Az ételt, vagy az egész evési helyzetet visszautasító gyerekek nem egyszerűen „csak” válogatósak, hanem szó szerint kifordulnak az evési helyzetből, erőteljesen sírnak vagy szorosan összezárják a szájukat, ha kínálni, etetni próbáljuk őket.
Természetesen átmenetileg bármelyik gyermeknél előfordulhat, hogy nem akar enni: egy fertőzés vagy fájó torok néhány napra bárkinél okozhat ilyet. Ezek a helyzetek azonban az egészség helyreálltával hamar rendeződnek.
Amikor ilyen külső körülmény nem látszik, és huzamosabb ideje fennáll már az etetési nehézség vagy képtelenség, a szülő számára nagyon hamar igen aggasztóvá válik a helyzet - minél kisebb a csecsemő, annál erőteljesebb a nem evést kísérő halálfélelem, amihez társul az elutasítottság mély megbántottsága: szeretetének minden igyekezete is kevés ahhoz, hogy gyermeke fogadni tudja az éltető táplálékot.
A szülők gyakori képzete, hogy babájuk vagy gyermekük egyáltalán nem érez éhséget, vagy képtelen nyelni, esetleg túl gyenge ahhoz, hogy fogadja a táplálékot, vagy szopni tudjon. Az ilyen erős félelmekkel és dühvel teli etetési-étkezési helyzetek hamar a család szinte teljes idejét és erejét felőrlik.
A jó hír az, hogy nagyon kevés, igen ritka betegség esetén merül csak fel annak a valós lehetősége, hogy a gyermek idegrendszere nem érzékeli az éhség állapotát. Nyelési nehézségek is csak más kísérő tünetekkel együtt, speciális esetekben jelentkeznek.
Amennyiben az anyai oldalon jelentkező félelmek, szorongások felszínre kerülhetnek, kimondhatókká válnak és enyhülnek, az étel visszautasítása is oldódni tud.
A cél az, hogy mindkét fél (anya és gyermeke) oldalán a bizalom erősödni tudjon, hiszen az elutasítás és a félelem ezt zavarja össze.
Nagyon fontos megjegyezni, hogy a kiéheztetés soha nem vezet célra a nem (jól) evő gyerekeknél. Sőt, épp az ellenkező irányba hat, csak még jobban konzerválja a helyzetet.
A szoptatás idején jelentkező elutasítás
A szoptatás idején jelentkező elutasítás jellegzetes formája, amikor a baba a melltől elfordul, vagy kihomorít, erőteljesen sír, vagy ellenkezőleg, ki sem nyitja száját. Három hónapos kor után már erőteljesebb a kezekkel való hárítás is, megszűnik a gügyögés.
Ennél kisebb korban is megjelenhet az elutasítás egy igen ijesztő módja, ami nagyon gyakran az egészségügy útvesztőibe vezeti a szülőket, amikor a baba szopik, de az elfogyasztott mennyiséget visszahányja.
Van-e forszírozott mellre helyezés, vagy onnan leválasztás?
Egy újszülött számára a magzati lét legtermészetesebb folytatása, amikor édesanyja mellén, onnan az anyatejet kedve szerint szopva tapasztalatokat szerezhet a kinti világról.
Amennyiben az anyaméh biztonsága és spontanitása helyett erőszakos gesztusokkal találkozik, ez a bizalmi tér hamar összezavarodik, és elkerülendő az őt érő bántásokat, a szopás helyzetét visszautasítja.
E folyamat visszafordításához fontos, hogy az édesanya fel- és elismerje a korábbi káros erőszakos megnyilvánulásokat, és biztatóan, de türelemmel forduljon a babája felé.
Sokat tud segíteni, ha a kialakított szokások (milyen pózban, testhelyzetben hol szoptat az anya) helyett újakat próbálnak ki.
Érdemes rákérdezni, hogy az édesanyát hogy táplálta saját anyja, ha tudta szoptatni, meddig tartott ez az időszak.
A családi legendák hiedelmek és „jó tanácsok” nagyon erős hatásúak tudnak lenni, ameddig nem tudunk velük szembenézni.
Honnan ismerős a visszautasítást kísérő érzés?
Amennyiben a babája érzékeli, hogy ön kényelmetlenül, görcsösen érzi magát a szoptatás helyzetében - önmaga is az édesanya testéből tájékozódva, kerülni fogja a helyzetet, hogy édesanyja feszültségét ne kelljen átélnie.
