A korai petefészek-kimerülés és a peteérés zavarai: Teljeskörű útmutató a babatervezéshez

Az ember, ha gyermeket szeretne, mindent megtesz annak érdekében, hogy mihamarabb megtörténjen a várva várt fogantatás. Azonban olykor megesik, hogy már egy év próbálkozás után is csalódás éri a párt - ekkor természetesen mindenki elgondolkozik azon, vajon hol lehet a hiba?

Elsőként érdemes megbizonyosodni arról, van-e a nőnek rendszeresen peteérése, hiszen ennek hiányában lehetetlen teherbe esni. A peteérés kimondottan fontossá válik, amikor egy nő babát tervez, ugyanis ebben az időszakban a legtermékenyebb a női szervezet. Annak érdekében, hogy mihamarabb sikeres legyen a baba projekt, érdemes ismerni és követni a ciklus egyes szakaszait, főként a peteérés időpontját.

Fontos továbbá ismerni azokat az okokat, melyek egy elmaradt peteérés mögött húzódhatnak, valamint, hogy a tünetek ismeretében gyorsan fel tudjuk azt ismerni. Ebben a cikkben mindezekhez iránymutatást adunk, hogy megkönnyítsük a babatervezést és világosabbá tegyük, hogyan is zajlik a peteérés.

A női ciklus szakaszai és a peteérés folyamata

A női nemi működés ciklikus jellegű, mely két részre osztható: a peteérés folyamatára, valamint a vérzésre. Maga a menstruáció általában 28 naponként ismétlődik (bár 25-31 napos is normálisnak számít). A ciklus során az agyalapi mirigy és a petefészkek összehangolt munkával termelnek és bocsátanak ki megfelelő hormonokat, hogy felkészítsék a szervezetet egy esetleges teherbe esésre. Amennyiben nem alakul ki terhesség, a hormonok - testünk kémiai hírvivői - vezényletére a méh nyálkahártyája havi szinten leválik.

A peteérés, vagy más néven ovuláció a petesejt tüszőből való kiszabadulását jelenti. A peteérés egyet jelent a megtermékenyítés lehetőségével. Szabályos peteéréssel járó menstruációs ciklus esetén a petesejt a ciklus középső időszakában érik meg. A petesejt a ciklus első felében az úgynevezett tüszőben (folliculus) fejlődik. Amint éretté válik, bekövetkezik a tüszőrepedés, és kiszabadul a petesejt.

A ciklus első napján az ösztrogénnek köszönhetően megindul a peteérés, melyet az FSH nevű hormon szabályoz - ennek hatására keletkezik a domináns tüsző, mely később megtermékenyítésre alkalmas lesz. Ennek hámsejtjei osztódnak, így egyre nagyobbá válik, majd üregében folyadék halmozódik fel.

Az ovulációhoz közeledve az FSH helyett egyre inkább az LH hormon szerepe kerül előtérbe, és amikor a legnagyobb mennyiséget eléri (LH csúcs), akkor létrejön az ovuláció (az LH később a luteális fázisban segít a sárgatest fennmaradásához).

A tüszőrepedés általában a ciklus 14. napján következik be, melynek során a kiáramló folyadék a petesejtet is magával sodorja, ami az elkövetkezendő napokban a méhüreg felé halad. A peteérést követően az érett petesejt a petevezetékbe, majd a méhüregbe jut, és amennyiben nem történik megtermékenyítés, elpusztul.

A teljes fázis általában három-négy napig tart, de a termékeny napok száma hat: az ovuláció napja, plusz az azt megelőző 5 nap. Amennyiben a spermiumok ez idő alatt elérik a petevezetéket, megtermékenyítésre kerülhet sor.

