A gyermek személyiségének fejlődése és a testvérsorrend hatása

A család ideális esetben a születésünktől kezdve része az életünknek. Szüleink, testvéreink különböző módon, de hatással vannak életünkre, személyiségünkre és fejlődésünkre. A személyiség fogalmának jelentését sokan próbálták már tisztázni, de mivel egy bonyolult jelenségről van szó, ez sokféle meghatározást szült. Eszerint egy ember személyiségének két fontos jegye van: viszonylag állandó, vagyis ugyanaz az ember hasonlóan viselkedik a különböző helyzetekben, másrészt az emberek személyiségük tekintetében eltérnek egymástól, vagyis minden ember valamiképp különbözik.

Öröklés vagy környezet?

Vajon épp annyira befolyásolja személyiségünket a környezetünk, mint az öröklés? Elsőként talán az a kérdés merülhet fel egy szülőben, hogy gyermeke személyisége vajon csak a környezet hatására formálódik, vagy vannak olyan személyiségjegyek, amiket gyermeke tőle örökölt? Vannak arra utaló jelek, miszerint egy gyermek bizonyos személyiségvonásokat már születésétől fogva hordoz, és ezek a későbbiekben sem szűnnek meg. Ezek közé tartozik az aktivitás szintje, a barátságosság mértéke, valamint az érzelmek mintázata. Így beszélhetünk könnyű, lassan felmelegedő és nehéz babákról aszerint, hogy milyen gyorsan képesek alkalmazkodni környezetükhöz. A velünk született tényezőkön túl a gyermek személyiségének formálásában legnagyobb hatása a szülőknek van.

A személyiség fejlődésének állomásai

Mahler szerint a pszichológiai értelemben vett születés az egyéniség kialakulásával esik egybe, ami nagyjából kétéves korra tehető. Az első két hónapban a baba a külvilágra még nem nyitott, ez akkor változik meg, amikor először mosolyodik el édesanyja meglátásakor. Nagyjából tíz hónapos korától a gyermek már egyre önállóbban mozog, a járást is megtanulja, és boldogan fedezi fel, hogy mi mindent képes egyedül is megtenni. Másfél éves kora körül belátja, hogy egyedül mégsem képes akármit megtenni, de a szülővel való korábbi szoros viszonyt sem óhajtja többé, hiszen személyiségének központi magjává vált viszonylagos önállósága. Két éves kor után, a mozgásos és nyelvi képességek további fejlődésével lesz csak képes arra a gyermek, hogy megtalálja azt a neki megfelelő érzelmi távolságot, amiben az anya se túl messze, se túl közel nincs számára.

Erikson fejlődési szakaszai

Erik Erikson az első életévtől az időskorig bezárólag vizsgálta az emberi személyiség fejlődését meghatározó kritikus szakaszokat. A gyermek első évében alakul ki a bizalom vagy a bizalmatlanság. A második évben alakul ki a gyermek önkontrollja. A harmadik és hatodik év közt a gyermekek megtanulnak kezdeményezni bizonyos bonyolultabb viselkedéseket.

A hat-hétéves gyermek személyisége

Hat-hétéves kor körül minőségi változás tapasztalható a fejlődésben, hosszú érési folyamat után hirtelen jelentkeznek a változások. Ezt nevezzük az első alakváltozásnak. Egyre ügyesebben használja a tárgyakat és a kezét. Az iskoláskorba lépve bizonyos mértékig már képes a monotóniatűrésre, az unalom elviselésére. Erős indíttatása van arra, hogy jó legyen, hogy megfeleljen a környezetének, engedelmeskedjen a felnőtteknek. A feladattudat és a teljesítményigény kialakulása már az iskolai életre készíti elő a gyermeket. A gyermek iskolai előmenetelére kifejezetten jótékonyan hat, ha a családban a tanulás érték, a szülők szerettek vagy szeretnek tanulni.

Személyiségtípusok gyermekeknél

Noha ma már a szakértők többféle módon is típusokba tudják sorolni az emberek személyiségét, a legelső felosztás még Hippokratésztől származik. Ezt az úgynevezett vérmérséklet modellt pedig nem csak felnőtteknél, hanem gyerekeknél is érdemes alkalmazni. A különböző jellemzések alapján te is eldöntheted, gyermeked melyik csoportba illik, és ez alapján mit kell tudnod a természetéről, a neveléséről és a viselkedéséről.

