A 19 hónapos hisztis baba: megértés és kezelés

A hiszti az a probléma, ami a legtöbb anyukát tanácstalanná teszi. „Mitől lett ilyen hisztis a gyerekem? Hol tanulta ezt a viselkedést? Hogyan szabaduljak meg tőle azonnal?” - teszik fel a kérdést. Csodamódszerek nincsenek, ha azonban a probléma mélyére nézel, felismerheted azt a megoldást, ami a te gyermekednél leginkább beválik.

A hisztik általában 18 hónapos kor körül kezdődnek, mivel a gyermek még nem tudja magát szavakkal kifejezni, a frusztrációja hisztiben nyilvánul meg. Szinte felrobban a dühtől, és eddig kiegyensúlyozott volt a kapcsolat, értettétek egymás nyelvét, most viszont olyan, mintha minden megváltozott volna. Akkor bizony beköszöntött a dackorszak.

Nem tudni, hogy mikor mi váltja ki a gyermeki dührohamot, ami megnyilvánulhat toporzékolásban, kiabálásban vagy éppen tapétacibálásban. Van, hogy azért kezd el sírni, mert nem azt szeretné enni, amit elé raksz, de az is lehet, hogy azért hisztizik, mert megkéred, hogy pakolja össze a játékait. Elkeseríthet ez a hirtelen változás, különösen, ha a totyogód mindezt közönség előtt teszi. Ám tudnod kell: mindez teljesen normális, életkori sajátosság!

Miért viselkedik így a gyermek?

A gyermeked ebben az időszakban próbálgatja a határait, megpróbálja magát elkülöníteni tőletek, szülőktől. Megmondja neked, mit akar és elutasítja a feltételeid. Az általa kimondott „nem”, „nem te”, hanem „majd én” szavakkal átveszi az irányítást, tudatva veled az új és alapvető érzést: „én vagyok én”, „én nem te vagyok”. Állandó „ellenségei” vagyunk, amely elősegíti az első frusztrációinak a kialakulását.

A hiszti az indulatkezelés zavara, azaz a kicsi nem képes kezelni az indulatait, és amikor dühös lesz, elveszíti az önkontrollt. Ilyenkor gyakorlatilag „nincs magánál”, nem lehet rá észérvekkel hatni, nehéz megnyugtatni, „kilép magából”.

Két fő oka lehet a hisztinek:

1. Haragszik valamilyen külső kiváltó ok miatt: ilyenkor a gyermeket zavarják a saját határai (pl. nem tud valamit elérni, megcsinálni) vagy a korlátok, amiket felállítottál neki (pl. bele kell ülnie a babakocsiba), vagy valamit közölni akar és nem értik meg.
2. Fáradt és emiatt veszti el az önkontrollt (ez nem csak akkor fordulhat elő, amikor a kicsi álmos, hanem akkor is, ha olyan helyen vagytok, ahol túl sok inger éri, pl. egy bevásárlóközpontban).

A szeparációs szorongás is hozzájárulhat, ami egy természetes fejlődési szakasza gyermekek életében. Általában két hullámban (6-8 hónapos korban és 1,5-2 éves korban) jelentkezik. Ilyenkor a baba tiltakozik, ha az anyukája kicsit távolodik tőle. Sír, ha az anya kilép a szobából vagy leteszi a földre. Egész nap ölben lenne, hiszen nagyon igényli a közelséget. Az érzelmi fejlődésnek ez egy fontos szakasza, amin mindenki átesik.

18-24 hónapos korban nagyon hasonló okok miatt, de még intenzívebben jelenik meg bennük a két ellentétes érzés: “büszke vagyok magamra, hogy már önállóan is fel tudok menni a lépcsőn, szeretek egyedül pakolászni, szívesen előre sétálok az utcán, de félek, hogy anyát közben elveszítem”. Ráadásul a dackorszak is megcifrázza a helyzetet, így a szülőnek nem is könnyű eldönteni, hogy hiszti vagy valódi igény húzódik meg a követelőző sírás hátterében.

