A kisfiúk egészségével kapcsolatos aggodalmak gyakran magukban foglalják a hereproblémákat, amelyek közül a két leggyakoribb a rejtett heréjűség (kriptorchizmus) és a herevízsérv (hydrocele). Bár mindkét állapot ijesztőnek tűnhet a szülők számára, fontos megérteni, hogy ezek a problémák gyakoriak, és megfelelő orvosi beavatkozással hatékonyan kezelhetők.
A here fejlődése és leszállása
A herék fejlődése már magzati korban megkezdődik, a vesék magasságában, a hátsó hasfalon. A terhesség harmadik trimeszterében (általában a 8. hónapban) onnan a lágyékcsatornán át a herezacskóba vándorolnak. Ez a folyamat a magzat 28. várandóssági hete körül kezdődik, de egyénenként változik, hogy mikorra fejeződik be. A fiúk többségében a megszületéskor már a herezacskóban találhatók a herék.
A herék magzati életbeli vándorlása nem céltalan. Ahhoz, hogy optimálisan működjenek - különösen a spermaképzéshez -, a herezacskó alacsonyabb hőmérsékletére van szükség. Ezt a herezacskó speciális hőszabályozó rendszere biztosítja. Ha a here a hasüregben vagy a lágyékcsatornában marad, a magasabb testhőmérséklet károsíthatja annak finom sejtszerkezetét.
Rejtett heréjűség (kriptorchizmus)
Rejtett heréjűségről vagy kriptorchizmusról akkor beszélünk, ha a here leszalása zavart szenved, és a herezacskóban nem tapintható meg az egyik vagy mindkét here. A jelenség nem ritka: időre született csecsemőknél az esetek körülbelül 3 százalékában fordul elő, de koraszülöttek esetében akár tízszer gyakoribb is lehet (akár 30%). Az újszülöttek kb. 5%-ában nem tapinthatók biztonsággal a heregolyók a helyükön.
A rejtett heréjűség típusai
Nem leszállt here: A here a hasból a herezacskóba történő leszállás közben valahol megrekedhet, például a hasüregben, a lágyékcsatornában vagy a herezacskó felső pólusában.
Ektópiás, azaz kóros helyen lévő here: A here megvan, de rendellenes helyre vándorolt.
Ingahere (retraktilis here): Sokan hallottak már az úgynevezett ingaheréről, vagy retraktilis heréről, amely egy természetes, gyakori jelenség kisfiúknál. Ilyenkor a here normálisan leszállt, de időnként - például hideg hatására vagy izgalmi állapotban - a lágyékcsatornába húzódik vissza. Ez a cremaster reflex része, és nem igényel műtéti kezelést, viszont orvosi vizsgálatot igen, hiszen meg kell különböztetni az igazi rejtett herétől. Az ingahere néha a zacskóban van, néha pedig felhúzódott és nem tapintható a zacskóban, azaz ingázik. Sebészeti beavatkozás nem kell, de évente szükséges ellenőrizni a herét. A pubertás elejére az ingahere legtöbbször magától megszűnik, de az esetek kb. 30%-ában a here feljebb is vándorolhat.
Felszálló (aszcendáló) here: Ez típusosan nagyobb gyermekeknél (4 éven felülieknél) alakulhat ki, mivel a növekedést a herevezeték nem képes követni, nem nyúlik, így a here nem tud a herezacskóban maradni. A gyermek növekedésével nem nő, nem hosszabbodik együtt megfelelően a herevezeték, ezért a növekedés során a relatíve rövid herevezeték mintegy kihúzza a golyót a zacskóból. Fontos tudni, hogy az újszülöttkorban leszállt here később, 4-10 éves korban ismét felszállhat (felszálló, aszcendáló here).
Miért fontos a mielőbbi felismerés és kezelés?
Ha a here a hasüregben vagy a lágyékcsatornában marad, a magasabb testhőmérséklet károsíthatja annak finom sejtszerkezetét. Az első életév során ezek a sejtek rohamosan pusztulni kezdenek: egyes kutatások szerint már 10 hónapos korban jelentős csökkenés tapasztalható a spermiumok előalakját képező germ-sejtek számában. Ha a here sokáig rejtve marad, a károsodás visszafordíthatatlanná válhat, és akár felnőttkori meddőséghez is vezethet.
A le nem szállt here komoly veszélyeket rejt magában:
- Megcsavarodhat (amelynek következménye az elégtelen vérellátás és elhalás).
- Trauma érheti.
- A here jelentősen sorvadhat.