A testvérsorrend és a személyiség összefüggései

A testvérsorrend kutatásnak kezdetei alig egy évszázadra nyúlnak vissza. A pszichológiában Alfred Adler foglalkozott elsőként a testvérsorban elfoglalt hely és a személyiség alakulásának összefüggéseivel. Adler kutatásai alapján arra a következtetésre jutott, hogy a legidősebb gyermek személyisége különbözik a középső, illetve a legfiatalabb gyermek személyiségétől.

Az elsőszülött gyermek

Az elsőszülött áll a család figyelmének a középpontjában, amíg meg nem születik a testvére. Ilyenkor megváltozik kivételes helyzete, osztoznia kell szülei szeretetén, ami változásokat idézhet elő fejlődésében. Az elsőszülött életében meghatározó a trónfosztottság élménye, és ebből fakadóan a szeretet elvesztésének élménye is. Az elsőszülöttekre általában jellemző, hogy az átlagosnál következetesebbek, magabiztosabbak és dominánsabbak. Gyakran kerülnek ki közülük vezérigazgatók vagy politikusok, hiszen a kisebb testvér gondozása során megtapasztalta mások vezetésének élményét.

A középső gyermekek

A másodszülött gyermek egy kész családi struktúrába érkezik, ezért helyzete kettős. Születésétől kezdve osztoznia kell szülei figyelmén és szeretetén, viszont így később könnyebben sajátítja el a közösségi normákat, mint az idősebb testvére. Nagyobb körből áll a társas környezete, közelebb van a közösséghez. A másodszülött gyermek ösztönösen az idősebb testvérétől való megkülönböztetésre törekszik, ennek elérése miatt rugalmasabb, nyitottabb, személyiségében több az empatikus, illetve altruisztikus vonás. Hajlamosabbak a lázadásra és kevésbé tisztelik a szabályokat. Versenyszellem jellemzi őket, állandóan gyakorolnak, hogy legyőzzék idősebb testvérüket, ami általában sikerül is nekik.

Sokan és sokat beszélnek a középső gyerek szindrómáról, és állítják, a családon belüli legtöbb konfliktus forrása a középső gyerek, aki, miután szülei figyelme megoszlik a legnagyobb és a legkisebb gyerek között, úgy érzi, elvész valahol a testvérek között, és ezért bármilyen eszközt bevet, csak hogy megszerezze szülei megbecsülését. Tulajdonképpen kettős féltékenységgel kellene megküzdenie, miközben önmagát, a családban elfoglalt helyét és szerepét kórosan alulértékeli. Szakemberek véleménye szerint a későbbi gyermekek azért is választanak teljesen más életstílust, mint az idősebb testvér, hogy ne kelljen versenyezniük vele.

A legkisebb gyermekek

Adler a legkisebb gyerek személyiségfejlődését sem tartotta könnyűnek. Úgy gondolta, a legkisebb gyerekeket a szülők gyakran elkényeztetik vagy túlóvják. Ennek következtében jellemzően gyengébb empátiás képességgel rendelkeznek, mint idősebb testvéreik. Ugyanakkor az utolsónak születettek egyik legfőbb erénye a kitartás. A később született gyermekekkel a szülők már oldottabban viselkednek. Ennek oka nem az, hogy szigorúságuk az idő folyamán engedékenységre fordul, hanem az, hogy az újabb gyerek érkezésénél már kevésbé merevek.

Sok külső tényező árnyalhatja a születési sorrend hatását, és pusztán a családi sorban elfoglalt hely alapján senkiről nem alkothatunk teljes képet. Nem kőbe vésett tény, hogy az egyik pozíció jobb, előnyösebb a másiknál, hiszen mindegyiknek megvannak a pozitív és negatív oldalai. Abban azonban mindenképp segítségünkre lehet, hogy jobban megismerjük a történetünket, melyből jövünk, és vele együtt azt az embert, akivé nap, mint nap válunk.

Gyermekkori szorongások és személyiségzavarok

A kisgyermek személyiségének fejlődése olyan összetett folyamat, amit régóta, számos kutató vizsgál. Fontos, hogy szülőként tisztában legyünk azzal, milyen jelekre kell felkapnunk a fejünket, ha észreveszünk valamilyen változást gyermekünk viselkedésében. A pszichológusok és nevelési tanácsadók szerint valós érzelmi zavarra akkor gyanakodhatunk, ha hirtelen változást észlelünk a gyermek viselkedésében, szokásaiban, és a tünetek tartósan fennállnak (általában legalább négy hétig).

