A várandósság kilenc hónapja rengeteg örömöt és kérdést hoz magával, az első terhesség idején pedig sok meglepetés is érheti a kismamát. A három trimeszter során a leendő édesanya más-más tünetekkel, testi változásokkal találkozhat, miközben a magzat a legfontosabb fejlődési mérföldköveket éli meg az anyaméhben. Végigkövetni egy magzat fejlődését egyszerre izgalmas és titokzatos.
A pozitív terhességi tesztet sokféle érzés kísérheti egy pár életében: kinek eufóriát, kinek meglepetést, kinek a hosszú küzdelmet követő teljes megkönnyebbülést, kinek pedig az örömmel vegyített kétségeket hozza. Az első, amit egy kismama megtanul a várandóssággal, hogy az időt innentől kezdve kevésbé napokban vagy hónapokban, sokkal inkább hetekben számolja majd. A terhesség kezdetét mindig az utolsó menstruáció elejétől számolják: mivel a megtermékenyítés ebben a ciklusban zajlott le, matematikailag így határozzák meg a várandósság első napjait.
A 9 hónapot három egyidejű részre osztják fel: a három-három hónap pedig egy-egy trimesztert jelképez. Az első trimeszterben zigótából embrió fejlődik, a szakasz második felében pedig már hallható a magzat szívhangja. A második trimeszter a 12-28. hét közötti időszakra tehető: kialakulnak a belső szervek, a kismama már boldogan vállalja gömbölyödő pocakját, miközben érzékelheti a magzat mozgását is.
Az embrió korai fejlődése
A terhesség első hónapjaiban sok minden történik láthatatlan módon és meglepő gyorsasággal: ez a szakasz lehetőséget ad arra a kismamának, hogy feldolgozza a tényt, anya lesz. A teste még segít őrizni a titkot, bár az embrió fejlődése a trimeszter második felében már járhat árulkodó tünetekkel is. A megtermékenyülés pillanatától a nyolcadik hét befejezéséig nevezhetjük embriónak a fejlődő magzatot, ez pedig körülbelül a 10-11. terhességi hetet jelenti.
Az embriókorszak kezdete, amikor a megtermékenyített petesejt osztódni kezd, amelynek következményeként létrejön a szedercsíra, majd a hólyagcsíra. Ezután érkezik meg 3-5 napon át a zigóta a méhbe, majd megtapadva a méh megvastagodott falán, végbemegy a beágyazódás. Utóbbi hatására a hólyagcsíra belső sejtrétegeiből kialakul az embrió, míg a külső sejtek létrehozzák a méhlepényt, valamint az embriót körülvevő magzatburkot. A beágyazódás után a fejlődés azonnal megindul.
Az embrió fejlődésének hatodik és a nyolcadik hete között tovább körvonalazódnak az ember testének alapjai: bezáródik a velőcső, a kezek és lábak formája is alakulni kezd, csak úgy, mint a fül, a szem, a száj. Majd pedig megszületik a csigolyasor és a test csontváza.
Az első trimeszter orvosi teendői
Az első (hüvelyi) ultrahang általában a terhesség 5-6. hetében történik, hiszen erre már a kismama érzékeli a kimaradt menstruációt, és elvégzi az első pozitív tesztet. A 6. hetet követően már nagy valószínűséggel hallható a szívhang, így az orvos megállapítja a terhességet, majd az anamnézis alapján tájékoztatja a kismamát, hogy veszélyeztetett kategóriába sorolható-e a várandóssága.
Az első trimeszterben emellett sor kerül a testsúlymérésre, hüvelyváladék ellenőrzésére, vérnyomásmérésre, kötelező elektrokardiográfiára (EKG), valamint a 12. heti ultrahang vizsgálatra. Amennyiben a kismama igényli, a 12. hét körül genetikai szűrésen is részt vehet.
A második trimeszter: fejlődés és változások
A terhesség második szakasza sokak számára nem várt megnyugvást hozhat: akik ugyanis az első trimeszterben nehézségeket éltek meg az émelygés, hányinger, erős fáradékonyság, aluszékonyság miatt, ők általában a kínzó tünetek megszűnését tapasztalhatják. Nem csoda: a második trimeszterben nemcsak gyors növekedésnek indulnak az eddig kifejlődött szervek, tovább alakul az agy és a gerinc, hanem a kötődés is egyre inkább kibontakozik a magzat és a várandós nő között.
A második trimeszterben kialakulnak az érzékszervek, valamint hatalmas fejlődésen megy át a tüdő, bár a kinti életre még nem alkalmas. A 3-6. hónap között a kicsi megtanul nyelni, valamint a légzéshez szükséges mozgást is elsajátítja. A baba mérete nagyon sokat nő: ennek következményeként a vizelettartás egyre nehezebb a kismamának, akinek testén előtűnik a linea negra is.
A második trimeszter egyik legfőbb vizsgálata a terhességi cukorterheléses mérés, amely során kiderül, kell-e terhességi diabétesszel számolnia a kismamának. Amennyiben az eredmény ennek meglétét mutatja, az orvosi iránymutatással zajló diéta betartása kötelező. Szintén sor kerül egy teljes laborvizsgálatra, vizeletvizsgálatra, testtömegmérésre, valamint a 24. hét környékén egy újabb ultrahang vizsgálatra.
Az orvos minden találkozásnál ellenőrzi a vérnyomást, valamint a magzati szívhangot, továbbá erre a trimeszterre tehető az egyik legjelentőségteljesebb vizsgálat: mégpedig a 18-19. terhességi héten zajló genetikai ultrahang. Ennek során a legfejlettebb készülékekkel akár már a magzat arca is kivehető, gyakran ilyenkor derül fény a kisbaba nemére.
