A mozgásfejlődést segítő magatartásformák és terápiák

A gyermek mozgásfejlődése nem egyszerűen csak egy sor új képesség megjelenése, hanem egy bonyolult, egymásra épülő idegrendszeri folyamat eredménye, amely minden gyermeknél más ütemben zajlik. Az idegrendszer érési folyamata és a mozgásfejlődés kéz a kézben járnak az értelem fejlődése során. Ez azt jelenti, hogy ha a mozgásfejlődés nem megfelelő, akkor az értelem sem fejlődik abban az ütemben, ahogyan kellene, illetve a mozgás az idegrendszer fejlettségére is hatással van. Az 1-3 éves korosztály számára a világ felfedezése a mozgás által kezdődik. Ez az időszak a gyermek életében tele van mérföldkövekkel: az első lépések, az önálló járás, a szaladgálás és az ugrálás mind a mozgásfejlődés részei. Szülőként hatalmas szerepünk van abban, hogy támogassuk őket ebben az izgalmas fejlődési folyamatban. Ez nemcsak a megfelelő módszerek és eszközök kiválasztását jelenti, hanem azt is, hogy teret és bátorítást biztosítunk számukra.

Mikor szükséges a mozgásfejlesztés?

Mostanában egyre több gyerekkel kapcsolatban lehet hallani, hogy tanulási zavarban, tanulási nehézségben vagy beilleszkedési zavarban szenved, esetleg magatartási problémái vannak. Kevesen tudják azonban azt, hogy ezeket a problémákat mozgásfejlesztéssel remekül lehet kezelni. Ha azt látjuk, hogy gyermekünk számára nehézséget okoz az elhangzottak megjegyzése és felidézése, ha nem tud koncentrálni, problémát jelentenek az egyszerű sportmozdulatok, nehézséget jelent a betűk leírása és az olvasása, zavarok jelentkeznek a szobatisztaságban, a táplálkozásban, akkor forduljanak időben szakemberhez!

A központi idegrendszer fejlődése során az agy „tanulja” a mozgásokat: az idegsejtek közötti kapcsolatok a gyakorlással erősödnek, új „pályák” alakulnak ki. Ez az úgynevezett neuroplaszticitás, amely különösen gyermekkorban aktív. A jó hír, hogy ez a képesség akkor is működik, ha az idegrendszer valamilyen sérülést szenvedett - de ilyenkor célzott fejlesztésre van szükség, hogy az agy más útvonalakon keresztül „pótolja” a kiesett funkciókat.

A mozgásfejlődés mérföldkövei és a lehetséges problémák

A mozgásfejlődés nem egyszerűen csak egy sor új képesség megjelenése - sokkal inkább egy bonyolult, egymásra épülő idegrendszeri folyamat eredménye, amely minden gyermeknél más ütemben zajlik. Az első fejfordítás, a kúszás, majd a járás mind-mind komoly idegrendszeri érést feltételeznek, és ha ezek a lépcsők kimaradnak vagy jelentősen késnek, az nemcsak a mozgásra, hanem a beszédfejlődésre, tanulásra és viselkedésre is kihatással lehet. Tapasztalataink szerint a mozgásfejlődés kapcsán a legtöbb bizonytalanság abból fakad, hogy a mérföldköveket gyakran elszigetelt teljesítményekként nézzük, nem pedig egy egymásra épülő folyamat részeként. Fontos rögtön az elején leszögezni: minden gyermek a saját tempójában fejlődik. A mozgásfejlődés minősége legalább olyan fontos, mint az időzítése.

A csecsemők jónéhány primitív reflexszel (akaratlan működések, válaszreakciók a környezeti hatásokra) születnek meg és rendelkeznek életük első szakaszában, ezek a reflexek elengedhetetlenül fontosak a túlélése szempontjából. Azonban ahogy egyre jobban fejlődik, más reflexekre, tanult képességekre van szüksége, így folyamatosan ezek az új képességek váltják fel a primitív reflexeket. Ha azonban valamilyen oknál fogva ebben a nagyon érzékeny egyensúlyban valahol zavar támad, akkor ezek a primitív reflexek nem törlődnek. Ezek megléte pedig nagyban megakadályozza a következő reflexek kialakulását, ami viszont akadályozza a további optimális fejlődést.

A korai életszakaszban a primitív reflexek fennmaradása komoly problémákat okozhatnak a későbbiekben is. Amennyiben a mozgásfejlődési szakaszok megkésnek, felcserélődnek vagy kimaradnak, akkor a vesztibuláris rendszer, vagyis az egyensúlyi szabályozás is sérülhet. Így a későbbi életszakaszokban mind magatartási, szociális, tanulási nehézségek jelenhetnek meg.

