A gyermekek viselkedését gyakran félreértjük. Látszólag jól van, mosolygós… Honnan lehet tudni, hogy a gyerek szorong és mit tehetünk ellene? Miért ragaszkodik a gyerek annyira a cumihoz? Miért rágja a körmét? Miért ébred fel megint éjjel? Miért pisil be az oviban, amikor már szobatiszta volt?
A gyermekünk szorongására utaló jeleket tehát a hozzá közel állók tudják a legpontosabban megfigyelni. A pszichológusoknak minden körülmény és részlet támpontot ad abban, hogyan tudják legjobban a családot, gyermeket segíteni, nevelési tanáccsal ellátni vagy terápiába bevonni. Fontos tehát felfigyelnünk arra, ha a gyermek alvásában, evésében, játékában, társas helyzetekben, viselkedésében, vagy testi reakciókban nagyon eltér a megszokottól. Például ha eddig nyugodtan aludt egyedül az ágyában, de újabban minden ok nélkül felriad, nem sikerül egyedül visszaaludnia, vagy átmegy éjszaka a szülőkhöz. Ha eddig jól érezte magát közösségben, de hirtelen nem akar menni óvoda, iskola vagy a nagyszülőkhöz. Ilyenkor érdemes megpróbálnunk megérteni, mi van a viselkedésváltozás mögött, segíteni a gyermeknek az alkalmazkodásban.
Gyakori, hogy ezek a hirtelen viselkedésváltozások valamilyen új élethelyzethez (pl. költözés vagy a szülők válása, veszekedése, tágabb családban történő haláleset) vagy személyközi konfliktushoz kötődnek. Például valami történt a gyermek és az óvónő között, ami bántja a csemeténket. Ha segítünk neki feloldani az ezzel kapcsolatos konfliktust, akkor kedve a közösséghez visszatérhet. És abban az esetben, ha hetekig tartanak, vagy túl intenzívek, vagy több alkalommal előjönnek ezek a problémák, például nem hajlandó elválni a szülőtől, akkor érdemes komolyabban utána járni, mi okozhat félelmet, mitől szorong gyermekünk.
Mindig figyelembe kell venni a gyermek személyiségét, ha az alaptermészete visszahúzódó, egyedül is nyugodtan sokáig játszik, megfigyelő típus, akkor ne várjuk tőle, hogy új helyzetben mindenképp a többiekkel játsszon. Ahogy mi sem vagyunk egyformák, a gyermekeink sem azok, sőt az, hogy mi szeretjük a társaságot még nem jelenti azt, hogy a gyermekünk is ránk ütött ebben. Elképzelhető, hogy introvertáltabb típus, amit el kell fogadnunk.
Ha gyermekünk a szokásosnál félénkebb. Az eddig csacsogó gyermekünk visszahúzódó lesz, vagy csak bizonyos helyzetekben nem beszél pl. iskolában, több ember előtt. Figyelemfelhívó jel, ha gyakran beteg. (Előfordulhat, hogy olyan tünetet produkál, ami nem gyógyul orvosi beavatkozások ellenére sem, vagy visszatér.
A fenti jelek önmagukban is jelzés értékűek. Ezek a tünetek akkor értelmezhetők jól, akkor állapítható meg szorongás valamelyik fajtája és az, hogy milyen beavatkozásra van szükség, ha a gyermek alapvető jellemzőivel, szokásaival, aktuális élethelyzetével (például költözés, haláleset a családban, óvoda vagy iskola váltás, szülők válása) tisztában vagyunk. Javasolható, hogy felkeressünk egy gyermek szakpszichológust, ha a fenti jelek bármelyikét tapasztaljuk és egymagunk nem tudjuk értelmezni a tünetet, vagy ha bizonytalanok vagyunk abban, hogyan tudunk segíteni a csemeténknek.
A szülői elidegenítés mint manipulációs technika
A gyermek pszichológiai manipulációjának folyamata és eredménye, amely a szülő és/vagy más családtagok felé indokolatlan félelem, tiszteletlenség vagy ellenségeskedés kialakulásához vezet. Ez a viselkedés már a lelki bántalmazás témakörébe tartozik, ahol a gyerek és az elutasított családtag is lelki bántalmazást él meg.
