Ez a szócikk áttekintést nyújt a magyar nyelvű lexikonokról, különös tekintettel a természettudományi lexikonokra, és bemutatja a Nagy Gy. Sárkány Szerk. Természettudományi Lexikon 1-6. (1967) jelentőségét a magyar tudományos irodalomban. A lexikonok alapvető fontosságúak a tudás rendszerezésében és terjesztésében, és a magyar nyelvterületen is gazdag hagyományuk van.
A magyar lexikonok kialakulása és fejlődése
A magyar nyelvű lexikonok gyűjteménye hosszú időre nyúlik vissza, és számos önálló vagy fordított művet foglal magában. Fontos megkülönböztetni a betűrendes gyűjteményeket, amelyek a legtöbb lexikonra jellemzőek, és a tematikus gyűjteményeket, amelyeket a Magyar enciklopédiák és kézikönyvek listája tartalmaz. Bár a legtöbb lexikon betűrendben jelent meg, néhány életrajzi gyűjtemény kronologikus sorrendet használ, míg az egyházi hagiográfiai életrajzi tárak, mint például a "Szentek élete", legtöbbször a naptári év egyes napjainak sorrendjében közlik az életrajzokat.
Speciális nyelvészeti lexikonnak számítanak a betűrendes szótárak, amelyek a nyelvi tudás rendszerezésében játszanak kulcsszerepet.
A természettudományi lexikonok helye a magyar irodalomban
A természettudományi lexikonok kiemelkedő szerepet töltenek be a tudományos ismeretterjesztésben és az oktatásban. Ezek a művek összefoglalják és rendszerezik az adott tudományág legfontosabb fogalmait, elméleteit és eredményeit. A Nagy Gy. Sárkány Szerk. Természettudományi Lexikon (1967) ezen a területen jelentős mérföldkőnek számít.
A lexikonok kiadásának története Magyarországon is gazdag, számos neves szerző és szerkesztő járult hozzá a magyar tudományos irodalom fejlődéséhez. Kosáry Domokos "Bevezetés Magyarország történetének forrásaiba és irodalmába I." című műve (Tankönyvkiadó, Budapest, 1970, 119-123.) részletes áttekintést nyújt a folyóiratokban megjelent nagyobb, lexikonszerű cikkekről, amelyek hozzájárultak a lexikonok előkészítéséhez.
A Magyar Tudományos Akadémia a jogtudományért (2. rész)
Nagy Gy. Sárkány és a Természettudományi Lexikon (1967)
A Nagy Gy. Sárkány Szerk. Természettudományi Lexikon 1-6. (1967) egy hatkötetes, nagy alakú, közel 2000 oldal terjedelmű alkotás, amely a maga idejében jelentős tudományos összefoglalásnak számított. A lexikon szerkesztése során felmerülhettek olyan kifogások, amelyeket a szócikk vitalapja részletezett, de ennek ellenére a mű hozzájárult a természettudományi ismeretek szélesebb körben való terjesztéséhez.
A lexikon jelentősége és a korszak tudományos kontextusa
Az 1960-as években a természettudományok gyors fejlődésen mentek keresztül, és egy ilyen átfogó lexikon kiadása elengedhetetlen volt a friss ismeretek rendszerezéséhez és hozzáférhetővé tételéhez. A lexikon a maga korában hiánypótló volt, és hozzájárult a magyar tudományos nyelv fejlődéséhez is.
Neves személyiségek és hozzájárulásuk a tudományhoz
A magyar tudománytörténetben számos személyiség járult hozzá a lexikonok és a tudományos ismeretterjesztés fejlődéséhez. Néhány közülük:
Balázs Dénes (1924-1994)
Balázs Dénes, Debrecenben született és Érden elhunyt geográfus, a magyar geográfia egyedülálló személyisége volt. Pályafutását a mészkővidék és a barlangok kutatásával kezdte az Aggteleki-karsztvidéken, nevéhez fűződik az égerszögi Szabadság-barlang feltárása. Három évtizeden át öt kontinens mintegy 130 országában végzett természetföldrajzi tereptanulmányokat. Magányos hátizsákos utazásai eredményeképpen több száz tudományos közleményt és ismeretterjesztő cikket adott közre, különösen a sivatagok, a karsztvidékek és a vulkánok tanulmányozásában ért el kimagasló eredményeket. 1967-ben a Magyar-Lengyel Szahara-expedíció vezetője és szervezője volt. Nagy figyelmet fordított a természeti értékek megőrzésére. Meghatározó tudományszervező szerepe volt a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulatban és a Magyar Földrajzi Társaságban. Alapítószerkesztőként indította útjára a "Karszt és Barlang" és a "Földrajzi Múzeumi Tanulmányok" című szakfolyóiratokat. Évekig tartó önzetlen munkával valósította meg a Magyar Földrajzi Múzeumot, Érd város első közgyűjteményét. Munkásságát számos szakmai és állami kitüntetéssel ismerték el, például a Lóczy-érmet és a Kőrösi Csoma Sándor érmet.