Mozgásfejlesztési módszerek és terápiák

A mozgásfejlesztés legfontosabb célja, hogy a lehető legtöbb gyakorlással olyan ingerekhez jusson a gyerek, amelyek segítenek kiépíteni az esetlegesen hiányzó kapcsolatot az idegsejtek között, illetve hogy a már meglévő kapcsolatokat megszilárdítsuk. A mozgásfejlesztés által elősegíthető az idegrendszer optimális fejlődése és lehetőség nyílik a további fejlődéshez.

Számos módszer és terápia létezik, amelyek segíthetnek a gyermekek mozgásfejlődésében:

Szenzoros integrációs terápia

A magatartás- és tanulászavarok megelőzésére, illetve a meglévő problémák kezelésére fejlesztette ki Jean Ayres amerikai gyermekpszichológus és kutató a szenzoros integrációs módszert. A gyermekek játékos mozgásgyakorlataival fejlődnek az érzékletek és ezek összerendezése is. A dinamikus szenzoros integrációs terápia elsősorban a legősibb érzékek, a tapintás- és az egyensúlyérzék ingerlésén keresztül juttatja el a gyereket egy magasabb idegrendszeri integrációs szintre. Ezek az érzékek már a korai magzati állapotban működni kezdenek, fontos szerepet játszanak a korai reflexek kialakulásában, majd a csecsemő mozgásfejlődésében. A terápia eszközei a mennyezetről lelógó különböző hálók, függőágyak, kötelek, hinták, mászókák, a földön guruló henger, gördeszka, stb. körülveszik a testet, ezáltal érintéses (taktilis) ingert nyújtanak, ugyanakkor ingerlik az egyensúlyozó (vesztibuláris) rendszert. A gyerek maga, öngyógyító módon megtalálja azt a játékot, amely a leginkább segíti a fejlődését, a terapeuta csak kíséri és segíti ezen az úton.

Tervezett Szenzomotoros Tréning (TSMT)

A TSMT akár már 1 éves kortól megkezdhető és 9-12 éves korig ajánlott. A nagy- és finommozgások fejlesztésével érleli az idegrendszert, tehát mozgásos feladatokra épülő terápia, mely előre tervezett ingerekkel indít el spontán fejlődést a gyermekeknél. Elsősorban az egyensúlyérzéket és a mozgások összerendezését segíti, de változásokat eredményez a viselkedésben, a magatartásban és a figyelemben is. A terapeuta otthon rendszeresen végzendő feladatsort ad a család kezébe.

Alapozó terápia

Az Alapozó fejlesztés vagy terápia a beszéd- és mozgásproblémás gyerekeken, valamint az olvasásproblémásokon és az írás alaki részével küszködőkön segít elsősorban, 5-16 éves korig. Fejleszti a mozgáskoordinációt, az anyanyelvi készséget és az olvasás technikai készségét, az izomtónust és a testtartást. Az Alapozó fejlesztés lényege, hogy a gyerekek a primitív reflexek kioltásától egészen az idegrendszer magasabb területeit bekapcsoló mozgássorig, változatos feladatokat végeznek.

INPP módszer

Az INPP módszert mintegy 40 éve a Dr. Peter Blythe pszichológus vezetése alatt álló Institute for Neuro-Physiological Psychology (Neuro-Fiziológiai Pszichológia Intézet) dolgozta ki az angliai Chesterben. E fizikai problémák feltárására kidolgoztak egy tudományosan megalapozott, minden működési területre kiterjedő vizsgálati módszert, a kezelésre pedig egy holisztikus szemléletű, minden működési területre kiterjedő, reflex-stimuláló és reflex-gátló, szenzomotoros programot.

HRG (Hydro-Relaxációs Gyakorlatok)

A H.R.G. rehabilitációs, langyos vízben alkalmazható eljárás, amelynek a vegetatív idegrendszer szabályozásának normalizálódására van pozitív hatása. Segíti elő a mozgásfejlődést és az izmok és inak kóros állapotának helyreállítását. A vízben végzett gyakorlatok a szárazföldön elvégzetteknél sokkal hatékonyabbak lehetnek, mivel a víz ellenállása és felhajtóereje egyedülálló módon fejleszti a szenzomotoros képességeket.

