Minden kutyatulajdonos számára ismerős életkép: vakarózik a kutya, aztán megint vakarózik. De ha a gazdi észreveszi, hogy a kutya vakarózása túllép egy bizonyos mértéket, s a kutya emellett még többször nyalogatja és tisztogatja is magát, akkor ideje utánajárni a viszketegségnek. Az állandó viszketés erőteljesen bekorlátozhatja az állat jó közérzetét, életminőségét pedig lefokozhatja. A viszketés olyankor olyannyira is rossz lehet, hogy sem kutya, sem gazdája nem tudnak még aludni sem. A viszketegség különböző módokon nyilvánulhat meg. A gazdinak legtöbbször az tűnik fel, hogy a kutya mellső vagy hátsó lábaival különböző testrészeit vakarja. S ez a kutya testének bármely területét érintheti. Ha kutya pl. a fejét rázza, az a fülek viszketésére utal. Emellett a kutyák nyalogatják és rágcsálják a mancsaikat és lábaikat, vagy a hátukat, farukat. Ha néhány területet csak rosszul vagy egyáltalán nem érnek el, azt a falhoz vagy szőnyeghez dörzsölik, hogy csillapítsák a viszketést. Sok esetben azonban nem csupán egyedül a viszketésről van szó. Az állandó vakarózástól begyulladhat a bőr, és baktériumok, élesztőgombák és más kórokozók találják meg az utat a különféle fertőzéseknek. A bőr fertőzöttsége tovább erősíti a viszketést, így a kutya a viszketegség ördögi körébe kerül.
A viszketés a leggyakoribb ok, amiért a kutyákat állatorvoshoz viszik. Sok különféle ok és megbetegedés tud viszketést okozni. Most szeretnénk Önnel megismertetni a legfontosabbakat: Elsődleges és másodlagos okokat különböztethetünk meg: a primer okok esetében a viszketés már fennáll, s utána jelentkeznek a bőrtünetek, míg a szekunder okoknál előbb jelentkeznek a bőrelváltozások, s azt követi a viszketés.
A kutyák viszketését - azt az állandó ösztönt, amely vakarózásra, nyalogatásra vagy rágcsálásra készteti őket - az állatorvosi gyakorlatban pruritusnak nevezzük. A tartós, intenzív viszketés azonban nem csupán kellemetlen. Ha a kutya napokon át rágja, harapdálja vagy nyalogatja az érintett területet, idővel sérül a bőr védőrétege, és az így kialakuló „forró foltok”, sebek vagy szőrhullás már önmagukban is fájdalmasak lehetnek. A sérült bőr ráadásul sokkal fogékonyabb a bakteriális és gombás fertőzésekre, amelyek tovább súlyosbítják a helyzetet. Éppen ezért nélkülözhetetlen, hogy a gazdi mielőbb felismerje és feltárja a vakarózás valódi okát. Ha időben lép, megelőzheti a további szövődményeket, és visszaadhatja kutyájának azt a komfortot, amely nélkülözhetetlen a jókedvű, nyugodt mindennapokhoz.
Mikor igényel figyelmet a vakarózás?
A vakarás teljesen normális része a kutyák életének. Ugyanolyan veleszületett reflex, mint a szaglás vagy az ásítás. Aggodalomra akkor ad okot, amikor a viszketés ismétlődővé, intenzívvé vagy kényszeressé válik. Milyen jelek utalnak arra, hogy nem „átlagos” vakarózásról van szó? Vannak tünetek, amelyek különösen árulkodók. Ilyen a szőrhullás bizonyos területeken, a tartós bőrpír, a sebesedés vagy a viselkedés változása. Ha a kutya nyugtalan, visszahúzódó, morog, amikor megérinti, vagy egyszerűen idegesebb a megszokottnál, akkor jó eséllyel nem csak fáradt vagy „túl játékos”. A viszketés akkor válik igazán aggasztóvá, amikor zavarja az alvást, megszakítja a napi rutint, vagy a bőrön jól látható nyomokat hagy.