Az ovuláció végével megkezdődik a luteális fázis, mely a menstruáció első napjáig tart. Lényege, hogy a szervezet felkészítse magát a következő ciklusra. Ennek során a megrepedt tüszők helyén kialakult sárgatest progeszteront termel, mely előkészíti a méhnyálkahártyát a megtermékenyített petesejt befogadására. A menstruáció akkor következik be, ha nem történik megtermékenyítés. Ilyenkor a nem megtermékenyült petesejt egy napon belül még a petevezetékben feloldódik. Ennek során a méhnyálkahártya felső rétegei, az előkészített a petesejtágy szükségtelenné válnak, leválnak, majd vérzés kíséretében a hüvelyen keresztül távoznak a szervezetből. Ezzel új ciklus kezdődik.

Hormonális változások a testben

A ciklus során az ösztrogén hormon szintje megemelkedik, majd ennek hatására megérik és kiszabadul egy petesejt a petefészekből. Ez maga az ovuláció. Ilyenkor a méhnyálkahártya is elkezd megvastagodnii. A ciklus második felében a progeszteron hormon tevékenysége kerül előtérbe, amely segíti a méhet felkészülni a megtermékenyített petesejt befogadására. Az érzelmi változásokban is fontos szerepet játszanak a hormonok. A peteérés során a magas ösztrogén szintnek köszönhetően rendkívül energikusnak érzi magát az ember. Ezzel szemben a menstruáció előtti tünetegyüttes vagy PMS során az ösztrogénszint csökken, a progeszteronszint pedig megemelkedik; ez együttesen szorongáshoz, hangulatingadozásokhoz és alhas, mell, valamint a derék környéki fájdalmakhoz vezet.

A peteérés időpontja és jelei

A peteérés időpontja előre csak kalkulálható, nagy biztonsággal csak utólag határozható meg. Az ovuláció 28 napos ciklus esetén a 14. napon valószínűsíthető. 28 napostól eltérő ciklusok esetén a menstruáció első napjától visszaszámolunk 14 napot, és így megkapjuk a tüszőrepedés (valószínű) időpontját. A ciklus első napjának a menstruáció első napját tekintjük. Vannak, akiknél a menstruációt néhány napos pecsételő vérzés vagy “barnás folyás” előzi meg, ez nem számít, azt a napot vegyük a menstruáció első napjának, amikor először jelentkezik rendes vérzés.

Az ovulációnak számos jele van. A leggyakoribb és legjobban felhasználható jel a középidős fájdalom és vérzés, valamint a hüvelyváladék bővebbé válása, az ún. „nedves napok”. A peteérés idején minden esetben a méhnyak nyák összetétele, mennyisége és minősége az ösztrogén hatására változik, átlátszóvá, nyúlóssá, sikamlóssá válik (tojásfehérjéhez hasonlít). Ovulációs vérzése a nők néhány százalékának van, egyeseknél rendszeresen, másoknál csak időnként. Néhány nő felismeri ovulációjának idejét, mert észleli az ilyenkor tapasztalható változásokat. Ezen kívül ma már sok helyen lehet vásárolni ún. LH teszteket is, melyek hasonlóan működnek, mint a terhességi tesztek, ám itt az LH szintről ad tájékoztatást.

Természetesen a saját testünk ismerete és annak figyelése is nagy segítségünkre lehet, ugyanis a megváltozott állagú méhnyak váladék (kocsonyás állagú), a reggeli testhő mérése (enyhébb hőemelkedés), a méhnyak keménysége (ovulációkor puha) mind ovulációra utal. Sokan tapasztalhatnak enyhe vagy erősebb fájdalmat a peteéréskor, ami a petefészekből származó petesejt felszabadulásához kapcsolódik. A peteéréskor fájdalom a legtöbb esetben nem okoz komoly problémát, és gyakran a ciklus normális részét képezi.

Elmaradt peteérés és okai

Maga a peteérés egy igen bonyolult folyamat, és ha valami hiba csúszik a rendszerbe, úgy nem megy végbe normál tüszőérés és az ovuláció elmarad (anovuláció). A legtöbb nő úgy gondolja, hogy ha menstruál, akkor volt is ovuláció. Ez azonban nagy tévedés, és bár általában a túl rövid vagy a túl hosszú ciklusok utalnak a problémára, ám az is előfordulhat, hogy normál időközönként jelentkezik a vérzés. Ez persze megzavarhatja a gyermekre vágyó nőket, és csak azt látják, hogy késik a gyermekáldás, ám az nem tudják, hogy miért.

