hallgatni lehet a babát.

Vannak azonban olyan esetek, amikor ennél gyakrabban indokolt a teszt elvégzése:

• Túlhordás: amennyiben a terhesség túllépte a 40. hetet, gyakori NST ellenőrzés szükséges.
• Veszélyeztetett terhesség: a veszélyeztetett vagy magas kockázatú terhesség minden esetben nagyobb odafigyelést, ezáltal gyakoribb NST-t igényelhet.
• A kisbaba nem fejlődik megfelelően: előfordulhat, hogy a kisbaba bár aktív, fejlődése nem megfelelő, túl kicsi a korához mérten.
• Vércsoport-problémák: a terhesség során vércsoport-problémák is kialakulhatnak, így amennyiben a kismama Rh-negatív, de a magzat Rh-pozitív, a szervezet antitesteket termelhet, ami szintén súlyos szövődményekkel járhat.

Milyen értékeket figyelnek a görbéken?

A regisztrált szívműködés folyamatos görbén látható (felső vonal), melynek változásából következtethetünk a magzat állapotára, melyet a méhlepény oxigénszállító képessége határoz meg. A regisztrátum értelmezéséhez figyelembe kell venni a méh aktivitását leíró görbét is (alsó vonal). Tovább finomítja az értékelést, ha rögzítjük a vizsgálat alatti magzatmozgásokat is. A magzati pulzusszám pillanatnyi értéke 120-160/perc között normális a terhesség 36. hetétől. Megfigyelhető, hogy a magzati szívfrekvencia szinte állandóan változik, így a görbe „fűrészfogszerű” apró ingadozást mutat. Ez a szívműködés ún. oszcillációja. Az oszcilláció nagysága (amplitúdója) és időbelisége (oszcillációs frekvencia), szintén fontos jelzője a magzat állapotának.

Az alapfrekvencia rövid időn belüli változásai a görbe emelkedését (akceleráció) vagy süllyedését (deceleráció) okozhatják. A méh aktivitását a készülék mechanikus úton érzékeli, gyakorlatilag a méh összehúzódásakor megváltozott nyomásváltozás a mérés alapja. A méhizom nyugalmi állapotában is aktív. A méhtestben percenként több, kisebb ingerhullám terjed végig (Alvarez hullámok). Ezek az összehúzódások a várandósság alatt egyre fokozódnak. Az ellenőrző CTG vizsgálatot célszerű a magzat „aktív”, erélyes magzatmozgásokkal jelzett ébrenléti állapotában elvégezni. Ezért az anyát megkérjük, hogy a vizsgálat előtt lehetőleg legyen aktív, mozogjon egy keveset és egyen is a vizsgálat megkezdése előtt. Ilyenkor a szundikáló magzat felébred, mozogni kezd a méhen belül. A magzat külső hangok hatására, a hasfal külső ingerlésével, simogatásával is felébreszthető.

Az NST görbe jellemzőinek értékelése:

• Alapvonal-frekvencia: Normális terhesség során a magzat pulzusszáma nyugalmi állapotban 120-160/perc között van.
• Tachycardia: Az alapfrekvencia tartós, több mint 10 percig tartó megemelkedése, melynek oka lehet anyai láz, magas vérnyomás, pajzsmirigy-túlműködés, méhen belüli fertőzés, a baba vérszegénysége, illetve különböző gyógyszerek hatása.
• Bradycardia: Ha a magzati szívfrekvencia tartósan 120/perc alatti, az az oxigénhiány egyik legfontosabb jele, gyors beavatkozásra van szükség.
• Akceleráció (gyorsulás): A pulzusszám a magzat mozgása következtében egészséges esetben megemelkedik, de csupán fél-egy percre. Az NST-vizsgálat 20-40 perce alatt legalább 2-5 ilyen, magzatmozgáshoz társuló gyorsulásnak kell megjelennie ahhoz, hogy a görbe reaktív legyen.
• Deceleráció (lassulás): Ha a görbén rövid ideig, néhány másodpercig tartó frekvenciacsökkenés látható, mely nem függ össze méhösszehúzódással, és nem ismétlődik, az nem jelent feltétlenül kórosat. Viszont ha rendszeresen, a fájásokat követően, vagy a fájástól függetlenül lép fel és percekig tart, akkor az a magzati veszélyeztetettség jele lehet.
• Oszcilláció/Variábilitás: A magzat szívlüktetése nem olyan egyenletes, mint felnőttek esetén, hanem pillanatról pillanatra változik. Ezért a görbe nem egyenletes, hanem fűrészfogszerű, azaz egy adott érték körül ingadozik. A megfelelő oszcilláció a baba jó oxigénellátottságát tükrözi. Oxigénhiány, rossz méhlepény-keringés esetén ez a variábilitás lecsökken, vagy ritkán meg is szűnik, a görbe kiegyenesedik. Ez súlyos állapotra utalhat.