Hol húzódik a határ a normális viselkedés és az orvosi probléma között? A ritka vakarás séta vagy játék után természetes jelenség. A gond ott kezdődik, amikor a viszketés mindennapos háttérzajjá válik, vagy látható károkat okoz. Ha foltok jelennek meg a szőrzetben, varas területek alakulnak ki, vagy ha a bőr ritkásnak, gyulladtnak látszik, akkor érdemes komolyan venni a jelenséget.
A kutya farkát rágja: okok
Annak, hogy a kutya a farkába harap, számos oka lehet. Dr. Bodó Andrea állatorvos szerint a farokrágás hátterében a legtöbb esetben valamilyen sérülés áll. A sérülés vagy a nyalogatás következtében gyakran gyulladás alakul ki, ami viszketéssel jár, de ezt kiválthatja maga a gyógyulási folyamat is. Ebből kialakulhat egy negatív spirál, a gyulladás ugyanis fokozódhat, amire a kutya még több nyalogatással reagál. Az állatorvos szerint ezt mindenképp meg kell szakítani, hogy gyógyulni tudjon a seb. A szakember hozzátette, a kutya azért is rághatja a farkát, mert lazább bélsár vagy valamilyen idegen test, például bogáncs ragad a szőrébe. Kiváltó ok lehet még a bolhák jelenléte is. Ez szinte bárhol viszketéshez vezethet, de a farok az a testrész, amit a kutya könnyebben elérhet.
A kutyák néha unalomból is nyalogatják vagy rágcsálják magukat - különösen akkor, ha hosszabb időt töltenek a kennelben vagy más zárt térben, úgy, hogy nincs velük a gazdijuk. Felmerül a figyelemfelkeltés lehetősége is. Végül, de nem utolsósorban a kutya azért is kergetheti vagy harapdáltathatja a farkát, mert egyszerűen szórakoztatónak találja.
A farokrágás számtalan okból eredhet, köztük viselkedési és fiziológiai problémákból. Kutyák esetenként olyan cselekményekkel reagálnak, amelyek közé tartozik a farok rágása is. Ez különösen aggasztó lehet a tulajdonosok számára, ha a kutya rendszeresen vagy szünet nélkül rágja a farkát. E tünet mögött számos probléma rejtőzhet, például viselkedési vagy egészségügyi zavarok. Farok rágásának egyik oka irritáció vagy viszketegség lehet, amit külső paraziták, allergiák vagy sebek okozhatnak. Ezek a problémák könnyen felismerhetőek és megfelelő kezeléssel gyorsan orvosolhatóak. Néha a farok rágása mögött mélyebb pszichológiai vagy érzelmi zavarok húzódnak meg.
Egy kutya farkrágása mögött több oka is lehet. Az unalom kiemelkedik közülük. Ha nem kapnak elegendő stimulációt, a kutyák unalmukat ilyen módon próbálják enyhíteni. A szorongás egy másik lényeges ok. Mint az emberek, úgy a kutyák is stresszre érzékenyek. Szorongó állapotukban öngyógyító módszerekhez folyamodhatnak, mint például a farkuk rágása. A figyelem megszerzésére is törekedhetnek ily módon. Társas lények lévén a kutyák számára fontos, hogy középpontban érezzék magukat. Ha hiányzik nekik a megfelelő figyelem, negatív viselkedésekkel, mint a farkuk rágása, próbálják felhívni gazdájuk figyelmét. Ne feledkezzünk meg a sztereotípiáról sem. Ez repetitív viselkedésként jelentkezik, gyakran idegi zavarok vagy tartós stressz eredményeként.
A kutyák nevelése során gyakoriak a viselkedési zavarok, mint például a farok rágása. Szeparációs szorongás az egyik fő ok, melyet a kutyák tapasztalhatnak. Az unatkozás is fontos szerepet játszhat. Ez különösen akkor van így, ha nem jut elég mentális és fizikai stimulációhoz.
