A szoptatás az egyik legbensőségesebb kapcsolat, amely kialakulhat anya és gyermeke között. Az anyatej a lehető legtökéletesebb táplálék egy csecsemő számára: már az első pillanattól kezdve képes életmentő védelmet nyújtani, tápanyagtartalma pedig a baba igényének megfelelően változik. Ugyanakkor a szoptatás sokszor nem egyszerű feladat: számos olyan nehézség merülhet fel, amely kezeléséről sokszor fogalmunk sincs. Ezek a kihívások nemcsak a baba táplálkozását érinthetik, hanem az anya-baba kötődést is befolyásolhatják. Fontos, hogy ez egy új helyzet az anyának és a picinek is egyaránt, ezért mindenképp jó sok türelemre lesz szükség. A problémák figyelmen kívül hagyása helyett érdemes időben szakemberhez fordulni.
A szoptatás sikertelensége miatt az anyák többsége a fájdalom, szomorúság, csalódás, frusztráció és kétségbeesés rettenetes érzései mellett főként hatalmas kudarcot él meg és önmagát hibáztatja. Minden egyes újabb sikertelen próbálkozás egyre inkább felerősíti ezeket az érzéseket. Hiszen úton-útfélen olyan kijelentésekkel találja szembe magát, miszerint a szoptatás különleges kötelék, és az egészség szempontjából roppant szükséges, ő viszont erre egyszerűen nem képes.
A szoptatásban nemcsak maga az anyatej a fontos, ennek ellenére a köztudatban mégis nagyon gyakori jelenség, hogy csak erre korlátozzák. Ennek hatására aztán az anyatej egyfajta termékké változik, éppúgy, mint a tápszer. James Akre, aki 40 éven át dolgozott a szoptatástámogatás égisze alatt az Egészségügyi Világszervezet (WHO) keretein belül, kijelentette, hogy a szoptatási problémák fő forrása a jelenlegi társadalomban maga a rendszer, ami nem működik megfelelően.
Nem valósul meg a megelőzés. A szoptatástámogatás gyakran csupán addig a pontig létezik, amíg a szoptatás magától is működik. Amennyiben az anyák mégis kapnak segítséget, leggyakrabban ez is csupán a kisbabás időszakra korlátozódik. Ha az édesanya a baba életkorának 6. hónapja után továbbra is folytatja a szoptatást, az erre irányuló támogatás fokozatosan megszűnik, és azon nők, akik egy- vagy akár kétéves gyermekeiket szoptatják, sajnos már rengeteg negatív reakcióban részesülnek. Hiszen a szoptatást ebben az életkorban már teljesen feleslegesnek tartják.
A www.mamila.sk weboldalon elérhető kutatás azt mutatja, miszerint a babák 50%-a már a szülészeti osztályon találkozik tápszerrel, holott az anyukájuk szoptatni szeretne. Az anyák több mint 80%-a számára még napjainkban sem teszik lehetővé, hogy babájukkal tölthessék életének első óráját megszakítás nélküli bőrkontaktusban és szoptatással.
Mindezeken túl, az anyák hiányt szenvednek a valódi, gyakorlati útmutatásból, amennyiben szoptatási segítségre van szükségük. Éppen ezért fullad kudarcba a szoptatás még a baba hathónapos kora előtt, főleg azokban az esetekben, amikor reális megoldásra lenne szükség. Például, amikor a szoptató édesanya a fájó mellbimbók gyógyszeres kezelésére szorul. A szoptatástámogatás gyakran akkor is megszűnik, ha változtatásokhoz kellene folyamodni a szoptatást illetően. Például, amikor a baba nem hízik megfelelően, mert nem jut elég anyatejhez, és abban az irányban lenne szükség a változásra, hogy a baba nagyobb és gyakoribb fizikai közelségben legyen az édesanyjával.
