„Az egész egy egérrel kezdődött”, mesélte Walt Disney az 1950-es években, egy egyszerű rajzfilmfigurát téve felelőssé a Walt Disney Studios kolosszális sikeréért: Mickey egeret, aki először az 1920-as évek végén került filmvászonra.
Walter Elias „Walt” Disney (Chicago, Illinois, 1901. december 5. - Los Angeles, Kalifornia, 1966. december 15.) az amerikai filmművészet és az animációs filmgyártás egyik legmeghatározóbb alakja volt. Ő volt az a kreatív géniusz, aki létrehozta a Walt Disney Companyt, és világhírűvé tette a Disney-meséket, filmeket és tévéműsorokat. Disneynek hatalmas hatása volt a kultúrára, és öröksége még ma is érezhető a szórakoztatóipar számos területén.
Walt Disney az Egyesült Államokban, Illinois államban, Chicagóban született 1901-ben. Fiatal korától kezdve már rajzolni kezdett, és rajongott az animációért. A családja 1911-ben Kaliforniába költözött, itt kezdett dolgozni a helyi újságnál. 1923-ban, Disney Los Angelesben alapította meg az első animációs stúdióját, ahol öccsével, Roy-jal együtt kezdték el a munkát.
A kezdetek: Laugh-O-Gram és a Disney Brothers' Studio
A sikerre éhes Disney segített beindítani a Laugh-O-Gram (Kacagráf) stúdiót Kansas Cityben 1922-ben, és 500 dollárt kapott egy fogászati rajzfilmért, a Timmy Tucker’s Tooth-ért. Emellett az Alice Comedies című, az élőszereplős filmet és a rajzfilmet ötvöző újszerű sorozaton is dolgozott.
1923-ban fivérével, Roy-jal kis animációs céget alapított a Kingswell Avenue-n Los Angelesben: a Disney Brothers’ Studiót. Az eredeti Disney stúdió egy olyan épületben helyezkedett el, aminek az egyik része iroda volt a Kingswell sugárúton Hollywood-ban. Hamarosan annyi pénzt gyűjtött Walt, hogy átköltözött és kibérelt egy egész épületet a Disney stúdiónak.
Walt Disney 1927-ben eldöntötte, hogy kitalál egy új karaktert Oswaldot a szerencsés nyuszit, amiből ugyanebben az évben 26 rajzfilmet csinált. Amikor egy kis plusz pénzt szeretett volna kérni a forgalmazótól, a második évben kiderült, hogy a háta mögött a forgalmazó leszerződött Walt Disney összes animátorával, hogy majd a saját stúdiójában olcsóbban megcsinálhassa az Oswald rajzfilmet Walt nélkül. Rá kellett döbbennie, hogy nem volt a saját tulajdonában a rajzfilm. Ez egy fájdalmas lecke volt számára, később tanult belőle, hogy minden, amit készít, az az ő tulajdona legyen.
Miután 1928-ban elveszítették az Oswald jogait, Disney és animátor társa, Ub Iwerks, három fekete-fehér rajzfilmet készített, amelyeknek egy új figura, Mickey egér lett a főhőse. A Hyperion stúdióban az Oswald rajzfilm vesztesége után elő kellet rukkolnia egy új karakterrel és ez volt a Mickey Egér. A fő animátorával Ub Iwerks-el Walt Disney megalkotta a híres egeret, egyéniséget adott neki, ezzel kedvessé téve a rajzfigurát.
Mickey egér születése és a hangosfilm forradalma
Ub két Mickey Egér rajzfilmet készített, de Walt Disney nem tudta a piacon eladni, mert némafilm volt. Ebben az időben, a hang forradalmasította a filmipart. Így hát Ub csinált egy harmadik Mickey Egér animációt Willie gőzhajó néven, teljes szinkronnal. Ez megnyitotta számukra a siker kapuit a New York-i Colony Teather-ben az 1928-as évben. A mese sztár Mickey Egér megszületett.
A Steamboat Willie (Willie gőzhajó 1928) az első hangos rajzfilm volt, amelyben a gőzhajón dolgozó Mickey egy féktelen, csúfondáros rágcsáló - és nagyon más, mint a későbbi, sokkal finomabb változatok. Néhány ravasz marketingötletnek köszönhetően berobbant az egér-őrület.