Igyekezzen kényelmesen előkészülni a szoptatáshoz, odakészíthet magának is enni- innivalót.
Megpróbálhatják ahhoz hozzákötni az etetést - akár a közös esti fürdőzés közben.
Vannak édesanyák, akik a mellből nehezen szopó babájukhoz segítséget találnak a bimbóvédő, vagy ha az nem, a cumisüveg használatában.
Alapvetően nem szoktuk tanácsolni ezeket, mert megzavarhatják a jól szopó babákat, de nem evő babánál - amennyiben megoldást jelentenek -, érdemes átmenetileg kipróbálni őket.
Átsegíthetik az édesanyát a félelmein, illetve épp annyi távolságot tarthatnak így, ahol még biztonságban megélhetik bensőséges kapcsolatukat a babájukkal.
Nagyon értékes, amikor egy nehezített előtörténetet követően az édesanya rendszeres fejéssel fenn tudja tartani az anyatejes vagy legalább a vegyes táplálást cumisüveg segítségével.
A hozzátáplálás kihívásai
A tápszeres etetéshez képest kisebb, a szoptatáshoz képest nagy váltás a hozzátáplálás abból a szempontból, hogy innentől kezdve: a) az elfogyasztott étel mennyisége látható; b) az édesanyának aktívan el kell készítenie az ennivalót; c) az etetés feladata megosztható másokkal is.
Egy jól és szívesen szopó babánál teljesen természetes, ha eleinte ódzkodik az újonnan kínált ételektől.
Eleinte nyugodtan tarthatunk egy-két nap szünetet, mielőtt újra próbálkoznánk a kóstoltatással.
Legyünk türelmesek, kitartóak.
Biztos megtaláljuk az összhangot, és azt az ételt, ami babánk szája íze szerint való.
Az első egy-két hónapban még nem szükséges jelentős mennyiségeket fogyasztani az újfajta ételekből.
Figyeljük a babánk jelzését: mikor érdeklődő és éhes ahhoz eléggé, hogy kóstolgasson, és mikor jelzi, hogy elég volt.
Eleinte ez lehet egy-egy kanálnyi mennyiség.
A hozzátáplálás korai időszakában jelentkező visszautasítás egyik lehetséges oka, ha túl sokat, vagy hirtelen túl sokfélét adunk gyermekünknek.
Egy 6-7 hónapos baba nem igényli a változatosságot, sőt a legtöbbször nagyobb biztonságban érzik magukat az állandóságban.
A második félévben jelentkezik az a fajta étel visszautasítás is, amikor gyermekünk nem vehet részt a maga képességei és temperamentuma szerint az étkezési helyzetekben.
Amikor a csecsemő érdeklődve fordul szülei ételei felé, de rendszeresen elutasítják kérését, hogy azt megkóstolhassa, fontos felismerni, hogy épp a nem kívánatos mintát mutatják a felnőttek.
A csecsemők már ebben a korai időszakban is pontosan észlelik, ha ők mindig másfajta ételt kapnak.
Hiába az még egészségesebb, még tisztább, bio eredetű, a gyermek számára a kirekesztettség érzetét kelti - ő nem része a családnak.
Az érdeklődő baba számára adjunk lehetőséget, hogy a felnőttek ételeit megkóstolhassa, kézbe vehesse, megismerhesse.
Igyekezzünk a baba korához igazodóan megadni neki a választás lehetőségét.
Ez nem azt jelenti, hogy minden alkalommal legalább ötféle étellel kínáljuk, hanem legyen lehetősége legalább arról dönteni: mikor és mennyit szeretne kóstolni.
Érdemes megtalálni azt a pózt, ahogy a legjobban élvezi az evési helyzetet: már az egész kicsi hathónaposak is szeretik, ha a szüleikkel egy magasságban, őket figyelve vehet részt a családi étkezéseken.
Ha ölben ülve etetünk, máshogy tudjuk érzékelni a jelzéseket, mintha szemben ülnénk egymással (etetőszékbe csak stabilan ülni tudó csecsemőt ültessünk!).
Ez a kor a gyakori foltok és mosások ideje, de nagyon fontos, hogy a gyermekünk szabadon ismerkedhessen az összes érzékszervével: tapinthassa, szagolhassa, ízlelhesse az ételeket.
