A termékeny korú nők jelentős hányada biztosra veszi, hogy rendszeresen ovulál, holott ez sajnos korántsem ennyire magától értetődő. Az iparosodott világban a termékeny korú nők körülbelül 40%-ának nincs rendszeres ovulációja.
Sok fiatal nőnek fogalma sincs arról, hogyan működik a szervezete nőgyógyászati szempontból, megfigyeléseik maximum a menstruációjuk követésére terjednek ki. Ez a helytelen hozzáállás ahhoz vezet, hogy észre sem veszik, ha rendszeresen nincs ovulációjuk. Ennek következtében nem termelnek kielégítő mennyiségű progeszteront, ami hosszabb vagy rövidebb időn belül ösztrogén dominanciában fog megtestesülni.
Az ovuláció hiányának ismerete kiemelten fontossá válik, amikor egy nő babát tervez, ugyanis ebben az időszakban a legtermékenyebb a női szervezet. Annak érdekében, hogy mihamarabb sikeres legyen a babaprojekt, érdemes ismerni és követni a ciklus egyes szakaszait, főként a peteérés időpontját. Fontos továbbá ismerni azokat az okokat, melyek egy elmaradt peteérés mögött húzódhatnak, valamint, hogy a tünetek ismeretében gyorsan fel tudjuk azt ismerni. Ebben a cikkben mindezekhez iránymutatást adunk, hogy megkönnyítsük a babatervezést és világosabbá tegyük, hogyan is zajlik a peteérés.
Mi is az anovuláció?
Az anovuláció azt jelenti, hogy adott ciklusban vagy ciklusokban nincsen ovuláció, azaz tüszőérést követő tüszőrepedés. Attól, hogy valaki havonta menstruál, még egyáltalán nem biztos, hogy van ovulációja! Ez az, ami leggyakrabban félrevezeti a nőket, mert amíg nagyjából rendszeresen menstruálnak, azt hiszik, hogy minden rendben. A peteérés vagy más néven ovuláció az a folyamat, amikor a menstruációt követő körülbelül második héten az érett petesejt útjára indul a petefészekből. Az éréshez és a folyamat megindulásához az ösztrogén és a progeszteron hormonok összetett munkája felel. Amikor a tüszőrepedés, azaz a petesejt kiszabadulása (ovuláció) nem történik meg, anovulációról beszélünk.
A probléma akkor kezdődik, ha egy termékeny korú nőnél ez rendszeresen történik, akár zsinórban 3-4 ovuláció is kimarad. Ebben az esetben segítségre van szükség, mert a sorozatos anovulációs ciklusok súlyos progeszteron hiányhoz és ezáltal ösztrogén-dominanciához fognak vezetni, ami pedig magában hordozza az endometriózis, meddőség, miómák vagy a mellrák veszélyét. Meg kell találni az anovuláció okát, majd hozzá kell segíteni a nőt az ovulációhoz.
A női ciklus és a hormonális változások
Ahhoz, hogy megértsük az anovulációt, fontos tudnunk, hogyan működik a női szervezet, a női ciklus és mi történik ovulációkor. Az átlagos menstruációs ciklus jellemzően 28 napos, de 21 és 35 nap között normálisnak mondható. A ciklus során az agyalapi mirigy és a petefészkek összehangolt munkával termelnek és bocsátanak ki megfelelő hormonokat, hogy felkészítsék a szervezetet egy esetleges teherbeesésre. Amennyiben nem alakul ki terhesség, a hormonok - testünk kémiai hírvivői - vezényletére a méh nyálkahártyája havi szinten leválik.
Fázisok és hormonális változások
A ciklus első napján az ösztrogénnek köszönhetően megindul a peteérés, melyet az FSH nevű hormon szabályoz. Ennek hatására keletkezik a domináns tüsző, mely később megtermékenyítésre alkalmas lesz. Ennek hámsejtjei osztódnak, így egyre nagyobbá válik, majd üregében folyadék halmozódik fel. Az ovulációhoz közeledve az FSH helyett egyre inkább az LH hormon szerepe kerül előtérbe, és amikor a legnagyobb mennyiséget eléri (LH csúcs), akkor létrejön az ovuláció (az LH később a luteális fázisban segít a sárgatest fennmaradásához).
