A kisbabáknak több olyan szokása van, amit az újdonsült szülők aggodalommal szemlélnek. Az egyik ilyen az, amikor szinte az egész öklét begyömöszöli a baba a szájába. Sok anyuka meséli, hogy képes órákig a kiságy mellett állni és csak nézni, a babáját. Gyakorlott anyukák szerint a kézrágás egyenlő a fogzás megkezdésével. Szakemberek azonban azt mondják, hogy a fogzás általában csak 4 hónapos korban kezdődik, a babák viszont előtt is előszeretettel rágcsálják a kezüket.
A felnőttek általában a kezükkel, érintés útját állapítják meg bizonyos tárgyakról, hogy milyen tulajdonságokkal rendelkezik. Ez azért van, mert felnőtt korban az ujjak végén van a legtöbb érző ideg. A babák esetében ezek az érzőidegek a szájban találhatók. Ez az oka annak, hogy a babák szinte mindent először a szájukhoz emelnek. Így próbálják meg „letapogatni” az adott tárgyakat.
A kisbabák az első hetekben még nem tudatosan irányítják a végtagjaikat. Sokszor előfordul, hogy egy-egy hirtelen mozdulatuktól meg is ijednek. Később azonban, mikor már látják és tudják, hogy a kéz, amit látnak hozzájuk tartozik, akkor kezdődik a kézrágás. Gyakran megfigyelhető az is, hogy a babák az egyik kezüket a másik kezük segítségével próbálják meg a szájukhoz vinni.
Egyáltalán nem szükséges megtiltani egy kisbabának, hogy a saját kezét rágcsálja. Ha még kicsi, akkor is figyelj oda rá, hogy tiszta legyen a keze. Sok baktériumot bevihet a szájába a kézrágással. Nyugodtan hívd fel az ismerőseid figyelmét arra, hogy ha szeretnéd megsimogatni a babádat, akkor nem a kezénél tegyék ezt. Ne engedd, hogy idegenek séta közben megfogják a kis ujjait, még akkor sem, hogy ő nyújtja oda.
A kéz felfedezése és a fokozott nyálazás gyakran együtt jár. Figyelj oda, hogy legyen a nyakában egy textil előke, ami felszívja a sok nyálat, így nem ázik el a ruhája. Főleg szeles, hideg időben érdemes odafigyelni a bőrápolásra.
Nem is olyan régen még úgy gondolták, a csecsemőnek gyakorlatilag nincs is értelme addig, ameddig nem tud beszélni, pedig ez egy teljes félreértés, hiszen a baba pontosan tud mindent már egészen kicsi korában és rengeteg dolgot megért, a beszéddel csak végre érthetően ki tudja fejezni gondolatait a világ számára is. Az azonban, hogy a kicsi még nem beszél, nem jelenti azt, hogy ne értene meg rengeteg szót és ne akarná magát kifejezni, hiszen azt számos alkalommal meg is teszi: kezdetben leginkább sírással ad hangot gondolatainak, később a mimikájával, gesztusaival, és hangjelzéseivel is.
Már 8-9 hónaposan abba az irányba nyúl, ahonnan szeretne valamit megkapni, ha például szomjas és látja a poharát, akkor arrafelé nyújtja a kezét.
A baba fejlődése életkor szerint:
- 1 hónapos korban: Ha rámosolygunk, elmosolyodik és innentől kezdve ezt egyre gyakrabban használja.
- 5 hónaposan: Már képes kifejezni szégyenlősségét is. Pontosan ismeri a családtagokat.
- 10 hónapos korban: Odabújik hozzánk, ha biztonságra vágyik, átölel bennünket. Megérti a „nem” szót. Ismeri a „pápá”zást és pontosan érti, mire való a köszönés és mikor használjuk.
- 15 hónaposan: Nagyon szeret társaságba járni, barátkozni.
- 18 hónaposan: Egyre többet segít a házimunkában, mindent leutánoz.