A hisztikezelés fő célja és módszerei

A hisztikezelés fő célja az, hogy megtanulja a kicsi helyesen kezelni az indulatait. Ez azt jelenti, hogy megtanulja, hogy a düh, az indulat nem feltétlenül rossz, azonban meg kell tanulni kontrollálni az érzelmeit és helyesen viselkedni ilyenkor. A tanulási folyamat fokozatos. Ha magára haragszik, akkor segíts neki. Ha viszont azért haragszik, mert valamit megtiltottál, vagy valamit nem kaphat meg, akkor felesleges hosszasan magyarázni neki (ilyenkor magán kívül van, nem érti, mit szeretnél tőle), ilyenkor az segíthet, ha olyan feltételeket teremtesz neki, amiben levezetheti az indulatait mások és a maga károsítása nélkül, de nem erősíted meg benne azt, hogy a viselkedése helyes.

3 ritkán említett módszer a hiszti kezelésére:

1. A nyugisarok: Egy csendes sarok otthon, ahol van egy kis fotel, vagy párna, plüssállatok, ahova be lehet menni bánkódni, levezetni a dühöt, kisírni magunkat. Amikor kitör a hiszti, ide lehet leülni közösen és megnyugtatni a kicsit, vagy a nagyobbakat leültetni „gondolkodni”. Fontos, hogy ez nem azonos azzal, hogy leülteted a gyereket a „büntiszékre” vagy beküldöd a szobájába. A nyugisarok egy olyan hely, ahol lenyugszunk, ha „kiborultunk”, ahol lehet pihenni (pl. ha a túlpörgés miatt hisztis a kisgyermek), lehet akár mesét olvasni és összebújni is.
2. A maciölelés: A hisztis kisgyermek, aki önmagát és másokat bántalmazhatja, amikor magán kívül van, vágyik az érzelmi biztonságra. Egy nagy öleléssel és kis suttogással a fülébe („semmi gond, tudom, hogy most mérges vagy, de anya segít neked”) megnyugodhat egy nagy öleléstől. Lehet, hogy elsőre tiltakozik, hiszen egy magán kívül tomboló kisgyermeket nehéz megölelni, ki akar szabadulni, de általában néhány perc alatt megnyugszik és elmúlik a hiszti.
3. Az indulat-elterelés: Mivel a hiszti az indulatkezelés zavara, a gyermeknek nem csak azt kell megtanítani, mit nem csinálunk, amikor erős érzelmeink vannak (nem csapkodunk, nem harapunk stb.), hanem azt is meg kell tanulnia mi a helyes viselkedés ilyenkor. Az indulat-eltereléssel tulajdonképpen erre vezetjük rá.

Mathilda anyuka története:

Mathilda, 32 éves anyuka: „Max fiam 20 hónapos, és imádja a csokit. Egyszer vásárláskor a pénztárnál szeretett volna egy egész táblát, de mivel vacsorázni készültünk utána, nem vettem meg neki. Hisztizni kezdett, visítozva a földhöz vágta magát, majd meg is akart ütni. Mindenki minket bámult, szégyelltem magam és még csak le se mertem úgy teremteni, ahogy otthon tettem volna.”

Mit tehetsz szülőként? Maradj nyugodt és következetes!

Amit tehetsz: maradj határozott, ne hajolj meg a szeszélyei, követelései előtt! Jó hír: a mit lehet és mit nem korlátaiból eredő frusztrációja építi a gyermeked fejlődését! Alapvetően fontos, hogy a babád ne váljon zsarnokká és később bizalomhiányos felnőtté.

„Szeresd annyira a gyermeked, hogy tudj nemet mondani!” - talán hallottad már ezt az alapigazságot, de már vagy megtapasztaltad, vagy hamarosan meg is fogod, hogy mennyire kimerítő megfelelni, amikor csemetéd próbára teszi a türelmed.

Az ideális hozzáállás az, ha nyugodt, kimért és odafigyelő maradsz, ugyanakkor következetes. Ezzel a hozzáállással érezteted a gyermekeddel, hogy elfogadod a kimutatott érzéseit és elismered a haragját, de rajtad múlik, hogy eldöntsd, számára mi a legjobb.