A szoptatást nehezítő tényezők és azok kezelése
Nagyon sokféle kiváltó oka lehet a szoptatási nehézségeknek. Alapvetően két típusú probléma fordul elő: az egyik esetben az édesanya szervezetével van valami olyan zavar, ami a szoptatást nehezítheti, ilyen például az érzékeny mellbimbó, az elzáródott tejcsatorna vagy a mellgyulladás esete. A másik esetben a pici viselkedik valami okból úgy a szoptatás alkalmával, hogy az nehézséget okoz. Ilyen lehet a cumizavar, az aluszékonyság vagy a szopási sztrájk. Lássuk sorban az eseteket és megoldásaikat!
1. Mellbimbó fájdalom vagy sérülés
Az egyik leggyakoribb probléma, amellyel az édesanyák találkoznak, az a fájdalmas, kisebesedett mellbimbó. Alapvető tévhit, hogy a mellbimbó kisebesedését a gyakori és hosszan tartó szoptatás okozza. Ez a tünet leggyakrabban az első gyermekes anyáknál fordul elő, akiknek a melle nincs még felkészülve arra az igénybevételre, amit a szoptatás jelent. A mellbimbó kisebesedését számos dolog okozhatja, mint például fertőzés, allergia, a helytelen szoptatási technika, de a legegyszerűbb dolog is ilyen reakciót válthat ki, az pedig az, hogy baba nyelve súrolja és dörzsöli a mellet.
Mi a teendő?
Nagyon fontos, hogy sebes mellbimbóval is lehet és kell is szoptatni. Ami fontos, hogy amikor lehet, akkor kímélni kell a fájó testrészt, így a melltartó viselése ebben az esetben nem ajánlott. Érdemes komolyan venni már a kezdeti fájdalmakat is, mert egy-egy ilyen sérülés könnyedén elfertőződhet és komolyabb tünetek is megjelenhetnek. A fájdalom enyhítésében a megfelelő pozíciók és technikák alkalmazása segíthet. A helyes szoptatási technikán kívül a mell szellőztetése (ne viseljen a kismama melltartót), érdemes hagyni, hogy néhány csepp anyatej rászáradjon a mellbimbóra.
2. Tejcsatorna elzáródás
A tejcsatorna elzáródását számos dolog okozhatja (ritka szoptatás, sérült mellbimbó, helytelen szoptatási technika, stressz, stb.), ilyenkor az elzáródott tejcsatornában az anyatej panghat, fájdalmas csomó, duzzanat keletkezhet. Ha nem kezelik időben, a probléma akár mellgyulladáshoz is vezethet, ezért fontos a gyors kezelés.
Mi a teendő?
Javasolt a gyakori szoptatás, esetlegesen a szoptatási helyzetet változtatása. Ami még segítség lehet ebben az esetben, ha csökkentjük a mellet érintő nyomást, a nagy mell esetén a mell megemelése. Hasznos lehet még továbbá a meleg borogatás és a gyengéd masszázs is.
3. Mellgyulladás
A mellgyulladást a tejcsatorna elzáródása vagy a mellek túltelítődése okozhatja, ami miatt a mellszövetek begyulladnak. További tünetek, amelyek ebben az esetben jelentkezhetnek: a mell duzzanata, fájdalma és forrósága, valamint egészen extrém módon láz és fejfájás is előfordulhat.
Mi a teendő?
Hasznos lehet a meleg zuhany, borogatás, szoptatási helyzetek változtatása, hogy a gyulladt rész könnyebben tudjon ürülni. Emellett folytatni kell a kisbaba szoptatását, mert ez az egyik legjobb módja a mell kiürítésére, másrészről pedig ha nem múlik a panasz, akkor ajánlott felkeresni az orvost.
4. Lapos vagy befelé forduló mellbimbó
Mi a teendő?
Ebben az esetben fontos, hogy nem feltétlenül a bimbóvédő használata a megoldás. Már a kezdetektől gyakran mellre kell helyezni az újszülöttet, odafigyelve a helyes szopási technikára. Ha a baba elkezd szopni, akkor a mellbimbó kifelé fordul, illetve, ha mégsem, akkor szopás előtt érdemes "rásegíteni" mellszívóval. Hosszasabb szoptatást követően a mellbimbó magától is kiemelkedővé válik.