A tüszőrepedés általában a ciklus 14. napján következik be, melynek során a kiáramló folyadék a petesejtet is magával sodorja, ami az elkövetkezendő napokban a méhüreg felé halad. Maga a peteérés egy igen bonyolult folyamat, és ha valami hiba csúszik a rendszerbe, úgy nem megy végbe normál tüszőérés és az ovuláció elmarad (anovuláció).
A tüszőfázis (follikuláris szakasz) a menstruáció első napjával kezdődik. A menstruáció végén, a méhnyálkahártya felső rétegének leválását követően az ösztrogén hormon hatására a méh újra megkezdi a felkészülést egy megtermékenyített petesejt beágyazódására. Ekkor a nyálkahártya megvastagszik, megtelik tápanyagokkal és kialakul egy úgynevezett „petesejtágy”. Mindeközben a petefészekben megérnek a szunnyadó tüszők, amelyek egy-egy petesejtet foglalnak magukba. A fázis hossza egyénenként eltérő lehet; 28 napos ciklus esetén körülbelül 14 napig, hosszú ciklus esetén azonban 21 napig is tarthat, majd az ovulációval (peteérés) egyidőben ér véget.
Az ovuláció a ciklus második felében megy végbe - jellemzően annak 14. napján, 11-16 nappal a következő menstruáció előtt. Ilyenkor az egyik tüsző megreped és kiszabadul belőle egy érett petesejt, amely a petefészekből a méhbe vándorol a petevezetéken keresztül. A teljes fázis általában három-négy napig tart, de a termékeny napok száma hat: az ovuláció napja, plusz az azt megelőző 5 nap. Amennyiben a spermiumok ez idő alatt elérik a petevezetéket, megtermékenyítésre kerülhet sor.
Az ovuláció végével megkezdődik a luteális fázis, mely a menstruáció első napjáig tart. Lényege, hogy a szervezet felkészítse magát a következő ciklusra. Ennek során a megrepedt tüszők helyén kialakult sárgatest progeszteront termel, mely előkészíti a méhnyálkahártyát a megtermékenyített petesejt befogadására. A menstruáció akkor következik be, ha nem történik megtermékenyítés. Ilyenkor a nem megtermékenyült petesejt egy napon belül még a petevezetékben feloldódik. Ennek során a méhnyálkahártya felső rétegei, az előkészített petesejtágy szükségtelenné válnak, leválnak, majd vérzés kíséretében a hüvelyen keresztül távoznak a szervezetből. Ezzel új ciklus kezdődik.
A menstruációs ciklus
Az anovuláció lehetséges okai
Hogy miért nincs ovuláció, annak több oka is lehet. A ciklus bármely pontjában lehet fennakadás, mivel a ciklus során végbemenő folyamatok egymásra épülnek egy rendkívül érzékeny rendszerben, a legkisebb akadálytól is tapasztalhatunk elváltozást. A rendszertől eltérő körülmények olyan hormonális változásokat indítanak el, amelyek az egész ciklusra hatással vannak. Természetes okok lehetnek a terhesség és a szoptatás. Az abnormális okokkal természetesen mindenképpen érdemes foglalkozni, melyek az endokrin diszruptorokon túl a következő életmódbeli tényezőkből fakadhatnak:
- Krónikus stressz
- Helytelen étrend (éhezés, anorexia, túlzásba vitt fogyókúra)
- Túlzásba vitt testedzés
- Krónikus betegségek
- Szteroidos kezelés
- Szintetikus hormonpótlás (fogamzásgátló tabletta, injekció, tapasz, gyűrű használata)
- Stresszorok (utazás, vizsgaidőszak, hozzátartozó elveszítése, válás, anyagi létbizonytalanság, stb.)