Minden Mickey egér rajzfilm sorrendben (1928–1929) | Kronológiai összeállítás
Walt Disney nem sokáig ült a babérjain, bemutatott egy új sorozatot a Silly Symphonies-t, ami együtt ment a Mickey Egér szériával. Az új rajzfilmben különböző karakterek mutatkoztak be, többek közt Peter a nagy farkas, a három kismalac, Donald Kacsa, Pluto. Az animátorok számára így lehetővé vált, hogy különböző történeteket találjanak ki minden egyes meséhez humorral, érzelmekkel és zenével fűszerezve.
Az 1930-as évek elején a Mickey egér sikeréből befolyó pénznek köszönhetően Disney már nagyobb szabású projektekbe kezdhetett új stúdiójában a Hyperion Avenue-n. A cég nemsokára egész estés rajzfilmeket kezdett készíteni.
A Hófehérke és a hét törpe: Az első egész estés rajzfilm
1934-ben egy este, Walt Disney kitalált egy történetet, amit elmesélt a kollégáknak és azt tervezte, hogy egy animációs mozifilmet készít belőle. Ez volt a Hófehérke és a hét törpe meséje. A csapatban voltak, akik szkeptikusan fogadták az új rajzfilm ötletét, de ígéretüket betartották és kitartóan dolgoztak a mesén Walt mellett, ami három évig tartott.
1937 decemberében hatalmas ovációval fogadták a Hófehérke és a hét törpét a Carthay Circle Theater-ben, Los Angelesben, miközben egy mozi témájából készült kiállítás, a Dwarfland (Törpefölde) is megnyílt a közelben. A Hófehérke másfél órás felhőtlen kikapcsolódást jelentett a gazdasági világválság és a fenyegető globális feszültségek árnyékában, ahogy egy kritikus fogalmazott: „fissítő a kiábrándultságban”. Talán részben ez volt az oka, hogy a korszak egyik legsikeresebb filmje lett.
A Hófehérke és a hét törpe hamarosan minden idők legnagyobb bevételű mozifilmje lett. A rövid rajzfilmsorozatok állták a költségeket, de Walt Disney látta, hogy a jövő a nagy mozifilmeké. Gyorsan el is kezdett egy újabb mozifilmen dolgozni, minden rózsásnak tűnt, csak éppen közbejött a II. Világháború.
41 országban vetítették szerte a világon, és tovább erősítette Disney nemzetközi hírnevét. Nagy-Britanniában egy salfordi rendőr, miután megszerezte Disney engedélyét, felhasználta a hét törpét saját, helyi közlekedésbiztonsági kampányához.
A stúdió növekedése és a második világháború
A következő két nagy mozifilm 1940-ben a Pinokkió, és a Fantázia technikai csodák voltak abban az időben, de a költségeik túl magasra rúgtak. A háború miatt a legtöbb külföldi forgalmazót is elveszítették.
1941-ben a Dumbo egy alacsony költségvetésű animációs film volt, aztán 1942-ben követte a Bambi, amit nagyon sok pénzből készítettek, ezért a jövőben takarékoskodnia kellett a stúdiónak.
A második világháború alatt a cég háborús propagandafilmeket gyártott. Walt Disney úgy akart nagy tömegeket szórakoztatni, hogy egyúttal megteremti művészi hírnevét és státuszát. A Fantázia (1940) és a Bambi (1942) című filmek perfekcionizmusát és az elismerés iránti vágyát tükrözték. Ami a Bambit illeti, Disney ragaszkodott hozzá, hogy élő állatok sétálgassanak a stúdiókban, hogy természethű legyen az animáció, a Fantázia gyártásakor pedig egy teljes szimfonikus zenekart alkalmazott. Ezek eredményeként megsokszorozódtak a költségek és csőd közelébe került a stúdió.
A háború alatt Walt két filmet csinált Dél Amerikában, a Saludos Amigos-t és a Három lovagot. A Disney stúdió a propaganda filmekre és katonai kiképző filmekre koncentrált.
A háború utáni újjáéledés és Disneyland
Amikor a háború befejeződött, a stúdiónak nagyon nehéz volt visszaállítani a háború előtti viszonyokat, de 1950 nagy sikereket hozott a Kincses szigettel, a Hamupokéval és az első Disney karácsonyi tv műsorral. A cég így menetelt megint előre.
A második világháború után sok amerikai boldogan üdvözölte a fogyasztói társadalom, a szabadidőipar és a technológiai fejlődés új korszakát. A Disney élve a megújulás és szórakozás új amerikai évtizedével, élőszereplős filmeket, természetről szóló dokumentumfilmeket (True-Life Adventures) készítettek. A stúdió hetente televíziós műsorokat is készített az ABC csatorna számára. Walt papás stílusban vezette fel a műsorokat - és ennek révén a nemzet apafigurájává vált.