A szülői elidegenítés szindróma egy klasszikus tettes-áldozat szerepkör. A szülői elidegenítést a magyar jogrend külön nem vizsgálja. évi C. tv. XX. FEJEZET A GYERMEKEK ÉRDEKÉT SÉRTŐ ÉS A CSALÁD ELLENI BŰNCSELEKMÉNYEK Kiskorú veszélyeztetése 208. §.
Lehet, hogy néha kifakad a gyerek előtt, de nem akarja a gyereket választás elé állítani. Ilyenkor a szülő sokkal inkább ott van a „kisfia vagy kislánya” életében. Aminek az a számodra is kézzelfogható eredménye, hogy képesek a saját gyereküket a párja ellen (azaz ellened) hangolni.
A szülői elidegenítés szindróma módszerei azonban ennél sokkal tudatosabbak. Szó szerint: semmi nem jó neki, és minél inkább megpróbálsz neki megfelelni, csak annál jobban eldurvul a helyzet. Az elidegenítő szinte már várja, hogy ő legyen az „áldozat”. Mert a veszekedéseitek és harcaitok során annyira kikészülsz, hogy akármilyen türelmes vagy, nálad is elszakad a cérna.
Az elidegenítő szülő hatására idővel:
- teljesen törlődni fogsz a gyerek emlékezetéből.
- Nem fogsz tudni a szülői értekezletekről, ünnepségekről, a gyerek életének fontos részleteiről.
- Amit ő úgy fog kommunikálni a gyerek felé, hogy: „Én szóltam neki, de biztos más fontosabb dolga volt, mint te”.
- Ha a gyerek érzelmet akar feléd kimutatni, beszélni akar veled, akkor azt csak titokban teheti meg. Mert különben a másik „szomorú” lesz. Jó esetben.
- Módszeresen hazudik rólad, a családodról a gyereknek, az új párjának, a szüleinek, mert ezzel maga mellé állítja őket.
- Kémkedik utánad, a gyerekednek beszámol arról, hogy milyen új kapcsolataid vannak.
- A kommunikációt akadályozza a gyerek és közted.
- Amikor rólad beszélgetnek, az az elidegenítő számára mindig „fájdalmas” emlék lesz, amiért őt sajnálni kell.
- Olyan üzeneteket kapsz a gyerektől, amiből egyértelmű, hogy nem ő írta, csak diktálták neki.
Még egyszer fontos kihangsúlyozni, hogy ez a cikk NEM a bántalmazó párkapcsolatokról, és a saját magukat/gyereküket minden lehetséges eszközzel védeni akaró szülőkről szól!
A szülői elidegenítés jelei a gyermek viselkedésében
A gyereknek dühkitörései vannak, ha veled van. Magába zárkózik, nem meri a pozitív érzéseit kimutatni. Nem akar látni, találkozni veled. Egyre inkább úgy viselkedik veled, mint az elidegenítő szülő (csak kicsiben).
A viselkedése hullámzik. Ha kibírtad a kezdeti dühkitöréseket, akkor képes feloldódni. De amint észreveszi magát, a viselkedése újra „rendeződik”. Undok, szomorkodik, kellemetlenkedik.
Lelkiismeretfurdalása van, ha véletlenül jól érzi magát veled. Előbb-utóbb nem akar egyáltalán látni, találkozni veled, mert a másiknak (és neki is) szomorúságot okoztál, tönkretetted az életét.
A szülői elidegenítés módszerei és következményei
Hazugságokat gyárt, és azokat terjeszti a gyerekének is. Ezek a hazugságok olyan dolgok, amit a gyerek nem tud lenyomozni, és az egyik fele, akár még igaz is.
Ne lepődj meg azon (sem) ilyen helyzetekben, ha jön egy keresetlevél, amiben te leszel a bántalmazó, vagy akár a szexuális bántalmazó, aki a saját gyerekét bántalmazta. Ez a rágalom hadjárat, és a módszeres elidegenítés része.
Bizonyítékokat gyűjt arról, hogy te milyen vagy. Például: elviszi az orvoshoz a gyereket, miután hazajött a láthatásból, és megfázott.
A bosszúhadjárat folytatódhat a munkahelyeden, a barátaid között, sőt az új párkapcsolatodat is megpróbálhatja lerombolni.