Mozgásfejlesztést támogató magatartásformák és alapelvek

Patricia Winders, a Down-szindrómás gyerekek nagymozgás fejlesztésének elismert szakértője, a szülőket és szakembereket segítő könyvében összefoglalja azokat az alapelveket is, amelyek a hatékony segítségnyújtást támogatják:

1. A jó motiváló eszköz: Az a jó motiváló eszköz, ami felkelti a gyerek figyelmét és mozgásra készteti: lehet egy vonzó játék, távkapcsoló, de akár egy családtag is, aki játszik vele. A jó motivátor kiválasztásához tudnunk kell, hogy mi érdekli a gyereket, de az is fontos, hogy mit akarunk gyakorolni. Ha például ülni tanul a gyerek, nem jó ötlet csörgővel csalogatni, mert ha azt megrázza, elveszítheti az egyensúlyát és felborulhat.
2. A gyakorlás időzítése: Inkább gyakoroljunk kevesebbet, de annak az idejét válasszuk meg körültekintően: akkor biztassuk a gyereket mozgásra, amikor kipihent, aktív, érdeklődő, jó kedvű. Néhány nyitott, érdeklődő perc kihasználása többet ér, mint akár egy óra kínlódás. Az új mozgások felkínálásához válasszuk az aktívabb időszakokat, ha pedig a gyerek fáradtabb, könnyebb pozíciókat gyakoroljunk. Amikor új mozgást tanul, először csak arra motiváljuk, hogy végrehajtsa, a pontosítást hagyjuk későbbre. Például először csak arra biztatjuk, hogy önállóan lépjen, később, ha ez már jól megy, megtaníthatjuk arra, hogy kevésbé széles alapon járjon.
3. A fejlettségi szintnek megfelelő gyakorlatok: Mindig a gyerek fejlettségi szintjének megfelelő gyakorlatot válasszunk, aminek a végrehajtására van esélye. Ugyanakkor ne pazaroljuk az időt arra, hogy olyasmit gyakoroltatunk vele, amit már magától is jól tud. A nehezebb és a könnyebb gyakorlatokat felváltva és játékkal kombinálva végezzük. Ha az egyik oldalát szívesebben használja, engedjük, hogy azzal gyakoroljon, míg az adott mozgást meg nem tanulja. Például ha jobban szeret jobbra fordulni, hagyjuk, hogy mindig arra forduljon, míg meg nem tanul forogni.
4. A gyermek mozgáshoz való viszonyának ismerete: Patricia Winders a nagymozgásokkal kapcsolatos viselkedésük, hozzáállásuk alapján két csoportba osztja a gyerekeket: a megfigyelők és a mozgásért mozgók csoportjára. A két hozzáállás közötti különbség 6-12 hónapos korban válik egyértelművé, és utána is megmarad. Ha ismerjük a gyerek nagymozgáshoz való viszonyát, hatékonyabban tudunk neki segíteni a tanulásban: előre tudjuk, mely feladatokat találja vonzónak, melyektől idegenkedik majd. A gyakorlást kezdhetjük a vonzó feladatokkal és haladhatunk a kevésbé vonzóak felé, és a legjobb motivátorokat félretehetjük az utóbbiakhoz.

Az 1-3 éves gyermekek folyamatosan tanulják a világ felfedezését a mozgásuk által, és minden új mozdulat segíti az idegrendszerük és izomzatuk fejlődését. Ennek támogatására a következőket tehetjük:

• Szabad mozgás: A gyermekek számára a legfontosabb, hogy szabadon mozoghassanak. Bátorítás: Hagyjuk, hogy a gyermekek saját tempójukban fedezzék fel a mozgás örömét.
• Egyensúlyérzék fejlesztése: Az egyensúlyérzék kulcsszerepet játszik a járás, futás és más mozgásformák elsajátításában. Az egyensúlyozó deszka például egy sokoldalú eszköz, amely segíti az egyensúly és a koordináció fejlesztését.
• Játékos tevékenységek: A játék az egyik legjobb módja a mozgásfejlődés támogatásának. A játékos tevékenységek során a gyermekek nemcsak a mozgásukat fejlesztik, hanem érzelmileg és szellemileg is gazdagodnak.

A digitális eszközök hatása

A nagy mennyiségű digitális eszközök használata szintén komoly veszélyforrás az optimális mozgásfejlődés szempontjából. A laptopok, mobiltelefonok, számítógépek, tabletek és televíziók világában már nem a természetes fejlődés útját járja a gyermek, ugyanis a digitális eszközök képernyőjét bámulva egy helyben üldögél ahelyett, hogy mozogna. Pedig, mint azt már többször is említettük, a mozgás elengedhetetlen, hiszen az idegrendszer fejlődését segíti.

tags: #mozgasfejlodest #segito #magatartas