- Heredaganat alakulhat ki: a rejtett heréjűség bizonyított hajlamosító tényezője a heredaganatnak. Ekkor a heredaganat egyes szerzők szerint 3-15-ször, mások szerint 20-40-szer gyakrabban fordul elő, összesen kb. 2-3% az esélye a későbbi tumornak - de ezt csökkentheti az időben elvégzett műtét. Éppen ezért az olyan gyerekeknek, akiknek műtéttel kellett a herét a zacskóba lehozni, hátralévő életükben fokozottan kell figyelni a herére a tumoros kockázat miatt, azaz havonta javasolt az önvizsgálat, a here megtapogatása. A heretumor a fiatal férfiak betegsége, 15-35 éves kor között fordul elő leggyakrabban.
- A nemzőképesség is csökkenhet: ha a kétoldali rejtettheréjűség nem kerül felismerésre időben, törvényszerűen kialakul a meddőség.
- Hormonális eltérések is felléphetnek.
- Az aszimmetrikus vagy üres herezacskó önértékelési problémákat okozhat.
A felismerés és diagnózis
A születés utáni első gyermekorvosi vizsgálatnak kötelező része a herék tapintása. Ezt követően 6 hónapos korban újra ellenőrzik, hogy a herék leszálltak-e. Az ingahere és a felszálló here elkülönítéséhez, ha óvatosan lehúzzuk, lenyomjuk a herét a zacskóba és a golyót kb. 1 percig ott tartjuk, a reflex kioltódik: ha ezután a herét elengedve az a zacskóban marad, akkor ingaheréről van szó.
Ha bármelyik here nem tapintható a herezacskóban, képalkotó vizsgálatok - például ultrahang vagy MRI - segíthetnek a pontos helyzet meghatározásában. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy képalkotó vizsgálatok (ultrahang, CT, MRI) rutinszerűen nem javasoltak, ugyanis nem elég érzékenyek (szenzitívek), és nem lehet velük pontosan meghatározni a nem leszállt here helyzetét, sok esetben fel sem ismerhető a here ilyen módszerekkel. Ezen vizsgálatok helyett egyértelműen az ún. exploratív sebészeti megoldás a javasolt. Az ultrahangvizsgálat indokolt lehet bizonyos esetekben, például szexuális fejlődési zavar esetén vagy kövér fiúknál, akiknél a lágyéktáji rész nem vizsgálható jól. Bizonyos esetekben laparoszkópos feltárásra is szükség lehet, különösen, ha a here a hasüregben rejtőzik.
A heretumor felfedezése és kezelése - SZEXUÁLIS ORVOSLÁS - For Life Medical Center X Hevesi Kriszta
Kezelés
Fontos hangsúlyozni, hogy nem elegendő „megfigyelni” a rejtett herét, várva, hogy hátha magától megoldódik. Ha 6 hónapos korig nem történt meg a leszállás, orvosi beavatkozásra van szükség. A korábbi nemzetközi gyakorlatok még 2 éves korig is vártak, de ma már a legtöbb irányelv a 6-12 hónapos kor közötti műtétet tartja ideálisnak - legkésőbb 18 hónapos korig.
Műtéti megoldás: A beavatkozás neve orchidopexia, amely során a sebész a herét finoman rögzíti a herezacskóban. Ez a műtét ma már rutinszerű, gyakran egynapos sebészet keretében végzik, és minimális kockázattal jár. Ha a here a hasüregben van, előfordulhat, hogy a műtét két lépésben történik, vagy laparoszkópos módszerrel 1 vagy 2 ülésben hozható le a herezacskóba. A cél mindig az, hogy a here a lehető legjobb helyre kerüljön, ahol a funkciója megőrizhető.
Hormonkezelés: Hormonkezelést korábban gyakrabban alkalmaztak, ám a jelenlegi szakmai ajánlások - például az Amerikai Urológus Társaság és a Mayo Klinika protokollja - nem javasolják rutinszerűen. A hormonterápia hatékonysága alacsony, és hosszú távú eredményei bizonytalanok. Kétoldali rejtettheréjűség egyes eseteiben azonban nem műtéti kezelésként alkalmazható hormonkezelés, ami (HCG - humán gonadotropin) hormoninjekció több alkalommal történő beadásából áll. A kezelés az esetek 30-50%-ában sikeres.
A műtét után
A műtét nemcsak anatómiai helyreállítást jelent. Ha időben történik, segíthet megelőzni a spermatogenezis romlását, a hormonális eltéréseket és a hereatrophia kialakulását. Emellett jelentősen csökkenti a here-daganatok kockázatát is. Ugyanakkor fontos, hogy a kezelést követően is rendszeresen ellenőriztessék a heréket: az ellenoldali here is érintett lehet, még ha fizikailag nem is észlelhető eltérés. Felnőttkorban a korábban rejtett here miatt érintett férfiaknak érdemes megtanulni az önvizsgálatot, hiszen a rendszeres ellenőrzés kulcsfontosságú lehet egy esetleges elváltozás korai felismerésében.