- 2 évesen: Egyre gyakrabban ő akarja átvenni az irányítást a többiek felett.
- 3 éves korára: Önzetlenné válik, és megérti a barátság lényegét is. Szilárd barátságokat köt, a bajba jutottakon pedig segíteni szeretne.
Hogyan ismerd meg gyermeked személyiségét és neveld úgy, ahogy számára a leghatékonyabb?
Amikor megszületik kisbaba az öröm határtalan, de elég hamar ráeszmélnek arra is a szülők, hogy milyen nagy a felelősségük. Az anyák az újszülöttjük sírását már 48 órás korban fel tudják ismerni. Később a sírás jellegéből is következtetni tudnak a kiváltó tényezőkre. Az alapsírás, amivel a kisbabák az éhséget is jelzik, szabályos ritmusú, rövid szünetekkel megszakítva, gyors váltásokkal ismétlődve.
De nem csupán a sírás az, ami zavart kelt a szülőkben, hanem ún. Moro-reflex. Amikor a baba ébren van gyakran láthatják a szülők, hogy karjait széttárja, ujjait kimerevítve felsír, mintha kapaszkodni akarna valamibe. Ez nem más mint a Moro-reflex, amit erős zaj, a fej helyváltoztatása vált ki. Egyike a csecsemőkori reflexnek és semmi káros nincs benne, élettani jelenségről van szó. Általában két hónapos kor tájékán megszűnik a reflex.
De ugyanilyen furcsának ható, mégis természetesen ártalmatlan jelenség, amikor a baba összeszorítja a lábait és ritmusosan összedörzsöli. Sokan megijednek, amikor azt látják, hogy a baba az alvás és az ébrenlét határán nyitva tartja a szemét, de mintha még sem lenne magánál. A szülők még ennél is jobban félnek az alvás alatt előforduló esetleges rosszulléttől. Nemhogy csecsemőknél, de még felnőtteknél is gyakran tapasztalható az elalvás vagy az ébredés fázisában a végtagok megrándulása, ezt alvási mioklónusnak nevezzük. Csecsemőknél hosszabb és ritmusosabb, de ébresztésre azonnal leáll. Ha nagyon ijesztőnek találjuk akkor érdemes felvennünk egy okostelefonnal és leginkább azért, hogy magunkat megnyugtassuk, a gyerekorvosnak megmutatni.
Az alvó kisbabát figyelve sokan kórosnak gondolják, amikor nyöszörög, szemhéja remeg, arcizmai grimaszolnak, rendszertelenül lélegzik, izmai megfeszülnek. Ez valójában a REM (rapid eye movement) alvás fázisa, ami mindenkinél, felnőtteknél is jelen van.
A szülőkkel történő együttalvás és a bölcsőhalál kapcsolata megosztja mind a közvéleményt, mind a témával foglalkozó szakembereket. Nálunk is igen elterjedtek a légzésfigyelők, de ha nem tanultuk meg a csecsemő újraélesztést, akkor teljesen hamis biztonságérzetet ad.
Ha a kisbaba nem vesz levegőt, sőt akár elkékül vagy elszürkül a feje, semmiképpen se rázzuk meg! Általános tanács, hogyha bármilyen szokatlan jelenséget, mozgást tapasztalunk, lehetőség szerint készítsünk videót.
Nem kell mindig ugyanannyit, ugyanolyan étvággyal ennie egy kisbabának sem, pont ahogy mi felnőttek sem vagyunk mindig ugyanakkor éhesek. Sokkal fontosabb az, hogy milyen a kedve, az általános állapota. Igény szerinti szoptatásnál nem nagyon merülhet föl hogy valami gond lenne a táplálkozással, hiszen mindig szopizhat, ha azt szeretné.
A bukás sem veszélyes és ijesztő jelenség önmagában, minden kisbaba bukik néha. A csecsemőkori reflux pedig élettani jelenség, születés után a nyelőcső záróizma még nincs kellő mértékben megerősödve. Büfiztetés közben, vagy akár attól függetlenül is tapasztalhatjuk. Elősegíti a létrejöttét, a mohó szopizás, ha sok levegőt nyel, illetve ha túl sokat eszik.
