Már-már felfoghatatlan, milyen mértékű fejlődésen megy keresztül egy magzat a terhesség 9 hónapja alatt. Mindössze egyetlen sejtből indulva intenzív ütemben növekszik, egyre differenciáltabb sejtjei, majd szervei, testrészei alakulnak ki. A prenatális pszichológia - a magzati élményekkel, a születés előtti fejlődéssel, az anya és a magzat kommunikációjával foglalkozó tudományág - területéről származó kutatásoknak és eredményeknek köszönhetően ma már jelentős mennyiségű tudás áll a rendelkezésünkre a méhen belüli (intrauterin) fejlődésről. Többek között ezen a területen történő kutatások vezettek el odáig, hogy ma már nemcsak egyszerűen az anya hasában növekvő magzatról, hanem kompetens magzatról beszélünk.
A magzat mozgása és reflexei
Az embrió csíralemezeiből jön létre a szív, a csontok, a tüdő, fejlődik ki a máj, az érzékszervek, stb. A 6 hetes orvosi vizsgálat alkalmával már hallható a baba szívverése. 9 hetesen alakulnak aprócska izmai, így képes mozgatni karját és lábát, 15 hetesen már kéz- és lábujjait is meg tudja mozdítani, ujját szájába veszi. Bátran kijelenthetjük, hogy a magzat az újszülött teljes mozgáskészletével bír. Sőt a magzatok mozgásosságában egyéni különbségek fedezhetők fel. Ez az egyéni mintázat a teljes terhesség alatt jellemző, megmarad. A terhesség hatodik hetében az agynak még nem fejlődött ki a mozgásért felelős központja, de a mozgás mégis megjelenik és alig néhány héttel később szándékossá válik. Ma már a tudomány meghaladta azt a nézetet, hogy az emberi szerveknek előbb ki kell fejlődniük ahhoz, hogy működőképesek legyenek, mert a szerveink már a formálódás folyamatában is működőképesek.
Meglepő, de a legkorábbi reflex (az ún. primitív vagy túlélőreflex) már az 5. terhességi héten kimutatható. Ez a visszahúzódási (összehúzza magát vagy elhúzódik) és megdermedési (mozdulatlanná válik, élettani folyamatai lelassulnak) reflex. Akkor aktiválódik, ha a baba veszélyt észlel. A reflexek után a baba kondicionálás során megtanulja, hogy bizonyos helyzetek milyen vegetatív és cselekvéses válasszal járnak. Ilyen, mikor az anya nyugtató zenét hallgat a várandósság alatt, amitől a baba is kellemes élményt él meg, ellazul. Az esemény és a reakciója összekapcsolódik az emlékezetében. Hasonló eset, amikor a magzat a mozgolódás során ujjával véletlenül a szájába talál, beindul a szopóreflex, ő pedig nyugalmat él meg.
Az érzékszervek fejlődése és működése
A 20. század elejéig teljes mértékben alvó lényeknek tekintették a babákat a pocakban, akiket csupán tapintással lehet stimulálni. Mára már biztosan állítható, hogy a 2. trimeszterre minden érzékszerv működik. A magzat lát, hall és tanul az anyaméhben. A külvilágból érkező ingerek révén az anyaméhben összegyűjtött tapasztalatokat felhasználja és alkalmazza a születése után is. Ezeknek az ingereknek egy része (pl.: az anyai stressz vagy öröm érzékelése) kémiai úton, a placentán áthatolva érkezik el hozzá, másik részét közvetlenül érzékszervei segítségével gyűjti be. Mivel a harmadik trimeszterben a baba érzékszervei már elegendően kifejlettek, képes az őt érő mindenfajta inger befogadására és az ezekre való reagálásra. Tapint, szagol, fájdalmat és jóllétet érez. Az ötödik hónaptól kezdve már álmodik is.
