A mozgásfejlődés támogatása és környezeti tényezői csecsemőkorban

A mozgásfejlődés a baba első éve során kulcsfontosságú, hiszen ez alapozza meg a későbbi fizikai képességeket. A babáknak egy rendkívül intenzív fejlődési folyamata zajlik az első évben, így gyakorlatilag az első hónapok során is.

Minden gyermek egyedi tempóban fejlődik, de vannak általános mérföldkövek, amelyek iránymutatást nyújthatnak. A mozgásfejlődés genetikai programjának üteme nagyon egyénfüggő, vannak késői normál variációk, mégis, a fentiektől eltérő esetekben érdemes fokozottabban odafigyelni a csecsemőre, szükség esetén fejlődésneurológiai kivizsgálásra irányítani.

A mozgásfejlődés főbb mérföldkövei és jellemzői

A mozgásfejlődés már magzati korban megindul. Héthetes magzatban a szájzug simogatása mozgást vált ki, 8 hetesen generalizált mozgásokat láthatunk, 9 hetesen már spontán magzatmozgás és csuklásszerű mozgás, szájnyitás, nyelés, légzőmozgások is detektálhatóak, 10 hetesen pedig már nemcsak a védekező hajlító-, hanem az antigravitációs nyújtóizmokban is megfigyeltek reakciót.

Az első hetek és hónapok

• Újszülött korban: Egy újszülött babának nagyon jellegzetes az izomtónusa. Az első hetekben a baba hason fekvő helyzetben egy picit megemeli már az állát. Ha a szemből közelítünk a picúr felé, akkor nem követi még oly mértékben a tekintetünket, mint a későbbiekben, de azt sem lehet mondani, hogy nem tud teljesen ránk fókuszálni. Az újszülött hason fekve állát pillanatokra elemeli az ágyról, ölben fejét néhány másodpercig képes megtartani, kezét az arca közelében ökölben tartja, fogóreflex miatt a tenyérbe helyezett tárgyra ujjai rámarkolnak.
• 1-2 hónap között: A tekintet követése már egy jóval nagyobb tartományt fog magába ölelni. A csecsemő egyre kevésbé hajlítja végtagjait, hanyatt fejét szabadon forgatja, hason fekve fejét, mellkasát rövid ideig felemeli, válla, karja előrébb kerül. Aszimmetrikus tónusos nyaki reflex során fejét oldalra fordítva azon az oldalon, amerre feje fordult, kezét kinyújtja, ellentétes oldalon behajlítja, így nem dől el oldalra. Karjával, lábával összerendezett mozgásokat végez.
• 2 hónapos korban: A babák elkezdenek hangokat adni, tudatosan visszamosolyognak a szülőkre. Gyakorlatilag a klasszikus újszülött kort egy nagyon intenzív és nagyon dinamikus szakasz váltja fel. Kezében csökken a hajlítóizmok túlsúlya, így oldalt sepregető mozgásokat végez, ujjai már csak 50%-ban vannak ökölben, lehetővé válik a szándékos fogás kialakulása, kezébe adva csörgőt megtartja, ruháját markolássza, de szemét még nem irányítja a játékra, azonban középről belógatott tárgyat tekintetével oldalra követi. A szobában mozgó személyeket nézegeti.
• 3 hónapos korban: A baba elkezdi felfedezni már a kis kezét, egyre többször fogja a kezeit rágcsálni. Sok esetben itt az első hónapokat követően azt a téves képzetet szokta kelteni a kéznek a rágcsálás, minthogyha a fogzás indult volna be. Arról azt kell tudni, hogy azért következik be, mert az érző agykéregnek nagyon nagy a megfeleltetettsége a száj körüli régiónak, tehát nagyon-nagyon jó ingerforrást jelent a baba számára, az hogyha ezt a környéket manipulálja. A nyaki izmokban egyre erősödő feszítődominancia következtében fejét nagymértékben emeli, alkarjára támaszkodik, mellkasa kissé elemelkedik. Háton fekve örömében kezével, lábával szimmetrikusan rugdos, ölben fejét stabilan megtartja. Kezét középvonalba hozza, ujjait figyeli, kezét szájához emeli, játszik a kezével, egyikkel a másikat megfogja. Színes, érdekes tárgyra szemével már odafigyel, azt 180 fokban követi, általános izgatottságában kezével, lábával hadonászik.
• 4-5 hónapos korban: Elindul a játék a saját lábaival, szívesen emelgeti, nyúl utánuk. Az aszimmetrikus nyaki reflex eltűnik, ezért megtanul és elkezd hasról hátra fordulni, hason fekve nyújtott könyökkel tenyerén támaszkodik, ülésbe húzáskor fejét tartja, a végtagok segítségével ül. Karjával szélmalommozgásokat, lábával pedálozást végez. Lábfejével játszik, szájába veszi.