3+1 tipp, hogy elkerüld a csatákat!

1. Utasítsd el a konfliktust: hiszen itt nincs helye győztesnek, sem vesztesnek! Válaszd a „win-win” (mindkét fél csak nyerhet) stratégiáját!
2. Kínálj választási lehetőséget gyermekednek, amikor csak lehetséges! Például: sétáljunk a parkban vagy toljalak a babakocsiban?
3. Jelezd előre a gyermekednek az aznapi programokat! Mondd meg, hogy megnézheti a kedvenc meséjét, de utána alvás következik. Ezzel határokat szabsz neki, amelyen belül még manőverezhet.
4. Ne kíséreld meg elnyomni a gyermeked, vagy arra kényszeríteni, hogy szót fogadjon! Ez a két szélsőséges reakció káros hatással lehet az önértékelésére. Meg kell találni az arany középutat a szeretet, az ösztönzés, az óvás, a fegyelmezés és a követelései és frusztrációja között!

Ismerd el a gyermek haragját!

Amikor elkezd hisztizni a gyermeked, vond el a figyelmét, beszélj neki valami másról, vagy javasolj egy másik alternatívát! Ha még jobban belelovallja magát, várj pár percet, hogy lecsillapodjon! Megkérheted arra is, hogy menjen be a szobájába, ahol magának dühönghet. A hisztit csak tovább gerjeszti, ha odafigyelünk rá. Ezután odamehetsz hozzá, és megkérdezheted, hogy befejezte-e a hisztit, illetve javasolhatod, hogy játsszatok valamit. Fontos, hogy elismerd a gyerek haragját, hogy tudhassa, joga van ehhez az érzéshez! Magyarázd el neki azonban, hogy te döntesz, és azt is, hogy miért kell úgy történniük a dolgoknak, ahogyan te akarod.

Beszéljetek róla!

Tehetetlenségedben előfordulhat, hogy pofonra emeled a kezed, de nem szabad! A gyermeked ott helyben valóban szót fog fogadni, de hosszútávon az ilyen erőszakos reakciók gyengíthetik gyermeked önképét. Ráadásul ezután a csemetéd az ütést fogja alkalmazni egy iskolai vitában vagy a testvéreivel szemben is. A leghatékonyabb válasz a dühre a megbeszélés. A hiszti után tudasd újra a gyermekeddel, hogy szereted őt, még akkor is, ha hisztizik, vagy nem megfelelően viselkedik!

Jó, ha tudod!

Elmerülve a frusztráció vagy a harag kiváltotta érzéseiben, a gyermekednek néha gondja lehet a levegővétellel. Szélsőséges esetekben még az eszméletét is elveszítheti néhány másodpercre. Fontos tudnod azonban, hogy ezek a dührohamok szerencsére nincsenek hosszútávon hatással a gyermeked egészségére.

Fegyelmezés szeretettel és következetességgel

Kevés dolog állítja nagyobb próbatétel elé a szülőt, mint a kisgyermek fegyelmezésének kihívásai. Mindannyian azt szeretnénk, ha gyermekünk jól viselkedjen, de közben nem akarjuk elnyomni kreativitását és letörni bimbódzó önállóságát. A fegyelem a gyermeknevelés azon területe, amelyben mindent megnehezítve benépesítenek a „gyermekszoba szellemei” (Selma Fraiberg kifejezése a gyermekkori emlékekre, múltbéli tapasztalatokra és berögzült gondolkodásmintákra utalva).

A „fegyelem” szavunk eredetileg a „tanítani”, nem pedig a „büntetni” jelentésű szóból ered. Célunk az, hogy gyermekünknek megtanítsuk a megfelelő viselkedést, az önfegyelmet és a mások iránti tiszteletet. Az a szülő, aki pontosan tudja mit akar megtanítani és észben tartja, hogy az adott fejlődési szakaszban gyermeke mit képes megtanulni, könnyebben alakít ki konkrét nevelési stratégiákat. A gyermek szemszögéből nézve, minél egyszerűbb az üzenet, és minél közvetlenebb a kapcsolat a cselekvés és a következmény között, annál könnyebb megtanulnia, hogy mik az elvárások.