A farkuk rágásának egyik elsődleges oka a kutyák esetében az egészségügyi problémák. Bőrirritáció számos alakban jelentkezhet, bármikor. Okozhatja ez a viszketést, szárazságot vagy gyulladást, ami kényelmetlenséget, fájdalmat eredményez. A fizikai fájdalom másik gyakori ok. Izom- vagy ízületi fájdalmak bújhatnak meg emögött a viselkedés mögött. Súlyos problémára utalhat ez a viselkedés. Ilyen esetben azonnal állatorvosi segítséget kell kérni.
A kutyák farkát érő rágást gyakorta okozzák a bolhák és kullancsok. Ezek az élősködők erős viszketést provokálnak, amit a nyalogatás és harapdálás enyhít. Ugyanakkor a féregzettelenítés fontos a belső paraziták miatt is. A bolhák viszketése különösen kellemetlen, ami súlyos bőrgyulladást okozhat. A kullancsok nem csak viszketést, hanem veszélyes betegségeket is terjeszthetnek. Így elengedhetetlen a rendszeres féregzettelenítés és a bolha- valamint kullancs elleni védelmi intézkedések alkalmazása.
Táplálékallergiák, atópia, és egyéb allergiás reakciók okozzák a kutyák bőrproblematikáját. Ezek rágáshoz, valamint további kellemetlenségekhez vezetnek. Fontos a pontos diagnózishoz, hogy allergiateszteket végezzünk. Csak így azonosítható be, mi okozza a kutya tüneteit. A kezelés első lépése az allergének kiküszöbölése. Táplálékallergiánál speciális diétás megoldások jönnek szóba. Atópia és egyéb allergiák esetén antihisztamin és egyéb gyógyszerek használata javasolt.
A viselkedés módosítása során elengedhetetlen a következetesség és a pozitív megerősítés alkalmazása. Amennyiben a farok rágás tartósan fennáll, konzultáció egy állatorvossal szükséges.
Paraziták, gombák és láthatatlan „bérlők”
A bolhák, kullancsok és tetvek nem tartanak téli szünetet. Otthonunk melege éppen kedvező környezetet biztosít számukra. A különféle bőrgombák - például a gombás bőrgyulladásokat okozó fajok -, valamint a rühatka vagy a demodex atka szintén gyakori tettesek. A bőr és szőrzet alapos átvizsgálása, valamint egy sűrű fogú fésű rendszeres használata sokszor már önmagában árulkodó lehet.
Gyakran átsiklanak az atkák ezen típusa felett, pedig előfordulások nem ritka. A cheyletiellák nem gazdaspecifikusak, előfordulhatnak kutyáknál, macskáknál, nyulaknál, az ember téves gazda számára. Átvitelük direkt kapcsolattal vagy a környezet által történik. A rablóatka nagyon felszínesen él a bőrön, s a szövetek nedvességéből táplálkozik. A rablóatka okozta viszketés különböző erősségben lehet kifejezett, általában a hátra, vállakra és esetleg a kutya füleinek külső oldalára korlátozódik. Tipikus a korpaképződés - mindenekelőtt a háton.
A rühatka rendkívül gazdaspecifikus, nagyon fertőző és zoonózis (emberekre is átvihető). Az érintett kutyákkal való közvetlen kapcsolattal vagy a környezettel fertőz. A rühatkát árokásó atkának is nevezik, mivel egy alagutat váj a kutya bőrének keratin-rétegébe, s oda rakja le a petéit és az ürülékét. A rühatka elhalt bőrsejtekből és szövet-folyadékból táplálkozik. A viszketést részben maga az atka okozza, másrészt egy allergiás reakció annak anyagcseretermékeire. A viszketés legtöbbször szinte csillapíthatatlan, s éjszaka ill. figyelemelterelés esetén is fenáll. A viszketés főleg a fülcimpákat, az ízületeket (térd-, könyök- és ugróízületek), hasat és mellkast érinti, de később az egész testre kiterjed.