Hallás és hangérzékelés
A magzat jóval a hallószerv kifejlődése előtt is „hall”, bár a füle csak a harmadik trimesztertől kezdve érzékel. A babák már a 10. héten tökéletesen hallanak mindent, ami a külvilágban történik. Ekkor ugyanis a belső fülben található hallószerv, a csiga már kifejlődött. A 26. héttől pedig már reagálnak is a hallottakra. A magzat azonban nemcsak hallja, de meg is jegyzi azt, ami történik. Egy vizsgálat kimutatta, hogy igenis rendelkezünk magzati korból származó emlékekkel.
A magzatok a hangokra szívfrekvencia-változással reagálnak. Egy kutatás során aprócska mikrofont juttattak be az anya méhébe, közvetlenül a baba fejéhez. Kiderült, a baba nemcsak az anya szervei által adott hangokat, a gyomrán áthaladó levegő hangját, a szívverését vagy a méh fő ütőerének hangját hallja, de az anya testén kívülről érkező hangokat is (melyek áthaladnak a hasfalon, magzatvízen), és képes ezeket megkülönböztetni, ami a hallás fejlődésével egyre csak tökéletesedik. A méhben az anya hangja hallható a legjobban, hisz azt a testének rezgései is továbbítják. Kutatások - melyek a magzatok szopási ritmusát vizsgálták - bizonyítják, hogy a babák már közvetlenül születésük után is képesek elkülöníteni édesanyjuk hangját más nők hangjától, azt szívesebben hallgatják. Hasonlóképp, édesapjuk hangját is felismerik, és jobban preferálják más férfiak hangjai között. A magzat az ingereket komplex módon fogja fel. Egyszerre észleli a szagot, ízt, látványt, hangot, rezgést, majd mindezt sűrítve őrzi meg.
A magzat fejlődése
Tapintás és ízérzékelés
7 hetes korban már tapint, a bőrén keresztül érzékeli a rezgéseket. Méhbeli környezetét és saját testét is tapintással érzékeli. Az ízlelőbimbó és a szaglóhám kialakulásának köszönhetően 15 hetesen ízeket és szagokat érez. Ha a kismama által elfogyasztott gyümölcslébe keserű anyagot tesznek, a magzat kevesebbet iszik, sőt el is fintorítja az arcát. A szacharinnal ízesített gyümölcsléből viszont a szokásosnál többet iszik. A magzatok ugyanis éreznek ízeket: nyelvükön a 16. héten már működő ízlelőbimbók találhatóak.
A magzat már a nyolcadik gesztációs héten képes arra, hogy kapcsolatba lépjen a környezetével. A negyedik hónapban az egész teste érzékeny az érintésre. A magzatot az anya hasán keresztül lehet simogatni, hatására a baba teste ellazul. Az anyai szervezet ilyenkor endorfint áraszt a kicsihez, és kellemes érzéseket vált ki benne. Az anyai kéz rendszeres érintésére, simogatására egyre jobban reagál, mozdul, piruettezik, hátat fordít, majd átveszi a kezdeményezést. Az anya és magzata közötti párbeszédek egyre aktívabbá válnak.
Látás és fényérzékelés
A 4. hónaposan a magzat zárt szemhéján keresztül a fényt és a sötétet is észleli. A terhesség 16. hetében, amikor a baba szeme még zárva van, érzékeli a napsugarat. A 26. héttől már a szemét is tudja nyitni, a fény észlelésekor szívritmusa csökken, mozogni kezd. Vizuális élménye az anya hasfalán keresztül áthaladó fények esetében hasonló, mint amikor kezünkkel eltakarjuk a villanó lámpa fényét. A 7 hónapos magzat szívesen nézeget, a szemét nyitva tartja, különböző irányokba tekintget.
