A nitrát szennyezés veszélyei csecsemőkre és a talajvízre

A nitrát negatív töltéssel rendelkező, 1 nitrogénből és 3 oxigénből álló ion. Gyakorlatilag az összes szervetlen nitrát só vízoldékonysága nagy. A földi légkör 78%-át alkotó nitrogén természetes biológiai körforgásának adott lépése során keletkezik. A nitrát önmagában viszonylag veszélytelen, de reakció-termékei, pl. a nitrit, az N-nitrozo vegyületek az egészségre károsak lehetnek. Az élelmiszerek mellett a nitrát legjelentősebb forrása az ivóvíz.

A nitrát ivóvízbe kerülésének egyik lehetősége az ásott kutakból származó, talajvíz eredetű ivóvíz, mely a mezőgazdasági tevékenység miatt tartalmazhat nagyobb mennyiségű nitrátot. A másik forrás a galvanizált vezetékekben pangó víz. Ezekben a csövekben, amennyiben nitráttartalmú víz van jelen oxigénszegény környezetben, a Nitrosomonas baktériumok közreműködésével a nitrátból nitrit keletkezhet.

A nitráttal és a nitrittel járó elsődleges egészségügyi probléma a methemoglobinémia, más néven „kék”, vagy „kéküléses” betegség. A folyamat során a szervezetbe vitt nitrát a gyomorban nitritté alakul, mely utóbbi forma az oxigénszállításért felelős hemoglobint (Hb) methemoglobinná (metHb) alakítja. A methemoglobin nem képes oxigént szállítani a szervezetben, így amennyiben koncentrációja eléri a normál hemoglobin koncentráció 10%-át, oxigénhiány léphet fel. 25% metHb koncentráció felett gyengeség, szapora pulzus jelentkezik, 50-60% esetén eszméletvesztés, kóma, illetve végső esetben halál következik be.

A csecsemők és kisgyermekek szervezete még fejletlen ahhoz, hogy közömbösíteni tudja a nitrátot, hiszen csak kb. 3 éves korra alakul ki a nitrát semlegesítésére képes enzimrendszer. A nitrát a vér oxigénszállításáért felelős hemoglobinhoz kötődve azt átalakítja, így alkalmatlanná teszi feladata ellátására. Az így kialakuló hemoglobin-variáns a methemoglobin, az állapot pedig a methemoglobinémia, népies nevén kék betegség. A betegség nevét onnan kapta, hogy az oxigénszállítás elégtelensége miatt a bőr kékessé válik. A tünetek jellegzetesek: a kisbaba először látszólag teljesen jól van, majd a bőre hirtelen kékes-lilás színűvé (cianotikussá) válik, és légzési nehezítettség is kialakul. Ez az úgynevezett kék csecsemő (blue baby) szindróma. Súlyosabb esetekben azonnali orvosi beavatkozás nélkül a kórkép fulladásos halállal végződhet.

A nitrátos ivóvíz fogyasztása növeli a koraszülés kockázatát. A terhesség 20. és 31. hete közötti koraszülések összefüggésben állnak az ivóvíz nitrátkoncentrációjával: az 5 mg/l nitrátot tartalmazó vizet fogyasztó várandósokhoz képest több mint 2,5-szeres volt a koraszülés valószínűsége, ha a nitrátkoncentráció elérte vagy meghaladta a 10 mg/l-t, míg 5 és 10 mg/l-es nitrátkoncentráció esetében a spontán koraszülés rizikója majdnem 1,5-szeres. A 32. és 36. hét között megindult szülésekre vonatkozóan a kockázat emelkedése kisebb mértékű, de egyértelmű különbségek vannak az ivóvíz nitrátkoncentrációja szerint.