Szerető korlátok

A közvéleménnyel ellentétben a gyermekek szeretik, ha fegyelmezik őket, de csak akkor, ha ez szeretettel és következetességgel párosul. Ha pontosan tudják, hogy mik a szabályok, és azt is, hogy mik a következményei, ha megszegik őket, biztonságban érzik magukat. Mivel tisztában van a korlátokkal, a gyermek könnyebben beleéli magát a játékba és a felfedezésbe. A legszorongóbb gyermekek, akiket a rendelőben láttak azok voltak, akiket vagy ritkán, vagy következetlenül fegyelmeztek. Ezek a gyerekek össze-vissza rohangálnak, csúfolódnak, durván viselkednek, ütnek, csúnya szavakat használnak, vagy éppen próbára tesznek mindenkit, miközben keresik a korlátokat és valakit, aki ebben segítene nekik. A túl nagy hatalom ijesztő egy kisgyermek számára. De a szeretet után a korlátok azok, amelyeket gyermekünknek meg kell adnunk.

Az elismerés aranyat ér

A legtöbb gyermek azt akarja tenni, amit a szülei elvárnak tőle. A szülői szeretet és figyelem a legerősebb motiváció a világon, és a gyermek mindent megtesz azért, hogy ezekben részesüljön. Problémák akkor alakulnak ki, amikor a szülő nem szentel elég figyelmet gyermekének, vagy csak a negatív viselkedésre összpontosít, és közben nem veszi észre azt a sok jót, amit gyermeke azért tesz, hogy örömet okozzon neki. A fegyelmezési gondok gyakran megszűnnek, amikor a szülő figyelme központját képes áthelyezni a pozitív dolgokra és szemet huny az apró csintalanságok felett. Az olyan jutalmazás, mint az édesség, a matrica vagy egy izgalmas program segíthet a viselkedés formálásában, de a leghatékonyabb a szülői elismerés, és az, amikor a gyermek azt érzi, hogy képes megfelelni az elvárásoknak. Ez a „belső jutalmazás” a legértékesebb: arra ösztönzi a gyermeket, hogy büszke legyen magára és megfeleljen a következő kihívásnak.

Amikor a fegyelmezés nem működik

A szülők néha a gyermek fejlettségi szintjéhez és körülményeihez képest túl sokat várnak el. Íme néhány gyakran előforduló probléma, és lehetséges megoldási stratégiáik:

1. A szülői utasítás túl általános. Az olyan kérések, mint a "Viselkedj!" vagy "Légy kedves!" nem sokat jelentenek egy 10 év alatti kisgyermek számára. Ezért mindig pontosan fogalmazzuk meg, amit kérünk tőle.
2. Túl nehéz dolgot kérünk a gyermektől. Amikor gyermekünknek olyan fogalmakat tanítunk, mint a felelősség és a következmény, fontos tudnunk, hogy a gyermeknek szüksége van a cselekedete és a jutalom vagy következmény közötti közvetlen kapcsolatra. Ha a következmény sokkal a „bűn elkövetése” után következik, a gyermek nem tanul belőle. Például, egy három évest értelmetlen a hét végén megjutalmazni a hét során tanúsított jó viselkedése miatt, mivel memóriája és időérzéke még nem elég fejlett ahhoz, hogy ezt megértse. Minél kisebb egy gyermek, annál közvetlenebbnek kell lennie a fent említett kapcsolatnak.
3. Túl nagy a gyermekkel szembeni elvárás. A gyermek egészen kicsi korától tudja, hogy a „nem” azt jelenti, hogy abba kell hagynia, amit éppen csinál, de ha az eredeti cselekvést nem tudják másikkal helyettesíteni, túl nagy a csábítás.
4. Túl sok tiltás. Ha a gyermek élete nem más, mint tiltások sorozata, egy idő után érzéketlenné válik a tiltásra. A szülőnek fel kell állítani egy fontossági sorrendet, és nem szabad mindent egyszerre akarnia. Célszerű azokkal a szabályokkal kezdeni, amelyek életveszéllyel kapcsolatosak vagy súlyos testi vagy vagyoni kárt okozhatnak.
5. A gyermek kimerült. Ne próbáljunk fegyelmezni, amikor látjuk, hogy gyermekünk fáradt, éhes, zaklatott vagy feszült.
6. A szülő kimerült. Amikor ingerültebbek vagyunk, mint a gyerek, nincs rá sok esély, hogy bármit érdemben megtanítsunk. Ne erőltessük! A gyerekek meg fogják és meg is kell nekik tanulniuk, hogy a szülők érzelemmel reagálnak viselkedésükre - az arckifejezésünk, hangunk és viselkedésünk alapján értik meg környezetük cselekedeteikre adott válaszait - de legyünk óvatosak, amikor azt érezzük, hogy könnyen elveszíthetjük türelmünket. A túlzott érzelmi reakciók a szülőt és a gyermeket egyaránt megviselik, és később megbánjuk, amit mondtunk vagy tettünk.

