A babamosoly, ez a tünékeny, mégis mélyreható jelenség, az emberi fejlődés egyik legizgalmasabb rejtélye. Első pillantásra ártatlan reakciónak tűnik, ám a háttérben komplex biológiai és szociális folyamatok állnak. A szülők egy része azonban más megmagyarázhatatlan jelenségekkel is találkozik gyermekeiknél, például amikor látszólag a semmivel kommunikálnak. Ezekre a jelenségekre többféle magyarázat született, a pszichológiától az ezotériáig.
A babamosoly tudományos megközelítése
A reflexív mosolyok
A legelső mosolyok, melyeket újszülötteknél látunk, reflexív mosolyok. Ezek gyakran alvás közben vagy közvetlenül ébredés után figyelhetők meg, különösen gyakoriak a REM fázisban, amikor az agy aktívan dolgozik. A korai mosolyok, melyek gyakran alvás közben vagy reflexszerűen jelennek meg, nem feltétlenül tükröznek valódi érzelmeket. Ezek az úgynevezett reflexív mosolyok a neurológiai fejlődés korai szakaszának megnyilvánulásai, és bár aranyosak, nem kommunikálnak tudatosan. A kutatók feltételezik, hogy a reflexív mosolyoknak fontos szerepük van az idegrendszer fejlődésében. A reflexív mosolyok megfigyelése segíthet az orvosoknak és a szülőknek a baba idegrendszeri állapotának felmérésében.
A prenatális mosoly
A babamosoly evolúciójának egyik legérdekesebb területe a prenatális mosoly. A tudósok egy része úgy véli, hogy a prenatális mosoly nem azonos a születés utáni, érzelmeket kifejező mosollyal. Szerintük ez inkább egy spontán izomösszehúzódás eredménye, ami az arcizmok fejlődésének része. Más kutatók viszont árnyaltabb képet festenek. Bár elismerik, hogy a prenatális mosoly nem feltétlenül társul tudatos érzelmekhez, hangsúlyozzák, hogy az agy bizonyos területei már ilyenkor is aktívak lehetnek. A kutatások során megfigyelték, hogy a magzati mosolyok gyakorisága és intenzitása változik a terhesség előrehaladtával.
A szociális mosoly fejlődése
Az igazi, szociális mosoly, mely válaszként érkezik egy arcra, egy hangra vagy egy érintésre, csak később alakul ki, általában a 6-8. hét körül. Ez a mosoly már válasz egy külső ingerre, leggyakrabban egy ismerős arcra vagy hangra. A szociális mosoly megjelenése kulcsfontosságú a kötődés kialakulásában. Amikor a csecsemő mosolyog, a szülő vagy gondozó pozitív visszajelzést kap, ami erősíti a kapcsolatot és ösztönzi a további interakciókat. A szociális mosoly nem csak egy egyszerű válaszreakció. Ahogy a csecsemő növekszik, a mosolya egyre kifinomultabbá és differenciáltabbá válik, tükrözve a csecsemő növekvő kognitív és érzelmi képességeit. A mosoly segítségével kommunikál, kifejezi a szeretetét, és kapcsolatot teremt a környezetével. A legtöbb baba 6 és 12 hetes kor között ajándékozza meg első társas mosolyával a szüleit.
A mosoly evolúciós jelentősége
A mosoly evolúciós jelentősége abban rejlik, hogy elősegíti a gondozói viselkedést. Egy mosolygó baba nagyobb valószínűséggel kap figyelmet, törődést és védelmet. Ez a pozitív visszacsatolás megerősíti a baba és a gondozó közötti kapcsolatot, ami elengedhetetlen a baba fejlődéséhez és túléléséhez. A mosoly az egyik legelső módja annak, hogy a csecsemő kapcsolatba lépjen a külvilággal, különösen az édesanyjával vagy gondozójával. Ráadásul, a mosoly csökkenti a feszültséget és a stresszt mind a baba, mind a gondozók számára. A mosoly ereje abban rejlik, hogy áthidalja a kommunikációs szakadékot a baba és a felnőtt között.
A mosoly és az agy közötti kapcsolat
A babamosoly evolúciójának megértéséhez elengedhetetlen a mosoly és az agy közötti kapcsolat feltárása. Kezdetben a csecsemők mosolya reflexes, nem tudatos reakció. Ahogy a baba fejlődik, a mosoly egyre inkább szociális interakciókhoz kötődik. Ekkor lép be a képbe a limbikus rendszer. A látás és a hallás révén érkező ingerek - például az anya arca vagy hangja - aktiválják az agy örömközpontjait, ami mosolyt eredményez. A mosoly kiváltásában kulcsszerepet játszik a dopamin nevű neurotranszmitter. Amikor a baba valami kellemeset tapasztal, dopamin szabadul fel az agyban, ami örömérzetet okoz, és ez mosolyban nyilvánul meg.
