Mindenszentek és Halottak napja: Gyerekeknek szóló megközelítés

Az őszi évszak vége felé a természet átalakul. A nappalok rövidebbek lesznek, a levegő hűvösebbé válik, a madarak elvándorolnak, a virágok elhervadnak, a falevelek lehullanak - minden kopárrá válik.

A természetben az elmúlás ideje egyben az az időszak is, amikor az ember mindinkább maga felé fordul, magához tér. A gyermeknek is lehetséges, ha jól vezetik, hogy egyre jobban önmaga felé forduljon. Ezáltal nyugodtabb lesz, csendesebb, képessé válik mélyebb tapasztalatokra és kifejezésekre.

Az őszi témánkban arra törekedtünk, hogy a gyermeknek egy teremtő, alkotó világképet mutassunk be. A föld gyümölcsöt ad, hagyja, hogy minden növekedjen és érjen. Ehhez a teremtő világképhez kötődik a hervadás, a halál. Mindaz, ami ezen a földön megjelenik, egyszer majd eltűnik.

Gyakorlatok gyerekeknek

A következő játékos gyakorlatokat alkalmazzuk Halottak napja előtt:

Fogalmi tapasztalatok

A gyerekek körben ülnek. Egy letakart kosárban különböző tárgyak vannak: pl. egy kő, egy fadarab, egy papírdarab, egy terítő, egy gesztenye, toboz, stb. A gyerekek egyenként megtapogathatnak egy tárgyat, majd magukhoz vehetik. A gyerekek egymás után leejthetik a tárgyakat. Nézzük, hogyan esnek le. A gyakorlatot megismételjük úgy is, hogy a gyerekek behunyják a szemüket és amelyik gyermeket megérintem, az leejti a tárgyat. Hallgatjuk behunyt szemmel a zajt, amit a tárgy előidéz. A gyerekek hangszerekkel érzékeltetik a tárgyak esését. Úgy rakjuk vissza a kosárba a tárgyakat, hogy ne essenek.

Célok: A tapintási gyakorlatok fejlesztik az érzékenységet és a dolgokkal való bánásmódban óvatosságra vezetik a gyermeket. Megfigyelési képesség megnyilvánulásai: a gyerekek észreveszik, hogy milyen különböző képen esnek le a különféle tárgyak és hallják, ahogy a földre huppannak. Az óvónő megfigyelheti, hogy milyen különböző képen élik át a gyerekek a tárgyak esését. Ez a gyakorlat a gyermekben a dolgok iránti finom bánásmódot ébreszti fel.

Asszociációs gyakorlatok

A gyerekek megismétlik a játékot a tárgyak esésével. Arra kérem a gyermeket, hogy mutassa el a kezével, hogy hogyan esik le a tárgy. Pl. Hogyan esik le a kő? Hogyan esik le a terítő? Hogyan esik a labda? Végül testükkel is eljátszódják a tárgyak esését. Beszélgetés keretében megpróbálom megmagyarázni, miért esnek le a dolgok? Ezáltal mi megy végbe? Megfigyeljük az összetört tárgyakat: Pl. tükör - üveg, váza - játék, vagy egy kép egy síró gyermekről. Különféle eseteket említhetünk, mint pl.: egy halott madár, amelyre rátaláltak; egy baleset, amelyet egy gyermek átélt. Tapintatos kérdéseket tehetünk fel: Mire gondolsz? Mire emlékeztet téged?

Célok:

Megfigyelési folyamat

A gyerekekkel a parkba megyünk és megfigyeljük a levelek hullását, a fákat, az elhervadt, elszáradt virágokat. Leveleket gyűjtünk.

Célok: A külső gyakorlatokban a gyermek érzékenyebbé válik az intenzív megfigyelésre. Új kérdések ébrednek benne.

Képzeleti gyakorlatok

Arra törekszem, hogy a természetben tapasztalt jelenségeket újból átéljék. Felszólítom őket, hogy becsukott szemmel, gondolatban sétáljanak és a szép, tarka fákra gondoljanak. Ha úgy érzem, hogy a gyerekek képesek ebben a nyugalomban tartózkodni, kérhetem, hogy meséljenek arról, amit látnak bensőleg. A belső képeket igyekszem a gyermekben elmélyíteni, mialatt a következőket mondom: A fa magas. Széles koronája van. Mély gyökere van. A levelei színesek. Levelei ragyognak, mint az arany. Reszketnek, rezegnek, amikor a szél fújja. Néha elválik a fától egy-egy levél. Forog és pereg. Repül. Hagyja, hogy vigyék, hogy a szél vigye. Leesik a földre. A szél tovább sodorja. Majd megáll a földön. Felcsavarodik.