Alapvetően akkor beszélünk elmaradt peteérésről, ha a finoman összehangolt folyamat valamelyik fázisának akadályozottsága miatt a pete nem érik meg és nem szabadul ki a petefészkéből. Nem lehetetlen, hogy valakinek egy hónapban elmarad a peteérése, majd a következőben ismét normálisan ovulál. Előfordulhat, hogy észre sem vesszük az elmaradt peteérést, mert a menstruáció továbbra is normális, de az is megtörténhet, hogy a menstruáció leáll. Emellett ovulációs teszttel is tetten érhető a kimaradás. A rendszertelen menstruáció annak a jele is lehet, hogy esetleg nem történik állandó peteérés. Amennyiben az elmaradt peteérés krónikus, akkor beszélünk terméketlenségről.

Az elmaradt peteérés leggyakoribb okai

Hogy miért nincs ovuláció, annak több oka is lehet, ám leggyakrabban pajzsmirigyzavar, PCOS, cukorbetegség, ösztrogéndominancia, korai klimax áll a hátterében. A ciklus bármely pontjában lehet fennakadás. Mivel a ciklus során végbemenő folyamatok egymásra épülnek egy rendkívül érzékeny rendszerben, a legkisebb akadálytól is tapasztalhatunk elváltozást. A rendszerestől eltérő körülmények olyan hormonális változásokat indítanak el, amelyek az egész ciklusra hatással vannak.

PCOS (Policisztás Ovárium Szindróma)

A PCOS az egyik leggyakoribb oka az elmaradó peteérésnek. Ilyenkor a hormonok nem képesek összehangolt működésre. Számos további tünete is lehet, mint például a petefészekben létrejövő kis ciszták, elhízás, zsírosodó bőr, depresszió, valamint nem kívánt arcszőrzet. Súlyos esetekben meddőséget is okozhat. Sajnos nem ritkák a tünetmentes esetek sem, ilyenkor előfordulhat, hogy az érintettek nem is tudják, hogy ez az állapot áll fenn, amíg meg nem próbálnak teherbe esni.

Korai petefészek-kimerülés (POI)

Korai petefészek-kimerülésről (Premature Ovarian Insufficiency, POI) vagy korábbi elnevezéssel korai petefészek-elégtelenségről beszélünk, ha a petefészek 40 éves kor előtt elveszti normális működését. A nők kb. 1 százalékánál alakul ki korai petefészek-kimerülés, a meddőség egyik lehetséges oka.

Ha a két petefészek (ovárium) elégtelenül működik, nem termelnek elegendő női hormont (ösztrogéneket) és elmarad a tüszők érési folyamata. Mindez csökkent termékenységet von maga után és számos nőt foszt meg a gyermekvállalás lehetőségétől.

A petefészek normál működéshez szükséges az agyalapi mirigyben termelődő follikulus stimuláló hormon (FSH) és luteinizáló hormon (LH), a petefészkek által termelt ösztrogén, továbbá a peteérés, sárgatest-képzés összehangolt működése. Korai petefészek kimerülés esetén a petefészkek idő előtt elvesztik mind hormontermelő, mind pedig érett petesejt-képző szerepüket. Ez bekövetkezhet a petesejt-előalakok (primordiális tüszők) károsodása miatt, vagy kedvezőbb esetben csak az egyébként egészséges tüszők érési folyamatának zavara miatt is.

Tudni kell, hogy 35 éves kor fölött természetes folyamat a petefészkek működésének csökkenése, a hormontermelés és a peteérés terén is, 50 éves kor körül pedig a természetes menopauza során is leáll a szerv működése. A korai petefészek-kimerülés során hasonló folyamat zajlik le, azonban a szokásosnál korábbi életkorban.

A petefészek-kimerülés két fő okból alakulhat ki: egyrészt akkor, ha a petefészkekben nem maradt elég egészséges tüsző, másrészt akkor, ha az egyébként megfelelő számban jelen lévő tüszők kevéssé reagálnak a peteéréshez szükséges stimuláló hormonra.