Az eredmények értékelése

A rögzített görbe alapján az orvos értékeli a szívfrekvencia méhtevékenységgel összefüggő, pillanatról-pillanatra létrejövő és periodikus változásait (gyorsulások, lassulások), illetve a tartós szívfrekvencia eltéréseket. E jelek értékelésével állapítható meg a magzat méhen belüli oxigén ellátása. Az eredmény háromféle lehet:

• Reaktív: A görbe jó, a magzat aktív, és a magzatmozgásokra a görbe rövid ideig tartó emelkedésekkel reagál (akcelerál). Reaktív NST-ről akkor beszélhetünk, ha a magzat aktív volt a vizsgálat során és a mozgás hatására a görbékről leolvasható a szívverés gyorsulása.
• Suspect (gyanús): Kisebb eltérések láthatók a görbén, melyek nem egyértelműen kórosak. Néha csak az a magyarázat, hogy a magzat szundikál, alszik, inaktív. Ilyenkor kb. 30-60 perc elteltével érdemes a vizsgálatot megismételni.
• Nem reaktív: A görbe kóros jeleket mutat. A szívfrekvencia tartósan 120/perc alatti tartományban van, oscillációja beszűkül, süllyedések, decelerációk figyelhetők meg. Az állapot tartós fennállása oxigénhiányos állapotra utalhat. A helyzet megítéléséhez kellő szakmai tapasztalat és felkészültség szükséges. Az ilyenkor felállított diagnózisnak jelentősége van, mert a terhesség befejezése jön szóba a veszélyállapot elkerülése érdekében. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a pillanatnyi helyzet lehet minden későbbi károsodás nélküli, átmeneti jelenség is, ezért az elhamarkodott, gyors beavatkozás (legtöbbször akut császármetszés) fölösleges is lehet. A non-reaktív NST eredmény az, amikor a magzat vagy nem mozog, vagy a mozgást nem követi a szívverés felgyorsulása. Az esetek döntő többségében általában elegendő lehet az NST vizsgálat ismétlése egy olyan időszakban, amikor a kisbaba aktív.

Terheléses CTG vizsgálat (ST)

A nyugalmi NST-vizsgálattól megkülönböztetjük az ún. „terheléses” CTG-vizsgálatot (ST - Stress Test), melynek során a méhlepény működését művi úton terheljük, és közben vizsgáljuk a magzat szívműködésének változásait. Ebből következtetünk a magzat méhen belüli állapotának „tartalékaira”. A terhelés alatt ugyanis a méh és a méhlepény vérkeringése kissé csökken. Amennyiben a lepényi keringésnek nincsenek tartalékai (rejtett elégtelenség), a CTG-n kóros elváltozások jelenhetnek meg.

Terhelést lehet kiváltani tényleges fizikai megterheléssel (torna, guggolás, szobakerékpár, lépcsőzés). Ezt a módszert nevezzük FTT-nek, azaz fizikális terheléses tesztnek. Legelterjedtebb módszer azonban az oxytocin infúzióval kiváltott méhösszehúzódás. Ez az oxytocin terheléses teszt vagy OTT. Harmadik és legritkábban használatos eljárás az emlőbimbó stimulációjára kialakuló méhösszehúzódás, azaz EST - emlő stimulációs teszt. A terheléses CTG vizsgálatokat leginkább akkor végzik, ha a nyugalmi NST eredménye nem megnyugtató vagy nem egyértelmű. Amennyiben rossz a méhlepény keringése, akkor a terhelés következtében tovább romló vérellátás következtében a magzat oxigénellátása zavart szenvedhet, és ez a szívfrekvenciában is változást (csökkenést) eredményez, mely a görbén is megjelenik. Ekkor a terhesség befejezése indokolt.