Szorongásos zavarok

Az egyik leggyakoribb gyermekkori szorongás a szeparációs szorongás. Ezt a „normális szeparációs szorongástól” úgy lehet megkülönböztetni, hogy sokkal erősebb a gyermek szorongása, a megszokott életkornál tovább tart és a társas funkciók jelentős zavarát okozza. Ha gyermekünk a korosztályától nagyon eltérő módon, túlzott mértékben reagál a számára fontos személyektől való elválásra, túlzottan aggódik a hozzá közel állók elveszítésétől, vagy elutasítja az iskolába járást amiatt, mert a számára fontos személyek elvesztésétől tart, vagy az önálló lefekvést tartósan elkerüli, vagy ismételt lidérces álmokkal küzd, fizikai tüneteket produkál, akkor érdemes szakemberhez fordulni.

Egy másik gyakori gyermekkori szorongás típus a fóbiás szorongásos zavar. A gyermekeknél természetes módon is fordulnak elő félelmek, például pókoktól. Azonban ha ezek a félelmek nagyon felfokozódnak, tartóssá válnak és nem a normális fejlődési fázishoz köthetők, akkor fóbiás szorongásos zavarra gyanakodhatnak a pszichológusok.

Mikor forduljunk szakemberhez?

A gyermekünk szorongására utaló jeleket a hozzá közel állók tudják a legpontosabban megfigyelni. Fontos tehát felfigyelnünk arra, ha a gyermek alvásában, evésében, játékában, társas helyzetekben, viselkedésében, vagy testi reakciókban nagyon eltér a megszokottól. Javasolható, hogy felkeressünk egy gyermek szakpszichológust, ha a fenti jelek bármelyikét tapasztaljuk, és egymagunk nem tudjuk értelmezni a tünetet, vagy ha bizonytalanok vagyunk abban, hogyan tudunk segíteni a csemeténknek.

Szkizofrénia - tévhitek és tények

A szkizofrénia nem jelent „tudathasadást” vagy „többszörös személyiségzavart” (ezeket manapság disszociatív személyiségzavarnak is nevezik), és gyakran össze is keverik a két betegséget. A kifejezés a betegség jellegzetes megjelenési formájának következtében inkább azt jelenti, hogy „hasadt a szellemi funkció”. Leválik az érzelem a gondolkodásról (pl. nevetve beszél az édesanyja haláláról). További elterjedt tévhit, hogy a szkizofrén betegek agresszívak, és erőszakos bűncselekményeket követnek el, amelyet a bűnügyi történetekben való felülreprezentáció is táplál.

A szkizofrénia tünetei

A szkizofrénia úgynevezett spektrumbetegség, betegségcsoport, amelynek leggyakoribb megnyilvánulási formái az akusztikus hallucinációk, paranoid vagy bizarr téveszmék, illetve dezorganizált (rendezetlen) beszéd és gondolkodás. Ezekhez gyakran társulnak jelentős szociális és foglalkozási zavarok is. A szkizofrénia rendszerint fázisokban kialakuló betegség, tünetei leggyakrabban a fiatal felnőttkorban jelentkeznek (férfiak esetén 15-25 éves korban, nők esetében 25-35 éves korban jellemző), a betegek 20-40%-ánál a serdülőkor táján jelentkezhet, de kialakulhat későbbi életkorban is.

Főbb tünetek:

• Gondolkodás: betegségbelátás nincs, logikus gondolkodás zavara, téveszmék (perzekutoros, vonatkoztatásos, grandiózus, bűnösségi, hipochondriás, nihilisztikus, religiózus, miszidentifikáció, féltékenységi, szexuális/amorózus, diszmorfofóbia, befolyásoltság-érzés, gondolatelvonás, gondolatbeültetés, gondolatsugárzás).
• Érzékelés: a realitásészlelés nem megfelelő, gyakoriak a hallucinációk (leginkább akusztikus, de vizuális, saját testtel kapcsolatos, szag-, íz- és tapintásos is előfordulhat).
• Viselkedés: nárcisztikus, repetitív jellegű viselkedés, melyek bizarr formát öltenek, repetitív mozgások (echopraxia), mozgásos nyugtalanság vagy gátoltság, katatónia, negativizmus.
• Motiváció: a tervező- és kivitelezőképesség csökkenése.
• Szociális élet: bizalmatlanság, eltávolodás a külvilágtól, és a saját, belső világába való visszavonulás.