A tüszők száma a kor előrehaladtával fokozatosan csökken, nemcsak a megérés és az ezt követő felhasználódás miatt, hanem spontán pusztulás következtében is. Magzati korban még több millió tüszővel rendelkezik egy lány, a pubertás korra 300-500 ezer tüsző található a két petefészekben, majd ezek száma folyamatosan tovább csökken.

A follikulushiány

A follikulushiány miatti petefészek-kimerülés esetén az egészséges tüszők hiányoznak, azok korai pusztulása miatt. A follikulusok száma természetes esetben is csökken az életkor emelkedésével, de bizonyos hatások eredményeként ez a folyamat felgyorsulhat. Okai közé tartoznak a kromoszóma rendellenességek és a sejteket pusztító toxikus (mérgező) anyagok. A petefészek tüszőit is pusztítja például a kemoterápia és a sugárterápia, továbbá tüszőkárosító toxikus anyagok kerülnek a szervezetbe a cigarettából, de ilyenek bizonyos ipari vegyszerek, a rágcsálóirtók és egyes vírusok is. A teherbe esés ezen forma esetében nehezebb, petesejt-donációval történő mesterséges megtermékenyítéssel van rá lehetőség.

A follikulusdiszfunkció

A follikulusdiszfunkció miatt bekövetkező korai petefészek-kimerülés oka az egyébként rendelkezésre álló primordiális tüszők érési folyamatának zavara. Leggyakrabban autoimmun betegség váltja ki. Ennek lényege, hogy a női szervezet ellenanyagokat termel a petefészkek bizonyos saját sejtjei ellen, amely károsíthatja a tüszőket. A kiváltó okot nem tudjuk pontosan, de a folyamatot általában vírusfertőzés indítja el. A teherbeesés lehetősége ezen forma esetén kedvezőbb, hormonális kezelés segítségével sok esetben elősegíthatő a peteérés.

Egyéb betegségek és életmód tényezők

A cukorbetegség, a kontrollálatlan magas vércukorszint is befolyásolhatja a peteérést. A stressz (főként a ciklus első időszakában jelentkező stresszhatás) szintén vezethet elmaradó peteéréshez. A hirtelen súlyveszteség vagy kórosan alacsony testsúly is a lehetséges okok között van. Egyes kutatások szerint minimum 22 százalékos testzsírszázalék szükséges a normális menstruációs ciklushoz. A kiegyensúlyozatlan, nem megfelelő táplálkozás is a lehetséges okok között van (kevés zöldség és gyümölcs, sok transzzsír és kevés telítetlen zsír, sok feldolgozott, finomított élelmiszer, túlzott húsfogyasztás). A túlzottan megterhelő testedzés is vezethet az ovuláció hiányához.

A peteérés elmaradásának tünetei

Az ovuláció elmaradásának gyakori jele a vérzés elmaradása, illetve a túl rövid/túl hosszú ciklusok - ám ahogy már említettük, ez nem feltétlenül van minden esetben így.

• Éjszakai izzadás, hőhullámok: Ezek a tünetek gyakran fel is ébresztik az érintettet, így alvászavarokhoz vezethetnek.
• Menstruációs rendellenességek: Ez jelentheti az egyes fázisok eltolódását, ritkán jelentkező vagy teljesen elmaradó menstruációt, szokatlanul erős vagy gyenge menstruációt is.
• Csökkenő libidó, hüvelyszárazság.
• Ingadozó hangulat: Ingerlékenység és szorongás is jelentkezhet tünetként.
• Külsőleg észlelhető tünetek: A hirtelen súlygyarapodás, hajhullás, vagy szokatlan helyeken (arc, has) észlelt szőrnövekedés is árulkodó lehet.
• Teherbeesési nehézségek: Ovuláció nélkül lehetetlen a teherbeesés, ezért a babaprojekt sikertelensége is egyik jele lehet a peteérés elmaradásának.