Az 1950-es évek jelentős előrelépést jelentettek a Disney-kultúra és az amerikai értékek összekapcsolása terén - legalábbis, ami a fehér középosztályt illeti -, és kétségkívül ez volt a Disney-dominancia csúcspontja. A Mickey egér márka most ugyanolyan amerikainak tűnt, mint az amerikai himnusz, és a Pinokkió című film dala, a „When You Wish upon a Star” (Csillagfény, ha égen jár) az amerikai álom szinonimája lett.
A rajzfilm-fantázia és az „amerikai álom” összefonódása a valóságban is testet öltött. A Kalifornia állambeli Anaheimben Walt Disney egy narancsültetvényen forradalmian új vidámparkot hozott létre - ahogy azt nagy lelkesedéssel hirdette mindenütt. Disneyland tiszta volt, mulatságos és családbarát. A New York Cityben lévő lepukkant, mocskos Coney Island-i szórakoztatóparkok ellentéte.
1955. július 17-én, a Disneyland nyitónapján sokasodni kezdtek a bajok. Több ezer látogató zsúfolódott be a parkba, sokan a kapuk megkerülésével, a kerítésen át érkeztek. A nyitónap nehézségei ellenére Disneyland gyorsan nagy sikert aratott. Nagyjából 90 millió amerikai nézte az ABC csatornán az élő közvetítést, és az akkor még színészként dolgozó Ronald Reagan volt a műsorvezető.
Az új park tökéletes menedéket nyújtott - egy rajzfilmbunkert - a külvilág bajai, különösen a szovjet nukleáris fenyegetés réme elől. Olyan világot mutatott be, amire Walt Disney vágyott - különösen Tomorrowland fehér város-utópiája révén.
A Disney öröksége és a modern kor
1966 decemberében Walt rákban meghalt, és a vállalat számára hosszú, bizonytalan időszak vette kezdetét. 1971-ben Walt Disney World nyílt Floridában, de a vállalat szokásos energiája és dinamizmusa szertefoszlott.
Az olyan animációs filmek, mint A róka és a kutya (1981) csupán másolták a korábbi Disney-filmeket, míg a bombasiker sci-fi, A fekete lyuk (1979) halvány utánzata volt George Lucas 1977-es űroperájának, a Csillagok háborújának.
1984-ben Michael Eisner vezérigazgatói kinevezése újból nyereséges céggé tette a Disneyt. Az első Disney-bolt 1987-ben nyílt, Glendale-ben, Kaliforniában. Az első tengerentúli üzletet 1990-ben nyitották Londonban, a polcai tele voltak puha plüssállatokkal és a klasszikus Disney-filmek limitált újrakiadásaival.
Az 1990-es években, amikor a Disney vállalat eltávolodott Walt családorientált és nagyobbrészt konzervatív szórakoztató üzletágától, ez a lépés komoly feszültségeket keltett. A vállalat terjeszkedése felgyorsult a 21. században.
A cég számos sikeres tiniműsort gyártott, többek között ilyen a Szerelmes hangjegyek (2006) című filmet és a Hannah Montana (2006-2011) televíziós sorozatot. 2013-ban a Disney elkészítette a két nővérről szóló Jégvarázs című progresszív filmet, ami több mint egymilliárd dollárt hozott a vállalatnak, és bizonyította, hogy egy film férfi főszereplő nélkül is sikeres lehet.
A Disney annak érdekében, hogy megerősítse a világ vezető média- és szórakoztatóipari vállalkozásaként kivívott pozícióját, 2009-ben felvásárolta a Marvel Comicsot és 2012-ben a Lucasfilmet (a Csillagok háborúja filmek szülőhelyét.) A Marvel és a Star Wars rajongók kezdetben attól tartottak, hogy a felvásárlás következtében „disney-sednek” a kedvenceik, ám ezek a félelmek jórészt alaptalanoknak bizonyultak, és az átvételt jó kritikákat szerző, sikeres és technikailag elismert filmek sora követte. Ezek között voltak olyan nosztalgiára építő, tömegigényeket kielégítő filmek, mint Az ébredő Erő (2015), ami a Star Wars történetek új korszakát indította el, és amiben nem szerepelt Jar Jar Binks vagy űrruhás Mickey egér sem. A Marvel Studios is célzott üzenetet hordozó filmeket készített, többek között a Fekete Párducot (2018), a fekete kulturális nacionalizmus befogadását és A galaxis őrzői: 3. részt (2023), az állatvédelemre kihegyezett cselekménnyel.
