Egy nő életének egyik legörömtelibb szakasza a gyermekáldás, de ezzel kapcsolatban számos olyan kérdés merül fel, amely befolyásolhatja a munkaviszonyát, vagy esetlegesen annak hiányát. A várandósság alatt érdemes tisztában lenni a legfontosabb jogokkal és kötelezettségekkel, amelyek érintik a munkaviszonyt. „Mikor és hogy mondjam el a munkáltatónak? Mi történik, ha ezért felmondanak nekem? Mikor állhatok újra munkába?” Joggal merülnek fel ezek a gondolatok a női munkavállalók fejében, mikor megtudják áldott állapotukat.
A munkajogi szabályozás figyelembe veszi az érzékeny munkavállalói csoportok, így a várandós nők sajátos igényeit. A várandósság alatti és utáni megváltozott fizikai és pszichés állapotot fokozott védelemmel kell felruházni a legtöbb jogrendszerben, köztük a magyarban is. A védelem elsődleges oka, hogy a munkaviszonyból származó kötelezettség időleges elvégzésének ellehetetlenülése ne okozza a munkavállaló számára munkájának elvesztését és az ehhez kapcsolódó félelem ne befolyásolja őket a gyermekvállalásban.
A várandósság és a munkaviszony
Mikor kell közölni a munkáltatóval a várandósságot?
Alapesetben a meghirdetett állásokra jelentkező személyeket az állásinterjú során nem lehet a várandósságra, családtervezésre vonatkozóan válaszadásra kötelezni, hiszen ez jogellenesnek minősülhet, kivéve, ha a magzat egészségének védelme érdekében a kérdések feltevése indokolt.
A munkaviszony tartama alatt a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) mind a munkáltató, mind a munkavállaló részéről kölcsönös tájékoztatási kötelezettséget ír elő. Ez a tájékoztatási kötelezettség elengedhetetlen egyes jogok gyakorlásához, illetve kötelezettségek teljesítéséhez, és a munkáltató, a munkavállaló, valamint a születendő gyermek érdekeit is szolgálja. Az információk áramlásával, közlésével lehet tilalmakat, kedvezményeket és az egészségügyi állapotnak megfelelő intézkedéseket érvényre juttatni. Például esetenként elképzelhető, hogy a munkavállaló nem dolgozhat tovább egy adott munkakörben, hiszen az Mt. alapján a munkavállalót csak olyan munkára lehet alkalmazni, amely egészségére hátrányos következményekkel nem jár.
Egészségi állapot változására tekintettel a munkafeltételeket és munkaidő-beosztást kötelező módosítani. A várandósság megállapításától a gyermek egyéves koráig, ha eredeti munkakörében e feltételek nem módosíthatóak, a munkavállalónak egészségi állapotának megfelelő munkakört kell felajánlani. Ha nincs ilyen munkakör, akkor a munkavállalót a munkavégzés alól fel kell menteni. A felmentés idejére a munkavállalót megilleti az alapbére, kivéve, ha a felajánlott munkakört alapos ok nélkül nem fogadja el.
A várandóssággal kapcsolatos tájékoztatás kapcsán tehát érvényesülnie kell mind az együttműködési kötelezettségnek, mind a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményének.
Felmondási védelmek babavárás alatt
A felmondási védelem azt jelenti, hogy a munkaviszony jogszerűen nem szüntethető meg felmondással. Emellett a kismama a szülési szabadságot követően azonos, vagy azonos értékű beosztásba térhet vissza úgy, hogy a munkaviszonyból származó jogosultságai nem sérülnek.
A munkáltató felmondással nem szüntetheti meg a munkaviszonyt többek között a várandósság, a szülési szabadság, vagy a gyermek gondozása céljából igénybe vett fizetési szabadság tartama alatt. Ennek ellenére lehetséges a várandósság alatti azonnali hatályú felmondás szigorú ismérvek teljesülése esetén, „rendes” felmondással azonban nem.
A határozott idejű munkaviszony tekintetében ugyanúgy irányadóak a várandósságra vonatkozó speciális munkajogi szabályok, mint a határozatlan idejű munkaviszonyban. A határozott idejű munkaviszony például automatikusan megszűnik a határozott idő lejártával, a munkáltató jogutód nélküli megszűnésével, illetve a munkavállaló halálával. Ezen megszűnési eseteket nem érinti a várandósság ténye, tehát ezekben az esetekben a munkaviszony jogszerűen megszűnik.
