Terhesség alatti nőgyógyászati vizsgálatok és a méhnyak szerepe

A terhesgondozás célja, hogy a várandósság és a szülés a lehető legzökkenőmentesebben zajljon le, figyelemmel kísérve az édesanya és a kisbaba egészségügyi állapotát. Bár a várandósság és a szülés a legtöbb nőnél természetes, egészséges folyamatok, a várandósság követésének és a terhesgondozásnak nagyon is fontos szerepe van! A pozitív terhességi teszt után a legelső vizsgálatra a várandósság megállapítása céljából van szükség. Az orvos (vagy szülésznő) megállapítja a várandósság tényét, hogy hány baba van és hogy jó helyen ágyazódott-e vagy ágyazódtak -e be a babák. A későbbi vizsgálatok során pedig követik az édesanya és a kisbaba egészségügyi állapotát, a baba növekedését.

A terhesgondozás során megmérik a vérnyomást, a testsúlyt, meghallgatják a baba szívhangját, megmérik a méh növekedését, időnként bizonyos laborvizsgálatokat is végeztetnek és jó esetben kikérdezik a leendő édesanyát a hogylétéről is. Mindezekből olyan esetleges problémákra következtetnek, amiket vagy lehet orvosolni (pl. életmódváltással vagy gyógyszeres kezeléssel), vagy pedig lehet ellensúlyozni és a nemkívánatos következményeket enyhíteni kezeléssel vagy beavatkozásokkal.

A terhesgondozás fontossága és a vizsgálatok

A terhesség egyik legfontosabb velejárója a számtalan vizsgálat, amelyet idehaza a szülésznőgyógyász szakorvos-családorvos-védőnő hármas végez. A számos teszt, ellenőrzés célja a baba és mama megóvása. A felelős személynek az új rendelkezés szerint meg kell állapítani a várandós kismama rizikó csoportba való besorolását. Alacsony és magas rizikójú várandósság létezhet, amit az anamnézisben (családi, egyéni, fertilitási, előző terhesség) szereplő, hátráltató tényező tükrében határoz meg. Az alacsony rizikó csoporthoz tartozó kismamákat nőgyógyász szakorvos helyett szülésznő is gondozhatja.

A nőgyógyászati vizsgálatok célja: elsőként elvégzi a fizikális vizsgálatok elvégzése mellett, figyelemmel kíséri a kötelező szűrővizsgálatok elvégzését, azok dokumentálását, szükség esetén konzultál más szakemberekkel, vagy tovább irányít más szakintézmény felé, és intézkedéseiről tájékoztatja a védőnőt.

A menses elmaradása, mellfeszülés, hányinger, fáradékonyság, alhasi szúró panaszok jelezhetik a terhességet, azonban ezek a jelek önmagukban nem bizonyítják, csupán a gyanút alapozzák meg. Bizonyságot terhességi gyors-teszt végzésével szinte 100%-ban kaphatunk. Az első orvosi vizsgálatra 2-3 héttel a menses elmaradása után van szükség, addig egészséges életmód és terhességi vitaminok szedése biztosítja a legmegfelelőbb körülményeket.

A terhesség megállapítása és az első vizsgálatok

Az első találkozás alkalmával elég valószínű, hogy végeznek hüvelyi vizsgálatot, főleg akkor, ha nem áll rendelkezésre hüvelyi ultrahang készülék a terhesség megállapítására, vagy ha már amúgy is esedékes lett volna az éves nőgyógyászati vizsgálat és a rákszűrés. Az első vizsgálat alkalmával, a 6-8. héten, a 0. ultrahang vizsgálat során (hüvelyi ultrahang) megállapítja a terhesség tényét, a szülés várható idejét, a „rizikó” besorolást, és kiadja az igazolást a védőnő részére a várandósság meglétéről. Szabályos, 28 naponkénti ciklus esetén a várandósság az elmaradt menses után kb. 10 nappal látható hüvelyi ultrahanggal. Ekkor petezsákot (GS) tudunk igazolni a méhüregben, az embrió, és egyúttal a szívtelep működése, vagyis az életjelenség kb. 2-3 héttel az elmaradt menses után látható vagyis a betöltött 6. hét után. A várandóssági heteket az utolsó menstruáció első napjától számoljuk, noha a várandósság az utolsó ciklus középidejében fogant. Tehát egy 6 hetesnek nevezett várandósság esetén a fogamzás 4 hete történt.