A "cuki" fogalma egyéni preferenciáinktól függ, azonban léteznek általános jellegzetességek, melyeket az emberek aranyosnak találnak. Evolúciós szempontból a cukiságot meghatározó vonások a gondoskodás kiváltását célozzák.
Az arcok különleges szerepet töltenek be az észlelésben, erős érzelmi válaszokat indukálnak. Bizonyos arcok, arc-sémák intenzívebb reakciókat váltanak ki. Többek között ide tartozik a baby-face effektus, vagy más szóval bébiséma hatás, melynek elnevezése Konrad Lorenz etológustól származik. A bébiséma alatt a babaarcra jellemző tulajdonságokat értjük: magas homlok, nagy szemek, pici orr, pici száj, kerek arc.
Ha belegondolunk, a bébiséma kifejezés valóban találó: minden kisgyermek arca ezen jellemző vonásokkal írható le. Azonban az állatok kicsinyei is ugyanezen külső jegyekkel bírnak: kerek fej, nagy szemek, pici orr. A bébiséma tehát nem csak az emberi faj sajátossága! Mindezen vonások ugyanis evolúciósan a gondoskodás kiváltását szolgálják.
A babák arca olyan erős érzelmi válaszokat generál, amelyek rögtön megjelennek a viselkedés terén is: például automatikusan mosolyra húzódik a szánk vagy „babanyelven” kezdünk társalogni. Lorenz szerint a minden fajnál megfigyelhető bébiséma funkciója nem más, mint a pozitív érzelmek felszínre hozásával a gondoskodás valószínűsítése, amely a túlélés kulcsa. Lorenz elméletét számtalan viselkedés-kutató megerősítette.
A bébiséma univerzális: az állatok kicsinyei ugyanazon jellegzetes vonásokat mutatják, mint az emberi gyermekek, a gondoskodás kiváltása számukra is evolúciós cél. Azonban számtalan állat felnőtt korára is megőrzi a bébisémát - így pozitív hatást gyakorolván az emberekre.
Miesler, Helmut & Andreas (2011) tanulmányában megjelenik, hogy egy kísérlet során kimutatták, a kisgyermekeken megfigyelhető bébi-séma vonások megjelenése pozitívan korrelált azzal, mennyire észlelték az adott gyerekeket cukinak a vizsgálatban résztvevők. A cukiság és a gondoskodás érzelmi válasza között úgy tűnik, megfigyelhető némi kapcsolat. Továbbá neuropszichológiai kutatásokból kiderült, hogy babaarcokra adott válasz során az agy jutalomért felelős területei erősebb aktivációt mutatnak. A cuki állatos és babás videók megnézése tehát valóban jutalmazó számunkra - nehéz is abbahagyni.
Glocker és munkatársai (2009) kutatása során némi eltérés volt megfigyelhető a férfiak és nők babaarcokra adott reakcióiban. Úgy tűnik a bébiséma erősebb gondozói motivációt vált ki nők esetében, azonban a „cukiságméter” terén nem volt különbség a férfiak és a nők között: nem jelent meg számottevő eltérés abban, mit találnak a két nem képviselői aranyosnak. A bébiséma tehát egyaránt befolyásolhatja mind a két nem érzékelését.
Az erősebb gondozói motiváció is érthető nők esetében az evolúció szempontjából, általában ugyanis a nők (anyák) számítanak az elsődleges gondozóknak - az állatvilágban különösen, a bébiséma pedig univerzálisnak tekinthető.
A baby-face effektus nem csak a kisgyermekek vagy kisállatok jellemzője. Említettük megjelenését az állatvilágban, azonban mesterségesen is előidézhető. Figyeljük meg a plüss állatok kialakítását, a gyerekjátékokat, de számtalan rajzfilmfigurán is felfedezhető a bébiséma! A cél közvetett módon a pozitív érzelmek kiváltása. A kisállatokhoz való vonzódás egyik eleme is a bébisémára adott reakció. Amit aranyosnak/cukinak találunk, az az agy jutalmazó központját ingerli, így okozván nekünk kellemes élményt.