A magzat érzelmi élete és a fájdalomérzés
A magzat az ingereket komplex módon fogja fel. Ezen élményekhez olyan jellegű információkat is képes társítani, hogy azok kellemesek vagy kellemetlenek voltak számára. Például egy orvosi vizsgálat során a műszertől megijedt és elhúzódott, vagy az anya simítása jólesett neki, és közelebb bújt a simogató kézhez. Tehát elraktározza, milyen viselkedési válasszal reagált rájuk. Az ultrahangos vizsgálatok alkalmával jellegzetes arckifejezéseket és gesztusokat figyelhetünk meg. A vizsgálatok során mosolygást, undort, szomorúságot, fáradtságot, búskomorságot véltek felfedezni a kutatók. Mosolyt és sírást már az 5. terhességi hónapban detektáltak a kutatók. Emellett félelemre utaló jelzések is megjelenhetnek. Erre példa, amikor is magzatvízvizsgálat alkalmával a magzatburokba hatoló tűre a baba mozdulatlanná válik, ledermed, szívritmusa megváltozik. Ijedtség, félelem megélésekor a baba az anya szíve irányába törekszik húzódni, a szívverés hangja nyugtatólag hat rá, biztonságot jelent számára.
A 23-24. hétre kialakulnak a fájdalomingert szállító idegpályák, így a magzat arcán már a fájdalom megélése is tükröződhet. Nemcsak hangokat hallanak és ízeket éreznek, hanem fájdalmat is. Azokat a magzatokat, akiknek magzati korban vérátömlesztésre van szükségük, úgy szúrják meg, hogy a tű átmegy a hasfalukon. Ilyenkor vérükben a kortizol és az endorfin szintje három-ötszörösére növekszik. Egyes orvosok szerint a babák megérzik és átérzik mindazt, amit édesanyjuk érez a terhesség idején. Ezen érzések pedig kihatnak egész életükre.
Az anya és magzata közötti kapcsolat
A magzatot érző, reagáló, kapcsolódásra kész személynek tekinthetjük, aki egységben van az édesanyjával és osztozik az anya érzésvilágában. A kapcsolódásért tehát nem kell külön erőfeszítéseket tenni, hiszen az már eleve adott. Az anya és magzata három csatornán (fiziológiai, viselkedéses, intuitív) keresztül áll folyamatos kapcsolatban.
A fiziológiai csatorna
Az anya szervezetébe bejutó tápanyagok, valamint a testében termelődő kémiai anyagok nagy része a méhlepényen át a magzathoz is eljut. Azonban a folyamat kölcsönös, hiszen hormonok és anyagcseretermékek formájában a magzat is küld jelzéseket az anya szervezete felé, amelyek megváltoztatják az édesanya fizikai és hangulati állapotát. Az anya ilyen módon is értesül a magzatban zajló folyamatokról, még ha ennek sokszor nincs is tudatában.
Viselkedéses csatorna
Ide tartozik az anya mindennapi élete, életritmusa, és a babára irányuló viselkedése (pl.: simogatás, beszéd, érintés). Ez is kölcsönös csatorna, hiszen igen változatos módon reagálnak egymás megnyilvánulásaira. Sok kismama szeret már a korai időszakban, akár már az embrióval is érzelmi alapon kapcsolódni. Az intenzív kapcsolat kialakítása általában magzatmozgáskor kezdődik el, ami a terhesség félideje táján várható. Ilyenkor a kismamák már gyakrabban simogatják a hasukat és énekelnek kisbabájuknak. A magzat a simogatásra is válaszol és sokszor a simogató kéz alá helyezkedik. Gyermekünk jövőjét már a születés előtt elkezdhetjük megalapozni a kommunikációval és kapcsolatteremtéssel.
A magzat minden új ingerre felfigyel. Az ismeretlen ingerre mozdulatlanná válik, szívritmusa csökkenni kezd, az inger irányába fordul. Ha az inger hosszabban fennmarad, a baba megszokja, megbarátkozik vele, a reakció intenzitása csökken, végül eltűnik. Ilyen például amikor az anya érintésekor ficánkol, s hirtelen az apa teszi az anya tenyerének helyére a kezét, hogy ő is felvehesse vele a kapcsolatot. Gyakran számolnak be csalódottan az apák, hogy a baba mozgása abbamarad. Ennek vélhető oka, hogy a baba észleli a változást. Ez lehet a tenyér mérete, hőmérséklete, vagy akár az anya érzelmi állapotának megváltozása is az apa érintésére.