A nőgyógyászati vizsgálat lehetőleg üres húgyhólyaggal végezzük, ezért amikor megérkezik, mindenképpen keresse fel a mosdót (kivéve szűz pácienseinket). A vizsgálathoz első lépésben csak „alulról” kell levetkőzni. Ezután vezetjük a hüvelybe - síkosítás után - a feltáróeszközt, a „kacsát”. A vizsgálatokhoz különböző méretű, steril, műanyag kacsákat használunk. A feltárás során látótérbe kerül a méh hüvelyi része (porció), amit a köznyelvben méhszájnak is neveznek. A porció felszínének megtisztítása után kerül sor a citológiai mintavételre. (Ha a páciens folyásra panaszkodik, vagy a vizsgáló orvos számára a váladék jellege és/vagy mennyisége fertőzésre/gyulladásra gyanús, úgy a hüvelyváladékból is veszünk mintát laboratóriumi vizsgálatra: kenet vagy tenyésztés.) Ehhez különféle eszközök használatosak attól függően, hogy milyen a méhszáj anatómiai állapota. Először a porció felszínéről, azután a méhnyakból veszünk mintát. Ilyenkor van lehetőség HPV- (Human Papilloma Virus), illetve STI- (Sexually Transmitted Infections) kórokozók (Chlamydia, Mycoplasma, Ureaplasma, Herpeszvírus, Trichomonas, Gardnerella, Gonorrhoea stb.) vizsgálatához szükséges mintavételre is.

A hüvelyi vizsgálat szerepe a terhesgondozásban

De mi a helyzet a hüvelyi vizsgálattal? A későbbi vizitek alkalmával mit állapít meg az orvos egy kézzel végzett hüvelyi vizsgálat során? Azt, hogy a méhnyak az kemény, a méhszáj zárt és a méhnyak hátrafelé áll. Tehát azt a normális állapotot, ami jellemző minden egészséges kismamára, akinél még messze van a szülés ideje! Tehát amit a hüvelyi vizsgálattal megállapítanak, az körülbelül ugyanolyan gyakorlati értékkel bíró információ, mintha mondjuk elmennél a háziorvosodhoz, aki megvizsgálná, hogy hány lábad van és egy orvosi leletben leírná, hogy bizony kettő… Szükséges orvosi vizsgálat ahhoz, hogy megtudd, hogy két lábad van? Természetesen nem! Egy kicsit ugyanez a helyzet a terhesgondozás során a kézi hüvelyi vizsgálattal is: egy normál várandósságnál az ilyen rendszeres, minden alkalommal, szinte havonta végzett hüvelyi vizsgálatnak az égvilágon semmi hozzáadott értéke nincs és nem szolgál semmiféle információval sem a Te, sem a kisbabád egészségi állapotáról!

Éppen ezért lehetséges Nyugat-Európában eljutni a szülésig anélkül, hogy valaki akárcsak egyszer is kézi hüvelyi vizsgálatot végzett volna! Az alap ugyanis az, hogy NINCS hüvelyi vizsgálat a terhesgondozás során, pontosan azért, mert ezáltal nem tudnak meg semmiféle érdemleges információt! Természetesen más a helyzet, ha valamilyen problémád van: vérzés, abnormális hüvelyi folyás, viszketés, hüvelyi kellemetlenség, amit ki kell vizsgálni. A hüvelyi vizsgálat akkor is indokolt, ha valamilyen kockázati tényező merül fel a méhnyak működésével kapcsolatban: például többszöri abortusz, korábbi méhnyak probléma, legalább öt korábbi szülés vagy ikres várandósság.