Gyakran Ismételt Kérdések

K: Iker fiaink 18 hónaposak. Egyikőjük sem engedi, hogy megmossuk a fogukat. A nagyobb fogai már elkezdtek szuvasodni, pedig minden nap kapnak fluoridot. Mit tegyünk?

V: A második életévben gyakran felmerül a szülői tekintély kérdése. Fontos támogatni a fiúk önállósodási törekvéseit, de az egészséget érintő kérdésekben legyünk határozottak. Ha mindkét szülő következetes és szigorú a fogmosással kapcsolatban, és nem kezd tárgyalásba az ügyet illetően, a fiúk el fogják fogadni az általunk diktált rutint. Engedjétek részt venni őket azzal, hogy ők nyomhatják a fogkrémet a fogkefére, vagy ők választhatják ki a fogkefe színét, de az fel sem merülhet, hogy ők dönthetnek a fogmosás tényéről. Minél kevesebbet magyarázunk, annál jobb. Legyünk határozottak: ennél nagyobb horderejű kérdésekkel is szembesülünk majd! A gyerekek nagyobb biztonságban érzik magukat, ha előre kijelölt korlátokra tudnak támaszkodni. Az viszont frusztrálja őket, ha azt érzik, hogy a szabályok változnak vagy megbeszélés tárgyát képezhetik, esetleg túl sok hatalmat kapnak szüleiktől. - Suzanne Dixon, MD

K: 3 éves kisfiam nem hajlandó az autósülésben maradni. Valahogy mindig kimászik belőle. Minden reggel hatalmas perpatvart csap oviba induláskor, amikor nekem pedig munkába kell mennem. Megőrülök! Kérem, segítsen!

V: Az autóban való biztonság olyan kérdés, amiben nem köthetünk kompromisszumot, és minimalizálnunk kell a gyerekkel erről folytatott „tárgyalást”. Az ülésben kell maradnia, ezért állítsd a lehető legszorosabbra, de csak annyira, hogy még kényelmes legyen. Néhány érzékenyebb bőrű gyermek jobban szereti, ha a szíjat bevonjuk filccel vagy velúrral. Az ülést úgy állítsd be, hogy a gyerek ki tudjon látni az ablakon. Nézd meg, hogy nem süt-e a szemébe a nap; ha ez okoz gondot, szerezz be egy ablakba helyezhető árnyékolót. Találj ki valami ösztönző dolgot, pl. egy olyan játékot, amivel csak az autóban játszhat, vagy egy zenelejátszót, esetleg kézben tartható elektronikus játékot. Tartsd a kesztyűtartóban, és csak akkor vedd elő, ha kisfiad az autósülésben marad és nem hisztizik. Állj meg az autóval, akárhányszor kiszáll az ülésből, akkor is, ha ezt első alkalommal százszor kell megtenned. Ne magyarázkodj, hanem gyorsan tedd vissza az ülésbe. Ha következetes határozottsággal jársz el, meg fogja tanulni, hogy a helyén kell maradnia. Reggel indulj el hamarabb, és ne idegeskedj, amikor bevezeted az új, szigorúbb módszert. Előző nap röviden mondd el neki, hogy holnaptól másként lesz. Szerepet játszhat a kialakult helyzetben az is, hogy mindketten küzdötök a reggeli búcsú miatt. A rendszeres veszekedés azért is kialakulhat, mert mindketten szomorúak vagytok, hogy el kell válnotok egymástól. Lehet, hogy tudja: az autósüléses „balhéval” meghosszabbíthatja a veled való együttlétet és intenzív figyelmet kap tőled, még akkor is, ha nem vagy kedves. Reggelente adj magatoknak több időt, és találj ki egy rövid rituálét, amit mindketten vártok és biztonságosabb, mint az autóban való veszekedés. A nap végén való találkozást tedd különlegessé. Először „találjatok újra egymásra”, és csak aztán foglalkozz a vacsorával és a házimunkával! - Suzanne Dixon, MD