A gyerek soha nem egyik pillanatról a másikra lesz elidegenített, vgy érzelmileg távolságtartó. Majd „láthatóvá válik” számára, hogy az elidegenítő dühe jogos, és a másik rossz. Csak fekete és fehér létezik. Ő pedig nyilvánvalóan a fehér oldalon áll, így csak te lehetsz a gonosz.
Végül te leszel minden bajuk forrása és okozója.
A szülői elidegenítés megkülönböztetése a normális válástól
Egy normális válásnál igen. A felek előbb-utóbb megnyugszanak. De a szülői elidegenítés szindróma ebben is megkülönböztethető egy „egyszerű párkapcsolati háborútól”. Itt az egyik fél sosem enged. Mert más módon gondolkodsz, viselkedsz, mint ő.
Mit tehetünk a szülői elidegenítés esetén?
Az évek alatt, vagy akár már a kapcsolatotok előtt is az önbizalmad gyenge lábakon állt. Ne hibáztasd magad, és főképp ne gondold azt, hogy rossz szülő vagy.
Felesleges azzal áltatni magad, hogy a helyzet magától javulni fog. Ilyen helyzetekben nincs időd a konfliktuskerülésre!
Ha zsarolás célpontja vagy, akármi is a tét, ne engedj! Általában a gyerek láthatása, külföldre költözés a fegyvernem, amit a másik választ. De az is lehet fenyegetés, hogy elmondja a gyereknek azokat a nem túl szép dolgokat, amit tud rólad. És itt csak a fantázia szab határokat, hogy mi mindent mondhat a gyereknek. Akár olyat is, ami nem is igaz. (Sőt, igazából ilyeneket kell mondania, hogy ellened tudja a gyereket hangolni.
Ismerd fel, hogy egyedül nem tudod megoldani a helyzetet.
Figyelj oda az egészségedre! Gyakori, hogy a lelki nehézségek mellé vérnyomás, emésztési problémák, fejfájás, alvászavarok, hát- és derékfájdalmak társulnak a pszichés stressz hatására.
Figyelj a függőségekre! Mert ilyen feszült helyzetben akár le is lazíthat, de ezzel újabb okot is szolgáltathatsz az elidegenítőnek.
Tartsd a kapcsolatot minden lehetséges módon, de szelíden a gyerekeddel.
Készülj fel, hogy az is előfordulhat, hogy szükséged lesz igazságügyi pszichológus szakértői vizsgálatra akár azért, hogy eldöntse, hogy alkalmas vagy-e szülőnek. Az igazságügyi szakértői működésről szóló 31/2008. (XII. 31.) IRM rendelet 20/B. § (4) bekezdése ezért is így szól: „A szakértő a szülői elidegenítési szindrómát (PAS-szindrómát) nem vizsgálja, ugyanakkor igyekszik feltárni a gyermekre irányuló, véleménynyilvánítását befolyásolni törekvő direkt és indirekt ráhatásokat.” A rendelet 20.
Figyelj a mostani életed más vetületeire is, úgy mint a munkád, magánéleted, párkapcsolatod, új családod. Hajlamos lehetsz arra, hogy a szülői elidegenítés szindróma traumája annyira hatalmába kerít, hogy elhanyagolod az életed más területeit.
Képezd magad a szülői elidegenítés témakörében! Már magyarul is elérhető ennek az irodalma.
Hogyan tartsuk a kapcsolatot a gyermekkel?
A legfontosabb, hogy bármi módon tartsd a kapcsolatot a gyerekeddel! Légy kreatív. A személyes, a telefonos kapcsolattartás, és a közösségi média felületein túl kihasználhatod az online közös játék, a Skype adta lehetőségeket. Sok esetben ez is jobb, mint a semmi, mert látja, hogy te jelen vagy.
Soha ne tegyél megjegyzést az elidegenítő szülőre.
Soha ne konfrontálódj az elidegenítő szülővel semmilyen platformon. Mindennek nyoma van, amit ő megőrizhet, és később kihasználhat. Maradj mindig tárgyilagos.
A gyereknek maradj továbbra is az apja/anyja.
A lehető leggyakrabban tudasd vele, hogy szereted.
