A negyedik trimeszter: Az újdonsült anyák és babák útmutatója

A negyedik trimeszter kifejezés az újszülött érkezése utáni első három hónapot jelöli, egy olyan időszakot, amelyet gyakran a legintenzívebbnek és legmegterhelőbbnek tartanak mind az anya, mind a baba számára. Ez az időszak a terhesség meghosszabbításaként fogható fel, amikor a baba még mindig alkalmazkodik az anyaméhen kívüli világhoz, és az anya testileg és lelkileg is regenerálódik.

Babám gyors és könnyű érkezése után gyorsan és könnyen felépültem. Mondjuk sok más választásom nem is volt, mert alig hogy hazajöttünk a kórházból, csobbantam a többgyerekes lét szépségeibe: lebetegedett a nagyobbik, és férj teljes erőbedobása mellett is csúcsra járatattuk a 0-24 üzemmódot, “zsilipelve” a szobák között, rágódva, hogy melyiket szeretgessem épp… Azért aránylag jól kijöttünk a dologból: laza egy hét alatt letudtuk a lázas mizériát, picurka nem kapta el, és miután összeereszthettük a tesókat már nekem se kellett kettészakadni.

Az imádat azóta is nagy és kölcsönös, a hugica érkeztetése ettől eltekintve nagyobb zökkenők nélkül zajlott - amiben nekünk szülőknek azért nem kevés melónk volt -, a kisebb kanyarokat szépen bevettük és kezdhettünk beállni a többgyerekes életmódra. Picurka miatt már közel sem állhatott meg úgy az élet, mint anno, hiszen a nővérkéjét is hozni-vinni kell, miatta muszáj volt legalább nagyjából tartani a napirendet - már amennyire az első hetek káoszában ez lehetséges volt.

Ahogy a terhesség alatt, úgy ebben az időszakban is igaz, hogy a nagyobbikom miatt sokkal kevésbé ereszthettem le, de amennyi plusz nehézséget ez jelentett, annyi pozitívuma is volt. Mivel ki sem zökkentem igazán a kerékvágásból, sokkal könnyebb volt rendeződni is. Emlékszem az első szülés utáni hetekben (hónapokban…) sokszor még a fogkeféig is csak komoly küzdelmek árán jutottam el reggelente, konkrétan a célkitűzéseim között szerepelt, hogy 5 percet minden reggel magamra tudjak fordítani a fürdőszobában. Na ehhez képest most fel sem merült, hogy reggel ne szedjem össze magam és a csapatot - és még csak különösebben fejre sem kellett állnom hozzá.

Másfelől viszont a 24 órázás sokáig szó szerint annyi volt, mert ha nem az egyik, akkor a másik tartott rám igényt, esetleg mindkettő. (És akkor a család többi tagjáról még nem beszéltünk.) Néha csendben örültem, hogy nincsenek többen és néma csodálattal adóztam annak, aki 2+ gyereklétszám mellett is ép eszénél marad.

Picurkám nagyon békés, bújós baba. Hónapok alatt szép lassan alakultunk az állandó testközelségből odáig, hogy most már nyugodtan elszöszmötöl mellettem, míg én teszek-veszek. 90% anyatejes, igény szerint szoptatom, ezért aztán nagy könnyebbség volt, mikor kb. az első hónap végén kezdtek valami előrelátható mintázatot mutatni az igényei.

Ami az étrendet illeti, az első hetekben keretek között bár, de kicsit eleresztettem magam. Már kezdve azzal, hogy a szülés estéjén tk pizzát rendeltem alkoholmentes sörrel a kórházba… Bevágtam az egészet és pont nem érdekelt se a mennyiség, sem az hogy akkor épp nem volt ideje a gyors CH-nak. Továbbra is maradtak nagyrészt az IR-barát alapanyagok. A szoptatás miatt emeltem a CH mennyiségen - 200g köré -, de méricskélés helyett érzésre ettem: annyit, hogy ne legyek éhes, és ne is egyem túl magam. Ehhez volt a hűtő, mélyhűtő betárazva, így sikerült a napi 5-6 étkezést tartani.