5. Cumizavar
Ez a típusú zavar azoknál a babáknál jelentkezik a leggyakrabban, akik az első időszakban nem mellről szoptatnak (cumi, cumisüveg, stb.), illetve a későbbiekben is gyakoribb a nem mellről való szoptatásuk. Az ok pedig egyszerű: a nem mellről való szoptatás esetében a picinek másképp kell szopiznia, mint amikor az édesanyja melléből kapja a táplálást, ezért amikor felváltva szoptat az édesanya és üvegből is ad pótlást, a gyermek összezavarodik, nem tud alkalmazkodni a változásokhoz. Így, ha a csecsemő hol az egyik, hol a másik „eszközzel” találkozik, nem tudja, hogyan is szopjon az édesanyja melléből. Ez pedig több szoptatási nehézséghez, például nem hatékony szopáshoz, sebes mellbimbóhoz, szopási sztrájkhoz vezethet.
Mi a teendő?
A cél, hogy a mellről történő szoptatás legyen az elsődleges, és lehetőség szerint a cumi, cumisüveg és bimbóvédő kerüljön ki a táplálási eszközök közül. Abban az esetben, ha szükség van pótlásra, akkor vannak más lehetőségek: pohár, csésze, kiskanál vagy fecskendő. A szoptatásra való visszaállás nagyon sok türelmet és kitartást kíván az anya és a gyermek részéről is. Érdemes akkor próbálkozni, amikor a gyermek még nem nagyon éhes, mert ekkor még türelmesebb. Az álmos baba is nyugodtabb, az ő szoptatása is sikeresebb lehet.
Cumizavar kialakulása, lehetséges megoldások
6. Aluszékony csecsemő
Előfordulhat, hogy ha álmos az újszülött és nehezen ébreszthető, akkor is gondot jelent a szoptatás. Ekkora sem szabad megijedni, van rá megoldás.
Mi a teendő?
Sok helyen olvasni, hogy ilyenkor drasztikusabb ébresztést kell alkalmazni (haj húzogatása, testrészek csipkedése), de nem ez a megoldás! Más módon érdemes próbálkozni, például masszírozással. Akkor sem kell kétségbe esni, ha a pici néhány perc szopás után újból elalszik, ilyenkor hagyni kell aludni, és pár óra múlva újra megpróbálni felébreszteni.
7. Szopási sztrájk
A szoptatási sztrájk bármelyik életkorban jelentkezhet egy vagy mindkét mellet érintve, és az okokat tekintve számos tényező okozhatja. Ilyen lehet például a nem megfelelő szoptatási technika, a pici valamilyen rossz vagy kellemetlen élménye szoptatás közben, de betegségek is okozhatják. Előfordul, hogy egy addig jól szopó csecsemő hirtelen egyik vagy mindkét mellet elutasítja. Ha semmilyen egyéb magyarázatot nem találunk rá, felmerül a szopási sztrájk gyanúja, melynek kiváltó oka, ha a kicsi a szopás közben valamilyen kellemetlen élményt él át (pl. a feje mellett csattan egy polcról leeső könyv, a nagytesó hirtelen ráugrik, stb.), és ő ösztönösen a szopással társítja a negatív eseményt, emiatt pedig nem mer újra anyamellből inni.
Mi a teendő?
Ebben az esetben is az egyik legfontosabb, hogy türelmesen kezelje az anyuka a helyzetet. Jó hatással lehet a bőrkontaktus és érdemes kipróbálni a félhomályban való szoptatást, így nem tereli el a gyermek figyelmét semmi sem. Gyakran segít, ha félálomban próbálkozik az anya a szoptatással. Kitartó próbálkozással, a nyugodt, zavartalan szopási feltételek megteremtésével előbb-utóbb oldódhat a szorongás. Ellenkező esetben kérjük gyermekorvos, védőnő vagy szoptatási tanácsadó segítségét.