Ha túlzottan törekszünk a rendes, tiszta evésre, és akár ölben lefogjuk gyermekünk kezét, hogy ne kalimpáljon bele a tálba, könnyen elveszítheti érdeklődését és bizalmát.
Komolyabb visszautasítások és pszichés okok
E legutóbbi kérdés átvezet a komolyabb visszautasítások területére.
Ekkor azt tapasztaljuk, hogy gyermekünk minden pépes ételt visszautasít: étkezési helyzetben sír vagy a száját zárva tartja, esetleg egy-egy falatot akár órákig a szájában tart, de nem nyeli le.
Milyen lehetősége van a babának, hogy az étellel kapcsolatba kerüljön?
Ahogy a szoptatás időszakában az anya testhelyzetéből, ebben az időszakban az anyai érzetekből, finom rezdülésekből, grimaszokból tanulja a világot a csecsemő.
Amennyiben az anya számára kellemetlen, vagy kifejezetten undort keltő bizonyos étel, szag vagy állag, gyermeke nagy valószínűséggel vissza fogja utasítani azt.
Érdemes megfigyelnünk, milyen állagú ételt adunk szívesen a gyermekünk kezébe: csak a száraz, roppanós dolgokat (pl. köles golyó, keksz), vagy bátran szétnyomhat egy darab banánt, vagy lenyalhatja akár a kezéről a felmarkolt zöldségpürét?
Vannak babák, akik a homogén állagú, pürés ételekkel jól elboldogulnak, de úgy tűnik, rágni nem hajlandóak, illetve azok, akik mindenféle étel érintésétől is ódzkodnak.
Át kellett-e élnie a gyermeknek erőszakos etetést?
Hogyan tudjuk fogadni azt, amikor nem kér valamit - az elutasítottság, az életféltés honnan ismerős érzések?
Mekkorára nőtt a harag bennünk?
Mint azt már többször írtuk, nincs helye az erőszaknak az etetés időszakában (sem).
Sem a tömés, sem az étel megvonása, sem a kiéheztetés nem hoz megoldást az evési problémákra.
A gyerekek nagyon együttműködőek a szüleikkel: amíg az evési helyzet, kellemetlen érzéseket vagy emlékeket ébreszt, vagy félelmet gerjeszt a szülőben, inkább - saját éhségük ellenére - hárítják ezeket a helyzeteket.
Az első életévet túlhaladva a szülőkben egyre erősebb a megbizonyosodás, hogy minden nehézségük ellenére gyermekük él, - ha lassan is -, de növekszik, fejlődik.
Azáltal, hogy az étel visszautasítását kísérő életféltés enyhülni tud, nagy az esély, hogy a gyermek is könnyebben tud mozdulni a nyitás irányába.
Az evés fejlődésének folyamatában is fontos, hogy kövessük gyermekünk önállósodási törekvéseit.
Bátorítsuk a kezdeti próbálkozásokra, de maradjunk vele, ha elfáradna és szüksége lenne ránk.
Sem az erőltetés, sem a kiéheztetés nem hoz megoldást a valódi problémára.
Sok szülő találkozik azzal a helyzettel, hogy a csecsemő nem akarja elfogadni a tápszert.
Az éhes csecsemő általában nyitottabb az új ízekre is, és könnyebben elfogadja a tápszert.
Ha azonban kiköpi vagy elfordítja a fejét, nem érdemes azonnal újra próbálkozni.
A tápszer elfogadásában sokat számít a megfelelő hőfok.
Egyes babák a melegebb italt kedvelik, mások a kissé hűvösebbet.
Gyakori, hogy a szülők tápszerelutasításnak gondolják, amikor a baba hátrafeszíti magát és elfordítja a fejét.
Valójában sokszor reflux áll a háttérben: a nyelőcsőben jelentkező fájdalom miatt reagál így a csecsemő.
Ha a baba nem tolerálja a tápszert, jelentkezhetnek bőrtünetek vagy a székletben vér.
Ez gyakran tejfehérje-allergiára utal, amelynek kezelése mindig orvosi feladat.
A pelenkában megjelenő vér nem minden esetben utal allergiára.
Gyakran okozza a kemény széklet, amely berepeszti a végbélnyílás környékét, vagy a gyakori székletürítés miatti bőrirritáció, ilyenkor a vérzés nem a belekből fakad.
Esettanulmány: Bence története
Gyermekdietetikai rendelésem keretein belül rengeteg esettel találkozom.