Ha a várandósság alatt felmondást közöl a munkáltató, a várandósság közlése esetén a munkáltató a felmondást visszavonhatja 15 napon belül. Amennyiben ez nem történik meg és a munkáltató megszünteti a munkaviszonyt, a munkavállaló harminc napon belül munkaügyi bírósághoz fordulhat, amely megállapíthatja, hogy a felmondás jogellenesnek minősül. A jogellenes megszüntetés esetén a munkáltató köteles a munkavállalónak okozott kárt megtéríteni.
A próbaidő esetén különös figyelemmel kell lenni arra a munkáltatónak, hogy egy esetleges felmondással ne sértse az egyenlő bánásmód követelményét, mivel a várandósság védett tulajdonságnak minősül. A terhesség nem lehet az elbocsátás oka. A munkáltatónak az Egyenlő Bánásmód Hatóság előtt kell tudnia igazolni kétség esetén, hogy a munkavállalót nem a gyermekvállalás miatt, hanem például nem megfelelő munkavégzés miatt bocsátotta el. Konkrét esetekben volt, hogy a munkáltató nagyon magas összegű kártérítést volt köteles fizetni, mivel nem tudta igazolni, hogy nem a várandós állapota miatt szüntette meg a próbaidő alatt a munkaviszonyt.
Utólagos védelem a várandós munkavállalót
Ha a munkavállaló a felmondási idő alatt esik teherbe, az Mt. alapján főszabály szerint nem részesül védelemben, mivel a felmondás a címzettel való közléssel válik hatályossá, tehát a felmondás közlése előbb valósul meg, mint a teherbe esés.
Elképzelhető azonban olyan eset, hogy a munkavállaló a felmondás közlésekor már várandós volt, azonban nem tudott a terhességről. A bírói gyakorlat alapján a munkavállaló ebben az esetben is hivatkozhat a felmondás jogellenességére, hiszen felmondási tilalom áll fenn az ő tekintetében. A szabályozás hátterében a várandósság védelme áll, hiszen nem elsődleges szempont, hogy ki mikor szerzett tudomást az állapotról, hanem, hogy fennáll és közölve lett, hiszen a várandós nők és a gyermekek védelme az elsődleges célja ennek a fordulatnak, hiába hátrányosabb helyzetbe kerül ezzel a munkáltató. Fontos e tekintetben az Alkotmánybíróság 17/2014. (V.30.) AB határozatában foglalt, utólagos normakontroll eljárás keretében hozott Mt. 65. § (5) bekezdés módosítása, amely során „a felmondás közlését megelőzően” fordulatot alaptörvény-ellenesnek mondták ki és megsemmisítették e szövegrészt az alapvető jogok biztosa indítványára.
A fentiek alapján tehát nem szüntethető meg jogszerűen az egyén munkaviszonya, ha a várandósság már folyamatban van, viszont a védelem független attól, hogy a munkáltató tudott-e a körülményről a közlésekor. A munkavállalónak joga van a várandósság utólagos bejelentésére, de feltétel, hogy tudja igazolni, hogy a felmondás közlésekor a terhesség már fennállt. Ilyenkor a munkáltatónak a már ismertetett eljárás áll rendelkezésére: 15 napja van a nyilatkozat visszavonására.
A felmondási tilalom hat hónapig áll fenn a kezelések megkezdésétől, ha a munkavállaló reprodukciós eljárásban vesz részt. Sikeresség esetén természetesen már a várandósság alapján fennálló védelem illeti meg a munkavállalót a terhesség kezdetétől.
Ellátás nélkül marad a várandós nő, ha megszűnik a jogviszonya?
A szülési vagy gyermekgondozási ellátás miatt fizetés nélküli szabadságon lévő kismamát fokozott védelem illeti meg. Ha a munkaviszony a már folyósítás alatt lévő ellátások közben szűnik meg, ezen ellátásokat nem tudja befolyásolni, viszont a jövőbeni ellátásokra vonatkozó jogosultságra hatással lehet.