A nitrátok vegyületek, melyek természetes módon jelen vannak a talajban, és a növények számára fontos tápanyagforrást jelentenek. A növények felveszik a nitrátokat a talajból, majd azokat a növényi fehérjék és egyéb vegyületek felépítéséhez használják fel. A műtrágyázás során a növények számára szükséges tápanyagokat is bejuttatják a talajba, ideértve a nitrátot is. A túlzott műtrágyázás vagy a nagy mennyiségű műtrágya használata növelheti a talaj nitrát tartalmát. Ha a talajban túl sok nitrogén van, akkor a növények többet vesznek fel, mint amennyire szükségük lenne, és az feleslegként megmarad bennük. Ennek eredményeként a növények magasabb nitrát tartalommal rendelkezhetnek.

A termesztett zöldségek és gyümölcsök nitráttartalma függ a termesztett növény fajtájától, a termesztési módszertől, a felhasznált műtrágyától, az évszaktól, valamint a fénytől. A nitráttartalom alapján három csoportot különböztetünk meg. A leveles zöldségeknek (saláta, cékla, spenót, zeller) van a legnagyobb nitráttartalma (>1000 mg/kg), 100-1000 mg/kg-os, közepes nitrát tartalommal jellemezhető a burgonya, a káposzta, a tavaszi zöldségek, a répa, a zöldbab és a padlizsán, míg a harmadik kategóriában a legalacsonyabb nitráttartalommal (<100 mg/kg) rendelkező növények vannak: spárga, hagyma, friss gyümölcsök, paradicsom, zöldpaprika, szójabab-csíra, gomba, gyümölcsök, mint ribizli, egres, málna, cseresznye, szamóca.

Ahol vezetékes ivóvíz van, ott nem jelent veszélyt a nitráttartalom, mivel az egészségügyi és vízügyi hatóságok rendszeresen ellenőrzik az ivóvíz minőségét. Probléma ott adódhat, ahol a család fúrt vagy ásott kútból nyeri az ivóvizet, melynek összetételét nem ellenőrzik rendszeresen. Amennyiben a kút nitráttartalma meghaladja az egészségügyi határértéket, nem alkalmas a csecsemő táplálására. Magyarországon az egészségügyi határérték 50 mg/l (a 20112001. Korm. rendelet alapján). Hazánkban Borsod, Nógrád, Baranya és Pest megye települései veszélyeztetettek leginkább.

Sokakban él az a tévhit, hogy a kútvíz forralással nitrátmentesíthető, ám a víz forralása csak a baktériumokat pusztítja el, ám nem távolítja el a nitrátot, sőt a víz bepárlásával még növelheti is a nitráttartalmat.

A nitráttal szennyezett talajvíz kezelése drága és a természetes kiürülése éveket, vagy évtizedeket is igénybe vehet. A nitrát kitettség fő útvonalait figyelembe véve elsősorban a felvett táplálék és a víz útján érintkezhetünk nitráttal. Hollandiában végzett vizsgálatok alapján az átlagos lakossági kitettség hozzávetőlegesen 140 mg nitrát/nap (beleértve az ivóvíz nitrát tartalmát). Azonban nagy mennyiségű zöldség, illetve magas nitrát tartalmú víz fogyasztása esetén ez az érték elérheti a 200 mg/fő/napot is. Amennyiben az ivóvíz nitrát tartalma 10 mg/l alatt van, a nitrát-bevitel elsődleges forrásává a zöldségfélék lépnek elő.

A csecsemőknél magasabb a kockázata annak, hogy a nitrátok nitritekké alakulnak át, ami a vérben metahemoglobin képződést okozhat, ami csökkenti a vér oxigénszállító képességét. A nitritek megzavarják a vörösvértestek oxigénszállítását, ami cianózishoz, (a bőr vagy nyálkahártya kék, illetve lila elszíneződése, amely a bőrfelszín közeli szövetek alacsony oxigénszintjének következménye) egy súlyos állapothoz vezethet. A három hónaposnál fiatalabb csecsemők különösen érzékenyek.