A mozgásfejlődés további mérföldkövei (6-18 hónap)

• 6-9 hónapos korban: Hátról hasra fordul, tárgyakat kézből szájba, szájból kézbe ad, ruháit szorítja, folyamatosan nyúlkál, játszik a csörgővel, tárgyakért pontosan nyúl, eleinte kettő, majd egy kézzel, rövid ideig megtartja a cicit vagy cumisüveget. Körülbelül 6 hónapos korban háton fekve fejét képes megemelni, ezzel kezdeményezve a kézbevételt, ilyenkor már nagy mozgásteret kell biztosítani a csecsemőknek, kialakul a hüvelykujj szembehelyezése, már mindent megfog és mindent a szájába vesz. A baba kezdetben hátrafelé, majd előre kúszhat, miközben megtanulja az önálló felülést is.
• 7-10 hónapos korban: A mozgásfejlődés 7 hónapos kortól kezd elszakadni a földtől, és elkezd négykézlábra emelkedni, majd hintázni, kezét, lábát, gerincét kellően megerősítve ezzel a kúszásra, majd a mászásra, mely eleinte főként hátrafelé történik. Vannak, akik kommandós módon kúsznak, vagy félig ülő helyzetben fenekükön csúsznak, vagy kúszás, mászás nélkül rögtön felállnak. A négykézlábra emelkedést követően általában megtanulnak felülni, mely egy függőleges irányt ad az eddigi vízszintes világuknak. Két tárgyat megtart, azokat egymáshoz és az asztalhoz ütögeti, apróbb tárgyakat hüvelykujj és mutatóujj közé fog. Ilyenkor fokozottan kell figyelni a félrenyelés lehetőségeire!
• 9-12 hónapos korban: A baba otthonában, a bútorok környékén feláll, majd bútorok mentén lépeget. A tárgyakat elkezdik dobálni, egyre kevésbé vesz tárgyakat szájba. Egyéves korban látása már hasonló a felnőttéhez. Apróbb tárgyakat pedig már hüvelykujj és mutatóujj hegye közé vesz, csippentő fogással. Szeret pakolni.
• 12-18 hónapos korban: Megteszik első önálló lépéseiket. Kezdetben széles alapon, teli talppal járnak, karjukkal próbálnak egyensúlyozni, majd a következő hónapokban az érett járás során ez a kartartás megszűnik, és szépen, sarokról lábujjhegyre gördülnek.

Mikor szükséges szakember segítsége?

Minden nagyobb mozgásforma esetén létezik egy elfogadott időintervallum, amely alatt természetes, ha a gyermek megtanulja az adott mozgást. Amennyiben a fejlődése ebben az idősávban zajlik, nincs ok az aggodalomra, viszont, ha nem esik bele ebbe az időszakba, az fejlesztési késedelmet jelezhet. Nem csupán a késés, az is okozhat problémát, ha valamelyik mozgásforma kimarad vagy felcserélődik, vagy ha egy adott mozgást nem megfelelően hajt végre. Amennyiben észreveszel bármiféle nyugtalanítót, érdemes felkeresni a védőnőt vagy a gyermekorvost és konzultálni.

Figyelmeztető jelek

• Aszimmetrikus mozgások: Ha a gyermek egyik oldalát sokkal gyakrabban vagy kizárólagosan használja, az idegrendszeri eltérésekre vagy izomtónus-problémákra utalhat.
• Kimaradó mozgásformák: Például, ha a gyermek nem mászik, hanem rögtön járni kezd. A mászás fontos mérföldkő, amely segíti az agyféltekék összehangolt működését és az izomzat fejlődését.
• Járás közbeni egyensúlyproblémák: Ha a gyermek gyakran elesik, bizonytalan a mozgása vagy nehezen tartja meg az egyensúlyát, az idegrendszeri vagy izomzati éretlenségre utalhat.
• Merev, feszes vagy éppen túl laza mozgások: Az izmok túlzott feszessége (hipertónia) vagy éppen túlzott lazasága (hipotónia) befolyásolhatja a gyermek mozgásának minőségét.
• Egyéb fejlődési elmaradások: Ha a gyermek nemcsak a mozgásban, hanem más területeken, például a beszédben vagy a figyelemben is lemaradást mutat, akkor érdemes komplex fejlesztő vizsgálatot végezni.

Mikor forduljunk szakemberhez?

Fontos, hogy a fejlődést folyamatában szemléljük. Szakemberhez csak akkor kell fordulni, ha a mozgásfejlődés minden főbb állomása jóval (hónapokkal) az átlagnál később alakul ki. Vagy minőségében minden mozgása más a gyermeknek, például féloldalas. De ez is csak akkor figyelemfelhívó, ha minden életkorban a mozgásfejlődés összes állomásánál látható volt.

A környezet szerepe a mozgásfejlődés támogatásában

A gyermek mozgásfejlődésének támogatása elsősorban a megfelelő környezet biztosításával és az ösztönző ingerekkel valósítható meg. A szülők aktív szerepet játszhatnak a fejlődés serkentésében, például otthoni gyakorlatokkal, helyes eszközválasztással és azzal, hogy kerülik a mozgást hátráltató tényezőket.