Vond be, amennyire lehet az új családod életébe. Készíts közös fotókat, jelöld be őt is a képen.
Soha ne terheld az elidegenítés okozta gondjaiddal. Egyrész azért, mert tovább fogja adni, másrészt azért, mert ő még gyerek, és nem rá tartozik.
Harcolj a gyerekedért a jog, a becsület eszközeivel.
Amikor találkozol a gyerekkel, ne várj előre semmit. Elképzelhető, hogy éppen jól alakul a láthatás, de az is lehet, hogy pocsék lesz.
A szülői elidegenítés háttere és lehetséges okai
Az elidegenítés viszonylag ritkán fordul elő, vagy ritkán tudatosul bárkiben olyankor, ha a pár még kapcsolatban van.
Ezen felül, a saját önbizalomnövelésed legyen a legfontosabb kihívás.
Döntés előtt állsz. Hogyan folytasd tovább az életed? Ahhoz, hogy tisztán láss, szükséged lesz szakember segítségére.
Ő szereti a párját, és emiatt könnyen beállhat mellé. Az elidegenítő talán még azt is megpendíti, hogy ő majd jobb szülő lesz, mint a vérszerinti. Mert az új pár tudja, hogy csak akkor jöhet ki jól a gyerek anyukájával/ apukájával, ha a gyerekkel is működik a kapcsolata.
Az elidegenítő szülő soha nem választ magánál erősebb társat. Elidegenített szülőként nem tudod jobb belátásra bírni az exed új párját. Ha átlátnak a szitán, az nem feltétlenül jelenti azt, hogy elpártolnak a saját gyereküktől és melléd állnak.
Legyen bátorságod felvállalni a történteket, nem szégyen. Jelezd nekik, hogy tegyék félre a személyes sérelmeiket, és támogassanak.
De tudd, hogy rád nézve ez mindenképp veszélyes helyzet. A szülői elidegenítés hátterében gyakran bipoláris személyiségzavar vagy nárcisztikus viselkedés áll.
Mert mikor úgy érzed, hogy a gyámügy, a szakértők, az ügyvéd, a bíró is ellened fordult, akkor ki kell, hogy ereszd a gőzt. Erre valók a barátok, szülők, az új párod.
Soha nem a másik ellen harcolsz, hanem a téged megillető jogokért, és a gyerekedért! Az elidegenítő személyesen veled harcol.
Ezeket TILOS elnyomni, mert hosszútávon megbetegíthet. A dühöd márpedig jogos! Ezt az új párod is érezni fogja.
Fel kell készülnöd sajnos arra is, hogy azzal a tudattal kell élned, hogy van valahol egy gyereked, akit elszakítottak tőled. Bekövetkezhet a legrosszabb, hogy évekre elveszíted a gyereked.
A szülői elidegenítés hatása a gyermekre és a szülőre
Mondjuk, megpróbálod tárgyakkal kompenzálni azt a hiányt, amit az elidegenítő okozott a gyerekben.
A jelenlét még a legsötétebb órákban is fontos.
A jogi lépések a kötelező kör részei.
Mert az elidegenítés túl jól „sikerül”.
A szülői elidegenítés hatása alatt álló gyerek nem átlagosan gondolkodik: sérült, és rengeteg fájdalmat cipel.
Ebből következik, hogy bármilyen nehéz is, érdemes neked kezdeményezni a kapcsolatfelvételt. Ha a gyereked még mindig az elidegenítő hatása alatt áll, akkor csak kellő önbizalommal, hittel, és szeretettel felvértezve lehet kibírni az újabb, és újabb próbálkozás kudarcait.
Szülőként, nagyszülőként a legjobbat akarjuk a gyermekünknek, ezért jó, ha tisztában vagyunk azzal, milyen jelekre kell felkapnunk a fejünket, ha észre vesszük az utódunk viselkedésében. A pszichológusok és nevelési tanácsadók szerint valós érzelmi zavarra akkor gyanakodhatunk, ha hirtelen változást észlelünk a gyermek viselkedésében, szokásaiban, tartósan fennállnak a tünetek (általában legalább négy hétig).