A visszacsatolás jelentősége
A szociális mosoly megjelenéséhez elengedhetetlenül szükséges, hogy a felnőttek visszamosolyogjanak a csecsemőre, hisz ez vizuális visszacsatolás a számára. A vak gyermekek nem képesek észlelni semmiféle vizuális ingert, ezért a szociális mosoly kialakulásához nem kapnak megfelelő visszacsatolást egy „csak” mosolygó felnőttől. Megfigyelték, hogy ezeknél a csecsemőknél a tapintási ingerlés is megfelelő kiváltója lehet a mosolygásnak. Tehát megállapítható, hogy szociális mosoly megjelenéséhez elsősorban a másokkal való kellemes érzéseket kiváltó interakció szükségeltetik, függetlenül attól, mely érzékszervre hat az adott inger.
Az érzékszervek fejlődése és a mosoly
Az újszülött érkezése a családba egy olyan pillanat, amely örökre megváltoztatja a szülők életét. A kicsi, törékeny lény, aki éppen csak megkezdte földi pályafutását, egy egészen más szemüvegen keresztül szemléli a környezetét, mint mi, felnőttek. Az első hetek az ismerkedésről, a finom hangolódásról és az érzékszervek fokozatos ébredéséről szólnak. Ebben az időszakban a baba agya elképesztő sebességgel dolgozza fel az új impulzusokat, miközben próbálja értelmezni a fényt, a hangokat és az érintéseket.
Látás
Amikor az újszülött először kinyitja a szemét, a világa még meglehetősen homályos és elmosódott. A látóélessége mindössze töredéke a felnőttének, ami természetes védekezési mechanizmus a túlingerlés ellen. A szemizmok még gyengék és koordinálatlanok, ezért gyakran előfordulhat, hogy a baba szemei „elcsúsznak” vagy kancsalítanak. A színeket illetően az újszülöttek világa leginkább a fekete, a fehér és a szürke árnyalataiból áll. Az erős kontrasztok vonzzák a tekintetüket. A csecsemők ösztönösen az emberi arcokat keresik a környezetükben, különösen a szemek és a száj mozgása érdekli őket. A szociális mosoly azért csak a 2,5-3 hónapos korban jelentkezik, mert a csecsemő látása ekkorra teszi lehetővé a világ eseményeire való fókuszálást.
Hallás
A hallás az egyik legfejlettebb érzékszerv a születéskor, hiszen a baba már hónapok óta „hallgatózott” a pocakban. Az újszülöttek különösen érzékenyek a magasabb tónusú hangokra, ezért is beszélnek hozzájuk ösztönösen emeltebb hangon a felnőttek. Az édesanya hangja minden más hangforrásnál fontosabb, hiszen ez jelenti számára a biztonságot és a folytonosságot. A kétfülű hallás képessége már az első hetekben megnyilvánul, a baba igyekszik a hang irányába fordítani a fejét.
„Látogass el egy baba elméjébe” | Stella Lourenco | TEDxEmory
Tapintás, ízlelés és szaglás
Az érintés az első nyelv, amelyen keresztül a baba és a szülő kommunikálni tud egymással. A bőr-bőr kontaktus, amelyet kenguru-módszernek is neveznek, bizonyítottan szabályozza a baba testhőmérsékletét és vércukorszintjét. A szaglás az egyik legősibb és legösztönösebb érzékelésünk, amely a babáknál már a születés pillanatában kiválóan működik. Az újszülött képes felismerni az édesanyja egyedi illatát. Az ízlelés terén a csecsemők kifejezetten az édes ízeket preferálják, ami nem véletlen, hiszen az anyatej is édeskés karakterű.
A babamosoly ezoterikus megközelítése: Látják-e a babák a szellemeket?
Egyre több olyan videót töltenek fel a szülők a közösségi oldalakra, amin az látható, ahogyan totyogó gyermekük kézzel-lábbal „kommunikál” valakivel, akit más nem lát. A materialista szülő pszichologizál, a spiribb beállítottságú, vagy a babonás, meg habitusától függően kérdezgetni kezd, vagy halálra rémül. A tény: túl sok kisbaba szülei mesélnek ilyen dolgokat. Van, aki saját gyerekkorából is emlékszik példákra, más a baráti körből, rokonságból is tud néhány történetet a magáé mellé.
Az ezoterikus magyarázat
A jóslással foglalkozók viszont úgy vélik, hogy minden ember eredendően rendelkezik a tisztánlátás képességével, harmadik szemmel, magyarul az anyagi mellett érzékeli a metafizikai világot is. Ez a szellemek, angyalok otthona, akiket minden gyerek lát, hall, érez és kommunikálni is tud velük. Legkésőbb hétéves korra fizikailag is megváltozik, fátyolossá válik. A tobozmirigy fő feladata a melatonin hormon termelése, amely befolyásolja az ember alvás-ébrenlét ciklusát, így a tobozmirigy felelős az ember „biológiai órájáért”.