Az őszi bársonyatka gombostűfej-méretű, narancssárga-piros parazita, ami főleg nyáron és ősszel fordul elő. Az atka lárvája a gazda nyirok-folyadékából él, s elsősorban magas fűben lehet elkapni - ott vár a gazdaállatra, s főleg a mancsokat érinti (a lábujjak között), a hasat (főleg a mellbimbók között), valamint a fejet. Főleg az érzékeny állatoknál tud kiváltani a lárva harapása erős viszketéssel járó allergiás reakciókat. Eleinte még a parazita eltávolítása után is fennmarad a viszketés.
Mivel a fülatkák nagyon specializáltak, leginkább a külső hallójáratokat támadják meg, s ritkán a fül környéki bőrt. A fülatka fejlődésének valamennyi stádiumában a felületi szövet-nedvességből, és a kutya elhalt bőrsejtjeiből táplálkozik. A fertőzött állatokkal való közvetlen kapcsolattal terjed, legtöbbször kölyökkutyákat érint, kifejletteket ritkábban. A fülatka tipikus tünete az erős viszketés a fülekben ill. azok környékén.
A bolhásság gyakran áll a kutyák viszketegségének hátterében. A bolhákat fertőzött állatok, vagy a bolhák fiatalkori fejlődési szakaszaiban a környezet (pl. fekhely vagy autó) viszi át a kutyákra. A bolhák okozta viszketés főleg a hátat és a faroktövet érinti, valamint a hasat, a combok belsejét és a nyakat. A bolhanyálban lévő allergénekkel szembeni érzékenység bolha-allergiás dermatitist (FAD) vagy bolhanyál-allergiát válthat ki.
A kutyáknál a különböző allergiák közepestől erősig terjedő viszketést okozhatnak. Kontakt allergia esetén az érzékeny kutyáknál mindenféle allergén anyag (növények, szintetikus anyagok) válthat ki allergiás reakciókat - gyakran szőrtelen bőrterület formájában. A viszketés legtöbbször csak az allergén anyaggal való érintkezés területére korlátozódik.
A bolhanyál-allergia vagy allergiás dermatitis (FAD) gyakori allergiafajta a kutyák körében. Bármely bolhafaj okozhatja, legtöbbször mégis a kevésbé gazdaspecifikus macskabolha (ctenocephalides felis) áll a háttérben. A bolhanyálban lévő allergének a bolha csípésével jutnak a kutya szervezetébe. Tulajdonképpen már csekély számú bolha, sőt akár egyetlen is elegendő, hogy allergiás reakciót váltson ki. Az érintett kutyák főként testük hátsó felén tapasztalnak viszketést: hátuk hátsó felén, farkuk tövénél, farkukon, hátsó lábaikon, de a hasukon is. Viszont mivel erős viszketés esetén a kutyák olyannyira karmolják, vakarják és harapdálják magukat, hogy ennek következtében még járulékos bőrelváltozások is kialakulhatnak, pl. az ú.n. „hot spot“-ok. Mivel ezek a bőrterületek gyakran baktériumokkal vagy élesztőgombákkal fertőzöttek, ezáltal további viszketés (az ú.n. másodlagos fertőzés) alakul ki.
Az atópia a környezeti allergénekre - pl. pollen, füvek, házipor-atka vagy penészgomba - való allergiás reakció. A viszketegség általában szezonálisan jelentkezik - pl. amikor virágpor száll a levegőben. Az allergének a bőrön keresztül jutnak a kutya szervezetébe. Az atópia esetén az érintett bőrfelületek: pofa, mancsok, végtagok, has, combok belső oldala, de gyakran a füleknél is előfordul. Ahogyan a FAD esetében már megjegyeztük, az állandó vakarás további, másodlagos fertőzés kiváltotta bőrelváltozásokat okozhat, amelyek erősítik a viszketést.