- Pajzsmirigyzavar
- PCOS (Policisztás ovárium szindróma)
- Cukorbetegség, kontrollálatlan magas vércukorszint
- Ösztrogéndominancia
- Korai klimax vagy menopauza
- Melatonin szint egyensúlyhiánya (túl alacsony vagy túl magas)
- Ínybetegségek
- NSAID-ok (nem-szteroid gyulladáscsökkentők) szedése
- BPA (biszfenol A) expozíció
Endokrin diszruptorok (xeno-ösztrogének)
Diszfunkcionális tüszőknek hívjuk azokat a tüszőket, melyek képtelenek egészséges petesejtet kibocsátani magukból. Ennek elsődleges oka lehet az embrió-kori tüszősérülés, melyet a xeno-ösztrogének okoznak. Ezek erőteljes testidegen ösztrogénhatást gyakorolnak az embrió fejlődésben lévő ösztrogén-érzékeny szöveteire, mint a petefészkei és az abban szunnyadó tüszők.
Állatkísérletek százai igazolták azt a tényt, hogy amennyiben az anya emlős xeno-ösztrogén hatásnak van kitéve a terhesség alatt, főleg a terhesség legérzékenyebb első 4 hónapjában, az embrió tüszői nagymértékben sérülni fognak. Ezt egészen pontosan tüsző-kiégésnek is hívják, mert olyan hatást tapasztalnak a sérült tüszőkben, mintha azok belül kiégtek volna.
Leány embrióknál úgy kell elképzelni a nemi szervek fejlődését a terhesség első trimeszterében, hogy kb. 500.000 - 800.000 tüsző fejlődik ki a petefészkekben. Minden egyes tüszőben lennie kell egy egészséges, még éretlen petesejtnek. Ezeknek a tüszőknek az állapotát és fejlődését képesek negatívan befolyásolni a xeno-ösztrogének. Amikor az Anya ki van téve xeno-ösztrogén hatásnak, mert tegyük fel, műköröm szalonban üldögélő vagy hipóval fehéríti a ruhákat, akkor, ott valójában semmilyen különös jelét nem fogja tapasztalni a xeno-ösztrogén hatásnak, mivel kifejlett emberpéldány és a xeno-ösztrogén nanogramm mennyiségben jutott be a szervezetébe. Ugyanakkor, az embrió legalább 100-szor érzékenyebb Édesanyjánál ezekre az endokrin diszruptorokra, amely azt jelenti, hogy az erőteljesen ösztrogén-dependens tüszői túlstimulálódnak a xeno-ösztrogének által, és így akár ki is éghetnek, sérülhetnek.
Ennek a negatív folyamatnak az eredménye nem fog látszani egészen addig, amíg a gyermek serdülőkorú nem lesz. Serdül,- és fiatal felnőtt korban viszont azt tapasztalhatjuk, hogy a tizenéves/huszonéves leány anovulációval és ezen keresztül progeszteron hiánnyal, azaz ösztrogén dominanciával fog küzdeni. A diszfunkcionális tüszőkön már segíteni nem tudunk, sajnos sorsuk és képességük még embrió korban eldőlt. Az a tüsző, ami sérült akkor, sérült marad egy életre. Míg ilyen sérült tüszők kerülnek sorra, nem tud létrejönni egy terhesség sem. Viszont, az a tény, hogy sérülhettek tüszőink, nem jelenti azt, hogy minden tüsző sérült!
Életmódbeli tényezők
A stressz és az általa kialakuló kórosan magas kortizolszint már önmagában anovulációs ciklusokat eredményezhet, mert a magas kortizol meg tudja akadályozni az agyalapi mirigyet az LH kibocsátásában, ami ugye magához az ovuláció meg nem történtéhez vezet. Evolúciós szempontból vizsgálva, amikor egy női szervezet erőteljes stresszhatásoknak van kitéve, egyfajta önvédelmi mechanizmus az, ami ilyenkor meggátolja az ovulációt, hogy ezáltal a szervezet meggátolja a teherbeesést. Krónikus stressz alatt álló nőnek az evolúció nem szán gyermeket, mert az így fogant gyermek életképtelen lehet, vagy pedig az anya lesz képtelen a felnevelésére.