Életkortól és lelki fejlődési szinttől függően sokféle tünete lehet egy kisgyermek életében a szorongásnak. Természetes, ha egy nem kellőképpen stabilan, nem régóta szobatiszta gyerek bepisil. Ugyanezt a viselkedésjegyet egy 6-7 évesnél már tünetnek gondolhatjuk, ami azt mutatja, gyermekünk küzd valamilyen problémával, melyet képtelen egymaga megoldani, támogatásra van szüksége.
Az egyik leggyakoribb gyermekkori szorongás, a szeparációs szorongás. A ‘normális szeparációs szorongástól’ úgy lehet megkülönböztetni, hogy sokkal erősebb a gyermek szorongása, a megszokott életkornál tovább tart és a társas funkciók jelentős zavarát okozza.
Ha gyermekünk a korosztályától nagyon eltérő módon, túlzott mértékben reagál a számára fontos személyektől való elválásra, túlzott mértékben aggódik a hozzá közel állók elveszítésétől, vagy elutasítja az iskolába járást amiatt, mert a számára fontos személyek elvesztésétől tart, vagy az önálló lefekvést tartósan elkerüli, vagy ismételt lidérces álmokkal küzd, fizikai tünetekre (pl.
Egy másik gyakori gyermekkori szorongás típus a fóbiás szorongásos zavar. A gyermekeknél természetes módon is fordulnak elő félelmek, pl. pókoktól. Azonban ha ezek a félelmek nagyon felfokozódnak, tartóssá válnak és nem a normális fejlődési fázishoz köthetők, akkor fóbiás szorongásos zavarra gyanakodhatnak a pszichológusok.
A ruházatát szinte nem tűri meg magán: szúrja, böki, irritálja. Cipőt alig lehet neki találni, semmi sem kényelmes. Az ételeket szín és állag szempontjából értékeli, szigorú szabályok mentén eszik, pl.
A fenti példákban az összes érzékszerv érintett: látás, hallás, tapintás, szaglás, ízlelés és a hőérzékelés. Összeségében az észlelés, az ingerfeldolgozás és az érzelmi megküzdés érzékenységeinek jeleit soroltam, amiből természetesen nem az összes jellemző található meg egy gyermeknél. Nagyon különbözhet egy gyermek, -aki nem szereti, ha koszos lesz a keze, ezért nem homokozik, nem nyúl kézzel az ételhez-, egy másiktól, -aki nem mer elmenni a kerítés mellett, ami mögött hangos kutya ugat-, vagy egy másiktól, -aki egy nadrágot hajlandó csak hordani-. Mégis: ők mind érzékenyek bizonyos szempontból, és fejtörést okoznak szüleiknek és tágabb környezetüknek, hogy hogyan kell, hogyan szabad kezelni ezeket a viselkedéses sajátosságokat?
Mindez gyakoribb, mint gondolnák. Egyes becslések szerint a gyerekek 20 százalékát érinti ez a jelenség, más tapasztalatok szerint inkább minden második gyereket. Különböző kifejezések, diagnózisok merülhetnek fel az érzékeny gyerekek kapcsán: hiper-vagy szuperérzékenység, -mint személyiségjegy-, idegrendszeri éretlenség, visszamaradt csecsemőkori reflexek, szenzoros integráció zavara, szenzoros feldolgozási zavar, gátlásosság, szorongó alkat, introvertáltság.
A tünetek egy része azonos lehet a fent említett diagnózisok esetében, így szakember: gyógypedagógus, fejlesztőpedagógus, pszichológus vagy neurológus segíthet a pontos háttér és az egyéni fejlesztési terv meghatározásában. Egy biztos azonban: nem a szülő nevelési stílusa, túlengedékenysége, gyermeknevelési kudarca oka a gyermek viselkedésének. A tünetek háttérben az idegrendszer ingerfeldolgozását érintő, veleszületett, organikus ok áll. Fontos megérteni, hogy nem a gyerek személyisége ilyen, ő fejlődés neurológiai sajátosságáról nem tehet.