A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (Eb. tv.) alapján csecsemőgondozási díj (CSED) csak akkor jár, ha az anya gyermeke születését megelőző két éven belül 365 napon át biztosított volt, és akinek a gyermeke a biztosítás tartama alatt, vagy a biztosítás megszűnését követő 42 napon belül születik, vagy a biztosítás megszűnését követően 42 napon túl baleseti táppénz folyósításának ideje alatt, vagy a folyósítás megszűnését követő 28 napon belül születik.
Gyermekgondozási díjra (GYED) jogosult az anya, ha a gyermek születését megelőző két éven belül 365 napon át biztosított volt, valamint az az anya, aki részére CSED került megállapításra és a biztosítási jogviszonya a CSED-re való jogosultságának időtartama alatt megszűnt, feltéve, hogy a CSED-re való jogosultsága a biztosítási jogviszonyának fennállása alatt keletkezett és a gyermek születését megelőző két éven belül 365 napon át biztosított volt, és a gyermeket saját háztartásában neveli.
Biztosítotti jogviszony esetén többek között a következő pénzbeli támogatások járnak: CSED, GYED és azok a támogatások, amelyekre a biztosítotti jogviszonnyal nem rendelkező várandós nők is jogosultak.
Mire számíthat a várandós nő, ha nem volt munkaviszonya?
Ha valaki szeretne gyermeket vállalni, de nem volt munkaviszonya és nem is számít például egyéni vállalkozónak, akkor ez egy olyan helyzetet generál, amely során az érintett személy kevesebb juttatásban részesülhet. Nyilvánvaló kijelentés az, hogy azok járnak a legjobban, akiknek van bejelentett munkahelye, ezáltal biztosítotti jogviszonyban áll és részesül ellátásokban.
Abban az esetben, ha a személynek nem volt a szülés előtti két évben legalább 365 nap munkaviszonya, amely után fizetve voltak a járulékok, akkor kizárólag az alanyi jogon járó állami támogatásokra lesz jogosultsága. Ezek az összegek elenyészőek ahhoz képest, amit egy folyamatos munkaviszony utáni várandósság esetén kapna a munkavállaló. Ilyenek például: családi pótlék, GYES, anyasági támogatás, babakötvény, gyermeknevelési támogatás.
Babavárás után - Szabadság, munkaidő és részmunkaidő
Az anya egybefüggő 24 hét szülési szabadságra jogosult, melyből két hetet köteles igénybe venni. Ennek kiadása során kötelező, hogy legfeljebb négy hét a szülés várható időpontja elé essen. Ezután kezdődik el a gyermek gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság, amely a gyermek hároméves koráig jár.
Az említett hat hónap fizetés nélküli szabadság és 24 hét szülési szabadság munkában töltött időnek minősül, melyeket a végkielégítésre való jogosultság szempontjából is figyelembe kell venni. A fizetés nélküli szabadsága munkavállaló által megjelölt időpontban, de leghamarabb a szabadság megszüntetésére irányuló jognyilatkozat közlésétől számított harmincadik napon szűnik meg.
A szülési szabadság és a fizetés nélküli szabadság letelte után a munkáltató köteles ajánlatot tenni a munkabér emelésére az azonos munkakörű munkavállalók részére időközben megvalósított átlagos éves béremelés mértékének alapulvételével, ilyen munkavállalók hiányában a munkáltatónál ténylegesen megvalósult átlagos éves béremelés mértéke az irányadó.
A szülés után a munkavállaló pótszabadságra lesz jogosult, illetve a munkába visszatérés során a munkáltató rendkívüli munkaidőre, készenlétre, illetve éjszakai munkavégzésre nem kötelezheti a kismamát gyermeke hároméves koráig.
A munkavállaló kérésére a munkáltató a gyermek négyéves koráig, három, több gyermek nevelése esetén a gyermek hatéves koráig köteles a munkaszerződést az általános teljes napi munkaidő felének megfelelő időtartamú részmunkaidőre módosítani.
Újra munkába állás során, a gyermek hároméves koráig korlátozottan van lehetőség a munkaviszony felmondással történő megszüntetésére:
- a munkavállaló képességével vagy a munkáltató működésével összefüggő okból akkor szüntethető meg, ha a munkáltatónál a munkavállaló munkahelyén nincs a munkavállaló által betöltött munkakörhöz szükséges képességnek, végzettségnek, gyakorlatnak megfelelő betöltetlen másik munkakör, vagy az anya az e munkakörben való foglalkoztatásra irányuló ajánlatot elutasítja;
- a munkavállaló magatartásával összefüggő okból kifolyólag történő megszüntetésére pedig még szigorúbb előírások vonatkoznak: csak olyan esetben szüntethető meg a munkaviszony, ha a munkavállaló a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal jelentős mértékben megszegi, vagy egyébként olyan magatartást tanúsít, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi.