Intuitív csatorna (lelki köldökzsinór)
Itt a mély egymásra hangoltságnak van kitüntetett szerepe. Ezek a jelek tetten érhetők álmokban, érzésekben vagy sejtésekben a születendő kisbabával kapcsolatban. Az anyai szívhang a magzatra bevésődő erővel bír. Vizsgálatokban, melyek során anyai szívhangot imitáltak újszülöttek számára, a babák kevesebbet sírtak, többet aludtak, mélyebben lélegeztek, kevésbé küzdöttek emésztési nehézségekkel, valamint ritkábban betegedtek meg.
A stressz hatása a magzatra
A kismamának, a magzatának és természetesen az egész családnak a nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb életmód a legáldásosabb. Bár tudjuk azt is, hogy a stressz a mindennapjaink része, és lehetetlen teljes mértékben kiiktatni az életünkből. Ami viszont fontos, hogy hatékonyan kell küzdeni a stresszel, illetve csökkenteni a krónikus stresszt.
Akut stressz
Az akut stressz nem árt a babának, sőt felkészíti őt az életre. Ilyen esetekben az édesanya nehezített élethelyzetbe kerül, szervezetében stresszhormonok szabadulnak fel. Viszont a helyzet megoldására törekszik, így a probléma megoldódik, ennek köszönhetően az anya és a magzat is megnyugszik, és visszaáll az egyensúlyi állapot. A fejlődő magzat ebből azt tanulja meg, hogy az életben adódó nehézségek megfelelő eszközökkel kezelhetők.
Krónikus stressz
A hosszú ideig fennálló krónikus stressz, mint a családi vagy párkapcsolati konfliktusok, állandó anyagi gondok esetén a feszültség és az idegesség állandóvá válik, nem következik be megnyugvás és ellazulás. Az efféle stressz ártalmas a magzatra és az anyára nézve is, ezért fontos kezelni. De előfordulhatnak olyan életesemények is: súlyos veszteségélmény, haláleset, gyász a várandósság alatt, melyek érzelmileg nagyon megviselhetik a kismamát. Érdemes ilyenkor az érzéseket kibeszélni vagy kiírni magunkból. Beszéljünk magzatunkhoz és küldjünk megnyugtató üzeneteket számára, például: „Anya most szomorú, ezt biztos te is érzed. De te nyugodtan pihenj, anya megoldja”. Ahogyan a fájdalom érzése, úgy a megnyugvást hozó üzenet is megérkezik a babához. Az anya simogatással és beszéddel meg tudja nyugtatni a magzatát.
A magzat fejlődése
Ingergazdag környezet teremtése
Nagyon sokat tesz a gyermekéért az az édesanya, aki ingergazdag környezetet teremt magzata számára. Várandóssága alatt simogatja, nyugtatja, kedves, meghittséget érzékeltető hangon beszél hozzá, sok minőségi zenét hallgat, gyermekdalokat énekel neki. Egyre több vizsgálati adat tanúsítja, hogy ha a magzat ilyen ideális körülmények között él az anyaméhben, akkor a születés után kiegyensúlyozottabb, értelmi- és szociális (társas) fejlődése gyorsabb lesz az átlagosnál. Érdemes a magzatunkra minél hamarabb ráhangolódni. Egy kutatás szerint azok a babák, akikhez a szüleik már a várandósság idején elkezdenek beszélni, és akikkel aztán később is kommunikálnak, sokkal intelligensebbek, nyitottabbak és érdeklődőbbek lesznek, mint azok a kortársaik, akikkel kevesebbet beszélgetnek szüleik. Az éneklés az egyik legkiválóbb kommunikációs csatorna anya, apa és magzata között. Az éneklés előnye, hogy természetes emberi hang és értelmes ismétlődésekből áll. Ez segíti a tanulást, és kifejezi a szülők hangulatát, érzelmi állapotát a baba felé. A várandósság lehetőséget nyújt a ráhangolódásra és érzelmi párbeszédre. Tehát arra bíztatnék minden kismamát, hogy beszéljenek és énekeljenek magzatuknak.