Ezekre a gyerekekre jellemző, hogy könnyen túlterhelődnek. Idegrendszerükről elmondható, hogy mélyebben, részletesebben dolgozza fel a környezetből jövő információkat, nehezebben szűrik ki a lényeges információkat a sok lényegtelen közül, és az ingerek eláraszthatják őket. Képzeljük csak el, ha számunkra 20-as hangerőn kellemes hallgatni zenét, az az ő fülének olyan lehet, mintha 84-esen hallgatná! A gyerek is szenved ezektől, nem direkt csinálja! Higgyen neki! Empatikusan, -átérezve az ő kellemetlen, szorongáskeltő érzéseit- álljon hozzá! Kerülje az indulatos reagálást és a siettetés! Egyszerűsítsen, ahol lehet! Nem kell három program egy nap, legyen idő otthoni feltöltődésre is. Ne erőltesse! Mire tud hatni? Gondolja át megoldásközpontúan. Az érzékenység nem változik meg egyik napról a másikra, de a gyerek tolerancia küszöbe, alkalmazkodó képessége nő ahogy idősebb lesz.
Védje meg! Védje meg a becsmérlő leszólásoktól, a negatív címkéktől. Baráti, családi rendezvényen sem kötelező puszit adnia embereknek, akiket fél éve látott utoljára. Találja meg gyermeke számára a megfelelő környezetet! A tünetek súlyosbodásásért a környezet és a gyermek össze nem illése tehető felelőssé. Írassa kis létszámú csoportba vagy osztályba, elfogadó közegbe. Engedje kapcsolódni az állatokhoz és a természethez! Sok érzékeny gyerek ösztönösen jól bánik az állatokkal, számukra a lovaglás vagy a kutya, macska tartás igazi kikapcsolódást, feltöltődést jelent. Az erdőben, vagy vízparton valószínűleg kevesebb a zavaró inger, mint a városi környezetben. Talán szülőként egy-egy különös, érzékeny reakció ismerős lehet saját gyerekkorából. Sok szenzitív gyereknek a szülője is érzékeny, ez segítheti gyereke viselkedésének, érzésvilágának jobb megértésében.
Síró Ágnes - Szorongás gyerekkorban: Tünetek, okok és megoldások
A kétévesed egyszerre csak főnökké válik: kijelenti, hogy melyik nadrágot akarja felvenni, hol akar ülni és pontosan mit akar ma ebédelni. De amikor túl sok minden van egyidejűleg a kommunikációja mögött, túl sok az érzelem, akkor bizony nem árt, ha képes vagy megfejteni mit is szeretne valójában közölni veled.
Úgy kétéves korukra a gyerekek megismerik a szégyen fogalmát. Ha nem néz a szemedbe, akkor pontosan tudja, hogy te most dühös vagy valamiért, pl. mert megint elvette a testvére játékát. Így reagálj: Nyugtasd meg, rövid mondatokkal mutass irányt: “Nem tépkedjük a könyvet”, “Soha nem nyomjuk meg” - és mutassunk megoldást is a problémára: pl. ragasszuk meg a szakadt könyvlapot. “Tudasd vele, hogy mindenki hibázik, de fontos, hogy próbáljuk meg kijavítani a hibákat” - mondja Dr.
Nem is túl régen még magára húzta a takarót és máris aludt? “Ez az a kor, amikor a gyermek fantáziája beindul, és felbukkanhatnak a rémálmok”- magyarázza Kerstin Potter, a Harcum College kora gyermekkori oktatási programjának igazgatója. Így reagálj: A kétévesek szó szerint lényeket, szörnyeket látnak, amelyeket elképzelnek, de hihetetlenül valóságosnak tűnnek. Nem segít, ha megmutatod neki, hogy semmi sem rejtőzik a szekrényben. - Csak azt fogják gondolni, hogy nem látsz szörnyeket - mondja Potter. Tehát hagyd, hogy a gyerek annyi vigasztaló dologgal vegye körül magát, amennyire szüksége van. Gondolj arra, amikor te voltál hasonló helyzetben: el kellett menned egy olyan társaságba, ahol egy lelket sem ismertél. Mire gondoltál? Ó, jó lesz másokkal találkozni.
“Vedd figyelembe, hogy gyermeked még nem képes az idegességét leküzdeni, ezért pusztán érzékszervi és fizikai módon képes megélni azt” - mondja dr. Így reagálj: Óvatosan közelítsd meg a helyzetet. “A kisgyermekeknek a szüleik a minta arra, hogyan reagáljanak új helyzetekben” - mondja Dr. Nalven. Emeld fel és hagyd, hogy a válladon pihenjen. Mosolyogj, mondd azt, hogy “Szia” az új ismerősnek, és igyekezz megnyugtatóan viselkedni. Ez lehetővé teszi számára, hogy a környezetét biztonságosnak és barátságosnak érezze.