A korai petefészek-kimerülés leggyakoribb tünete a rendszertelenné váló, kimaradó menstruáció (amenorrhea). Egyes nőknél mindig rendszertelen a menstruáció, míg mások csak terhesség vagy a fogamzásgátló tabletta elhagyása után tapasztalnak rendszertelenséget. A korai petefészek-kimerülés további tünetei a menopauzáéhoz hasonlítanak. Ilyenek a visszatérő hőhullámok, az éjszakai izzadás, a hüvelyszárazság, az ingerlékenység vagy a koncentrációzavar. Az ösztrogénszint csökkenése bizonyos szerveknél korai öregedést von maga után, leginkább a bőr, az erek, a csontok, az emlők és a nemi szervek esetében.

Mit tehetünk az elmaradt peteérés esetén?

Az elmaradt peteérés tünetei van, hogy enyhíthetők, de mindenképpen fontos kivizsgáltatni azokat, kimondottan abban az esetben, ha az ember éppen családalapítás előtt áll. Az alábbiakban röviden áttekintjük, milyen megoldások állnak rendelkezésre, amennyiben a korábbiakban felsorolt tüneteket tapasztaljuk, valamint, hogy pontosan mit is vizsgál az orvos, amennyiben orvosi vizsgálatra kerül a sor.

Orvosi vizsgálatok és kezelések

Első körben a legfontosabb, hogy kiderüljön, vajon mi okozza a peteérés zavarát. Ehhez szükség lehet az általános nőgyógyászati vizsgálaton túl ultrahangos ellenőrzésre, valamint hormonvizsgálatra is. Ha azt veszi észre, hogy már három vagy több hónapja nem menstruált, keresse fel orvosát a háttérben álló okok feltárása érdekében. Számos más okból is elmaradhat a menstruáció, ide értve a terhességet, a stresszt, a fokozott fizikai igénybevételt, esetleg bizonyos életviteli szokások változását.

Milyen vizsgálatok történnek?

• Hormonszint vizsgálata: Ezt vérvizsgálattal mérik (különös tekintettel a progeszteronszintre).
• Antitestek vizsgálata: Szintén vérvizsgálat mutathatja ki bizonyos antitestek jelenlétét a vérben.
• Ultrahangos vizsgálat: A petefészkek és a méhnyálkahártya állapotának ellenőrzéséhez előfordulhat, hogy ultrahangos vizsgálatot kell végezni.
• Terhességi teszt: Terhességi tesztet általában a fogamzó képes korú nőknél végeznek a terhesség kizárására, hiszen ez is állhat a menstruáció elmaradásának hátterében.
• Follikulus stimuláló hormon (FSH) labor: Korai petefészek-kimerülésben szenvedő nőknél rendellenesen magas a follikulus stimuláló hormon szintje. A kétszeri alkalommal mért 40 mIU/l feletti FSH-érték szinte biztosan a korai petefészek-kimerülésre utal.
• Luteinizáló hormon (LH) labor: Korai petefészek-kimerülésben a luteinizáló hormon szintje alacsonyabb, mint a follikulus stimuláló hormoné.
• Szérum ösztrogén laborvizsgálat: Az ösztrogének szintje alacsony elégtelen petefészek működés esetén.
• Anti-Müllerian hormon (AMH) szint: Az AMH alacsony értéke támogatja a petefészek-kimerülés diagnózisát. A hormon szérumszintje az életkor előrehaladtával természetes módon is csökken, de összefüggésben áll a petefészkekben jelen levő éretlen petesejtek számával is.
• Kromoszómavizsgálat (a kariotípus meghatározása): Ennek során meghatározzák, hogy megvan-e mind a 46 kromoszóma. A korai petefészek-kimerülés egyes formáiban az egyik X kromoszóma gyakran hiányzik vagy sérült.

A vizsgálatok eredménye és a pontos diagnózis alapján alakítható ki a megfelelő kezelési terv.

Kezelési lehetőségek

A számos lehetséges ok miatt különféle kezelések ajánlottak, ám minden esetben fontos, hogy hallgassunk az orvos által előírt szabályokra! A PCOS kezelése személyre szabottan, orvos által, valamint az orvos javaslatainak betartásával történik.