Élelmiszer-allergia esetén az eledelben lévő alkotóelem (fehérje) hívja életre az allergiás reakciót. Az FAD és az atópia után a harmadik leggyakoribb allergia-fajta a kutyáknál. Kiváltója legtöbbször egy olyan eledel, amit a kutya már hosszabb ideje kapott. Az allergének a beleken keresztül kerülnek a szervezetbe. Az eledel-allergének esetében nagy fehérje-molekulákról van szó. A mi szempontunkból mindenekelőtt a következő allergéneknek van jelentőségük: marha, tej és tejtermékek, tojás, csirke, búza, hal és szója. A gyakran tévesen hibásnak kikiáltott gabona magában még nem allergiakiváltó, ritkább esetben a búzafehérje vagy más gabonafehérje tud allergiát életre hívni. A megnevezettek nem erősebben allergének, mint más anyagok, melyekkel a kutya egyszerűen gyakori kapcsolatba kerül. A viszketés testen való eloszlása nagyon hasonló az atópiához, így aztán nem is tipikus az élemiszer-allergiára. Legtöbbször az allergén anyaggal való kapcsolat után 4-24 órán belül lép fel a viszketés, s a leggyakrabban az állat pofáját, füleit, mancsait, hónalj-hajlatait és combjainak belső felét érinti.
Az előbbiekben említett kutyák viselkedési problémái mellett kutyáknál viszketést eredményezhet a microsporum canis vagy ritkábban a trichofiton mentagrofita gombával való megfertőződés. A gombás fertőzés kutyáknál nem annyira gyakori, alapvetően csak elnyomott immunrendszer, hiányos ápolás esetén, vagy fertőzött állattal való kapcsolat útján szokott létrejönni. A betegség átvitele a környezetből a rendkívül ellenálló gombaspórák által történik, vagy pedig fertőzött szőrszálakkal. A viszketés azokon a helyeken lép fel, amelyek a fertőzött szőrszálakkal kapcsolatba kerültek, ill. a t. mentagrofiták esetében azokon a helyeken, melyek közvetlenül érintkeztek a talajjal - így a kutya pofáján, lábain és mancsain.
Emellett még a viszketegség szekunder okaihoz tartoznak mindenekelőtt az olyan szisztematikus betegségek, melyeknél az immunrendszer legyengült. Néhány megbetegedés, mint a pajzsmirigy alulműködése (hipothyreózis), cushing-szindróma (hiper-adreno-kortizolizmus), de az autoimmun betegségek is különféle bőr- és szőrzet-elváltozásokat okoznak. Ezek a bőr védősánc-funkciójának hiányosságai, az immunrendszer legyengülése, a szőrzet-ciklus lelassulása, vagy a cushing-szindróma esetében a kortizon-túltermés miatt kialakuló vékonyabb és kevésbé rugalmas bőr kapcsán fejlődnek ki. Ezek a megbetegedések eleinte viszketés nélküli bőrelváltozásokban nyilvánulnak meg. Ám a bőr struktúrájának megváltozásai és az immunrendszer elfojtása miatt igen könnyű helyzetbe kerülnek az olyan kórokozók, mint a baktériumok és élesztőgombák (malassezia). Rátelepednek a megváltozott bőrre, és fertőzést hoznak létre, melyeket szekunder fertőzéseknek nevezünk, mivel azok egy másik betegségre „telepszenek rá“. S ezek a fertőzések viszketést vonnak maguk után. Ilyen esetekben a viszketegség foka a szekunder fertőzés intenzitásának függvénye.
Demodikózis esetén ugyan az atkák más atkákhoz hasonlatosan a szövetek folyadékát és a sejthulladékot fogyasztják, viszont ürüléküket a saját sejtjeikben tárolják, s ezáltal a kutyán nem mutatkozik allergiás reakció. A demodex-atkák okozta bőrelváltozások általában viszketés nélkül lépnek fel. A viszketés szinte csak általánosított formában jelentkezik, s csak miután baktériumok és élesztőgombák telepedtek meg a bőrelváltozásokon - vagyis szekunder módon.