Megfigyelte, hogy hasonló esetben ti felnőttek is elvonultok. Ha eljutott idáig, akkor közel áll ahhoz, hogy szobatiszta legyen. Ha nem érdekli túlzottan, hogy tele van a pelusa, akkor még nem jött el az idő a szobatisztaságra. Így reagálj: Bátorítsd a kisgyermek arra, hogy neki is lehet magánszférája, de irányítsd a fürdőszobába. “Már az pozitív lépés, ha a megfelelő helyen végzi a dolgát, még akkor is, ha pelenkát használ. Nincs szükség arra, hogy nyomást gyakorolj a gyerekre, hogy legyen végre szobatiszta“- mondja Dr.
Az ennyire túlzó ragaszkodás azt jelenthetik, hogy a gyerek úgy érzi, keveset foglalkozol vele, kevesebbet kap belőled, mint amennyire szüksége lenne. Lehet, hogy túl sokat dolgozol vagy épp most született kistestvére. Egy kétéves önérzetes. Az enyém, enyém, enyém állandó skandálása idegesítő lehet, de egy kétéves személyiségfejlődéséhez szorosan hozzátartozik. Azt jelenti, hogy elkülöníti magát, mint önálló személyiséget. Így reagálj: Fogd meg a gyermeked, és mondd meg neki, hogy persze az anyja vagy, és szereted őt.
A kötődés fontossága és típusai
Mi is tulajdonképpen az a kötődés? Honnan tudhatjuk, hogy a gyermekünk biztonságosan kötődik? Milyen kötődési zavarok léteznek? Hogyan előzhetjük és hogyan tehetjük helyre őket? A kötődés elmélet megalkotója John Bowlby (1969) maga sem gondolta volna, hogy amit leírt később ennyi kérdést vet majd fel a szülőkben.
Az állatok többsége helyváltoztatásra képesen jön a világra, ők követni tudják az édesanyjukat, akárhova is megy. Az embergyerek azonban „koraszülöttként” jön világra, önmagában nem életképes, éppen ezért az életbenmaradáshoz szüksége van az édesanyjára, egy olyan személyre, aki gondoskodik róla, akire számíthat, akiben bízhat. A bizalomnak itt nagyon fontos szerepe van, hiszen ezáltal tanulja meg a baba, hogy gondoskodnak a szükségleteiről.
Jól megfigyelhető, hogy az újszülött kezdetben még torkaszakadtából sír, így jelzi, ha éhes, álmos, fájdalmat érez stb. Ugyanakkor az ember társas lény is egyben. Ahogyan az első években elsajátítja, megtapasztalja az egymástól való függőséget és azt, hogy bízhatunk egymásban, úgy azt viszi tovább a későbbi életére is. A kötődés maga nagyon komplex rendszer, éppen ezért a későbbi jó tapasztalatok révén a korábban kialakult bizalmatlanság orvosolható.
A kötődés típusai:
- Biztonságos kötődés: A biztonságosan kötődő gyermek kiegyensúlyozott, boldog, bízik az édesanyjában.
- Elkerülő kötődés: Az elkerülő kötődésű gyermek ragaszkodik az édesanyjához, azonban hamar megtanulja, hogy ne mutassa ki az érzelmeit.
- Ambivalens kötődés: Az ambivalensen kötődő gyermek vágyik az édesanyjára, de nem bízik benne igazán. Ha valami probléma van, fut az édesanyjához, de nem tud teljesen megnyugodni nála.
- Elutasító kötődés (Dezorganizált kötődés): Az elutasító kötődést mutató gyermek egyáltalán nem bízik a szüleiben, sőt gyakran fél is tőlük. Dezorganizált kötődésnek is nevezik ezt a viselkedést, mert a gyermek egészen váratlan viselkedést mutat, menekül az anya elől, leblokkol, ha meglátja stb. Ez a kötődési mintázat szélsőségesen elhanyagolt gyermekeknél szokott létrejönni vagy azoknál, akik egyszer kapnak figyelmet a szüleiktől, máskor megijednek tőle (pl.
