A sarki éjszaka egy lenyűgöző és egyedi természeti jelenség, amely a sarkkörökön túl figyelhető meg. Míg sokan hajlamosak a sarki éjszakát csak a hideggel és sötétséggel azonosítani, valójában egy összetett időszakról van szó, amely során a Nap 24 óránál hosszabb ideig marad a horizont alatt. Minél északabbra utazunk, annál hosszabb sarki éjszakákkal és nappalokkal találkozunk. A Déli-sarkon, az Antarktiszon, ez a jelenség különösen jelentős, bár az emberi jelenlét eltérő jellegű, mint az Északi-sarkvidéken.
Az Antarktisz éghajlati viszonyai rendkívül zordak, emiatt nincsenek állandóan lakott települések a déli sarkkörön túl. Ennek ellenére kutatóállomások üzemelnek a kontinensen, ahol tudósok és szakemberek dolgoznak, gyakran hónapokig tartó sarki éjszakában. Ezek a kutatóállomások, bár nem települések a hagyományos értelemben, otthont adnak egy ideiglenes lakosságnak, amely a tudományos felfedezések motorja.
Hogyan élték túl az antarktiszi kutatók a hónapokig tartó teljes sötétséget és elszigeteltséget?
Jurányi Zsófia története: egy magyar fizikus az Antarktiszon
Jurányi Zsófia, egy magyar fizikus, az Antarktiszra jutott el, hogy tudományos munkát végezzen az Alfred Wegener Intézetben. Ő a 37. antarktiszi áttelelő csapat tagjaként élt és dolgozott a német Neumayer III kutatóbázison. Ez a bázis a Déli-sarktól mintegy 2000 kilométerre, az Ekström selfjégen, körülbelül a 70. szélességi körön található.
Zsófia 2016 decemberében érkezett a bázisra, és 2018 februárjáig maradt, ami magában foglalta a hosszú sarki éjszakával járó telet is. A nyári szezon novembertől februárig tart, ekkor van rendszeres repülő közlekedés, és körülbelül ötvenen népesítik be a futurisztikus kinézetű bázist. Az áttelelés szó szerint értendő: a téli hónapokban az állomáson maradók kilenc hónapig teljesen el vannak vágva a külvilágtól, csupán internetes és rádiós összeköttetésük van. Az antarktiszi tél tombolása közben a csapat tagjai a bázis fenntartásáért és a tudományos kutatásokért felelnek.
A kutatócsapat és feladataik
A csapat különböző szakterületek képviselőiből áll. Két fő, egy mérnök és egy elektrotechnikus felel az állomás üzemeltetéséért, beleértve az áram-, fűtés- és vízellátást, valamint a motoros szánok működését. Van egy rádiósnak nevezett számítástechnikai szakember is, aki a kommunikációért és a számítógépparkért felelős. Egy szakács gondoskodik a mindennapi étkezésről, hozzájárulva a jó hangulathoz. Az állomás vezetője egyben az orvos is, aki szükség esetén sebészeti beavatkozásokat is elvégez. Jurányi Zsófia munkaköre a légkörkémiai mérőállomás, a Spuso felelőse volt, ahol a levegőben csak nyomokban előforduló gázokat (pl. szén-dioxid, metán, nemesgázok) és aeroszolokat mérték.
Az itt végzett mérések adják az ittlét igazi értelmét. Két geofizikus szeizmológiai és a Föld mágnesességét vizsgáló méréseket végez, valamint egy infrahangot mérő állomást is működtetnek, amivel a nemzetközi atomcsendegyezmény betartását ellenőrzik. A meteorológus időjárás-előrejelzést készít, és a meteorológiai állomásért is felel. Az itt mért időjárási adatok és megfigyelések többek között a globális időjárásmodellek felhasználásával hozzájárulnak a klímaváltozás mértékének meghatározásához. Az aeroszolok mérése kulcsfontosságú, mivel méretüktől és kémiai összetételüktől függően hűthetik vagy fűthetik a légkört, ezért fontos a hosszútávú megfigyelésük.
A mindennapi élet a sarki éjszakában
Zsófia napirendje elég kötetlen volt, alapvetően rá volt bízva, hogyan osztja be idejét. Minden nap el kellett mennie a mérőállomásához, a Spuso-hoz, amely másfél kilométerre volt az állomástól, és csak gyalogosan volt megközelíthető. Ez napi legalább három kilométeres sétát jelentett a hó és jégmezőn. Jó időben kellemes séta volt, de gyakran viharos az időjárás, és 100 km/h-s szélben komoly kihívás tudott lenni eljutni a Spuso-ig.
A kutatók szabadidejükben igyekeztek minél többet kint lenni, ha az idő engedte. Az Antarktisz nagy fehérsége hihetetlenül változatos tud lenni. Az ellátás nagyon jó, külön szakács gondoskodik az étkezésről, az élelmiszereket fagyasztva tárolják. A nyári időszakban érkezik friss zöldség és gyümölcs Fokvárosból, ezeket rituálisan megünneplik. A sarki éjszaka közeledtével D-vitamint kezdenek szedni, hogy ellensúlyozzák a napfény hiányát. Fontosnak tartották a napirend fenntartását, az óra szerinti alvást és ébrenlétet.
A közösségi élet is fontos része a mindennapoknak. Esténként, hetente többször is szoktak együtt filmeket nézni, társasjátékokat játszani. A csapat kiválogatásánál ügyelnek arra, hogy lehetőleg legyenek nők a csapatban, és ha mód van rá, akkor ne egyedüli nő legyen. A hidegrekord -37,8 fok volt, de a kutatók szerencsére jól bírták a hideget, a szélsebesség azonban jobban befolyásolta az életüket, mint a hőmérséklet. Ha nincsenek felhők, a csillagos ég hihetetlenül szép látványt nyújt, és a sarki fény is megfigyelhető.
A napsugárzás hatása a szervezetre a sarki éjszaka idején
A sarki éjszaka hónapokig tartó sötétséget jelent, ami jelentős hatással van az emberi szervezetre. A napfényben található D-vitamin nélkülözhetetlen a csontok egészségének fenntartásához, emellett a napsugárzás pozitív hatással van a mentális egészségre is. Segíthet a depresszió és szorongás tüneteinek enyhítésében, valamint javíthatja az alvást és az ébrenlétet.
Napsugárzás hiányában az emberek hajlamosabbak lehetnek D-vitamin-hiányra, ami csontproblémákat, immunrendszeri- és más egészségügyi problémákat okozhat. A D-vitamin fontos a kalcium felszívódásában és a csontok erősítésében. Éppen ezért a sarki éjszakában élők számára kiemelten fontos a D-vitamin pótlása, például étrend-kiegészítők formájában, ahogy azt Jurányi Zsófia és csapata is tette.