A fogamzásgátló tabletták szedése, főleg hosszú távú szedése is ilyen tényezőnek számít, hiszen a tablettaszedés éveken át gátolja a normális agyalapi mirigy-petefészek funkciót és nincs rá garancia, hogy a tabletta elhagyása után a petefészek funkció helyre fog állni (lásd post-pill anovuláció). Az olyan antidepresszánsok szedése, mint pl. a Prozac szintén képesek negatívan befolyásolni az ovulációt. Ezek oka, hogy a limbikus rendszerre hatnak, azon belül is a hipotalamuszra, amely felső irányítója a nemi működésnek a női szervezetben (lásd hipotalamusz-hipofízis-petefészek tengely).
Az olyan helytelen táplálkozás is anovulációhoz vezethet, ahol a sokszor fiatal nők rendkívül sok szénhidrátot fogyasztanak, mint cukrot, tésztaféléket, kenyeret, burgonyát, félkész és készételeket. Ez a helytelen táplálkozás könnyen tartósan magas inzulinszintet, majd inzulinrezisztenciát eredményezhet, ami pedig magával hozza a magas androgénszintet. Az inzulin eddig nem teljesen ismert okokból stimulálni képes az androgén receptorokat a petefészek külső felületén, aminek hatására az adott női szervezetben ki fog alakulni az androgén túltengés (férfias szőrösödés, fejbőri kopaszodás, hasi hízás, stb.). És bizony a kórosan túltengő androgének a női szervezetben komoly szerepet játszanak a tüszőrepedés megakadályozásában, lásd PCOS!
PCOS és pajzsmirigyzavar
A PCOS az egyik leggyakoribb oka az elmaradó peteérésnek. Ilyenkor a hormonok nem képesek összehangolt működésre. Számos további tünete is lehet, mint például a petefészekben létrejövő kis ciszták, elhízás, zsírosodó bőr, depresszió, valamint nem kívánt arcszőrzet. Súlyos esetekben meddőséget is okozhat. Sajnos nem ritkák a tünetmentes esetek sem, ilyenkor előfordulhat, hogy az érintettek nem is tudják, hogy ez az állapot áll fenn, amíg meg nem próbálnak teherbe esni.
A pajzsmirigybetegségek minden típusa akár teljesen meggátolhatja az ovulációt. A legfontosabb a pajzsmirigy betegségek és az ovuláció összefüggése tekintetében, hogy a megfelelő mennyiségben termelődő pajzsmirigy hormon segíti az FSH-t a munkájában - azaz a petefészkekben lévő tüszők növekedésének stimulálásában - valamint előmozdítja a sárgatest kialakulását is. A peteérés folyamatának zavartalanságához megfelelő mennyiségű T3-ra van szükségünk. Ami még ennél is érdekesebb, hogy a luteális fázishoz kapcsolódó problémák és az alacsony progeszteronszint egyaránt javulást mutatnak a pajzsmirigyhormon-pótló kezelések után.
Az elmaradt peteérés tünetei
Az ovuláció elmaradásának gyakori jele a vérzés elmaradása, illetve a túl rövid/túl hosszú ciklusok, ám ahogy már említettük, ez nem feltétlenül van minden esetben így. Emellett ovulációs teszttel is tetten érhető a kimaradás. A rendszertelen menstruáció annak a jele is lehet, hogy esetleg nem történik állandó peteérés.
A peteérésnek, vagy ovulációnak számtalan előjele lehet. Ilyen például a bővebb hüvelyi váladék (kocsonyás állagú), a megemelkedett testhőmérséklet (enyhébb hőemelkedés), a középidős fájdalom (szúró érzet az alhasban), a mellfeszülés vagy a méhnyak keménysége (ovulációkor puha). Ha a petesejt nem találkozik útközben spermiummal, akkor kiürül a testből némi vérrel és méhnyálkahártyával együtt. Ha a ciklus bármelyik periódusa akadozni kezd, akkor könnyen lehet, hogy a pete nem érik be.