Az ambivalensen kötődő gyermekek bizalmatlan felnőttek lesznek, akik állandóan félnek, hogy elveszítik a biztonságot, a párjukat, a családjukat, ezért erősen kapaszkodnak a másik emberbe és gyakran szoronganak.
A reaktív kötődési zavar azoknál alakul ki, akiket gyermekkorukban súlyosan elhanyagoltak. Ezek a gyerekek többnyire nem mutatnak érzelmeket, lassan gyarapodnak, elutasítják a másokkal való kapcsolatot, apatikusak és néha agresszívak lesznek. Bántalmazott gyerekeknél, alkoholista, mentális problémákkal küzdő szülők gyermekeinél fordul elő. Az egyetlen megoldása az, ha a gyermek minél hamarabb kikerül a problémás környezetből és olyan helyre kerül, ahol igazi törődést, odafigyelést, szeretetet tud kapni és kötődést tud kialakítani.
A korlátlan kötődési zavar fő jellemzője, hogy a kisgyermek nagyon barátságos, mindenkivel kötődést keres. Nagyjából 2 éves korban jelenik meg a kicsinél a válogatás nélküli kapcsolatteremtés, majd pedig a gyermek különféle viselkedési módokkal próbálja magára felhívni a figyelmet. Ugyanakkor a kapcsolatai felszínesek, barátságokat nem alakít ki. Ez a kötődési zavar elsősorban olyan gyermekeknél jelentkezik, akiknek nincs lehetőségük tartós kapcsolatok kialakítására például válás, családi nehézségek, távolságtartó, a gyermekeiket mindig másokra bízó szülők miatt.
Sok anya érzi úgy, hogy valamit végzetesen elrontott a kötődés terén, amit nem lehet „visszacsinálni”. Ennek a hátterében általában az áll, hogy sok mindent hallani arról, mennyi minden fontos a kötődés kialakítása szempontjából. Szerencsére attól, hogy az egyik elem hiányzik, esetleg nem tudtuk megvalósítani, attól még a kötődés nem sérül. Például ha egy baba koraszülött, nem lehet rögtön születése után mellretenni, az első hetekben nem lehet az édesanyja karjában, nem lehet szoptatni, ettől később még kialakítható a biztonságos kötődés.
Amikor a gyermek viselkedését figyelve érezzük úgy, hogy talán sérült a kötődés, akkor is érdemes megnézni, pontosan milyen életkorban van a gyermek, és milyen helyzetben figyeltük meg a viselkedését. A kötődést vizsgáló, ún. Idegen Helyzet Tesztet Mary Ainsworth és kollégái 1 éves gyermekeken végezték el. A tesztben az anya és a baba bementek egy szobába, ahol jelen volt még egy ember. A gyerekek szabadon játszhattak a szobában, majd az anya kiment és pár perc múlva visszajött. Nem szabad azonban a saját gyermeked viselkedését a kísérletben szereplő gyermekekéhez hasonlítani, nem mindegy, ugyanis milyen életkorban, élethelyzetben viselkedik hasonlóan a gyermeked.
Az is előfordul, hogy egy kisgyerek nem szereti, ha puszilgatják, ölelgetik, hanem a saját útját szeretné járni, hamar önállóvá válik. Ez sem jelenti feltétlenül azt, hogy a szülők rontottak el valamit, ugyanis a kutatók is elismerik, hogy a gyermek születéskori temperamentuma és a kötődési mintázat között van kapcsolat, tehát pl.
Végül szólnunk kell arról is, hogy nem csak a gyerek kötődik hozzánk, mi is kötődünk a gyermekhez. - Néha imádod a kicsit, néha pedig sajnálod, hogy gyermeket vállaltál? Az befolyásolja leginkább a kötődés minőségét, te hogyan viszonyulsz a babához, hiszen az érzelmeidből, önbizalmadból vagy bizonytalanságodból, bizalmatlanságodból következik a viselkedésed is, ahogyan a babával bánsz, és ezt ő is érzi. Úgy érzed a gyerekkori élményeid, rossz családi mintáid miatt nem tudsz olyan szülő lenni, mint amilyen lenni szeretnél?