Vannak nagyon gyakori hibaforrások, félreértett tanácsok, ezért választottam most az alábbi esetet bemutatásra.
Bence 8,5 hónapos korában érkezett hozzám az online rendelés keretein belül.
Anyukája, Ági mesélt róla, akinek a várandóssága alatt szemproblémái voltak.
Bence császárral született a 39. héten, normál paraméterekkel, utána problémamentes adaptációs időszakkal, de szoptatási nehézséggel.
Bence táplálása kalandos volt, 2 hónapos koráig anyatejes baba volt kisebb tápszeres pótlással (a szoptatása többszöri próbálkozásra sem sikerült, cumisüvegből kapta az anyatejet), majd kizárólagos anyatejes táplálással a tápszert elhagyva, majd 7 hónapos korától ismét kizárólagos tápszeres táplálással.
A hozzátáplálást 5,5 hónapos korában kezdték.
A főbb allergének közül a hal, tenger gyümölcsei, szója és földimogyoró nincs még bevezetve.
Minden kis betegemtől kérek táplálási naplót, hogy lássam a tápanyag- és kalóriabevitelt.
Édesanya arról panaszkodik, hogy Bence ugyan mindent megkóstol, de maximum 7-8 kanállal fogad el.
Ebben az időszakban, amikor elkezdett Bence kevesebbet elfogadni az anyatejes táplálás ért véget.
A tanácsadáskor, 8 hónapos kora előtt Bence 9200 g volt, ezért a napi kalóriaigénye (24h) kb. 750-830 kcal lett volna.
A tápszerrel napi 6x kínálják.
Miután Bence anamnézisét, naplóját és táplálását jól átnéztem, feltettem anyának a kérdéseimet.
Szó esett a különféle szakemberek véleményéről -akiknél eddig jártak, az evési pózról, Bence mozgásfejlődéséről, a darabos ételekről.
A kíváncsiságára építettünk, amelyhez fontos, hogy mindent jól lásson, tudjon fogni, kényelmesen üljön és jól tartsa a szék, ezért első körben az evési pozíciót állítottuk be egy Hauck Alpha székkel.
Megbeszéltük, hogy ebben hogyan üljön, mire figyeljen a hipotonia kapcsán, és hogy hozzuk be a darabos ételeket, a családi menüt, együtt egyenek vele, ne etessék feltétlen.
Jöttek a finger foodok, a puha falatok, naponta 3-4x kínálva, mindig 3-4- félét (pl.
A falatok finom falatok lettek, nem például párolt natúr burgonya, ami a legtöbb babának ekkor már unalmas, hanem sült, grillezett finomságok, pirított dolgok, kencék, friss zöldségek és gyümik, gabonafélék, pékáruk (nem péksütivel egyenlő), ricotta, tojásos finomságok, husik (vagdalt/fasírt), halak.
Fűszerek, ízek, formák, színek, a biztonságos kereteken belül is rengeteg a lehetőség.
Anya elrugaszkodott a megszokott, unalmas párolástól.
Sokkal jobb például a sárgarépa, ha nem pároljuk, hanem a sütőben sütjük, és belemártjuk a zöldfűszeres joghurtba.
Főleg, ha a baba megfigyelheti azt is, hogy ezt anya hogyan eszi, és érzi, ez tényleg jó.
A tápszert kivettük az étkezések körüli időszakból, ÉS fokozatosan csökkentettük a bevitelét.
Nem az egyszeri adagokat, hanem a kínálások számát.
Ennek ugye eddig majdnem dupláját kapta eddig, ezért nem volt éhes, és túl sok kalóriát kapott a teste.
A tápszeres kínálásokat az alvásidőpontokhoz szorítottuk (elalvás/felkelés), hiszen a babának a cumisüveg nem csak táplálékforrás, hanem picit összebújás, megnyugvásfunkcióval is bír.
Azt szeretnénk idővel, hogy Bence önállóan -ne egyedül- egyen.
Ha éhes, a gofri jusson eszébe, ne a cumisüveg.
A rágással minden oké volt nála, nem kellett ebbe beavatkozni sem eszközzel, sem technikákkal, hogy hatékonyabb legyen.
„Minden, gyakorlatilag minden bevált amit javasoltál!
A konzultáció után vettünk új etetőszéket (Hauckot), és az EZPZ tányért és szívószálas poharat, valamint elkezdtem főzni, így minden nap azt kóstolja Bence amit én csinálok, tudom mi van benne, és mi is azt esszük, közösen vele.