Diagnózis és kezelés
Mivel a kutyák viszketegségének meglehetősen sok oka lehet, az állatorvosi diagnózis felállításához szükséges strukturált eljáráshoz részletes anamnézisre és az előzmények pontos ismeretére van szükség. Már a leírásból és az előzmények vázolásából is hasznos információkhoz, utalásokhoz lehet jutni. Ezen adatok és a klinikai vizsgálat után az állatorvos elkezdheti a diagnosztizálást.
Az ekoparaziták gyakran okoznak viszketést, s legtöbbször jól kimutathatók. Bőrkaparék, mikroszkópos vizsgálat, bolhafésű-próba és bőrmetszetek segítségével a nyomukra lehet akadni ezeknek a kellemetlen mászó állatoknak. Ha semmilyen parazitát sem sikerül kimutatni, ám nagyon magas valamelyik előfordulásának klinikai gyanúja, diagnosztikus terápiának kell következnie: a vélt parazitára kap az állat valamilyen gyógyszert, s utána várni kell, hogy mi lesz az eredmény.
Citológiai eljárással vagy kórokozót kimutató antibiogrammal lehetséges baktériumok és élesztőgombák kórokozóként való kimutatása. Ilyenkor meg kell határozni, hogy milyen ok áll a kórokozók megtelepedésének hátterében.
A gombás fertőzésekre (dermatofiták) ugyanúgy különféle diagnosztizálási módszerek léteznek. Nagyon egyszerű a Wood´schen lámpával való vizsgálat: pozitív esetben a szőr bőr feletti része zöldesen fluoreszkál. Viszont ez a módszer csak a microsporum canis bizonyos törzseivel való fertőzését mutatja ki, tehát egy negatív eredmény nem bizonyíték arra, hogy semmiféle bőrgombája ne lenne az állatnak. Ezenkívül gombakultúra tenyésztése is lehetséges. A gombatenyészethez szükséges anyagot szőrkihúzással, bőrmetszettel vagy McKenzie-metódussal (fogkefe-módszer) nyerik. További lehetőség még a különböző laborok által kínált dermatofita PCR teszt - ehhez is szőrszálakat és bőrmetszeteket használnak vizsgálati anyagként.
Az allergia-diagnosztika már bonyolultabb és csalafintább kihívást jelent. Sajnos nem léteznek egyszerű és biztos tesztek, melyek megmondanák, mely fajta allergiáról is van szó az adott esetben. Következésképp diagnosztikailag csak a strukturált allergiafeldolgozás értékelhető.
A kontakt allergia diagnosztizálása gyakran relatív könnyű, mivel a viszketés egy meghatározott anyaggal való kapcsolatba kerülés után egészen lokálisan lép fel. Más allergiák esetében az ú.n. kizárásos diagnosztika javasolt, ami azt jelenti, hogy sorban egymás után kerülnek kizárásra a különböző allergiafajták. A leggyakoribb és általában legegyszerűbben diagnosztizálhatóval kezdik: a bolhanyál-allergiával. Egy bolhafésű segítségével próbálnak bolhákat vagy bolhaürüléket találni. Ha nem sikerül bolhák nyomára bukkanni, több hetes diagnosztikai célú terápia veszi kezdetét. Ha ismételt és konzekvens bolhák elleni kezelés hatására semmiféle javulás nem lép fel, következik az élelmiszer-allergia. Ehhez kizárásos diétát alkalmaznak. A kutyának egy legalább 6 hetes időszakon át csak egyfajta fehérje- ill. szénhidrátforrást tartalmazó eledelt szabad kapnia, amit előtte még sohasem kapott. Szervezete erre az eledelre nem reagálhat allergiás tünetekkel, hisz azzal nem volt kapcsolatban korábban. Ebben az időszakban a kutya semmi mást nem ehet, a snacknek is kizárólag abból a bizonyos fehérjéből és szénhidrátból szabad állnia, amit a diétás eledel tartalmaz. Ha a viszketés és más tünetek jelentős javulást mutatnak a diéta időszaka alatt, újra a korábban adott eledelt kell kapnia a kutyának - ezt nevezzük provokációnak. Ha a kutya újra allergiás tüneteket produkál, megvan a bizonyíték az élelmiszer-allergia fennállására.