Amúgy mázlim is van, mert babóca nem különösebben hasfájós, így szinte bármit ehetek - egyedül a lencse, a savanyú uborka és az áfonya volt, ami hangos nemtetszést váltott ki. Viszont azt is be kell vallanom, hogy bizony befigyelt pár kevésbbé IR-barát megoldás is, amivel egészen a szülést követő 5. hétig nem is éreztem, hogy gond lenne. Akkor viszont egyik napról a másikra jött az érzés, hogy ideje kicsit visszafogni magam. Persze a cukorfogyasztásom még így is töredéke volt az átlagemberének, de magamhoz képest már túl sok. Elkezdett rendszeressé válni a “csak egy picit”, “különben is, kell az energia”, “ennyi még bele kell férjen”: egyszercsak már minden napra jutott valami oda nem illő falatka: egy túrórudi a tízórai kávé mellé… egy (két) gombóc fagyi a gyerkőccel délután… egy szép nagy sós perec, mert úgy megkívántam… Szóval na. Nekem is vannak ilyen időszakaim, a lényeg viszont az, hogy ez egy időszak és nem csinálunk belőle rendszert.

Így hát szépen visszavettem a tempóból és visszatértem a magam jól bevált 80-20 arányához, ami azt jelenti, hogy 80%-ban tartom magam a szabályokhoz, de nem őrülök bele. 2 pici gyerek mellett, szülés után regenerálódva nem méricskélek, de ettől még mértékkel eszem, nem az órát lesem, de tartom a napi 5-6 étkezést, és nem mindig minden 100% IR-barát, cserébe nem őrülök bele, ha borulnak a tervek. Nekem ez így egyelőre működőképesnek tűnik, hiszen az időnként mindent beborító fáradtságban is egész jól vagyok, nincsenek rosszullétek, szédelgések, ami arra utalna, hogy valami nem kerek. Babám a 3. hónap végére megduplázta a súlyát, rólam pedig lement szinte minden plusz: kb. 2 kg van rajtam a kiinduláshoz képest, ami - ahogy legutóbb is - vélhetően marad is, amíg szoptatok.

Ami a sportot illeti, 4 hétig bírtam nélküle… aztán felültem a szobabicajra. Persze nagyon óvatosan, eleinte csak 10-15-20 percekben próbáltam felmérni, hogy mi maradt az erőnlétemből. No meg addigra már nagyon elegem volt, hogy a februári időjárás miatt nem igazán jutunk ki nagyokat sétálni és nagyon jól esett elkezdeni a mindennapi lótifutin túl is átmozgatni magam. Miután a 6 hetes kontroll is mindent rendben talált és a hasizmok is összezáródtak, előkerült kedvenc gyakorlataim egyike, a plank, majd a TRX, aztán a súlyok.A 3. hónap végére már be mertem vállalni, hogy kettlebellel és spinninggel (Bike with Baby) folytassuk a renoválási munkálatokat. Mindkettőt nap közben művelem és viszem magammal a picurkát is. Így most heti 3 edzést tudok megoldani, és most már az IR-en és a szoptatáson kívül ezekhez is hozzá kell igazítanom a kaját.

A lelki pillér meg… Fáradt vagyok. Néha (sokszor) állva elaludnék. Minden nap azt hiszem, hogy sosem érem utol magam. Hogy sosem alszom már 3 óránál többet egyben. Hogy sosem beszélgetünk már a férjemmel úgy, hogy a: senki nem csipog bele, b: nem alszunk el közben…De imádom. Még ha nem is mindig látszik rajtam. Imádom ezt az egészet, a családot, a két gyereket. Hogy pont ők vannak nekem.És ez azért sokat segít.

A negyedik trimeszter végére tényleg egész jól belerázódtunk az új helyzetbe. A munkámnak köszönhetően az elmúlt évtizedekben több ezer kismamát ismertem meg, akik egytől egyig a legjobbat szerették volna nyújtani a babájuknak. Sokan követik el azt a hibát, hogy a szülésre fókuszálva elfelejtenek a szülés utáni időszakra is felkészülni. A kisbabák csak esznek, és alszanak, gondolják sokan, a helyzet azonban sosem csak fekete vagy fehér. Számtalan kérdés Eszik eleget? Kipiheni magát? Jól hall? Jól lát? Jól szoptatom? Eleget kakik? Jól pelenkázom? Baj ha lázas az oltás után?