Herevízsérv (hydrocele)
A herevízsérv (hydrocele) a herét körülvevő burkok között jelen lévő folyadék kóros felhalmozódása. Keletkezése után többnyire lassan, folyamatosan növekszik, és zavaró méreteivel okoz panaszokat. A herevízsérv a fiúcsecsemők 10 százalékánál fordul elő születéskor, a legtöbb esetben az első életévben spontán felszívódik. Felnőtteknél is bármely életkorban kialakulhat a mellékherék gyulladása, vagy a herezacskó sérülése következtében.
A herevízsérv kialakulása
A herék a hátsó hasüregben (retroperitoneum) fejlődnek ki, ahonnan a magzati élet alatt szállnak le, mely folyamat során a here a későbbi burkainak nagy részét a hasfal különböző rétegeiből (izmok, kötőszövetes lemezek) nyeri. A here külső rétegei így a születés után ideális esetben az alábbi módon épülnek fel:
- Kívül a herezacskót (scrotum) bőr borítja.
- Ez alatt egy felületes, illetve egy mélyebb kötőszövetes réteg helyezkedik el, melyek között a herezacskó izomrétege helyezkedik el (musculus dartos).
- A hereszövet cérnaszerű csatornácskákból áll, melyet egy erős, tartós kötőszövetes lemez (tunica albuginea) fog össze.
- A hereszövetet összefogó lemez, illetve a herezacskó mélyebb kötőszövetes lemeze között található egy kettős réteg (tunica vaginalis), melynek egyik rétege a here felszínére, a másik az izomréteg alatti kötőszövethez tapad. Ezen rétegek között a here mozgását biztosító folyadék van.
Ha herék és a herezacskó közötti folyadéknak a háztartása felborul - például gyulladást, sérülést, vagy akár egy herevisszér-tágulat-műtétet követően - akkor a mennyisége felhalmozódhat. Ez az állapot a vízsérv.
A herevízsérv tünetei
A folyadékgyülem néhány decilitertől akár több liternyi mennyiségig is összegyűlhet a here körül. Ez általában lassan, akár évek alatt alakul ki. A beteg ezt a herék megnagyobbodásaként észleli, de valójában a here nem lesz nagyobb, csak a folyadékgyülem miatt nő meg a herezacskó mérete. A megnagyobbodás általában aszimmetrikus, az egyik here körül jelentkezik. Legtöbb esetben a herevízsérv közvetlen fájdalmat nem okoz, de a növekvő herezacskó kellemetlen lehet. Nagyon fontos megjegyezni, hogy a rosszindulatú heredaganat is jelentkezhet fájdalmatlan herezacskó-növekedés formájában, tehát ilyen tünetek esetén minden esetben minél hamarabb andrológushoz vagy urológushoz kell fordulni.
A herevízsérv időnként okozhat szövődményeket, mely bevérzés, hegesedés, gyulladás vagy a here nyomásfokozódása kapcsán alakulhatnak ki. Ha a duzzanat fájdalmassá válik, kipirosodik, gyorsan növekszik, fertőzésre utaló tüneteket mutat, mielőbb keressen fel urológus szakorvost.
Diagnózis és kezelés
A kivizsgálása egyszerű, a fizikális vizsgálat mellett a here ultrahangos vizsgálata egyértelműen megmutatja a herevízsérvet, illetve segít elkülöníteni más duzzanatot okozó betegségektől (pl. heredaganat, vagy a herezacskót érintő lágyéksérv). További vizsgálatok csak néhány szövődményes esetben válnak szükségessé a diagnózis felállításához.
A herevízsérv leszívása (punctio) jellemzően nem eredményez tartós megoldást a problémára, a folyadék egy idő után újratermelődik. A megoldást legtöbb esetben a műtéti beavatkozás jelenti. Ilyenkor a folyadék mellett a folyadékot termelő burkot is részlegesen vagy teljesen el kell távolítani, mely megakadályozza a herevízsérv kiújulását. A herék az operáció után kissé kitapadhatnak a herezacskóhoz, mely tartós problémát jellemzően nem okoz. Amennyiben a hezevízsérv tartósan fennáll, bevérzett, gyulladt, heges területeket tartalmaz, úgy a műtét is technikailag több felkészülést igényel a here megkímélésének érdekében, főleg fiatal, termékeny korú páciens esetén.
Mikor nem szükséges a műtét? A vízsérv újszülöttkori formájában általában csak megfigyelést alkalmaznak, mert az esetek többségében kezelés nélkül is megszűnik a baba egy éves korára. A szerzett felnőttkori formában sem mindig kerül sor a műtétre, ha a duzzanat kis mértékű, nem növekszik gyorsan, nem okoz fájdalmat és nincs szövődményre mutató jel.