Előfordulhat, hogy gyógyszeres kezelést írnak elő - a hormonszintet növelő gyógyszerek elősegíthetik a tüszőérést. Az injekciós kezelések is gyakran felmerülnek - a hCG, FS, valamint GnRH injekciók elősegítik a peteérés előfordulását. Amennyiben kimondottan a családalapítás a cél, a teherbeesés alternatív módja lehet az IVF (közismertebb nevén lombikbébi) módszer. Ez az eljárás azoknál alkalmazható, akik több mint egy éve nem tapasztaltak ovulációt. Az eljárás során a petesejteket manuálisan kivonják ki a petefészkekből, majd megtermékenyítik és beültetik azokat a méhbe.

A korábban POF- ként diagnosztizált betegek 5-10%-a spontán teherbe eshet, amennyiben nem genetikai vagy anatómiai okú a petefészek elégtelenség, és csak az érő tüszőket érinti a kórkép. Amennyiben vélhetően a petefészkek vérellátását veszélyeztető hasi műtétet, vagy szisztémás kemo- illetve radioterápiát terveznek, érdemes megfontolni a petesejt- vagy esetleg petefészek-szövet fagyasztást, amennyiben a beavatkozás után fertilitási igény lenne.

A kezelést érdemes a diagnózis felállítása és a potenciális rizikófaktorok felmérése után mihamarabb megkezdeni a csontritkulás kialakulásának kivédése céljából. Fontos azonban tudnunk, hogy fokozott trombózis-hajlam, dohányzás, nem jól beállított magas-vérnyomás esetén a női hormonpótlás ellenjavallt. Amennyiben a beteg saját vagy családi anamnézisében szerepelt trombózis, a kezelés megkezdése előtt mindenképpen szükséges a trombózis-hajlam felmérése, az ún. trombofília- panel elvégeztetése, családi halmozódású emlőrák esetén különös óvatosság szükséges szintén a hormonpótlás ideje alatt.

Életmódbeli változtatások

Ahogy korábban is írtuk, a kezelés nagy mértékben függ a kiváltó októl, de gyakran életmódbeli változtatásokkal is érhető el pozitív eredmény. A stresszkezelés, a helyes táplálkozás és a mérsékelt fizikai aktivitás is arra ösztönözheti a szervezetet, hogy helyreállítsa a hormonális egyensúlyhiányt. Ha a peteérés elmaradásának oka az egyén testsúlya, az egészséges testsúlyhoz való visszatérés és annak megőrzése segíthet az egészséges ovuláció visszaállításában.

Varga Dóra, a Nőgyógyászati Központ dietetikusa szerint táplálkozással is elő lehet segíteni a peteérést és növelni a termékenységet. Bizonyított tény, hogy növeli a teherbe esés esélyét, például, ha kevesebb állati eredetű fehérjét fogyasztunk, ráadásul ez a férfiaknál jobb minőségű spermiumokat eredményez. Eközben növényi eredetű fehérjékből túl keveset fogyaszt az átlag populáció, ezért javasolt növelni a hüvelyesek, olajos magvak, mivel magas vas és folsav tartalmuknak köszönhetően elősegítik a peteérést és az ovulációt. Egyes vizsgálatok szerint omega-3 zsírsavban gazdag ételek (pl. tengeri hal, lenmag) is növeli a teherbeesés esélyét. A dietetikus továbbá azt tanácsolja - főleg a PCOS-sel küzdőknek -, hogy részesítsék előnyben az alacsony glikémiás index-ű ételeket, kerüljék a finomított pékárukat és a cukros készítményeket. Továbbá a tejtermékek esetében kedvezőbbnek tűnik a magasabb zsírtartalmú tejtermékek fogyasztása PCOS-sel és IR-rel küzdők számára.

Az ovuláció támogatásában étrend-kiegészítők is segítségedre lehetnek, úgymint: mio-inozitol, folát, Q10 koenzim és N-acetil-cisztein.

tags: #korai #peteeres #leallay