A legfontosabb tanács, amit anyaként, nőként és dúlaként adhatok, hogy hallgass a megérzéseidre! Ha úgy érzed, valami nincs rendben, kérj segítséget! Ahogy fentebb is írtam, érdemes előre felkészítened magad a szülés utáni időszakra is lelkileg, hiszen egy megfelelő kompetencia érzés mellett nem lököd magad automatikusan ebbe a helyzetbe.

Ha szeretnél részt venni már a várandósság alatt felkészítőn, keress fel bátran és látogass el még pocakosan gyermekágyi és szoptatási felkészítőmre. A szülés utáni kismamamasszázs például nagyon sokat segíthet a hasonló cipőben járó anyukákon. Kisbabáddal együtt is tudsz jönni, így nem kell időzítened a szoptatást. Masszázs közben is nyugodtan tudod babádat szoptatni. Ebben az időszakban nehéz pihenni. Azért fejlesztettem ki ezt a kismama masszázst, hogy a szoptatás időszakában is tudj pihenni és akár a babáddal együtt kikapcsolódni. Ez rólad szól, ez a te időd! A kismama masszázs érted van, azért, hogy a szoptatási időszakban stresszmentes és pihent legyél.

Gyakori kérdések és kihívások a negyedik trimeszterben:

• Alvás: Mi az igazság a babák alvásáról? Mennyire tudsz te hatással lenni a babád szokásaira és mennyire függ tőle, hogyan alszik? Hogyan találjátok meg az arany középutat?
• Düh és viselkedés: Csapkod, kiabál, földre veti magát vagy bevágja maga mögött az ajtót? Néha úgy érzed, mintha a düh teljesen elárasztaná, és semmit nem tudsz mondani, ami segítene? A gyerekkori düh nem rosszaság, hanem fejlődési feladat, és igen, tanítható, hogyan kezelje!
• Fejlődés és mozgás: Egész nap altatod az 1 hónapos babádat, mégsem alszik? Azt hallottad az első hetekben az újszülöttek csak esznek és alszanak, most pedig azt látod, hogy a babád egyre többet van ébren, este nehezen alszik el, nappal pedig csak rövideket szundít? Egyik ismerősödnél azt látod, hogy már 3 hónaposan az etetőszékbe teszik a babát, mások simán ültetik a babakocsiban már 6 hónaposan is és talán a babád néha fel is húzza magát ülésbe pedig még csak 3-4 hónapos. Most akkor mikor szabad felültetni a babát?
• Alvási minták: Amikor a babád hirtelen több órán át alszik és magad is meglepődsz rajta… Amikor azt hallod, hogy más babák már csak rövideket alszanak nappal, a tiéd meg 3-4 órákat, felmerül benned a kérdés: ez most normális? Hogy szinte csak eszik és alszik nappal és éjszaka sem kel fel szinte? Ez normális?
• Érzelmi hullámvasút: Előfordult már, hogy a gyereked egyik pillanatban még odabújik, a másikban meg csíp, mar, beléd kapaszkodik, és te csak állsz ott döbbenten, hogy ez most mi volt? Haragszik? Rosszat akar? Úgy érzed, egész nap rohansz, igyekszel együtt lenni a gyerekeddel is, mégis úgy érzed megint nem jutott igazán idő egymásra? Bűntudatod van, mert keveset játszol vagy beszélgetsz vele, miközben pontosan tudod, hogy ennél többet szeretnél adni? De vajon hogyan lehet minőségi időt tölteni a egymással, ha egy csomó más dolgod van?
• Türelem és kommunikáció: Az a bizonyos pillanat, amikor kifut belőled minden türelem és már késő visszaszívni. Utána pedig ott ül a bűntudat, a szorítás a mellkasban, a kérdés, amit talán nem mersz hangosan kimondani: most kárt tettem benne? Miért nem hallja meg, ha szépen kéred? Mondod egyszer, mondod másodszor, szépen, nyugodtan, mégis úgy érzed, mintha a szavaid lepattannának róla. Ott állsz, kérsz valamit teljesen hétköznapit, fogmosás, öltözés, játék elpakolása, indulás és semmi nem történik. Ilyenkor könnyű azt érezni, hogy nem tisztel, nem figyel, nem érdekli, amit mondasz.