Folyamatos CTG a vajúdás alatt

A vajúdás alatti folyamatos CTG elterjedése után néhány évvel értékelték az eredményeket, ami nagyon meglepő volt! Azoknak a tragikus eseteknek a gyakorisága, amikor babák a szülés során oxigénhiány miatt agykárosodást szenvedtek nem csökkent egy hajszálnyival sem! Viszont a CTG bevezetésével párhuzamosan ugrásszerűen megnőtt a császármetszések aránya! Tehát azáltal, hogy a szívhang változásának minden kis rezgését rögzítik, a babákat nem védik meg, viszont olyankor is magzati stresszt diagnosztizálnak, amikor a babával minden a lehető legnagyobb rendben van! Éppen az eredmény szubjektív értékelése és a magzati stressz túldiagnosztizálása miatt az Egészségügyi Világszervezet alacsony kockázatú várandósoknál, alacsony kockázatú szüléseknél nem javasolja a folyamatos CTG-t, hanem a szakaszos szívhang ellenőrzést ajánlja.

A magzati stressz túldiagnosztizálásán túl ugyanis a folyamatos CTG-nek egyéb hátulütői is vannak! Ezek közül talán a legnagyobb az ágyhoz kötöttség, és hogy a folyamatos CTG miatt a szülés azonnal medikalizálttá válik, hiszen fizikailag egy géphez van kötve a szülő édesanya. A fekvés miatt limitált a mozgás, limitált a szabad pozícióválasztás és limitált a fájdalomcsillapító módszerek alkalmazása is - vagyis fájdalmasabb a vajúdás! Ráadásul fekvő testhelyzetben gyakrabban esik a baba pulzusa, tehát már ez a tény önmagában megemeli a magzati stressz kockázatát! Szintén probléma lehet, hogy a tappancsok elmozdulnak, esetleg a baba pulzusa helyett az édesanya pulzusát rögzítik és ráadásul a monitor szinte igéző erővel bír és vonzza a tekintetünket is! Összefoglalva: a vajúdás alatti folyamatos CTG-nek egészséges, normális, alacsony kockázatú szülésnél több hátránya van, mint előnye!

Fontos azonban tudnod, hogy bizonyos esetekben a folyamatos CTG szükségessé válhat! Ilyen például, ha az összehúzódásokat oxitocinnal vagy burokrepesztéssel erősítik, mert ilyenkor fontos ellenőrizni az összehúzódások erősségét és a baba reakcióját ezekre az összehúzódásokra. Ugyanez a helyzet akkor is, ha a szülés orvosi beindítása során Prostin tablettát vagy egyéb prosztaglandin tartalmú méhszáj érlelő szert alkalmaznak, mert szélsőséges esetben ez is túlstimulálhatja a méhet. Szükség van a folyamatos CTG-re epidurális érzéstelenítés alkalmazása során is, hiszen ilyenkor a viselkedésed nem ad visszajelzést az összehúzódások erősségéről és gyakoriságáról és szükséges lehet akkor is, ha valamilyen kockázati tényező merül fel (pl. terhességi cukorbetegség, elhúzódó szülés, koraszülés, ikerterhesség, stb.).

Tévhitek a CTG/NST vizsgálattal kapcsolatban

• A CTG megmondja a szülés időpontját: Sok kismama úgy véli, a CTG/NST vizsgálat képes megjósolni a szülés időpontjának közeledtét. Ám ezek a közkézen forgó mondások, mint a „szép görbét produkált a babám, közel a szülés” nagyjából akkora jósértékkel bírnak, mintha kártyavetéssel próbálnád megmondani a pontos dátumot. Sajnos még a legmodernebb orvosi eszközökkel sem lehet pontosan megmondani, mikor jön el a szülés időpontja. Gyakran hetekig eltartanak a jóslófájások, mégsem indul be a szülés, más kismamáknál pedig nincsen semmi jele, mégis elindul a vajúdás.
• A cikkcakkok a baba mozgását jelzik: A CTG leleten látható cikkcakkokat nem a baba „produkálja” a papíron, hanem a méhed. A méh normál állapotban, azaz terhességen kívül is naponta többször összehúzódik, éppen ezért a CTG leleten is ez a folyamatos méhmozgás látszik. A CTG leleten 50-től felfelé számít fájásnak a görbe.
• Fekve kell végezni a vizsgálatot: Az NST-ről fontos azt is tudni, hogy ezt a vizsgálatot nem fekve kell végezni, hanem ülve! Sajnos sok kórházban az édesanyákat lefektetik, sőt mi több, gyakran a hátukra fektetik, ami a lehető legrosszabb! Fekvő testhelyzetben ugyanis gyakrabban esik a baba pulzusa, ami félrevezető eredményeket hozhat.

tags: #nst #vizsgalat #ertekelese #mehosszehuzodasok