Az elmaradt peteérés további tünetei:
- Éjszakai izzadás, hőhullámok - Ezek a tünetek gyakran fel is ébresztik az érintettet, így alvászavarokhoz vezethetnek.
- Menstruációs rendellenességek - Ez jelentheti az egyes fázisok eltolódását, ritkán jelentkező vagy teljesen elmaradó menstruációt, szokatlanul erős vagy gyenge menstruációt is.
- Csökkenő libidó, hüvelyszárazság
- Ingadozó hangulat - Ingerlékenység és szorongás is jelentkezhet tünetként.
- Külsőleg észlelhető tünetek - A hirtelen súlygyarapodás, hajhullás, vagy szokatlan helyeken (arc, has) észlelt szőrnövekedés is árulkodó lehet.
- Teherbeesési nehézségek - Ovuláció nélkül lehetetlen a teherbeesés, ezért a babaprojekt sikertelensége is egyik jele lehet a peteérés elmaradásának.
Miért fontos az ovuláció az általános egészség szempontjából?
A peteérés termékenységben betöltött funkciója jól ismert, sokkal kevesebbet tudunk azonban arról, hogy hogyan járul hozzá a folyamat az általános egészség fenntartásához. Minden apró sejted úgy van kalibrálva, hogy az egészséges működéséhez igényli a hormonrendszer hullámzását, igényli az ösztrogént és a progeszteront, igényli ezek változó mennyiségét, azaz igen: igényli az ovulációt, és annak hiánya számtalan szinten nehezíti meg a működését.
A keringésed, a csontjaid, a hajad, a bőröd, az emésztésed, a szíved, az agyad, a pszichéd - mind nagyon nagy mértékben támaszkodnak arra a működésre, amelynek a szívét jelenti az ovuláció folyamata. Az ovuláció jelentősége messze túlmutat a termékenység fenntartásán: az általános egészségünk fenntartásában (izmok, keringés, idegrendszer, csontok egészsége, mellek egészsége) is óriási jelentősége van a peteérés folyamatának.
Mit tehetünk az elmaradt peteérés esetén?
Az elmaradt peteérés tünetei van, hogy enyhíthetők, de mindenképpen fontos kivizsgáltatni azokat, kimondottan abban az esetben, ha az ember éppen családalapítás előtt áll. Első körben a legfontosabb, hogy kiderüljön, vajon mi okozza a peteérés zavarát. Ehhez szükség lehet az általános nőgyógyászati vizsgálaton túl ultrahangos ellenőrzésre, valamint hormonvizsgálatra is.
Orvosi vizsgálatok és kezelési lehetőségek
Az orvos a hormonszint vizsgálatát szinte garantáltan elvégzi, ezt vérvizsgálattal mérik (különös tekintettel a progeszteronszintre). Szintén vérvizsgálat mutathatja ki bizonyos antitestek jelenlétét a vérben. A petefészkek és a méhnyálkahártya állapotának ellenőrzéséhez előfordulhat, hogy ultrahangos vizsgálatot kell végezni.
A számos lehetséges ok miatt különféle kezelések ajánlottak, ám minden esetben fontos, hogy hallgassunk az orvos által előírt szabályokra! A PCOS kezelése személyre szabottan, orvos által, valamint az orvos javaslatainak betartásával történik. Előfordulhat, hogy gyógyszeres kezelést írnak elő - a hormonszintet növelő gyógyszerek elősegíthetik a tüszőérést. Az injekciós kezelések is gyakran felmerülnek - a hCG, FSH, valamint GnRH injekciók elősegítik a peteérés előfordulását.
Amennyiben kimondottan a családalapítás a cél, a teherbeesés alternatív módja lehet az IVF (közismertebb nevén lombikbébi) módszer. Ez az eljárás azoknál alkalmazható, akik több mint egy éve nem tapasztaltak ovulációt. Az eljárás során a petesejteket manuálisan kivonják ki a petefészkekből, majd megtermékenyítik és beültetik azokat a méhbe.