• Túlingerlés: Ha néha úgy tűnik a gyerekedet mintha egy láthatatlan kapcsolóval felkapcsolták volna: fut, nevet, kiabál, nem hall meg semmit, este pedig lehetetlen elaltatni: Mi okozza ezt?
• Zajok és félelmek: Tűzijáték, petárda szilveszterkor: hogyan reagálnak rá a babák? A szilveszteri tűzijáték és petárdázás a felnőtteknek csak zavaró lehet, a babákat és a kisgyerekeket viszont még inkább összezavarhatja.
• Testvérféltékenység: Kevés dolog viseli meg annyira az embert, mint amikor a baba hetek vagy hónapok óta óránként kel. Ha a nagy bántja a kicsit rögtön dühös leszel rá és jogosan, hiszen szeretnéd a kicsit megvédeni, de vajon miért csinálja ezt? Ez testvérféltékenység? Vagy valami más?
• Szoptatás: Ha a gyermeked már 2 éves és még szopizik sokan furcsán néznek miatta és úgy érezheted most már talán tényleg ideje lenne elhagyni.
• Önálló mozgás: Amikor a kisgyereked végre elindul egyedül, hirtelen új világ nyílik meg előtte és persze neked is. Izgalmas, de egyben ijesztő is, hiszen mostantól nemcsak otthon kell figyelned rá, hanem az utcán is.
• Nevelési elvek: Ha felveszed, engedsz az akaratának: elkényezteted. „Ne vedd fel, mert a kezedhez szokik!” „Ha mindig megengeded, amit akar, elrontod!” - biztosan te is hallottad már ezeket a mondatokat. De vajon tényleg így van?
• Energiaszint: A te babád is folyton pörög, sosem áll le? Már újszülöttként is inkább éber volt és azóta is állandóan tesz-vesz? Mindenre kíváncsi és soha nem tud megülni egy fél percre sem? Mi okozza ezt?
• Esti ritmus: Ha estére úgy érzed, a baba nem lassul, hanem turbófokozatra kapcsol, miközben te már csak arra vágysz, hogy kicsit elcsendesedjen, akkor nem vagy egyedül.
• Választások: „Most ezt kéred… vagy mégsem?” Miért akar a gyerek néha A-t, aztán rögtön B-t?
• Megmagyarázhatatlan sírás: Első gyermekes anyukáknak és apukáknak sokkoló élmény lehet, amikor a megetetett és jóllakott, tisztába tett, átöltöztetett, karban ringatott, látszólag tökéletesen ellátott és semmiben hiányt nem szenvedő gyermekük mégsem akarja abbahagyni a sírást. Ilyenkor a szülő következő gondolata, hogy kizárólagos alapon picijének csak valamije fájhat. Ezzel így voltunk mi is, amikor kis Pankánk megszületett. Végigmentünk az összes lehetséges okon, számba vettük a lehetőségeket, miszerint mi is zajlott pontosan a sírás megkezdése előtt, újra átvizsgáltuk a pelust, volt, hogy ruhát is cseréltünk, mondván talán melege van vagy éppen fázik-szóval állandó ötletbazár volt Bazsimmal. És persze totál kétségbeesés, hogy minden rendben-de akkor mi a baj? Aztán a konyhaasztalnál magamba roskadva azonnali telefonos SOS válságstábot hívtam össze. Oké,hasfájós. És akkor most mi van? Hogyan tovább? Mert ugye a tudom az okát, de ez nekem édeskevés volt egy már-már a sírástól belilult kisbabával a karomon. És mindent, de mindent bevetettünk. Az összes cseppet kipróbáltuk, a fájós poci masszázsban Bazsim remekelt, én már lassan fényevő lettem, hogy csak semmi olyan ne kerüljön a tejbe, ami megviselhetné a kislányunk pociját. A kiságy egyik végét megemeltük, hogy az esetleges reflux se kínozza. Egészen pontosan, ahogy kis Panka betöltötte a 12-ik hetet, mintha sose lett volna a sírástól eltorzult kis arca. Mosolygós, életvidám kislányt kaptunk helyette. Azóta is mi csak csodacseppnek hívjuk a készítményt, mert abszolút ennek tudtuk be az eredményt. Mert hát ugye ez egy csodacsepp kérem, eleve otthon lennie kell, jobb megelőzni a bajt. Be is szereztünk egy rakattal, biztos, ami biztos, sőt én már a kórházi csomagba is betettem volna, csak időben hozzá jusson az én kis picúrom, és ne szenvedjen.