Egyéb átalakítások részeként számos vidámparkot úgy terveztek újjá, hogy Marvel és a Star Wars is helyet kapjon, ami azzal járt, hogy bizonyos Disney-elemek háttérbe szorultak. A Disney+ streamingszolgáltatása is sokkal tartozik a Marvel és Star Wars televíziós sorozatoknak, leginkább A Mandalórinak (2019-).
1992-ben a tudós Stephen Fjellman megállapította a Walt Disney Worldről, hogy ez „az Egyesült Államok ideológiailag legfontosabb földdarabja”. A 2020-as években a vállalat szimbolikus csaták színhelye lett. Egyik oldalon a liberális Disney alkalmazottak és rajongók védelmezik a progresszív Disney értékeket, a másikon a republikánus életvédő, az LMGBTQ-ellenes politikusok, mint például Ron DeSantis, Kalifornia állam kormányzója pedig szívesen kicsavarnák a hatalmat az államban a szórakoztató intézmény kezéből.
A 100 éves Walt Disney Company üzenetében, globális súlyában, bevételeiben és szereplőinek jellegében is határozottan más, mint az 1950-es évek klasszikus Disney vállalata, és fényévekre van attól, amikor az ifjú Walt még az 1920-as években vázlatokat rajzolt a Hyperion Studióban. Az amerikai kultúra trendteremtőjeként - és immár világtrendek teremtőjeként is - a Disney nagyrészt továbbra is pozitív hatást akar kifejteni.
Mindez felidézi a New York Times egyik újságírójának élményét, miután 1937-ben megnézte a Hófehérke premierjét: „Miközben pereg a film, háborúk folynak, bűncselekményeket hajtanak végre, tombol a gyűlölet, zavargások szerveződnek. Bár a Walt Disney Company népszerű imázsa az ártatlan képű Mickey egéren alapul, a brand mögött meghúzódó valóság összetettebb. Az alapító, Walt Disney, ellentmondásos figura maradt, csaknem mitikus hírnevére árnyékot vet a munkahelyi szexizmus és rasszizmus vádja - különösen az élőszereplős A Dél dala (1946) című film kapcsán. A film komoly nosztalgiával ábrázolja a gyapottermesztő Dél viszonyait, és igyekszik kozmetikázni a faji egyenlőtlenségből fakadó problémákat. Disney 1947-ben megveszekedett antikommunistaként megjelent az Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság előtt, hogy befeketítse korábbi alkalmazottait, bár csak nagyon kevés bizonyítékkal tudta alátámasztani állításait. Akadt, aki Disney-t antiszemitizmussal is vádolta, de erre nincsenek egyértelmű bizonyítékok. Amerika kulturális imperializmusának lelkes terjesztőjeként is beállították.
Az utóbbi időben a Walt Disney Company keményen dolgozott, hogy megvédje alapítója hírnevét. A Mr. Bár látszólag utópisztikus játszótereket hozott létre, a Disney vidámparkokat olyan vádak érték, hogy környezetrombolóak, az ott kapható élelmiszerek gyenge minőségűek, a látogatókat kihasználják és mostohák a dolgozók munkakörülményei. A személyzettel szemben évtizedeken át a lehető legszigorúbb követelményeket támasztották, a Disney tiltotta, hogy dolgozóik látható tetoválást vagy a piercinget viseljenek, és előírta, mi számít elfogadható arcszőrzetnek a férfiak számára - bár az utóbbi években jelentősen enyhültek a szabályok. A Disney kritikusai hangsúlyozták, hogy a látogatók a park passzív és erősen kontrollált felhasználói, nem engedik meg nekik, hogy lefeküdjenek a padokra, vagy szabadon lófráljanak, miközben 100 dollárnál is többe kerülő jegyek a társadalom leggazdagabb rétegét veszik célba. Ezeket a viszonyokat gúnyolta ki zseniálisan 2015-ben Banksy egy időszakos művészeti installáció (Dismaland) keretében egy somerseti tengerparti üdülőhelyen, Weston-super-Mare-ban.
A Walt Disney Companyt folyamatosan kritizálják amiatt, hogy évtizedek óta kisajátítja a világirodalom egyes műveit, különböző népek kultúráját és hagyományait, és eközben óriási haszonra tesz szert. Az 1990-es évek elején egy amerikai történelemről szóló témapark terve bukott meg Virginiában, és leginkább azért, mert nem bíztak abban, hogy a vállalat képes lesz megfelelően bemutatni a nemzet múltját - a „Distory” szembekerülne a történelemmel.
tags: #nip #itatopohar #disney