Az első egy hét egyfajta bevezetés volt, próbálkozott enni, de az rögtön látszott hogy lelkes és akarja a dolgot.
Az első pár napban iszonyúan elfáradt minden evésnél (naponta háromszor kínáljuk darabos étellel), látszott hogy nagyon koncentrál.
A tányér nagyon szuper, ebből sokkal könnyebben kiveszi az ételt.
A szívószálas pohárhoz kb egy nap kellett hogy megtanulja, és mostmár imádja, ő fogja és addig iszik míg van a pohárban.
Az evésben az áttörést az áfonya hozta meg, azon sokat gyakorolt a kis kezeivel, és kb a második héttől kezdve már ki merem jelenteni hogy mennyiségeket kezdett enni mindenből, lelkesen lát neki és élvezi az evést.
Minden baba esete egyedi, ezért ha a babád nem eszik, kérd ki szakember véleményét.
Át kell nézni az anamnézist, a baba technikáját, minden apró részletet.
Nem lehet legyinteni, hogy „majd enni fog”, rengeteg esetben nem az a probléma, hogy nem eszik a kicsi mennyiségeket, hanem az, hogy nem ideálisak a feltételek.
nem jó evési pozíció (próbálj meg te hátradőlve, szíjakkal, lábtámasz nélkül enni, megemelve a fejed).
Nem biztonságos és nem kényelmes.
nem jó ételek (sokáig csak püré, amit megun a gyerkőc és nem érdekes annyira, nem finom annyira.
íztelen ételek (a baba nem krónikus beteg akinek párolt, natúr burgonyán és almán kellene felnőnie.
Az étel nem csak -főleg nem ekkor még- kalóriaforrás, hanem tapasztalatszerzés.
meg kell említenem a sok rossz tanácsot, főleg ha szakembertől jön, az anya túlaggódik, megfélemlítik, és ekkor kezdődik a méricskélés, a stressz, aminek nincs helye a fesztelen evésnél.
A felnőttek sem tudják normál esetben, hogy hány gramm rántott húst esznek, a babáknak sem kell.
Egyedül arra figyeljünk, hogy vegyesen tápláljuk, változatosan, finoman, és általában havi 1x elég mérni a súlyt, hosszt.
Nézzük a pelust is persze, de hagyjuk békén enni, felfedezni.
Ha 6 hós körül kezdtük a hozzátáplálást, 3-4 heti +1 kínálással számoljunk, a gyerek igénye és jelzései szerint.
Lehet hogy ez néha 1 szem eper.
A percentilgörbe megadja, ha gond van, szakember segít kiértékelni (és mérni).
Ha a baba nem TUD enni, akkor is a szakember segít, ez sem múlik el segítség és változtatás nélkül (pl.
A hozzátáplálás nem csak a tápanyagbevitelről szól, ez látszik ebből a példából is.
Ugyanúgy a tapicskolás, majszolás, érintés, tapasztalás, élményszerzés, ismeretek megszerzése („mi az a reggeli?” / „mi illik a pizzára?” / „mi az a nagyi piskótája?” stb).
a cél.
Ekkor nagyon nyitott rá a legtöbb baba.
Én azt gondolom, ez az elsőszámú cél!
A mi dolgunk csak biztosítani ezeket (bevásárolni, kínálni, példát mutatni, mesélni), és biztonságossá tenni, de nem félni.
Ne parázzuk túl, és figyeljünk a tápszerbevitelre is! 🙂
Ha gond van, ha valami nem megy, és szeretnél hozzám jönni, ITT várlak szeretettel (online is).
Az említett eszközöket pedig teljes szívvel ajánlom minden életkorban, ITT tudod őket megnézni.
A pszichés okok mélyebb megértése
Figyelem! Ha a hozzátáplálás elakad, a baba nem kezd el enni, öklendezik vagy nagyon válogat, annak pszichés háttere is lehet - különösen akkor, ha nincs orvosi oka (pl. reflux, allergia, izomfeszülés).
Éppen ezért nem szabad „izomból”, erőltetve vagy trükközéssel rávenni a babát az evésre, mert az további problémákat okozhat.
De mik lehetnek ezek az okok és hogyan csináld?
Hiába készítesz bármilyen finomságot, a babád válogat, öklendezik vagy el sem fogadja…
Korábban megevett sok mindent most meg semmit se fogad el: Mi állhat a háttérben?
