A gyermekkorban jelentkező félelmek sokrétűek lehetnek, és néha nehezen érthető okokra vezethetők vissza. Az egyik ilyen félelem a vihartól való rettegés, amely különösen a kisgyermekeket érintheti meg mélyen. Ez a félelem gyakran nem a valós veszélyre, hanem annak szimbolikus jelentésére utalhat.
Egy ötéves kisfiú esetében, aki már másfél éve folyamatosan a vihartól fél, érdemes elgondolkodni a lehetséges okokon. Bár a korábbi, hároméves kora előtti balatoni vihar élménye inkább érdekességet váltott ki belőle, elképzelhető, hogy ez az emlék később, más kontextusban újra előjött és félelmet keltett benne. Az alvászavarok, az éjszakai felriadások és nyöszörgés mind arra utalhatnak, hogy a gyermek belső szorongással küzd.
A pszichológusok ilyen esetekben gyakran rákérdeznek a gyermek alvási körülményeire. Ha a gyermek a szüleivel egy szobában vagy egy ágyban alszik, előfordulhat, hogy félálomban vagy alvás közben a szülők intim életének tanúja lesz. Ez a feldolgozhatatlan élmény gyakran a vihar képében jelenhet meg a gyermek tudatalattijában. Bár sokan érvelnek azzal, hogy a régi időkben a gyermekek sem aludtak külön szobában, mégis javasolt, hogy a gyermek ne a szülőkkel egy ágyban aludjon, és ha lehetséges, külön szobát biztosítsanak számára.
Emellett figyelembe kell venni az ötödik életév környékét, mint a kisgyermek felébredt erotikus érdeklődésének jelentős időszakát. Ez az időszak együtt járhat az azonos nemű szülő iránti féltékenységgel, ami szintén feldolgozhatatlan érzéseket kelthet a gyermekben. Ezek a képzetek és érzések gyakran félig tudatosak, vagy egyáltalán nem kerülnek kimondásra.
A valódi, nyári viharok gyönyörű és fenséges élményt is nyújthatnak, nem feltétlenül keltenek félelmet. A villámok cikázása, a mennydörgés, a frissítő eső mind csodálatos természeti jelenségek lehetnek, ha biztonságos távolságból figyeljük őket.
A felnőttkori szorongás és a gyermeki félelmek kapcsolata
A körülöttünk zajló események, a globális híráradat, a folyamatos információdömping jelentős mértékben hozzájárulhat a felnőttek szorongásához, amely aztán átsugározhat a gyermekekre is. A Magyarországon, Európában és az Amerikai Egyesült Államokban is elismert Tapolyai Emőke pszichológus előadásában kiemelte, hogy az elmúlt évtizedek eseményei - terrortámadások, pandémia, háborúk - felborították a világunkat és a biztonságérzetünket. Ez a bizonytalanság és szorongás a gyermekekben is megjelenhet, gyakran a vihar szimbólumán keresztül.
A szakember szerint a mai fiatalok különösen nagy nyomásnak vannak kitéve, hiszen az egész világ történéseivel és érzelmi hullámzásaival szembesülnek. Ez a folyamatos stressz kihat az idegrendszerükre, identitásukra és kapcsolataikra. Az Egészségügyi Világszervezet adatai is alátámasztják, hogy soha nem volt még ennyi szorongó és depressziós ember, mint manapság. Ennek oka lehet az is, hogy elveszett a támpont, a biztos értékrend, amelyhez igazodni lehetne.
A szülők felelőssége ebben a helyzetben kiemelkedő. Fontos, hogy ne adják át a gyermeknek a bizonytalanságot és a félelmet, hanem stabil értékrendet és biztonságérzetet nyújtsanak. Az előadó hangsúlyozta, hogy az értékrend az, ami megtart minket, és jövőképet ad. Ha van jövőképünk, célokat tűzhetünk ki, és ezáltal boldogságot és örömöt élhetünk át.
A reziliencia és a belső erő fejlesztése
Az élet viharaiban való helytálláshoz elengedhetetlen a reziliencia, vagyis a pszichés ellenállóképesség és rugalmasság fejlesztése. A szívós, lelkileg rugalmas emberek törekszenek a kiegyensúlyozott életre, testileg és lelkileg is karbantartják magukat.
A szakember kiemelte az egészséges életmód fontosságát. A testünkkel való helyes bánásmód alapvető a lelki egészségünk szempontjából is. A kimerült test és idegrendszer labilissá, depresszióssá vagy szorongóvá tehet minket. Ezért fontos, hogy tiszteljük a testünket, eleget mozogjunk, aludjunk, táplálkozzunk rendesen, és tudjunk csendben lenni, lenyugodni.
Az életünkben fontos szerepet játszanak a rendszeres rutinjaink is. Ezek adnak egyfajta kezdést és stabilitást a napjainknak, segítve a kihívásokkal való megküzdést. A reggeli csendes elcsendesedés, a hálával teli napindítás mind hozzájárulhatnak a belső békénkhez.
A közösség ereje is kiemelkedő fontosságú. Az összetartozás érzése, a támogatás, a tudat, hogy van kihez fordulni, erőt adhat a nehéz időkben. Fontos, hogy tudatosan ápoljuk kapcsolatainkat, mélyítsük el azokat, és ne csak a virtuális térben létezzünk.
Az elfogadás és a valóság kezelése
Az élet viharaiban gyakran szembesülünk megváltoztathatatlan helyzetekkel. Az ezek elfogadása felszabadíthatja az energiánkat azokra a dolgokra, amelyekre hatással lehetünk. Nem tudjuk befolyásolni a másikat, hogy szeressen, vagy hogy bocsánatot kérjen, de elfogadva ezeket a helyzeteket, tovább tudunk lépni.
A szakember hangsúlyozta, hogy a végességünk elfogadása is felszabadító. Nem kell bizonyítanunk, hogy mindenre képesek vagyunk. Ezzel párhuzamosan fontos a minket körülvevő információk megválogatása. Nem mindegy, ki mit mond, és mennyire hiteles. Az internet böngészésének mértékét is érdemes csökkenteni, akár egy kis internetböjtöt tartani.
A kríziseket nem szabad katasztrófaként megélni. Ha úgy tekintünk egy problémára, mint valamire, amire van hatásunk, akkor könnyebben meg tudunk küzdeni vele, és kreatívabbá válunk.
A cikkben említett esetek rávilágítanak arra, hogy a gyermeki félelmek mögött gyakran mélyebb okok húzódnak meg. Fontos, hogy megértsük a gyermek félelmeinek gyökerét, és támogató, szeretetteljes környezetet biztosítsunk számára a feldolgozáshoz.
A félős gyermek: A szorongás felismerése és hogyan segíthetünk neki