A „terhes” és „várandós” kifejezések - miért nem hívják többé kismamának a várandós nőket?
A gyermeket váró asszony jelölésére a magyar nyelv legalább öt - lényegében azonos értékű, konnotációiban egymástól mégis eltérő - kifejezést alkalmaz. Ilyenek a „terhes”, „várandós”, „viselős”, „állapotos” vagy éppen „áldott állapotban lévő”.
A „terhes” szót használjuk a köznyelvben a leggyakrabban, és mint a statisztikák is mutatják, nem vagyunk vele megelégedve. A „terhes” kifejezést akkor használjuk, amikor az önmaga számára is idegen, megduzzadt testével nehezen lépegető asszonyt látjuk. A népies jellegű „viselős” szó lényegében ugyanezt jelenti. A teherre utal (lehet „édes” teher, de mindenképpen nehezíti a mozgást), amit a nőnek hónapokon át cipelnie, „viselnie” kell. Az „állapotos” jelző a „más”-állapotot ragadja meg: a gyermeket váró nő szokatlan, saját fizikai és lelki konstitúciójától eltérő állapotát.
A „várandós” kifejezés semlegesebb és pozitívabb töltetű. Ez a felfogás egyébként tetszik, és kedvesnek látjuk, hiszen valljuk be, vannak a várandósságnak olyan napjai, amikor már igenis terhesnek érezhetjük magunkat. Az elemzők által alkalmazott terminológia is sokat elárul: Áldott állapot? Terhesség? Várandósság? Jelen tanulmányban az utóbbit alkalmazzuk.
A fogantatáskor a női ivarsejtet a hímivarsejt megtermékenyíti. A megtermékenyített petesejt első osztódására a méhkürtben kerül sor, az anya szervezetében ekkor már megindulnak azok a hormonális változások, amelyek révén a korai terhességet ki lehet mutatni. A terhesség megállapítására a legbiztosabb módszer a nőgyógyászati vizsgálat. Ennek pozitív eredménye után szokás „terhességről”, illetve „terhes nőről” beszélni.
Az emberi terhesség az egyik legtöbbet tanulmányozott emberi állapot. A legtöbb terhesség során csak egy gyermek kihordására kerül sor, de lehetséges két vagy több magzat kihordása (ikerterhesség) is. A terhes nők gondozásával általában szülésznő (bába) vagy szülész-nőgyógyász szakorvos foglalkozik.
A terhesség szakaszai
A terhességet három trimeszterre szokták osztani. Az első trimeszter 1-12. hétig, a második 13-27. hétig és a harmadik 28-40. hétig tart.
Első trimeszter (1-12. hét)
Az első trimeszter az embrionális fejlődés szakasza: a megtermékenyített petesejtből fokozatosan hólyagos szerkezetű embrió, vagy hólyagcsíra lesz. A hólyagcsíra külső része, amelyből később a méhlepény lesz, ekkor kezdi el termelni a human chorionic gonadotropin (hcG) hormont, amely az anya petefészkét arra serkenti, hogy progeszteront termeljen. A progeszteron hatására a méh fala felkészül az embrió befogadására, majd a beágyazódott embrió körül a méh véredényei megduzzadnak és a hajszálerek megsokszorozódnak, így biztosítva az embriónak a szükséges tápanyagokat.
A beágyazódás a legtöbb nő számára észrevétlenül zajlik, de egyesek kismértékű vérzést, hasi görcsöket tapasztalhatnak. A beágyazódás után kezd kifejlődni a méhlepény (placenta), amely a magzat számára biztosítja a szükséges tápanyagokat az anya szervezetéből.
Ebben az időszakban tapasztalhatják a terhes nők a reggeli rosszullétet, amely kb. 70%-uknak okoz kisebb-nagyobb problémákat az első trimeszter során. Az embrionális szakasz a legsúlyosabb veszélyeket hordozza a fejlődő magzatra nézve. Ha az embriót külső ártalmak érik, súlyos fejlődési rendellenességek alakulhatnak ki. Azokat a méhen belüli ártalmakat, amelyek veleszületett fejlődési rendellenességeket okoznak, teratogéneknek nevezzük.