A negyedik trimesztert Dr. Jack Newman és Dr. Edith Cobb írta le először. Dr. Karp szerint téves az a felfogás, hogy vannak hasfájós, vagy más néven kólikás csecsemők, és ezt különféle módszerekkel, eszközökkel igyekeznek csillapítani. Például Balin sohasem hagyják egyedül a csecsemőket, életük első 105 napját szorosan Édesanyjuk mellett töltik, de említhetnénk a busmanokat is, ahol a kisbaba a nap 24 órájában az anyára van felkötve. Tehát ezekben a kultúrákban ösztönösen a 4. Számos újszülött számára ez hirtelen átmenet.

A negyedik trimeszter, mint fogalom az ő nevéhez fűződik, könyvében részletesen bemutatja ezt az időszakot, támogatva a szoros kötődést, és annak kialakulását. Ez azt jelenti, hogy a babák három hónappal korábban jönnek világra, mint azt az érettségük megindokolná. A fejük mérete az agyuk miatt ugyanis annyira nagy, hogy később már sokkal nehezebb és veszélyesebb lenne a szülőcsatornán átjutniuk. Szükségszerű hát, hogy a gyermek a világra jöjjön.

A mai napig hálás vagyok, hogy anno egy nap Bazsim a Suttogó című könyvvel tért haza, ami alapján aztán mindent csináltunk Pankámmal. A babagondozás, gyereknevelés bibliájának tartom ezt a könyvet, kötelezővé tenném minden kismamának és védőnőnek egyaránt.

A negyedik trimeszter végére tényleg egész jól belerázódtunk az új helyzetbe. A munkámnak köszönhetően az elmúlt évtizedekben több ezer kismamát ismertem meg, akik egytől egyig a legjobbat szerették volna nyújtani a babájuknak. Sokan követik el azt a hibát, hogy a szülésre fókuszálva elfelejtenek a szülés utáni időszakra is felkészülni. A kisbabák csak esznek, és alszanak, gondolják sokan, a helyzet azonban sosem csak fekete vagy fehér. Számtalan kérdés Eszik eleget? Kipiheni magát? Jól hall? Jól lát? Jól szoptatom? Eleget kakik? Jól pelenkázom? Baj ha lázas az oltás után?

A legfontosabb tanács, amit anyaként, nőként és dúlaként adhatok, hogy hallgass a megérzéseidre! Ha úgy érzed, valami nincs rendben, kérj segítséget! Ahogy fentebb is írtam, érdemes előre felkészítened magad a szülés utáni időszakra is lelkileg, hiszen egy megfelelő kompetencia érzés mellett nem lököd magad automatikusan ebbe a helyzetbe.

Ha szeretnél részt venni már a várandósság alatt felkészítőn, keress fel bátran és látogass el még pocakosan gyermekágyi és szoptatási felkészítőmre. A szülés utáni kismamamasszázs például nagyon sokat segíthet a hasonló cipőben járó anyukákon. Kisbabáddal együtt is tudsz jönni, így nem kell időzítened a szoptatást. Masszázs közben is nyugodtan tudod babádat szoptatni. Ebben az időszakban nehéz pihenni. Azért fejlesztettem ki ezt a kismama masszázst, hogy a szoptatás időszakában is tudj pihenni és akár a babáddal együtt kikapcsolódni. Ez rólad szól, ez a te időd! A kismama masszázs érted van, azért, hogy a szoptatási időszakban stresszmentes és pihent legyél.

tags: #negyedik #trimeszter #kismama #blog