A szennyezésre gyanús terület vizsgálata bizonyos munkafázisok elvégzését jelenti. A veszélyeztetettség első értékelése az előzetes információk és a helyszíni bejárás nyomán történhet a feltárás fázisában. A tájékozódó fázisban végzett helyszíni és laborvizsgálatok nyomán eldönthető, hogy fennforog-e veszélyeztetés? A részletes vizsgálatokkal azonosítjuk majd a szennyező fajtáját, a szennyezés mértékét, ezt követően megtesszük a veszélyelhárítással, szanálással kapcsolatos intézkedéseket. Az utógondozás kapcsán rendszeres felügyeletet gyakorolunk és szükség esetén további intézkedéseket hozunk, ill. Valójában minden fázisban döntenünk kell és meghatároznunk a prioritásokat. A veszély megítélésének is több fázisa van, de ez a döntési folyamat azonos alapelven nyugszik. Az emberi élet és egészség védelme elsőbbséget élvez.

A kármentesítési (remediálási) variánsokat alá kell vetni költséghatékonysági elemzésnek, melyek részét képezik a megfelelő biztonsági intézkedéseket is tartalmazó hatósági döntésnek. Az intézkedéseket követően ellenőrizni kell a beavatkozás hatékonyságát az utógondozás keretében. Fenn kell tartani azon berendezések működtetését is, melyek a sikeres beavatkozáshoz szükségesek (pl. a szivárgó víz kezelése, gyűjtése stb.). Az utógondozás nyomán további javító intézkedések válhatnak szükségessé, melyet az erre kötelezettnek kell elvégezni. Meg kell becsülni a jövőbeni hasznosításból eredő esetleges veszélyeket is.

A "veszély" fogalma jogi szempontból kulcsfontosságú. Rendőrjogi értelemben a közbiztonság (által védett javak) védelmének veszélyeztetéséről van szó. Védendő az emberi egészségen túl a kommunális vízellátás, valamint a talajvíz és az élelmiszerek tisztasága. Mivel a kár rendkívül nagy lehet, már a károkozás csekély valószínűsége esetén is el kell járni. Az egészségre nemcsak az akut hatások jelenthetnek veszélyt, hanem kis mennyiségben történő folyamatos felvétel vagy terhelés is, melyek csak hosszú évek múltán okoznak daganatos megbetegedéseket.

A káros anyagok leltáránál ezeket az anyagokat gazdasági ágazatokhoz, tevékenységi körökhöz rendelve soroltuk fel. Ezek közül a kiválasztásnál döntő a környezetre gyakorolt hatás, nem pedig azok a paraméterek, amelyeket a kémiai analízis könnyen vagy gyakran kimutat. Szigorú értelemben lehetetlen rákkeltő anyagokra határértéket megadni, mivel a nem káros mennyiség "0". Amennyiben meg lehetne állapítani tűrhető rák-kockázatot, levezethető lenne a még tolerálható károsanyag-felvétel is.

Az eddigiekből adódik, hogy a hasznosítástól független standard értékek a talajra nem adhatók, mindig a veszélyeztetési utak összességét kell figyelembe venni. A veszély megítélésében pl. A talajra adott határértékek jelzik, hogy meghaladásuk esetén veszély jelentkezhet az adott hasznosítási módnál, ill. további költségesebb vizsgálatokra van szükség a tényleges veszélyhelyzet megállapítására és elhárítására. Alkalmasak a szennyezett talajkataszter összeállítására is. Utalnak a növények szennyeződésének veszélyeire, valamint az emberi egészség akut és krónikus károsodásának lehetőségére.

A Holland-lista, Berlini-lista vagy az Eikmann-Kloke féle határértékek szigorúan véve toxikológiailag nem indokolhatók, veszélyeztetettség alacsonyabb vagy magasabb értékeknél egyaránt előfordulhat. A koncentrációk átlépése egy állapotot jelez, mely a természetes állapottól való nemkívánt távolságot mutatja. A veszélyes anyagoknak való kitettség az érintett károsultak vizsgálatával is becsülhető. Közvetlenül az emberi szervezetre vonatkozó adat pl.