A harmadik trimeszter: felkészülés a nagy napra
Az utolsó szakasz nagy részét a magzat kinti életre való készülése tölti ki: amellett, hogy növekszik, apró, de jelentőségteljes finomhangolásokat végez. Az édesanya eközben a szülésre és az új életre hangolódik: míg a második trimeszter segített tudatosítani a tényt, hogy anyává válik, a harmadik szakasz egyre inkább elhozza a várakozás érzését a szülés felé.
A mozgásban már jobban akadályozott a kismama, aki ezért könnyebben fárad, vizelettartási nehézségek gyötrik, és nehezebben piheni ki magát, mivel az alváshoz megfelelő testhelyzetet sem egyszerű felvennie. Koraszülésről körülbelül a 36. hétig megszülető babák esetében beszélünk, ez pedig éppen a tüdő fejlettsége miatt alakult így, erre éri el ugyanis végleges formáját a légzőszervünk. A 37. hét után már nem beszélünk koraszülöttségről.
Mint minden szakaszban, az utolsó trimeszterben is elengedhetetlen a vizelet-, valamint a vérvizsgálat: a szüléshez közeledve ismét ellenőrzik a kismama vércsoportját, vércukorszintjét, emellett arra is figyelnek, hogy egyes nyomelemekből (például vas) megfelelő mennyiségű fordul-e elő az anyai szervezetben. A szülés után ugyanis az alacsony vasszint vérszegénységet is eredményezhet. Az erős vizesedéssel küzdő kismamák esetében nagyon fontos a vérnyomásmérés, valamint a vizelet fehérjetartalmának ellenőrzése.
Az utolsó trimeszterben zajló ultrahangon a baba súlyát, méreteit, valamint a méhlepény és a magzatvíz jellemzőit vizsgálják. A szülés előtti hetekben kerül sor a heti egyszer zajló NST-vizsgálatokra: a nonstressz állapotban való kontroll lényege, hogy a méhösszehúzódásokat, valamint a fájások erejét mérik.
Rendhagyó terhességi esetek: remény a nehézségek közepette
A méh tökéletes közeg az embrió, illetve a magzat fejlődése szempontjából, száz terhességből nagyjából egy esetben azonban a megtermékenyített petesejt nem a méhben ágyazódik be. A legtöbb méhen kívüli terhesség a petevezetékben alakul ki, ami az embrió fejlődésével potenciálisan életveszélyes állapothoz vezethet. A méhen kívüli terhességek kevesebb mint egy százalékában azonban az újonnan kialakult embrió teljesen kisodródik a méh környezetéből, és a hasüregbe kerül, ahol a hashártyához, a léphez vagy más szövethez vagy szervhez simul.
Meglepő módon ez a helyzet nem mindig olyan katasztrofális az embrió számára, mint amilyennek látszik, legalábbis a kezdetekben nem. A terhesség 20. hetén túl az anya halála a sokk, a vérzés és a többszörös szervi elégtelenség miatt közel minden ötödik esetben bekövetkezhet.
Egy friss tanulmányban egy 37 éves réunioni nő ritka esetét mutatják be. A szakértőket igencsak meglepte, hogy a nő testében egy 23 hetes magzat rugdalózott, a méhe viszont teljesen üres volt. Az ultrahang és az MRI kimutatta, hogy bár a méhnyálkahártya teljesen felkészült a növekvő embrió befogadására, ott nem volt baba. A speciális helyzet miatt a nőt egy méhen kívüli terhességek kezelésére alkalmasabb kórházba küldték.
Hogy mi okozza a hasonlóan ritka eseteket, az nem világos. A kutatók 247 egyetlen és 264 ikermagzat hosszát mérték meg a terhesség első trimeszterében. Mindegyikük mesterséges megtermékenyítés „eredménye” volt, ugyanis így pontosan lehetett tudni gesztációs korukat. Felfedezték, hogy a magzat lassú növekedése a terhesség első 12 hetében jó előrejelzője a vetélésnek. Az ikerterhességeknél azonban más volt a helyzet.
Ahhoz, hogy rájöjjenek, hogy mi a kapcsolat a lassú növekedés és a vetélés okai között, még további vizsgálatokra van szükség. A vizsgálat kimutatta azt is, hogy ikerterhességben a magzatok éppen olyan sebességgel növekszenek az első trimeszterben, mint az egyetlen magzat - ez ellentmondott az előzetes feltételezéseknek. „Az ikerterhességekben valami más történik, mint az egyetlen magzat esetén. Gyakori, hogy az iker növekedése normális, és mégis elvetél az anyja. Ezzel kapcsolatban még további kutatások szükségesek” - mondta egy kutató.
Méhen kívüli terhesség
Azok a nők, akik terhességük során vagy közvetlenül szülés után elveszítették a kisbabájukat, fájdalmas, súlyos terhet cipelnek. És általában nem beszélnek róla, mert képtelenek megosztani a veszteség történetét. Ezek az anyák egyedül érzik magukat, csendben szenvednek. És reménykednek. Aztán újra teherbe esnek, ami egyszerre csodálatos és félelmetes érzés számukra. Mert bár szivárványbabát hordanak a szívük alatt, ő soha nem fogja pótolni azt az űrt, amit az idősebb testvér elvesztése okozott.
A remény, hogy a kisbabád egészséges lesz és 9 hónapig odabent is marad, teljesen kitölti a szíved. Úgy döntöttél, hogy édesanya leszel. És az is vagy. Kedves szivárványanya! Tudnod kell, hogy nem vagy egyedül. Élvezd ki a szivárványterhességed minden egyes apró mérföldkövét és legyél bizakodó.