Ha a diagnosztikai terápia és a kizárásos diéta hatására sem áll be javulás, nagy az esélye az atópiának. Ebben az esetben végezhető a környezeti allergének kimutatására szolgáló ú.n. intrakutan- vagy szérumos allergiateszt, hogy kiderüljön, mi a konkrét esetben az allergia kiváltója.
Szekunder viszketés esetén pedig feltétlenül kutatni kell a háttérben megbújó kiváltó okot - mint pl. a hormonális betegségeket - , erre alkalmas pl. a pajzsmirigy-értékeket is kimutató vérvizsgálat.
Extrém erős viszketés esetén gyakran már a diagnosztizálás alatt is szükséges az állat szenvedésének gyógyszerekkel történő, gyors mérséklése. Ez megoldható részint olyan gyorsan ható gyógyszerekkel, mint a gluko-kortikoidok vagy az oclacitinib, másrészt pedig samponokkal. Viszont az így jelentkező enyhülés ellenére is rendkívül fontos megtalálni a viszketés alapvető okát, hogy a kutyán tartósan is lehessen segíteni.
Mivel sokszor ekoparaziták állnak a viszketés hátterében, az állatorvos gyakran kénytelen megfelelő antiparazitikumot adni. Ezt a terápiát valamelyik parazita jelenlétének igazoltsága, vagy az arra való erős gyanú esetén folytatják.
A bolhanyál-allergia terápiája is egy bolhaellenes preparátum rendszeres adásával történik, valamint - ha szükséges - , a viszketés gyógyszeres csillapításával.
Egy gombás betegség jellegzetességeitől, kifejezettségétől függően kenőcsökkel vagy oldatokkal történő helyi kezelés, vagy antimikotikus szerekkel való szisztematikus terápia válik szükségessé. Arra azonban mindig oda kell figyelni, hogy a dermatofitozis zoonozis betegség, vagyis az embert is megfertőzheti. Így kifejezett, egyértینڈ dermatofitózis fennállásakor adott esetben a környezet kezelése is szükségessé válhat. A kifejezett gombás viszketést nem szabad gluko-kortikodokkal kezelni, mivel...
Mit tehet otthon, mielőtt állatorvoshoz fordulna?
Az öndiagnózis helyett sokkal hasznosabb néhány egyszerű, átgondolt lépés. Ezekkel egyrészt leszűkítheti a lehetséges okokat, másrészt enyhítheti a kutya kellemetlenségeit, amíg szakemberhez nem jut.
Otthoni teendők, amelyek valóban segíthetnek:
- Vizsgálja át a bőrt és a szőrzetet, különösen a füleknél és a mancsok között.
- Kefélje át gyakran, hogy csökkenjen az irritáció.
- Gondoskodjon a folyamatos parazitaellenes kezelésről télen is.
- Mosson ágyneműt és kutyaágyat magas hőfokon, rendszeresen.
- Kerülje a túl gyakori fürdetést: ez kiszárítja a bőrt. A kimondottan kutyáknak való, gyengéd sampon sokat számít.
- Figyelje meg, mikor vakarja magát: evés után? Séta után? Este lefekvéskor? A mintázat sokszor árulkodó.