A menstruációs ciklus
Életmódbeli változtatások és természetes támogatás
Ahogy korábban is írtuk, a kezelés nagy mértékben függ a kiváltó októl, de gyakran életmódbeli változtatásokkal is érhető el pozitív eredmény. A stresszkezelés, a helyes táplálkozás és a mérsékelt fizikai aktivitás is arra ösztönözheti a szervezetet, hogy helyreállítsa a hormonális egyensúlyhiányt. Ha a peteérés elmaradásának oka az egyén testsúlya, az egészséges testsúlyhoz való visszatérés és annak megőrzése segíthet az egészséges ovuláció visszaállításában.
Varga Dóra, a Nőgyógyászati Központ dietetikusa szerint táplálkozással is elő lehet segíteni a peteérést és növelni a termékenységet. Bizonyított tény, hogy növeli a teherbe esés esélyét, például, ha kevesebb állati eredetű fehérjét fogyasztunk, ráadásul ez a férfiaknál jobb minőségű spermiumokat eredményez. Eközben növényi eredetű fehérjékből túl keveset fogyaszt az átlag populáció, ezért javasolt növelni a hüvelyesek, olajos magvak fogyasztását, mivel magas vas- és folsavtartalmuknak köszönhetően elősegítik a peteérést és az ovulációt. Egyes vizsgálatok szerint omega-3 zsírsavban gazdag ételek (pl. tengeri hal, lenmag) is növelik a teherbeesés esélyét. A dietetikus továbbá azt tanácsolja - főleg a PCOS-sel küzdőknek -, hogy részesítsék előnyben az alacsony glikémiás indexű ételeket, kerüljék a finomított pékárukat és a cukros készítményeket. Továbbá a tejtermékek esetében kedvezőbbnek tűnik a magasabb zsírtartalmú tejtermékek fogyasztása PCOS-sel és IR-rel küzdők számára.
Az ovuláció támogatásában étrend-kiegészítők is segítségedre lehetnek, úgymint: mio-inozitol, folát, Q10 koenzim és N-acetil-cisztein. Az ovulációt serkentő természetes hatóanyaggal, gyógynövénnyel. A barátcserje hatásairól írt cikk és a macáról szóló írás segíthet a választásban.
Sok esetben tehát megelőzhető, vagy helyreállítható a rendszertelen, megszűnő peteérés. Amennyiben olyan esettel találjuk szemben magunkat, amikor már orvoshoz kell fordulni, mindenképpen fogadjuk meg a szakember tanácsait és azok szerint járjunk el a kezelési időszak során. Ahogy megannyi egészségügyi probléma esetében, úgy a peteérés elmaradásának esetében is igaz, hogy egy helyes életmóddal rengeteg pozitív hatást érhető el. Ha a közeljövőben babát tervezel, érdemes kiemelt figyelemmel követni a ciklusod, főként a termékeny napokat - az ovulációt-, hogy mihamarabb új családtagot köszönthessetek.
Miért nem elég az ovuláció serkentése?
Az ovuláció megtörténte a feltétele a progeszteron termelődésnek, ez tiszta sor. Mégsem elegendő helyrehozni az ovulációt akkor, ha hónapokon, netán éveken keresztül nem ovuláltál, hiszen a sárgatest csak az adott hónapra szükséges progeszteron megtermelésére képes, a hónapok alatt felgyülemlett hiány bár nem fog fokozódni, de csökkenni sem. Ezért szükséges a progeszteron közvetlen pótlása.
A másik ok pedig az, hogy ha sikerül is újra ovulációhoz segíteni a szervezetet a maca vagy a barátcserje segítségével, az még nem garancia arra, hogy nem lesz progeszteron-hiány vagy ösztrogén-dominancia. Tipikusan a stressz hatására adott hormonális válasz, a kortizol kibocsájtás képes megakadályozni, hogy a progeszteron a sejtekbe jutva kifejthesse hatásait (azaz hiába kering a vérben, nem képes átadni a hordozott üzenetét).