K: Hogyan szoktassam le 19 hónapos kisfiamat az ételdobálásról? Amikor ismételten és velem dacolva dobálja az ételt, általában elveszem előle a tányért és megmondom, hogy nem fog enni kapni, amíg be nem fejezi.

V: Úgy tűnik, hogy mindketten félreértitek a kisfiatok viselkedését és akaratlanul is megerősítitek azt. Ilyen korban minden gyermek játszik az étellel; ez a világ felfedezésének egyik módja, és nem a szülővel való dacolás. Mintha több figyelmet kapna tőled a kisfiad, amikor dobálja az ételt. Fontos, hogy még a kiabálással is megerősíthetjük a viselkedését, hiszen így is garantáltan „elnyeri” figyelmünket. A problémádat két lépcsőben kell megoldani: először is, szentelj sok figyelmet neki akkor, amikor szépen eszi az ételt és nem dobálja. Dicsérd meg, hogy milyen ügyes és milyen nagyfiú. Ha eldobja az ételt, csak annyit mondj: "Nem dobáljuk az ételt." Ezután 15 másodpercig ne foglalkozzunk vele. Így hamar megtanulja, hogy több figyelmet kap, ha nem dobálja az ételt. - Lawrence Kutner, PhD, klinikai pszichológus

K: Kislányom hamarosan 10 hónapos. Hogyan kell fegyelmezni egy ilyen korú gyermeket? Hogyan tanítsam meg neki, hogy ne nyúljon a dolgainkhoz? Attól félek, ha nem tanítom meg neki most, 2 éves korára már késő lesz. Jól gondolom?

V: Kislányod számára nagyon fontos, hogy megfoghassa a dolgokat, hiszen ezáltal tanul a világról. A célunk az, hogy ne sértse meg magát valamivel vagy ne tegyen tönkre valami értékes dolgot. A legcélravezetőbb megoldás az „akadálymentesítés”. Akármennyit beszélhetünk neki, ilyen idős korban nem lesz hatása. Ha nem akarod, hogy hozzányúljon a drága kristályvázához, egyszerűen tedd el egy magas polcra, ahol nem éri el. Ha nem akarod, hogy leessen a lépcsőn, szerelj be egy lépcsőráscsot. Ahogy kislányod egyre érettebb lesz és megérti cselekedetei következményét, te is másként állhatsz a fegyelmezés kérdéséhez. Ne felejtsd: a fegyelmezés középpontjában a tanulás és nem a büntetés áll. És fegyelmezés az is, amikor gyermekünket a jó viselkedésért megjutalmazzuk. - Lawrence Kutner, PhD, klinikai pszichológus

K: 19 hónapos kislányom arcul üt és azt mondja „nem”, amikor nem adom meg neki amit kér. Normális dolog ez egy ilyen idős kisgyerektől?