8. Lenőtt nyelv (rövid nyelvfék)
Gyakori jelenség, amely fizikailag nehezíti vagy akadályozza a szopást.
Mi a teendő?
Megoldása nyelvfék orvosi átvágása, amely egy néhány másodperces rutin beavatkozás, ami után rögtön szopizhat a baba.
9. Veleszületett rendellenességek
Egyes betegségek szopási gyengeséggel (és rendszerint egyéb klinikai tünetekkel) járnak. Ezeket rendszerint már a megszületés helyén felismerik, kezelésük szakorvosi feladat. Speciális technikát igényel az ajak- és szájpadhasadékos babák szoptatása.
10. Betegségek, gyógyszerek és a szoptatás
Vannak speciális élethelyzetek, amikor a szoptatás lehetőségét és módját egyénileg kell elbírálni. Ezek közé tartoznak például olyan anyai betegségek, amelyek gyógyszerszedést indukálnak, illetve az anya fizikai állapotára is kihatnak. Ilyenkor a kezelőorvos, gyermekgyógyász, védőnő, illetve szoptatási tanácsadó együttes állásfoglalása alapján dől el, hogyan folytatódjon a csecsemő táplálása.
Ezzel szemben a babák egészségi állapota csak igen ritkán jelent kontraindikációt az anyatejes táplálás szempontjából: mi sem támasztja ezt jobban alá annál, hogy még a szopásban igen gyenge, vagy akár teljesen képtelen kicsik táplálást is anyatejjel próbálják megoldani a koraszülött vagy újszülött osztályokon, speciális segédeszközök (pl. gyomorszonda) segítségével. Ehhez az édesanyák lefejt tejét használják.
A gyógyszerszedés melletti szoptatás lehetősége kényes témakör, hiszen célzottan szoptatós kismamákkal egyetlen gyógyszercég sem végzett még humán kísérleteket arra vonatkozólag, vajon ártalmas-e adott szer a csecsemőknek. A legtöbb, erről származó információnk csupán állatkísérletekből származik, esetleg egy-egy szer (pl. antibiotikumok) széles körben való elterjedtsége alapján, indirekt úton. Általánosságban azonban elmondható, hogy a gyógyszerek nagyobb része az anyatejjel képes átjutni a csecsemő szervezetébe, és ott hatást kifejteni. Ehhez azonban mindig az adott gyógyszert, annak farmakológiai tulajdonságait ismerve kell a döntést meghozni, miszerint ártalmas lehet-e a kicsikre nézve. Ebben a gyermekorvosok, szoptatási tanácsadók sokat segíthetnek.
Szoptatási tanácsadás: A megoldás kulcsa
A szoptatási tanácsadás célja, hogy megoldást találjunk a felmerülő problémákra, így az anyatejes táplálás mindkét fél számára könnyebbé és kényelmesebbé váljon. A tanácsadó segít elsajátítani a helyes mellrehelyezési technikákat, felismerni és megoldani a tejtermelési problémákat, megelőzni és kezelni a szoptatás során jelentkező fájdalmakat, valamint megérteni kisbabája igényeit és kialakítani egy harmonikus szoptatási rutint.
Dr. Jack Newman, egy világszinten elismert szoptatásban specializálódott gyermekorvos, komplex útmutatójára épülnek a hatékony eljárások. Dr. Newman valódi, sokéves tapasztalattal és sikeres eredményekkel rendelkezik az anyáknak nyújtott szisztematikus szoptatási segítséget illetően. Egy olyan orvosról van szó, aki a kanadai Torontóban működő klinikáján több tízezer anyát terelt a sikeres szoptatás útjára.
A szoptatástámogatás során kiemelkedően fontos, hogy ne csak beszéljünk a szoptatásról, hanem valóban segítsünk is a nőknek túllendülni a felmerülő problémákon. A MAMILA nonprofit szoptatástámogató szervezet célja tudományosan alátámasztott információkat nyújtani a szoptatás gyakorlati támogatását illetően minden olyan szoptató nőnek, akinek erre szüksége van.