Elsőként egészségügyi okokra gondolsz és valóban ezek is lehetnek a háttérben pl.
De gyakran pszichés problémák is vannak a háttérben.
Ezek néha maguktól alakulnak ki, máskor az egészségügyi problémák miatt jönnek létre.
Például, ha a babának korábban torokfájása volt, ami miatt nehezen nyelt megmaradhat benne a fájdalom rossz élménye és ösztönösen elkerülheti a nyelést akkor is, amikor már nem fáj a torka.
- Félelem az újtól, ismeretlentől: A babák idegrendszere nagyon különböző. Van, aki nyitott, más túlérzékeny az új ízekre, állagokra, illatokra.
- Túl gyors tempó, túl sok inger: Ha hirtelen többféle étellel próbálkozol vagy sűrűn kínálod az evést, az túl sok lehet neki.
- Kontroll iránti vágy: 6-12 hónapos kor körül megjelenik a kontroll igénye.
- Feszültség az etetés körül: Ha te feszültté, türelmetlenné vagy aggódóvá válsz az evés közben, azt a baba azonnal megérzi.
- Hiányzik a testközelség, intimitás: A szoptatás után az étkezés is egyfajta kapcsolódás.
Hogyan lehet segíteni ilyenkor a babának?
Az első lépés mindenképpen, hogy lazulj el egy kicsit.
A második az, hogy hagyj neki időt, míg feldolgozza a rossz élményeket.
A trükközéstől (pl.
A harmadik, hogy járjatok utána a testi okoknak, gyakran azt hiszik, csak válogatós a baba, de közben reflux is lehet a háttérben, vagy ha pl.
- Ne erőltesd, ne kérd, hogy „csak egy falatot” és ne hasonlítsd más babákhoz!
- Sokat segít, ha engeded, hogy játszhasson az étellel, tapogassa, nyomkodja, beletúrjon.
- Az is segít, ha lát titeket mint példát.
Egyél vele együtt, mutasd meg, hogy te is élvezettel eszel, és nyugodtan beszélj közben arról, hogy „Mmm, ez finom!”, „Nézd, ezt megkóstolom, kíváncsi vagyok, milyen íze van”.
Felkelti a kíváncsiságot az is, ha már az előkészületekbe is bevonod, együtt készítitek az ételt, megmutatod, elmeséled, mit csinálsz éppen.
- Jó, ha az etetés közös élmény, nem csak „feladat”.
- Ha még nem áll készen, visszaléphetsz akár pár hétre is.
Nem történik semmi baj.
- Tegyél elé 2-3 különböző falatot, amiből választhat.
A jó evéshez szükséges a jó testhelyzet is.
- Ne legyen nagyon hátradöntve a baba vagy félig fekvő helyzetben, hanem vagy egyenes háttal, 90 fokos szögben üljön vagy maximum 110 fokig döntve.
- A lábai legyenek alátámasztva! Nagyon sok etetőszékben a lábak lógnak - ez instabil érzést kelt a babának. Fontos, hogy a talpa meg tudjon támaszkodni valamin (pl.
Ha öledben eteted, üljetek egyenes háttal, stabilan!
A legfontosabb: bízz benne és magadban is!
Ez egy átmeneti időszak.
A baba nem fog örökre elutasítani minden ételt, de a mostani tapasztalatok meghatározzák a későbbi evéshez való viszonyát.
Zárt kapuk a szülővé váláshoz, amikor nem jön a baba. Okok és megoldások
A túlevés és az étel elutasítása
Szülőként nagyon frusztráló tud lenni, amikor a baba nem érdeklődik az étel iránt, vagy egyszerűen visszautasítja azt.
Különösen nehéz ez akkor, ha korábban szépen evett, majd hirtelen - például 10 vagy 12 hónapos kor körül - ez megváltozik.
Rengeteg időt és energiát fektetsz abba, hogy egészséges, házi készítésű ételeket kínálj neki, aztán csak azt látod, hogy vagy a földön landol, vagy a tányérban végzi minden falat - ez igazán elkeserítő lehet.
A csecsemők és kisgyermekek gyomorkapacitása jóval kisebb, mint a felnőtteké, ezért az elfogyasztható ételek és folyadékok mennyisége is korlátozottabb.
Ha a gyermek túl sok folyadékot iszik vagy gyakran nassol, kevésbé lesz éhes a főétkezéseknél.