A születés folyamata a magzat szempontjából
Pedig ő már hetekkel korábban készül a megszületésre: felveszi a szűk helyen szinte egyetlen lehetséges pozíciót, fejével beilleszkedik a medencebemenetbe, és vár. A méhszáj tágulásának következtében a burok elveszti támasztékát, majd megreped, a magzatvíz pedig elfolyik - csak annyi marad, amennyi a szülőcsatorna nedvesen tartásához elegendő. Megszokott környezetének hirtelen megváltozása valószínűleg félelmet ébreszt benne. Igaz, hogy a kisebb méhösszehúzódásokhoz már némiképp hozzászokott, ám azok ereje nem mérhető a jelenlegiekével. Bár a babának mindössze néhány centimétert kell megtennie a meleg, biztonságot adó anyaméhből a külvilág felé, ez sokszor jó néhány keserves órájába kerül.
Az összepréselődés, valamint a testére nehezedő jelentős mértékű nyomás mindenesetre igen kellemetlen lehet a baba számára. Ám a természet okosan alkotta meg az embert: minél fiatalabb, annál kevésbé érzi a fájdalmat. Ezen túlmenően a mellékvesékből felszabaduló nagyobb mennyiségű adrenalin is tompítja a fájdalomérzést. Kimutatták, hogy a szülés alatt a magzat adrenalinszintje kétszerese az anyáénak, aki pedig maga is komoly stressz alatt áll. Az adrenalin hatása sokrétű - a fájdalomérzet csökkentése mellett a baba belső szerveit is felkészíti a méhen kívüli életre. Alighogy átküzdi magát a szülőcsatornán, máris vár rá a következő hideg zuhany. A hideg szó szerint értendő, hiszen ezen a ponton vége szakad a magzatvíz meleg, biztonságot adó ölelésének. Mi mást is tehetne a kis jövevény, mint azt, hogy azon nyomban sírva fakad?
A magzat elvesztése és a gyász
Egy élet megfoganása és kihunyása nem csupán az édesanya, hanem az egész család történetének fontos része, akár spontán vetélésről, akár művi abortuszról van szó. Egy spontán vetélés is elakadásokat okozhat a párkapcsolati térben, hiszen ilyenkor mintha a pár története nem az élet kibontakozása felé tartana, megjelenik benne a halál. Ez a törés pedig könnyen tabuizálható. Ilyenkor a feleség egyedül marad a fájdalmával, mert a férj nem tudja követni a benne zajló nehéz érzelmeket, és azért zárkózik el, mert tehetetlennek érzi magát. Szükségszerű, hogy az anya sokkal érintettebb, hiszen az ő testében indult meg a változás, az apa mindezt csak kívülről éli meg - így eleve nagy lesz az eltérés a két gyászélményben. A gyászfeldolgozás időigényes folyamat. Fontos, hogy valamilyen liturgiával búcsút vegyenek a meg nem született gyermeküktől. Szükséges érzelmekben közel kerülni az elvesztett kicsihez, hogy azután elengedhető legyen. Az is segíthet, ha hosszasan kigondolnak, majd vesznek neki valamit, amit neki szánnak, és elteszik emlékbe, vagy egy idő után odaajándékozzák egy másik kisgyermeknek. Fontos liturgia lehet az is, amikor egy papírhajót vízre bocsátanak a jókívánságaikkal - bármilyen kreatív megoldás szóba jöhet. A lényeg, hogy személyre szabott legyen, és hogy ahhoz a gyerekhez kapcsolják, mert őt várták.