V: Bár sok kisgyermek kifakad, amikor frusztráltnak érzi magát, ez nem jelenti azt, hogy tolerálnunk kell ezt a viselkedést. Mondd neki, hogy „Nem ütünk!" És ne üss vissza! Azzal csak rontasz a helyzeten. Ne feledd, hogy nem azért ütött rád, mert haragszik vagy valami rosszat tettél, hanem azért, mert nem tudja kordában tartani a benne dúló érzéseket. Maradj nyugodt! Így lehetőséget adsz kislányodnak is, hogy lehiggadjon. Sok ilyen korú gyereknek, akinél „elpattan a húr”, segít, ha néhány másodpercig úgy átkaroljuk, hogy ne üthessen még egyszer. Az is megoldás lehet, ha eltereljük a figyelmét, amikor látjuk, hogy felizgatja magát. Ahogy egyre nő, egyre inkább képes lesz kordában tartani erőteljes érzéseit. - Lawrence Kutner, PhD, klinikai pszichológus

K: 18 hónapos kisfiam mostanában elég gyakran megüti a kortársait. Nem olyan erősen, hogy fájjon nekik. Igazán így akar belőlem negatív figyelmet kikényszeríteni. Fogalmam sincs, hogyan kezeljem ezt. Hogyan reagáljak, amikor az utcán csak úgy odasétál egy idegenhez és megüti? Van egy idősebb, 2 éves gyermekem is, ezért nem sétálhatunk mindig el, mert ez vele szemben nem lenne igazságos. Kérem segítsen! Fogalmam sincs mit tegyek.

A: Nagyon frusztráló az általad leírt helyzet, bár nem ritka eset, hiszen 18 hónapos kora körül sok gyermek fizikai megnyilvánulásokkal kommunikálja érzelmeit. Jól látod, hogy valószínűleg a figyelmedet akarja magára irányítani (bár ő maga ezt nem „negatív figyelemnek” éli meg). Az ilyen idős gyermekek nagyon egocentrikusak: szerintük minden értük történik, mindenre és mindenkire csak a saját szemszögükből képesek nézni. Ez nem önzőség, hanem korlátozott világlátásuk megtestesülése. Próbáld külön megdicsérni, amikor ütés nélkül kommunikál másokkal. A helyes viselkedésért kapott jutalom által többet tanul, mint a helytelen viselkedésért kapott büntetésből. Ne vidd társaságba, amikor tudod, hogy alvásra van szüksége vagy túl éhes ahhoz, hogy nyugodtan viselkedjen. És próbálj meg minden nap egy kis időt csak neki szentelni, csak vele játszani. Mutasd meg neki, hogyan kell gyengéden másokhoz érni, amikor pozitív érzéseket akarunk feléjük kifejezni. Légy türelmes! Hamarosan fejlődik a beszédkészsége, amely majd számára is könnyebb kommunikációt tesz lehetővé. - Peter A. Gorski, MD

K: A kisfiam 14 hónapos és szörnyű hisztit csap, amikor nem kapja meg amit akar: földhöz vágja magát vagy mindenkit megüt, aki a közelében van. Segítsen! Mit tegyek, hogy véget vessek ennek a szörnyű viselkedésnek?

V: Az általad leírt hiszti mindenki türelmét próbára teszi. Mégis, egy 14 hónapos gyermek számára ez az egyik legjobb módja annak, hogy tudassa velünk: ő csak azért is élvezni fogja, amit csinál, vagy csak azért sem akarja tovább csinálni, esetleg melege van, fázik, éhes, jól lakott, unatkozik, fáradt, vagy el akar menni valahová. A nyelv fejlődésével az elkövetkező kb. 6 hónapban gyermeked egyre diplomatikusabban fogja kifejezni szükségleteit, vágyait. Most győződj meg arról, hogy nem veszélyes-e amit csinál, aztán vedd fel és játékosan tereld el a figyelmét, amolyan „éneklős” hangon nyugtatva őt, és ajánlj neki egy jó elfoglaltságot. Ismerd meg saját korlátaidat is! Ha kimerült vagy (és legszívesebben te is hisztiznél), keress valakit, aki ki tud segíteni. Kíváncsi lennék, hogy a kisfiad nem egy könnyen felizgatható, drámai személyiség-e. Mert ha igen, akkor valószínűleg akkor is ilyen intenzív, amikor veled együtt kacag. Lehet az a típus, aki idővel intenzivitását vezetőként majd sikerrel kamatoztatja. - Peter A. Gorski, MD

tags: #hisztis #19 #honapos #baba