Különösen érdekes, hogy az ideálisnak tartott női arc is hordoz a bébisémára emlékeztető jellegzetességeket. A pici orr, magas homlok szebb arc benyomását kelti, a szebb pedig sémák terén néha valóban jobbnak is tűnik (ez a holdudvarhatás jelensége). A bébiséma tehát olyan komplex jelenség, amely a gondoskodás kiváltásán túl talán a fiatalságot is sugározza, amely evolúciós gondolkodással élve a túlélés egyik garanciája. A túlélés pedig a hajtóerő maga.
Amikor a baba ébred, gyakran karjait széttárja, ujjait kimerevítve felsír, mintha kapaszkodni akarna valamibe. Ez a Moro-reflex, melyet erős zaj vagy a fej helyváltoztatása válthat ki. Ez egy élettani jelenség, ami általában két hónapos kor körül szűnik meg.
A fogzás megkezdését gyakran a kézrágás előzi meg, ami 4 hónapos kor körül kezdődik, de a babák már korábban is szívesen rágcsálják a kezüket. Ez azért van, mert a csecsemők érzőidegeinek nagy része a szájukban található, így így fedezik fel a világot.
A fokozott nyálazás és a kéz felfedezése gyakran együtt jár. Fontos, hogy a baba nyakában legyen egy textil előke, ami felszívja a nyálat, és védi a ruháját. Szeles, hideg időben különösen oda kell figyelni a bőrápolásra.
A babák viselkedése sokszor meglepő lehet a szülők számára. Ilyen például az alvás és ébrenlét határán tapasztalható szemnyitás, vagy az alvás közbeni nyöszörgés, grimaszolás, rendszertelen légzés és izomfeszülés. Ezek a REM alvási fázis jelei, amelyek teljesen normálisak.
A bölcsőhalál (SIDS) Magyarországon ritka, de egyéves kor alatt, főleg 2-4 hónapos korban fordulhat elő. A légzésfigyelők hasznosak lehetnek, de a csecsemő újraélesztésének ismerete elengedhetetlen.
A táplálkozás tekintetében nem kell aggódni, ha a baba nem eszik mindig ugyanannyit. Fontosabb a jókedve és általános állapota. Az igény szerinti szoptatás biztosítja, hogy a baba mindig hozzájuthasson a szükséges táplálékhoz.
A bukás is normális jelenség, a csecsemőkori reflux pedig élettani okokra vezethető vissza, például a nyelőcső záróizmának fejletlenségére. A mohó szopizás és a túl nagy mennyiségű étel is hozzájárulhat a bukás kialakulásához.
A "cukiság" evolúciós szerepet tölt be: a bébiséma, azaz a babaarcra jellemző vonások (nagy szemek, magas homlok, pici orr és száj) kiváltják a gondoskodási ösztönt, ami a túléléshez elengedhetetlen. Ez a jelenség nem csak az emberi csecsemőkre, hanem az állatkölykökre is jellemző, és evolúciósan a túlélés zálogát jelenti.
A bébiséma nem csak a gyerekekre és állatokra jellemző, hanem mesterségesen is előidézhető, például plüssállatoknál, játékoknál és rajzfilmfiguráknál. Célja a pozitív érzelmek kiváltása. Az ideálisnak tartott női arc is hordozhat bébiséma jellegzetességeket, ami a fiatalságot és a vonzerőt sugallja.
A csecsemők viselkedésének megfigyelése, a fejlődési mérföldkövek követése fontos, de ne hasonlítsuk őket más babákhoz. Minden gyermek egyedi ütemben fejlődik. A legfontosabb, hogy figyeljünk rájuk, támogassuk őket, és élvezzük az együtt töltött időt.