Mikor érdemes abbahagyni a szoptatást?
A tápszer elterjedése előtti időkben, a szoptatás hosszát években mérték. Tudjuk, hogy a 20. században a tápszerek elterjedésével jelentősen csökkent a kizárólagos szoptatás ideje és aránya, valamint a szoptatás hossza is. Ha a biológiai tényezőket vesszük figyelembe minden más befolyásoló tényezőtől eltekintve és az emberhez legközelebb álló főemlősöket vesszük alapul, akkor a különböző élettani tényezők (terhesség hossza, felnőtt testsúly, felnőtt immunrendszeri érettség stb.) alapján az emberre vonatkozóan 2,3-7 éves életkorra tehető az elválasztás ideje. Ez az életkor, amiben a leválasztás vagy az elválasztódás élettanilag, biológiailag természetes.
A szoptatás részben evolúciós örökség az embernél, másrészt azonban - hasonlóan a főemlősökhöz - tanult viselkedésforma is. Erősen befolyásolja, hogy a leendő anya mit lát maga körül mintaként. Rengeteg tényező befolyásolja tehát azt, hogy kinek milyen életkor jelenti a normát a szoptatás hosszával kapcsolatban.
A minta, az egységes értékrend és a támogatás hiánya különösen sok nehézséget okozhatnak a szoptatás kezdeti időszakában, az anyává válás legintenzívebb első heteiben és hónapjaiban. Sokszor olyan nagyok az akadályok, hogy korai elválasztáshoz vezetnek. Az első időszak fő témája a közelség adása, az anyai alárendelődésre és ráhangolódásra való készség. Mennyire tudod adni magadat, mennyire visz túl az érzelmi és fizikai tűrőképességed határán a sok közelség és a baba sok intenzív igénye.
Ha a szoptatás folytatódik, akkor általában másfél-2 éves koron túl, a hosszútávú szoptatás és az elválasztás idején ismét kitüntetetten fontossá válik, hogy anyaként milyen mintáid vannak a szoptatásra és megerősítést vagy esetleg ítéletet kapsz-e.
Ki dönt a szoptatás abbahagyásáról?
Van, ahol a gyermeké a kezdeményező szerep, ezt nevezzük elválasztódásnak, míg máshol az anya irányítja a szoptatások abbahagyásának folyamatát, ekkor pedig elválasztásról vagy leválasztásról beszélünk. A totyogó korban vagy azon túl azonban legtöbbször az anya és a gyermek is aktívan részt vesz a folyamatban. Lehet, hogy te is azt kérdezed először, hogy mikor választja el magát a baba. Pedig valójában ez ritkán csak a gyerek döntése. Ha tehát éppen azon gondolkodsz, hogy leválaszd-e a gyermeked és vajon ő készen áll-e rá, akkor segít, ha tudod, hogy valószínűleg már benne vagytok a folyamatban. Minden bizonnyal Neked és a gyermekednek is van már élménye az elválasztás apróbb lépései kapcsán. A szoptatás teljes elhagyása csupán az utolsó, a legvégső lépés.
Mik a természetes elválasztódás jelei?
Az elválasztódás folyamatában inkább a gyermeké a kezdeményező szerep. Az anya kíséri, követi a gyermek tempóját a szoptatások elhagyásában. Ha számodra öröm a szoptatás, szívesen adod magad a gyermeknek, magabiztos vagy a hosszútávú szoptatásban és képes vagy a saját szükségeidre odafigyelni, miközben bűntudat nélkül tudsz határokat szabni a gyermeknek, akkor mindez jó alap arra neked, hogy a szoptatás abbahagyásának idejét és lépéseit a gyermekre bízd. A gyermeknek pedig a te örömed és magabiztosságod a szoptatással kapcsolatban mindenképp megerősítő. Ebben az esetben sok apró, szinte észrevétlen lépés vezet a gyermek részéről az elválasztódás felé.