A kockázatelemzésnél különbséget tehetünk aszerint, hogy abszolút vagy relatív kockázatokat becsülnek, ill. a teljes kitettséget vagy csak egyes expozíciós utakat elemeznek. Az USA környezetvédelmi hatósága 1986-ban jelentette meg a "Superfund Public Health Evaluation" c. munkát, mely részletesen ismerteti az egészségkárosító hatások meghatározásánál követendő eljárást (USEPA 1986). A kézikönyvet kiegészíti a "Superfund Exposure Assessment Manual", mely a károsanyagok elterjedésére és hatásmechanizmusára vonatkozó adatokat foglalja össze. Az említett amerikai források az abszolút kockázat megítélését segítik, de arra is használhatók, hogy fordított irányban a védendő objektumra szállított anyagmennyiség alapján a talaj állapotát becsüljük.

Baden-Württemberg 1987-ben kiadta az "Altlasten-Handbuch" c. kézikönyvet, melynek alapján a szennyezettség-gyanús területek relatív kockázatát lehet becsülni. A standard összehasonlítási szituációra vonatkoztatva meghatározható a veszélyeztetettségi ill. prioritási rangsor. A relatív veszélyeztetettség alapjául szolgálhat a "Hazard Ranking System" c. kiadvány (USEPA 1982, módosítva 1988).

Az összes kockázat becslésekor meghatározzuk a tényleges napi felvételt, mely különböző forrásokból ill. expozíciósutakból tevődik össze. Szükség szerint pl. megítéljük az orális és inhalatív terhelés mértékét is külön-külön. Amennyiben a szennyezőanyag nem rákkeltő, a napi tényleges összes terhelés veszélyessége a még "tolerálható" terhelés értékével összevetve minősíthető. Ha az összes terhelés túllépi a megengedettet azonnal cselekedni kell. Rákkeltő anyagoknál az egyes kockázati tényezőket, hatásuktól függően, össze kell adni. Sajnos a veszélyes anyagok szervezetben lejátszódó valamennyi kölcsönhatását nem ismerjük, a humán- és ökotoxikológiai ismereteink hiányosak.

Ahol vezetékes ivóvíz van, ott nem jelent veszélyt a nitráttartalom, mivel az egészségügyi és vízügyi hatóságok rendszeresen ellenőrzik az ivóvíz minőségét. Probléma ott adódhat, ahol a család fúrt vagy ásott kútból nyeri az ivóvizet, melynek összetételét nem ellenőrzik rendszeresen. Amennyiben a kút nitráttartalma meghaladja az egészségügyi határértéket, nem alkalmas a csecsemő táplálására. Magyarországon az egészségügyi határérték 50 mg/l (a 20112001. Korm. rendelet alapján). Hazánkban Borsod, Nógrád, Baranya és Pest megye települései veszélyeztetettek leginkább.

A legtöbb gyökérzöldség - és közülük is leginkább a cékla - “hajlamos” a nitrát/nitrit halmozására. Ez egyszerűen a “természetükből” fakad, nem feltétlenül a környezetből vagy a műtrágyázásból. Az élelmiszerekben előforduló egyes szennyező anyagok felső határértékeinek meghatározásáról szóló rendelet szerint az élelmiszeripar által előállított bébiételek esetében 200 mg/kg nitrit határérték van meghatározva.