Érdy János (1796-1871)
Érdy János, Szobon született, Belgiumi eredetű családból származott. Iskoláit Vácon, Esztergomban, Nagyszombaton és Győrben végezte. A bencés rend tagja lett, de kilépett, majd ügyvédként és magánnevelőként működött. Jogi tanszékre vágyott, de ez az álma nem teljesült. Ekkor a középkori magyar történelem kutatásával kezdett foglalkozni. Felfedezte a nagyszombati bencés rendházban az egyik legnagyobb, ezeroldalas magyar prédikáció- és legendagyűjteményt, amit tiszteletére Érdy-kódexként tartanak számon. Először az Akadémia éremgyűjteményével foglalkozott, majd 1846-tól a Magyar Nemzeti Múzeum érem- és régiségtárának vezetője lett. Külföldi tanulmányutakat tett Prága, Drezda, Berlin múzeumaiba. 1848-ban III. Béla király és felesége székesfehérvári sírjának azonosításával vált neve igazán híressé. Érdi vonatkozásai közé tartozik, hogy 1847-ben a battai határban hét halomsírt tárt fel, melyeket kora tudományos álláspontja szerint a hunoknak tulajdonított. Itteni sikeres munkálkodása emlékére magyarosította nevét Érdyre.
Gáboriné Csánk Vera (1929-1996)
Gáboriné Csánk Vera, Budapesten született, és ott is hunyt el. A budapesti Sophianum Gimnáziumban érettségizett, majd az Eötvös Lóránd Tudományegyetem történelem-régész szakán folytatta tanulmányait, ahol 1958-ban egyetemi doktori fokozatot szerzett. 1954-től a Magyar Nemzeti Múzeum régészeként kezdte pályáját. 1960-tól a Budapesti Történeti Múzeum munkatársa lett férjével, Gábori Miklós régésszel együtt. A történettudomány kandidátusa (1968), majd doktora lett (1987). Főbb kutatási területei: a ságvári telep abszolút kormeghatározása, a keleti gravetti műveltség kronológiája, paleolit leletek radiokarbon kormeghatározó módszerrel való meghatározása. Az érd-parkvárosi középső-őskori vadásztábor feldolgozásával Kretzoi Miklóssal együtt új régészeti őslénytani kutatási irányzatot, a vadászati zoológiát alapozta meg.
Érd város és a tudományos kutatások
Érd városa több tudós életében is fontos szerepet játszott. Balázs Dénes nevéhez fűződik a Magyar Földrajzi Múzeum létrehozása Érden. Gáboriné Csánk Vera az érd-parkvárosi középső-őskori vadásztábor feldolgozásával alapozta meg a vadászati zoológiát. Érdy János pedig a battai határban feltárt halomsírok kapcsán magyarosította nevét Érdyre.
További említések a lexikonok és kutatások kapcsán
- Az Illésházy-család birtokai Érden: A XVI. században emelkedett fel kisnemesi sorból az ország leggazdagabb főnemesei közé. Érd 1675-ben került birtokukba, amikor Illésházy Ferenc feleségül vette Sárkány Erzsébetet.
- Fülöpváros és Fülöpmajor: Batthyány Fülöp Vas vármegye örökös főispánja, császári-királyi kamarás, visszahúzódó egyéniség volt, aki bőkezűen adakozott kulturális célokra. Széchenyi István után a második legnagyobb összeggel, ötvenezer forinttal támogatta a megalakuló Magyar Tudományos Akadémiát. Az 1838. évi nagy dunai árvízben elpusztult Érd helyén új települést parcellázott, a folyótól kisség távolabb, ez volt az Újfalu vagy Fülöpváros. Berki puszta határában létesítette a róla elnevezett Fülöpmajort.
- Kaptárkövek és barlangkutatás Érden: Számadó Károly (1921-1985) szorgos kutatója volt az érdi és környékbeli kaptárköveknek, amelyeket ő térképezett fel elsőként. Kitartó szorgalmazására helyezte a Pest Megyei Tanács e ritka kulturális értékeket 1981-ben védelem alá. Ő kutatta át elsőként 1935-ben és az azt követő években a Szidónia-hegy barlangját.