Túl sok anyatej vagy tápszer:Egy 9 hónapos baba esetében az ajánlott napi mennyiség kb. 500-600 ml anyatej vagy tápszer.
Folyamatos nassolás egész nap:Ha a baba napközben gyakran kap falatokat (nasit), nem lesz elég éhes a főétkezéseknél.
Sok szülő nem mer tovább haladni a darabosabb állagok felé, vagy nem kínál a babának falatkákat, mert fél az öklendezéstől vagy - még rosszabb - a fulladástól.
Próbáljunk meg nem túlságosan óvatosak lenni, és ne féljünk a darabosabb, rágást igénylő falatoktól.
Vannak babák, akik egyszerűen nem szeretik, ha kanállal kínálják őket.
Lehet, hogy maga a kanál nem megfelelő, például túl kemény vagy túl széles számukra.
Próbálj meg keskenyebb, kissé puha anyagból készült kanalat használni.
Sok baba sokkal jobban boldogul falatkákkal, ha maga ehet.
Fontos, hogy ne etesd meg a babádat minden alkalommal, amikor sír.
A babának időre van szüksége ahhoz, hogy kialakuljon benne az éhségérzet, ezért nem szabad minden sírás alkalmával azonnal ételt adni.
Engedd meg, hogy a baba a saját étvágyának megfelelően egyen - nem kell minden alkalommal meginni a cumisüveg teljes tartalmát, elfogyasztani az összes pürét vagy falatkát amit elé teszel.
A fogzás sokféle kellemetlenséget okozhat a babának, ezért teljesen természetes, ha ilyenkor csökken az étvágya.
De ne csüggedj!
Előfordulhat, hogy a gyermek étvágytalansága egyszerűen csak annak a jele, hogy túl fáradt az evéshez.
Figyelj arra, hogy az étkezések ne menjenek a napirend rovására: ne áldozd fel az alvásidőt csak azért, hogy evésre kerüljön sor.
Ha épp egy „rosszabb” nap van - kimaradt a délutáni alvás, nyűgös a baba - ilyenkor kínálj valami olyat, amit biztosan szeret.
Ha a babád nincs jól, az evés valószínűleg az utolsó dolog, amihez kedve van.
Inkább kínálj kisebb adagokban olyasmit, amit szívesen szokott enni - például kedvenc püréjét vagy finger food falatokat.
Írj listát arról, mit evett egész nap - sokszor meglepően több (vagy éppen kevesebb) a mennyiség, mint gondolnád.
Ez segít átlátni a szokásait is.
Folyamatos kihívások és szakértői segítség
Van egy nyolchónapos kislányom.
Még szopizik, sőt másképpen nem fogyaszt folyadékot.
Próbáltunk már rengeteg féle gyümölcslevet, teát, de nem fogadja el.
Félek, hogy nem elég neki a tejem, és aggaszt hogy mást nem iszik.
Egy nap egyszer eszik üveges bébiételt, azon kívül csak szopizik.
Mit tehetnénk, hogy elfogadja az innivalót cumisüvegből?
A kóstolgatást nálunk hagyományosan gyümölcsökkel kezdik, leginkább almával, őszibarackkal, banánnal.
Természetesen az aktuális évszak is befolyásolja az elsőnek választott gyümölcsöket, zöldségeket.
Az új ételeket mindig szoptatás után kínáljuk.
Első néhány alkalommal csak a lereszelt gyümölcs levét adjuk a babának, abból is csak egy-két teáskanálnyi mennyiséget (akkor is, ha a csecsemő láthatóan örömmel fogadja az új ízt).
8 hónapos anyatejes babát már nem cumisüvegre, hanem lehetőleg csőrös pohárra próbálnék szoktatni.
Ebből sima vízzel kínálgassa, szilárd étkezés után ill. étkezések között.
Ha nem kér inni egyáltalán, az azt jelenti, hogy a szopásokkal még elegendő folyadékot kap, gondolom ehhez az éjszakai szopik is hozzájárulnak.
Ebben az életkorban már nem tápszer adásával szoktathatja le kislányát az éjszakai evésről, hanem a szilárd étkezések számának és mennyiségének növelésével!
Délelőtt gyümölcsöt kínáljon neki gabonával, délután főzeléket hússal, estére tejpépet kapjon!
Mindezek mellett napi 2-3 alkalommal szopizzon még.