Ezek a lépések mindig fokozatosan, hetek, sőt hónapok alatt vezetnek a szopások számának csökkenéséhez. Az elválasztódás jelei között a fokozatosság mellett a másik fontos tényező a gyermek életkora. Ha tehát a gyermek egy évesnél fiatalabb és /vagy egyik napról a másikra teljesen elhagyja a szopásokat, akkor biztosan nem elválasztja magát, tehát nem elválasztódásról van szó. Ezekben az esetekben inkább szopási sztrájk lehet a mellről való leválás oka. A valódi természetes elválasztódás egy éves kor felett és mindig fokozatosan következik be.
- A második félévben a nappali alvások számának csökkenésével, az elalvásért való szopizás alkalmaiból is kevesebb lesz, legalábbis nappal.
- Bővülni kezd a megnyugtatás eszköztára is. Előfordul, hogy egy-egy nehéz helyzetben a gyermek megelégszik az öleléssel és a szóbeli vigasztalással.
- A testvérek játéka vagy egyéb érdekes tennivaló rendszeresen elvonhatja a gyermek figyelmét a megkezdett szopásról.
A mozgás- és érzelemszabályozás fejlődése, az önállósodás hozza a fenti változásokat, amik egyben a szoptatások számának csökkenésével is járnak. Nem feltétlen egyenletes ez a tendencia. Vannak időszakok, amikor egy kisgyerek ismét gyakrabban kér szopni például betegség, családi változások vagy éppen mozgásfelődési ugrások, fogzás miatt. Az éjszakai ébredések és szopások száma is megnövekedhet ilyenkor.
Azokban a kultúrákban, ahol egységes értékrend szerint szoptatnak a nők és ahol közösségben élnek az anyák és gyermekek, valószínűleg könnyebb az elválasztódás teljes útját bejárni anyának és gyermeknek is. A mi kultúránkban a támogatás hiánya, a külső nyomás és ítélet, a sok egyedüllét sokkal inkább ambivalens érzéseket szülhet a hosszútávú szoptatás során benned. Ezért is fontos a támogatás kérése.
Ambivalens érzések és bűntudat
Benned is ambivalens érzések vannak a baba elválasztása kapcsán? Bűntudatot érzel, esetleg önzőnek érzed magad, ha arra gondolsz, hogy le akarod szoktatni a szopásról? Közben meg a sok szoptatás ingerültté tesz? Nem vagy egyedül ezekkel az érzésekkel. A te érzéseid is fontosak. Mindegyiknek helye van. A bűntudat alól érdemes feloldozni magadat, ha anyaként ambivalens érzésekkel küzdesz. Így szabad utat kapsz, hogy az érzéseidet elfogadja és átérezd. Innen lehet tovább lépni a döntés felé. Hogy szeretnéd-e elválasztani a gyermeked. Mintha az ideális anya képéhez az is hozzá tartozna, hogy ki ’kell’ tudni várni, amíg a gyermek magától leszokik a cicről. Aki pedig erre nem képes, az esetleg nem elég jó anya. Ez nagy teher egy édesanyán és a saját belső valóságától távolítja el. Ha erős a bűntudat benned, akkor esetleg fogösszeszorítva, minden ellenérzésed ellenére is tovább folytatod a szoptatást. Belül pedig arra vársz, hogy a gyermek hagyja már abba a szopizást magától.
Mit szül ez? Először is azt, hogy a gyermek kétféle, egymásnak ellentmondó üzenetet kap a szoptatásban. Egyrészt fizikailag odaadod magadat, megszoptatod, másrészt azonban feszült és ingerült vagy. Az előbbi a közelséget üzeni a gyermeknek, az utóbbi távolságot teremt te és gyermek között. A gyermek ettől az ellentmondástól elbizonytalanodik, ami akár abban is megmutatkozhat, hogy még jobban ragaszkodik a szopáshoz. Ezzel próbálva megszerezni a biztonságot, amit a kettős anyai üzenet miatt nem érez.