Entitások, szellemlények, elementálok
Ezek olyan energiából álló önálló létezések, amelyek folyamatosan itt vannak körülöttünk, de az öt alap érzékszervünkkel nem érzékeljük őket. Egy spirituális belső utazás során több felnőtt számolt be ezekről a gyerekkorában megélt dolgokról. Erika például elmesélte, hogy a „róka” ami őt kicsi korában mindig követte és megvédte, amikor kicsi volt, valójában nem élőlény, hanem egy ilyen tűz-elementál, mely leginkább apró, hosszúkás alakú, rőt színű, és gyerekként egy rókával tudta azonosítani. Márk a „dínót”, ami felette állt és védelmezte őt, egy földszellemként azonosította, mely amikor már nem volt rá szüksége, távozott mellőle. Akik ezt megélték, állítják, hogy ezek a szellemlények és entitások léteznek és a gyerekek képesek maguk mellé vonni őket, védelmezőnek.
Szellemek, halottak itt maradt lelkei
Ezek a legijesztőbbek. Mindenki ismeri a Hatodik érzék című filmet, amelyben Bruce Willis pszichológust alakít, és találkozik a gyermekkel, aki látja a szellemeket. Ha a gyerek túl picike, akkor öleléssel, biztonságot adó, szeretetteljes légkörrel vegyük őt körül, ha pedig már nagyobb, akkor beszélgessünk vele, beszéltessük arról, amit megél, és SOHA, de SOHA ne mondjuk neki azt, hogy csak képzelődik, vagy hogy amit lát, az nincs. Ugyanakkor ne kerítsünk túl nagy feneket sem a dolognak, mert ha a gyerek látja, hogy érdekessé vált a története kapcsán, akkor tényleg beindul a fantáziája, és olyan sztorikat tud hozzákölteni az alap igazsághoz, hogy a hajunk égnek áll.
A szülő szerepe a gyermek fejlődésében
A legfontosabb, amit egy újszülöttnek adhatunk, a kiszámíthatóság és a nyugodt légkör. Az ingerlékeny világban a baba számára a szülő a biztos pont, a világítótorony a ködben. A kommunikáció már az első naptól kezdve lényeges, akkor is, ha a baba még nem érti a szavakat. A lágy beszéd, az éneklés és a szemkontaktus keresése segít neki abban, hogy biztonságban érezze magát. Teremtsünk lehetőséget a zavartalan bőr-bőr kontaktusra minden nap, hiszen ez a legegyszerűbb módja a kötődés mélyítésének. Hagyjuk, hogy a baba a saját tempójában fedezze fel a környezetét, ne kényszerítsünk rá túl sok új ingert egyszerre.
Az apa szerepe
Bár az édesanya és a baba közötti kapcsolat a biológiai adottságok miatt kezdetben szorosabbnak tűnhet, az apa jelenléte éppolyan lényeges. Az apák mélyebb hangja, másfajta tartása és illata új impulzusokat ad a csecsemőnek. Az apai közelség segít a babának tágítani a biztonságos világ határait, és megismerni egy másfajta energiát. A közös játék, a ringatás vagy akár csak a csendes együttlét megalapozza a későbbi szoros apa-gyerek viszonyt. A kutatások szerint azok a babák, akikkel az apjuk is sokat foglalkozik az első hetekben, később magabiztosabbak a szociális interakciókban. Ne féljünk az apákat is bevonni a testközeli gondoskodásba, hiszen a férfias mellkas melege ugyanolyan biztonságot nyújt.
Mikor kell orvoshoz fordulni?
Az érzékszervek fejlődésében, működésében kialakuló hiányosságok, a tipikus fejlődéstől eltérő sajátosságok már néhány hónapos korban észrevehetők. Az érzékszervi eltérések közül a látás és a hallás problémái a legjelentősebbek, mivel nem megfelelő működésük hatással van a gyermek további fejlődésére. Fontos, hogy ezeket az érzékszervi eltéréseket (hallás-és látáskárosodás) még az első életévben felismerjék, hogy a gyermek korai fejlesztése, terápiája minél hamarabb elkezdődhessen. Ha a figyelemfelkeltő jelek tartósan fennállnak, a szülő konzultálhat a házi gyermekorvossal is, aki szükséges esetekben kivizsgálásokat javasol (pl.: gyermekszemészet, gyermek fül-orr-gégészet, hallásvizsgálat). Ha megvalósul a korai diagnózis, akkor a fiatal életkor miatt a terápia sikeressége nagymértékben a szülőtől is függ.