Támogató környezet kialakítása

• Szabad mozgásterület: A helyváltoztató mozgások kigyakorlásához tér kell, minél nagyobb szabad terület a lakásban, ami viszonylag kemény is és persze biztonságos is. Nem kell szivacsokat vagy puha paplanokat letenni a földre, a parketta, a szőnyeg vagy esetleg polifoam lefektetése kellően szilárd alapot biztosít a mozgások gyakorlásához.
• Hason fekvés ösztönzése: Fontos, hogy a baba ébren is feküdjön néha hason. Ha nem szereti a hasonfektetést, kezdetben félig fekvő helyzetben a mellkasodra tedd hason és így játssz vele kukucska-játékot! 3-4 hónapos kortól pedig tedd le hason a földre minden nap 5-6 alkalommal néhány percre!
• Változatos játékok és eszközök: Egyszerű, mozgásra ösztönző tárgyak, mint puha labdák, tükrök, mászópárnák, színes építők nagymértékben segíthetik a baba izmainak és koordinációjának fejlődését.
• Külső környezet kihasználása: Ha az évszak megengedi, akkor kint a szabadban is rengeteg olyan lehetőség van, ami mászásra ösztönzi a gyermeket. Városban is találunk parkokat, játszótereket, ahol a mászó gyermeket is le tudjuk tenni. A nagyobb területen messze vannak a felkapaszkodási lehetőségek, sokat kell mászni egyik helytől a másikig.

Kerülendő tényezők

• Túlzott ültetés: A babát nem szabad ültetni, amikor még nem tud magától felülni. A sok ültetés nem inspirálja a babát a mozgásra, hiszen sok mindent lát, elér ülő helyzetben is.
• Járássegítők: A járássegítők használata gyakran ellenkező hatást vált ki, mert a baba nem saját izmait és egyensúlyérzékét használja, hanem külső támogatásra támaszkodik. Ezek az eszközök akadályozhatják a természetes fejlődést, és növelhetik a balesetveszélyt.
• Nem megfelelő hordozás: Sokan szívesebben hordozzák a babát arccal kifelé, mondván, hogy így többet lát a világból, ez a testhelyzet azonban nem egészséges a számára. Ebben a testhelyzetben a baba háta homorít, ami megterheli a gerincoszlopot, a lábai pedig lógnak, ami a csípőfejlődés számára nem megfelelő. 4-5 hónapos kor felett, amikor a babát már jobban érdekli a külvilág és szívesen nézelődik, érdemesebb háton vagy csípőn hordozni a babát.
• Korai felállítás, jártatás: Az idő előtti felállítás, jártatás túlterheli a csontokat, lábakat, amikor azok még nem elég izmosak a baba teljes súlyának megtartásához, ráadásul a baba rossz egyensúlyi helyzetet szokik meg, mivel mindig valakinek a kezét fogva sétálgat, így sokkal többet fog esni, több a baleset.
• Nem kényelmes ruházat: Egy kevésbé szerencsésen megválasztott ruha is akadályozhatja a szabad mozgásban. Ami nagyon divatos kis farmer, vagy szoknya az maradjon a vendégségben, ünnepeken használt ruhák sorában. Otthon, a mindennapokban legyen rajtuk a puha pamut rugdalózó, vagy a rugalmas anyagból készült, kényelmes, gumis derekú nadrág, nem túl vastag pulóver.

A mozgásfejlődés fontossága és támogatásának lehetőségei

A mozgásfejlődés nem csak fizikai, hanem az idegrendszer érettségének tükre is. A mozgásfejlődés mérföldkövei nem csupán fizikai lépcsőfokok - ezek a gyermeki idegrendszer, izomzat és önállóság fejlődésének tükrei. A legfontosabb az, hogy figyeld a folyamatot, ne csak a végeredményt.

A mozgásfejlődési eltérések időben történő felismerése kulcsfontosságú a megfelelő fejlesztés megkezdéséhez. Ha a gyermek mozgásfejlődése jelentős késést mutat, számos fejlesztési lehetőség áll rendelkezésre:

• Dévény torna (DSGM): Speciális manuálterápia, amely az izmok és az idegrendszer működését egyaránt befolyásolja.
• TSMT és szenzoros integrációs fejlesztés: Célzott gyakorlatokkal fejleszti a mozgáskoordinációt, az egyensúlyt és az idegrendszeri érést.
• Pfaffenrot szinergetikus reflexterápia: A reflexpontok aktiválásával támogatja az idegrendszeri fejlődést és az izomtónus szabályozását.
• Gyógytorna és konduktív pedagógia: Célzott mozgásgyakorlatokkal segíti a mozgásfejlődés előmozdítását, javítva az egyensúlyt, az erőnlétet és a koordinációt.

tags: #mozgasfejlodes #segitese #kornyezet