A modern álláspont az, hogy a hüvelyi vizsgálatnak a terminus közeledtével sincs sok hozzáadott értéke! Képzeld el például az a helyzetet, hogy a harminchetedik hét eltelte után az orvosod végez egy hüvelyi vizsgálatot és megállapítja, hogy méhnyak érése még nem kezdődött meg, a méhszáj zárt és a méhnyak hátrafelé mutat. Nézzük meg azt a helyzetet is, ha például ennél a harminchetedik hét utáni vizsgálatnál azt állapítja meg az orvos, hogy hát megkezdődött a méhnyak érése és hogy mondjuk valamennyire nyitott a méhszáj? Mi történehet ekkor? Vagy az, hogy a méhszáj még így marad egy darabig, és ilyen többé kevésbé nyitott még szájjal még bizony hetekig kihúzhatod, vagy pedig az, hogy ez az enyhén nyitott méhszáj tovább „érik”, elkezd fejlődni és valóban egy-két napon belül beindul a szülés láncreakciója. Nagyon fontos megjegyezni, hogy mindannyian egyediek vagyunk és egy picit máshogy működik a testünk! Ezért a méhnyak állapotából csak saccolni lehet, hogy mi fog történni, de nem lehet bizonyosan megmondani! Viszont egy enyhén nyitott méhszáj hírével sajnos lelkileg fel lehet ültetni az édesanyákat egy érzelmi limbó hintóra, ami rengeteg felesleges izgalommal jár! Hiszen ha azt halljuk, hogy a méhszáj már akárcsak egy centire nyitott, akkor akaratlanul is arra következtetünk, hogy már a kapuban a szülés, pedig a valóságban még a baba hetekig várathat magára enyhén nyitott méhszáj mellett is!

Ezért gondold végig, hogy a terminusod közeledtével szeretnéd-e tudni, hogy milyen a méhnyak állapota, akarod-e ezt tudni és kíváncsi vagy-e erre. Egészen más a helyzet akkor, ha már döntés született -remélhetőleg közösen - a szülésed beindításáról, akkor a hüvelyi vizsgálat valóban elengedhetetlen. Egy kicsit összefoglalva az üzenetemet, ha esetleg Te is elítéled az orvosodat, amiért nem végez hüvelyi vizsgálatot: inkább örülj ennek! Ennek ellenére természetesen ha hiányolod a rendszeres hüvelyi vizsgálatot, akkor nyugodtan kérdezz erre rá az orvosodnál, és az orvosodnak kötelessége normális, emberi hangon tájékoztatást adnia és őszintén elmondania, hogy a Te konkrét esetedben miért nincs a hüvelyi vizsgálatnak semmi értelme.

Fontosabb terhesgondozási vizsgálatok és időzítésük

A terhesgondozásnak nevezzük a vizsgálatoknak és tanácsoknak azt a sorozatát, melyek segítségével követhetjük és segíthetjük a terhesség egészséges lefolyását. Jövendő gyermekünk egészsége nem garantálható. Sajnos egyik szűrővizsgálat sem 100%-os eredményességű, bizonyos rendellenességek a legkorszerűbb technológia alkalmazása ellenére is rejtve maradhatnak. A terhesség és a szülés is tartogathat nemvárt eseményeket, melyeket szerencsés esetben a megfelelő odafigyeléssel időben tudunk észlelni és kezelni.

A 12-13. héten végzett ultrahang vizsgálat rendkívüli fontossággal bír, hiszen ilyenkor már számos súlyos fejlődési rendellenesség kiszűrhető, valamint bizonyos markerek mint a nyaki redő (NT) vastagság mérés, az orrcsont jelenlétének vizsgálata, és ductus venosus áramlásmérés kromoszóma rendellenességek szűrésének része. Ezt egészítheti ki az anyai vérből végzett biokémiai markerek vizsgálata, melyek együttesen (kombinált teszt, integrált teszt) alkalmasak arra, hogy nagy biztonsággal felbecsüljék a leggyakoribb kromoszóma rendellenességek rizikóját adott terhességben. A magzat méretei alapján ilyenkor történhet a terhességi kor, valamint a terminus pontosítása.

A 18-20. héten végzett genetikai ultrahang vizsgálatnak is szokták hívni ezt a vizsgálatot, mely talán a legfontosabb vizsgálat a magzat fejlődési rendellenességeinek kiszűrése érdekében. A terhességi cukorbetegséget a 24-28. hét között ellenőrzik. A vércukorszintet úgy mérik, hogy a kismama meghatározott összetételű tesztreggelit eszik meg. Ha ez problémát jelez, terheléses vércukorvizsgálat jön.

A terhesség „hajrájában”, a 36. hét után heti egyszer, de akár gyakrabban csinálják az NST, azaz a non-stressz tesztet. Vannak olyan vizsgálatok, amelyek alapvetően nem tartoznak a terhesség alatt elvégzettek közé, ám a kismama magas életkora vagy saját igény alapján mégis sort kerítenek rá. A 36. héttől hetente NST vagy CTG vizsgálat: A magzat szívfrekvenciáját regisztrálja. A vizsgálat célja a magzat oxigénellátottságának megítélése.

tags: #nogyogyaszati #vizsgalatok #terhesseg #mehszaj