Ha sikerül az étkezéseket felépíteni, szép lassan, több hét alatt, akkor kezdheti abbahagyni az éjszakai szoptatást, úgy, hogy ébredéskor csak vízzel kínálja meg.
Tápszer adása véleményem szerint nem megoldás, hozzátáplálni kell kislányát, nem tápszerezni!
Az ön valósága is az, hogy a gondosan elkészített pép mindenhol máshol köt ki, csak nem a gyermeke pocakjában?
A pépek és az új ételek elutasítása nagyon elterjedt probléma, amelyen a szülők nagy többsége keresztülmegy.
Ha a gyermek nem hajlandó bármi újat megkóstolni, az gyakran frusztrációt okoz a szülőknek a gyermeke jóllakottságával és egészségével kapcsolatban.
A gyerekek leggyakrabban 6 hónapos kor körül kezdik elutasítani a pépeket vagy az új ételeket, és ez az időszak néha egészen két- vagy hároméves korig is eltarthat.
Ebben a korcsoportban a gyerekek akár 40%-a átél élelmiszer‑neofóbiát, vagyis az új ételektől való félelmet.
Fontos megemlíteni, hogy az ételek és pépek elutasítása nem feltétlenül jelent egészségügyi vagy pszichés problémát; olykor csupán egy fejlődési szakaszról van szó, amely idővel magától elmúlik.
Minden gyermek a saját tempójában fejlődik, és szülőként sokat tehetnek azért, hogy ez a szakasz könnyebben teljen.
A csecsemők veleszületetten a lágy, édes ízeket részesítik előnyben - első táplálékuk, az anyatej, édes és finom.
A hozzátáplálás bevezetésével a gyermek egy egészen új ízekkel, illatokkal és állagokkal teli világba lép, ami félelmet és elutasítást válthat ki.
Ezt élelmiszer‑neofóbiának nevezik, és a potenciálisan veszélyes dolgok elfogyasztása elleni természetes védelem.
A pép elutasításának élettani okai közé tartozhat a fogzás fájós ínnyel, fáradtság, reflux vagy hányinger.
Egyes gyerekek érzékenyebbek lehetnek, és az új állagokra vagy erőteljes ízekre elutasítással reagálhatnak.
Mindenképpen konzultáljanak a gyermekorvossal, hogy nincs‑e komolyabb egészségügyi ok a táplálék elutasítása mögött.
A pszichológiai tényezők közé tartozik elsősorban a gyermek autonómiaigénye.
Az 1-3 éves időszakban a gyermek fokozott kontrolligényt él meg a saját világa felett; az étel elutasításával az akaratát és önállóságát fejezi ki.
Emellett a megszokás ereje is szerepet játszik: a gyermek gyakran utasítja el az újdonságokat, mert a megszokott környezetben érzi magát biztonságban.
Az egyik leggyakoribb hiba az új ételek túl gyors ütemű bevezetése.
A gyermeknek időre van szüksége ahhoz, hogy megtanuljon elfogadni egy új ételt.
Sokszor 10-15 ismételt kínálásra van szükség, mire megszokja.
Sokan a megevett mennyiségre helyezik a hangsúlyt, ami végső soron stresszt kelt mind a gyermekben, mind a szülőben.
További hiba a kedvezőtlen körülmények megteremtése, mint például a tévénézés etetés közben, azért, hogy a gyermek „jobban egyen”.
Ez a stratégia rövid távon hozhat némi megkönnyebbülést, de hosszú távon egészségtelen szokásokat és a figyelemeltereléstől való függést alakít ki.
Nagy probléma a túlzott összpontosítás arra, mit eszik a gyermek.
A gyermek érzékeny a szülői érzelmekre, és minél inkább érzelmileg túlfűtött a helyzet, annál inkább elutasítja az ételt.
Általános ajánlás, hogy a hozzátáplálást a baba körülbelül 6 hónapos korától érdemes, fokozatosan megkezdeni.
Kezdjenek egyfajta zöldséggel, és csak ezt követően térjenek át más alapanyagokra.
Az általános ajánlások szerint a pépeket hozzáadott cukor és só nélkül érdemes készíteni, és lehetőleg párolva, hogy megőrizzék a fontos vitaminokat és ásványi anyagokat.
Kerüljék az erőltetést; inkább kínálják többször ugyanazt az ételt.
A siker kulcsa a türelem és az adott étel ismételt kínálása.
Tartsák be azokat a rendszeres időpontokat, amikor ételt kínálnak a gyermeknek.