Második trimeszter (13-27. hét)
A 12. és 24. hét közötti időszakot nevezik második trimeszternek. A legtöbb terhes nő ekkor energikusnak érzi magát, megjelennek a terhesség külső látható jelei, illetve megindul a súlygyarapodás. A 20. hétre a méh eredeti méretének akár 20-szorosára is kitágul, hogy befogadja a fejlődő magzatot. Ebben az időszakban a magzat mozgása már az anya számára is észrevehető lesz, a legtöbb nőnél ez a 20. és 21. hét között kezdődik (esetleg a 19. héten, ha már volt terhes). A méhlepény ekkorra teljesen kifejlődött.
A terhességi gondozás során a védőnő havonta vérnyomásmérést, súlymérést és vizeletvizsgálatot végez. Ezenkívül a második trimeszterben történik a második genetikai ultrahangvizsgálat (18-20. hét között) és a cukorterhelés vizsgálat (24-26. hét között), amely a terhességi diabétesz kizárására szolgál.
Harmadik trimeszter (28-40. hét)
A terhesség utolsó három hónapjában kerül sor a legnagyobb mértékű súlygyarapodásra a terhes nők többségénél. A magzat súlya is rohamosan gyarapodik - akár 28 grammot naponta. A harmadik trimeszterben a magzat egyre többet és egyre erőteljesebben mozog, a magzat mozgása esetenként olyan erőteljes, hogy a külvilág is megfigyelheti, illetve az anyának kellemetlen is lehet. Néhány nőnél megfigyelhető, hogy a köldöke kifelé fordul a méh nyomása miatt.
A terhesség alatti súlygyarapodás, illetve az egyre növekvő magzat miatt ebben a szakaszban a nőknek számos panaszuk van, mint például hátfájás, állandó vizelési inger, gyomorégés stb. A terhesség előrehaladtával egyre nő a koraszülött magzatok túlélési esélye is.
A várandósság utolsó szakaszában megszaporodnak a vizsgálatok, védőnői látogatások. A 36. héttől hetente, a 40. hét után naponta-kétnaponta NST (non-stress test) vizsgálatot végeznek. Ekkor történik hüvelyváladék vizsgálat (GBS-szűrés) is a 36. hét környékén.
A Couvade-szindróma
Érdekes jelenség a Couvade-szindróma, amelyre az úgynevezett szimpátiaterhesség utal. Az állapotra utaló elnevezés a francia couver, azaz költeni, kotlani igéből származik, és azt a jelenséget értjük rajta, amikor egy, a várandóshoz közel álló személy, különösen az apa - de nagyon közeli hozzátartozó vagy akár azonos nemű partner - a terhességhez hasonló tüneteket produkál, akár fizikai, akár érzelmi értelemben.
A panaszok között testi és pszichés tünetek egyaránt megjelenhetnek: például testsúlygyarapodás, megnövekedett étvágy, bizonyos ételek utáni sóvárgás, reggeli rosszullétek, hangulatingadozás, szorongás, nyugtalanság, ingerlékenység, figyelem- és memóriazavar, álmatlanság, csökkent libidó, vizelési kényszer, rendszeres hányinger, alhasi vagy derékfájdalom, duzzadt mellek, fáradékonyság, de akár posztpartum, azaz szülés utáni depresszió is. A tünetetet jellemzően az első, illetve a harmadik trimeszterben erősödnek fel, és az esetek többségében a baba megszületéséig, vagy legkésőbb a gyermekágyi időszak végéig tartanak. Ha ezután sem szűnnek meg, mindenképpen érdemes szakemberhez fordulni.
A szindróma kialakulásának hátterében meghúzódó okok bonyolultak és összetettek, csakúgy, ahogy a tünetek is; a Couvade-szindróma kialakulására többféle, akár egymást kiegészítő magyarázat is létezik. A legáltalánosabb elmélet szerint a tüneteket az apa aggódása és felelősségérzete váltja ki, amelyet a társa és a születendő gyermeke iránt érez. A szociálpszichológiai felfogás ezzel szemben inkább arra fókuszál, hogy a férfiak jelentősen háttérbe szorulnak a nőkhöz képest, amikor szülővé válnak, különösen az első gyerek érkezésekor.