Cumizavar kialakulása, lehetséges megoldások
A hozzátáplálás és az elválasztás
A hozzátáplálás nem kell, hogy a ciciről való leszoktatás eszköze legyen. Az első időszakban a hozzátáplálás ráadásul csupán kóstolgatás, az ízek, állagok, színek világának felfedezése a lényeg, nem a mennyiségeken van a hangsúly. A hozzátáplálással ugyanakkor a gyermek mégiscsak tesz egy lépést a rólad való leválás felé, hiszen képes lesz a világot közvetlenül magába fogadni és megemészteni. Immár nemcsak a tested közvetítése által.
Azonban még hosszú időn át, akár éveken át változó arányban ugyan, de mindkét táplálékforrás megmaradhat egymás mellett. Azért is lényeges, hogy a szilárd táplálék kínálása fokozatosan emelkedő mértékben és a megfelelő időben, azaz a 6. hónapban történjen. A második félévben optimális esetben még mindig az anyatej a gyermek fő tápláléka. Egy éves koron túl fordul meg az arány a szilárd táplálék javára. Emellett az anyatej egy éves koron túl is tartalmazza mindazokat az élősejtes elemeket, hormonokat és bélflóra tápláló összetevőket, amiket az első évben.
A gyengéd elválasztás szempontjai
Ha anyaként inkább teher a szoptatás, akkor az elválasztás felelősségének döntését felvállalni fontos. A valóság felvállalása és a cselekvések összehangolása a belső valóságunkkal a legfontosabb a gyermekkel való kapcsolatban is. Ez ad biztonságot a gyermeknek. Ha ez azt jelenti, hogy a szopást lassan abba kell hagynia, akkor az fog biztonságot adni neki. Ha viszont úgy döntesz, hogy erősebb Benned a leszoktatástól való félelem, a veszteség érzése, és mégsem szeretnéd elválasztani a gyermeked, akkor az a Te utad, hogy folytatod a szoptatást még egy ideig. Annak bizonyosságával mehetsz tovább a szoptatásban, hogy minden elválasztási vágyaddal együtt Te döntöttél így. Ez felszabadító. Megnézheted, hogy melyek azok az alkalmak, amik terhesek a számodra és azokat elhagyhatod.
A szopás abbahagyásával egy korszak véglegesen lezárul. Véget ér valami, ami az első naptól a kapcsolatotok része. Soha többé nem fog szopizni a gyermeked. Minden fejlődési lépés a korábbi lépcsőfok elhagyásával kezdődik. Veszteség és gyász lehet benne. Érdemes úgy is tekinteni a szoptatás abbahagyására, mint egyben egy új korszak kezdetére, amihez a köztetek lévő kapcsolódás adja a folytonosságot. Az intimitás, a biztonság, a melegség, a megnyugvás más formái kapnak majd nagyobb teret a szoptatás helyett. Ennek meglépéséhez segíted hozzá a gyermekedet az elválasztással. Ennek része, hogy új készségeket tanítasz neki. Megtanulja a veled való kapcsolatban, hogy milyen más módokon tud megnyugodni, mi más segít neki az elalvásban. Ezeket te tanítod meg neki, amikor öleléssel, simogatással, énekléssel és jelenléttel segítesz neki a szoptatások helyett. Valójában új érzelemszabályozási eszköztárat dolgoztok ki együtt.
A gyengéd elválasztás során fontos a fokozatosság, a következetesség és a rugalmasság. Ismerd fel a gyermek mögöttes szükségletét, és alkalmazz figyelemelterelő módszereket, kerüld a szoptatási helyzeteket, és tölts időt társaságban, szabad levegőn. A mese és a rituálék is segíthetnek a folyamatban. A szoptatások rövidítése szintén hozzájárulhat a fokozatos elválasztáshoz.
Cumizavar kialakulása, lehetséges megoldások
tags: #nem #birja #abbahagyni #a #szoptatast