A NÉBIH Növény-, Talaj- és Agrárkörnyezet-védelmi Igazgatóság felmérő vizsgálatot végzett nyers cékla és sárgarépa nitrát tartalmának meghatározására. Az eredmények azt mutatják, hogy a cékla nitrát tartalma nem elhanyagolható, ezért csecsemők számára még frissen készítve sem ajánlott! A nitrát mérgezést csecsemőknél okozhatja például a házi készítésű sárgarépa püré és a főtt cékla, amelyet sajnos sem a zöldségek, sem az elkészített ételek hűtve tárolása nem tud megakadályozni. A nyolc hónaposnál fiatalabb csecsemők azért veszélyeztetettek, mert szervezetükben még fejletlen a problémát okozó vegyületeket átalakító enzimrendszer, amely csak három éves korra fejlődik ki teljesen.

A biozöldségek használata általában csökkentheti a nitrátok jelenlétét az otthon készített pürékben, ételekben. A biogazdálkodás során tilos vagy korlátozott az ökológiai rendszerekre káros hatással bíró vegyszerek, műtrágyák és növényvédő szerek használata. A spenóttal és különösen a nitrátokkal végzett vizsgálatok kimutatták, hogy a nem megfelelő tárolás és előkészítés esetén a nitrátszint valóban megemelkedhet. A zöldségek főzése nem feltétlenül távolítja el a nitrátokat, mivel azok hőstabilak, azaz a főzés során nem bomlanak le. Azonban, ha a zöldségeket vízben főzzük, akkor a víz egy része kimoshatja a szennyező anyagok egy részét, így célszerű leönteni a zöldségek főzővizét.

A magyarországi kutak ivóvize különleges helyzetben van. Nem csupán azért, mert sok vidéki település számára ezek a kutak jelentik az elsőszámú vízforrást, hanem mert a kútvíz minősége itt számos egyedi környezeti és mezőgazdasági tényező miatt eltér az ország más részeitől. Ez a kombináció rendkívül érzékennyé teszi Magyarországot az arzén- és nitrát-szennyezésre.

Az arzén és nitrát nem láthatóak, nem érezhetőek ízben vagy szagban, ezért könnyen alábecsülhetik jelenlétük súlyosságát. Ezért nevezem őket rejtett veszélyeknek. „Az én falumban mindenki kutat használ ivóvízként. A vízminőség javítása nem csak egyéni felelősség kérdése.

Az Alföld sajátos földtani adottságai jelentősen befolyásolják a vízminőséget. A homokos, laza üledékes rétegek és az agyagos talajrétegek váltakozása kedvez az arzén és nitrát felhalmozódásának a talajvízben. Arzén jelenléte: A löszös és agyagos rétegekben található természetes arzénvegyületek könnyen oldódnak bizonyos kémiai körülmények között.

A jogszabályok előírják a használatbavételi engedélyhez kötött vízvizsgálatot annak érdekében, hogy biztosítsák az ivóvíz minőségét és védjék a lakosság egészségét. A magánkutaknál gyakran hiányoznak rendszeres laboratóriumi ellenőrzések, ezért kiemelten fontos az engedélyezési folyamat során elvárt vizsgálatok elvégzése. Az ilyen vizsgálatok során többek között a baktériumok, vízben oldott ásványi anyagok, nehézfémek, nitrátok és egyéb szennyező anyagok jelenlétét vagy koncentrációját vizsgálják. Ezek az adatok alapozzák meg a kutak minősítését és dönthetik el, hogy az adott kút alkalmas-e emberi fogyasztásra. A rendszeres vizsgálatok elmulasztása hosszú távon komoly egészségügyi kockázatot jelenthet.

Az arzén és nitrát eltávolítására hatékony módszerek közé tartozik a desztilláció (100%-os hatékonyság), fordított ozmózis (85-95% hatékonyság), valamint az ioncsere eljárások. Ezeket otthoni vagy közösségi vízellátásban egyaránt érdemes alkalmazni az egészséges ivóvíz biztosítása érdekében. Ezek a módszerek hatékonyan eltávolítják az arzént és nitrátot a vízből, de fontos megjegyezni, hogy ezeknek is vannak korlátaik és költségeik.

tags: #nitrat #szennyezes #csecsemo #talajviz