A zavarnak legalább 6 hónapig fenn kell állnia, ezen belül az aktív fázis tüneteinek (hallucináció, téveszme, inkoherens beszéd, durván szétesett vagy katatón viselkedés, negatív tünetek) 1 hónapig (gyógyszerezéssel rövidebb ideig) ahhoz, hogy diagnosztizálható legyen.

Az alábbi táblázat összefoglalja a szkizofrénia főbb típusait és jellemzőit:

Okok és kezelés

Megfigyelések szerint a genetikai tényezők, a gyermekkori környezeti tényezők (családi stresszek, traumák), neurobiológiai változások, valamint pszichológiai és szociális folyamatok fontos hozzájáruló tényezők. A kezelés alapja olyan antipszichotikus gyógyszer, amely főként a dopamin (és néha a szerotonin) receptorok aktivitását csökkenti. A pszichoterápia, valamint a szakmai és szociális rehabilitáció szintén fontos része a kezelésnek. A szkizofréniában szenvedő embereknél egyéb társbetegségek is valószínűsíthetők, beleértve a súlyos depressziót és a szorongásos zavart. Gyakoriak a szociális problémák, úgymint a hosszú ideig fennálló munkanélküliség, a szegénység és a hajléktalanság.

Disszociatív személyiségzavar (Multiplex személyiségzavar)

A multiplex személyiségzavart gyakran összekeverik a szkizofréniával, vagy a tudathasadás formáival. Ennek a zavarnak több elnevezést is adtak, a legegyszerűbb és legtalálóbb a többszemélyűség, de a multiplex személyiségzavar szakszerűbb elnevezés. A betegség velejárója, tünete a fejfájás, az emlékezetkiesés. Ez a zavar nagyon ritkán gyógyítható gyógyszerek segítségével, inkább csak elnyomják a nem kívánt személyiségeket. Általában az összes személyiséget pszichológiai kezelésekkel összeolvaszthatják.

Kialakulása és jellemzői

Európában nagyon ritkának tartják, az USA-ban előfordulását 2,5%-ra teszik. A betegek között több a nő. A többségnél átlagosan négy és öt éves korban alakul ki a multiplex zavar, hiszen ilyen korban még nem teljesen tiszták a személyiségjegyek, így ekkor még könnyen változhatnak. Okai gyakran ismeretlenek. Gyakran gyermekkorban kezdődik, a kórelőzményben gyakran szerepel kisgyermekkori súlyos traumatizáló élmény, családi, szexuális vagy egyéb visszaélés. Ezt a zavart olyan hatalmas traumák idézik elő, amelyeket a személy nem tud feldolgozni, sem pedig elfogadni. Az általános eset az, hogy az egyik személyiség tisztában van a másik jelenlétével, ismeri, és ezzel együtt tud élni. A másik kialakult személyiség a legtöbb esetben teljesen mások a személyiségjegyei is. Sokszor „csak” két személyiség van jelen, de előfordulhat bármennyi, akár még százan is lehetnek. A betegek felénél tíz fölötti a számuk. Az alszemélyiségek lehetnek különböző neműek, bőrszínűek és különbözhet az életkoruk is. Minél több személyre hullik szét valaki, annál nagyobb az esély, hogy ezek nem tudnak egymás létezéséről, így tehát a betegségükről sem.

Fiziológiai eltérések

A tudomány számára talán az a legérdekesebb, hogy a többszemélyűség hatására éles pszichológiai és fiziológiai különbségek is felléphetnek. Mindegyik személyiségnek külön neve és kora van, sőt arckifejezésük, vagy betegségeik; művészi hajlam vagy nyelvtudás mutatkozik az egyik személyiségben, míg a többiben nyoma sincs. Még a vérnyomásuk és agyi elektromos tevékenységük is különbözhet. Némelyiküknek van neve, másoknak nincs. A tipikus személyiségváltozatok, amelyek előfordulnak egy többszörös személyiségnél: a depressziós; az önsorsrontó, szuicid; az erős és agresszív védelmező; a segítő; a kimerült házigazda; a halálra rémült gyerek; és végül egy keserű, belső ügyész, aki egy vagy több alszemélyiséget vádol az elszenvedett abúzusokért. Két személyiség esetén a legáltalánosabb az egymástól teljesen eltérő tulajdonságokkal bíró tulajdonosok. Ha a többszörös személyiség tüneteit tapasztalja önmagán, forduljon a SOTE Magatartástudományi Intézetéhez.

tags: #neger #kisgyerek #7 #szemelyiseg