Ezek az apró lépések segítenek észrevenni a probléma eredetét, és gyakran már önmagukban is javítanak a kutya komfortérzetén. Ha mégsem, jegyezze fel, hogy mikor kezdődött a kutya viszketése, a nap melyik szakában erősebb, mely területeken vakarózik a kutya a legtöbbet, és milyen változások történtek a viselkedésében vagy a táplálkozásában a közelmúltban. Óvatosan megvizsgálhatja kutyája bőrét és szőrzetét is, hogy nincs-e rajta bőrpír, kiütés, csomók, sebek, forró vagy kopasz foltok.
Mikor kell mindenképp állatorvoshoz fordulni?
Ha mindezek ellenére a vakarózás erősödik, vagy olyan tünetek jelennek meg, mint a sebek, varasodás, szőrhullás, feltűnő ingerlékenység, fáradékonyság, esetleg túlzott nyalogatás, akkor nem érdemes tovább várni.
Az a kutya, amelyik már sérülést okoz magának a vakarózással, azonnali állatorvosi vizsgálatot igényel. A viszketés hátterében ugyanis gyakran allergia áll - legyen szó ételről, környezeti tényezőről vagy akár olyan háztartási termékekről, amelyekre Ön talán nem is gondolna.
Az állatorvos ilyenkor allergiateszteket javasolhat, hogy kiderüljön, melyik allergéntípus okozza a tüneteket. Sok kutya bőre rendkívül érzékeny, és az otthon használatos fehérítők, ammóniás tisztítószerek vagy erős vegyszerek irritálhatják a bőrt. Ilyen esetben különösen fontos, hogy kíméletes, állatbarát tisztítószerekre váltson.
Ha a tünetek ételallergiára utalnak, az állatorvos gyakran ételkizárásos diétát ír elő annak érdekében, hogy pontosan beazonosítsák, mely összetevő váltja ki a reakciót.
Az allergiák kivizsgálása mellett sok állatorvos javasolja a hipoallergén, egyféle állati fehérjét tartalmazó tápok kipróbálását is. Ezek - például a bárányos, pulykás, halas vagy kacsás változatok - megkönnyítik a problémás összetevők kiszűrését, és érzékeny kutyáknál gyakran számottevő javulást eredményeznek.
Hogyan zajlik az állatorvosi vizsgálat?
A vizsgálat rendszerint egy alapos fizikális ellenőrzéssel kezdődik. Az állatorvos megvizsgálja a kutya bőrét és szőrzetét, keresve a gyulladás, fertőzés, paraziták vagy bőrbetegségek látható jeleit.
Ha atkára van gyanú, bőrkaparékot vesz, fertőzés gyanúja esetén kenetet vagy akár biopsziát is végezhet, szükség esetén pedig vérvizsgálatot kér, hogy kizárja a hormonális vagy egyéb belgyógyászati eredetű problémákat.
Amennyiben a tünetek allergiára utalnak, sor kerülhet speciális allergiatesztekre is, amelyek segítenek pontosan meghatározni az allergén forrását.
Bármilyen vizsgálatról legyen szó, az állatorvos feladata, hogy részletesen megbeszélje Önnel a lehetséges kezelési irányokat, és időpontot adjon az eredmények megbeszélésére, illetve a kutya állapotának nyomon követésére. A cél mindig az, hogy a viszketés okát ne csak enyhítsék, hanem meg is szüntessék - a kutya hosszú távú komfortja érdekében.
Összegezve
A rendszeres vakarózás a kutyák természetes viselkedése. A gond akkor kezdődik, amikor túl gyakori, túl intenzív, vagy a bőr láthatóan károsodik. A paraziták, az allergiák, a stressz és a különféle bőrbetegségek mind-mind olyan tényezők, amelyek mögött komolyabb ok húzódhat meg.
Az Ön feladata gazdiként az, hogy figyelje a jeleket, szükség esetén tegyen meg apró korrekciókat otthon, és időben forduljon szakemberhez. Így biztosíthatja, hogy a tél valóban a meghitt esték, a nyugalom és a gondtalan együttlét időszaka legyen - kedvencének és az egész családnak egyaránt.