Célok: Összpontosítási gyakorlatok: sok nyugalmat és összeszedettséget vesz igénybe. Elképzelések ébrednek fel a gyermekben, emlékek válnak élővé és belső képek keletkeznek.

Azonosulás

Egy kosárban teszem a gyerekek által szedett faleveleket, és a kosarat a kör közepére rakom. A gyerekek lefekszenek a földre és behunyják a szemüket. Minden egyes gyerek fölött leengedek egy levelet. Amikor a gyermek érzi, hogy a levél rá hullott, kinyithatja a szemét. A gyerekek megfigyelik a levelet, megtapogatják, hallgatják a recsegését, amely mozgatása közben keletkezik. Megkérdezem: Honnan jön? Miért hagyta el a fát? Hova akar menni? Ha a levél beszélni tudna, mit mondana nekünk? A gyerekek kezükkel eljátszódják a levél hullását. A csoport figyeli valamelyik gyermek mozgását, majd utánozza.

A gyerekek eljátszódják, ahogyan egy fa növekszik, kiszélesíti koronáját, mélyen a földbe gyökerezik, a szélben lengedezik. A fákat megszemélyesítő gyerekeknek leveleket adok a kezükbe. A gyerekek egymás után elengedhetik a leveleket. Ők figyelik és hallgatják a levelek hullását. A játékot zenei aláfestéssel is megismételhetjük.

Célok: A földdel való tapasztalat éber lesz: a gyermek a föld egy darabjának érzi magát. A gyerekeket arra ösztönözzük, hogy érzéseiket kimondják és azonnal azonosuljanak a levéllel. Azonosulási folyamat intenzitása: A gyermek bekapcsolódik a csoportba és a csoport hozzákapcsolódik az egyes gyermekhez. A játék által a „lenni és elmúlni” mint teljességet tapasztalják meg.

Eutonia gyakorlatok

A gyerekeket arra szólítom, hogy saját testükkel játsszák el a levelek hullását. Amíg egy hangszer hangját hallják, addig foroghatnak, mozoghatnak a földön, tovább gurulhatnak. Amikor a hangszer elhallgat, mozdulatlanul fekszenek, lassan összecsavarodnak, kemények és durvák lesznek. Elmúlnak. A föld magába fogadja őket.

Célok: Leesni - Annak begyakorlása, hogy a földre hagyatkozunk. A gyermeknek haláltapasztalatban lesz része és azt átéli.

Kifejezési gyakorlatok

Alakítás: Színes kartonból kivágott ágakat és leveleket használunk. A gyakorlat felépítése: A gyerekek hallgatják a hanglétrát és a kezükkel mutatják a hangmagasságokat. A hanglétra hangjára kiraknak 8 pálcikát valamilyen formába (létra, nap, stb.). Kirakják az alakjukat a hanglétra fordított megszólaltatásában is. Arra kérem őket, hogy a hanglétra hangjára egy fát rakjanak ki. Egy további hanglétrára kiraknak 8 levelet a fára.

A Mindenszentek és Halottak napja ünnepe

A temető a tisztelet és a kegyelet helye; a sírkertben nyugalom és csönd van. A mai kultúrában a temetőbe járás már vesztett jelentőségéből a hagyományos kultúrákhoz képest. Mindenszentek és a Halottak napja a halottakra való emlékezés ünnepe.

Mindenszentek napja azoknak a szenteknek az ünnepe, akikről a naptár név szerint nem emlékezik meg. A 20. században a Halottak napja előestéje lett. A legtöbb családban, ahol az év más napjain ugyan nem, de Halottak napja környékén azért elmennek rokonaik sírjához. Ez a kegyeleti szokás a gyerekek számára is fontos minta lehet, hiszen szülőktől tanuljuk a kultúra elemeit, a szokásokat. Virágot vinni a sírra, esetleg locsolgatni az újonnan ültetett virágokat, gyertyát vagy mécsest gyújtani a gyerekeknek is élmény, sőt így akár fontos szerep is jut nekik az emlékezésben. Nem feltétlenül szomorú ez a megemlékezés, hiszen előkerülhetnek szép emlékek, nem ismert történetek a rokonokról. Felmenőink ismerete, a családtagok történeteinek tudása a saját gyökereinkhez visz közel. Fontos lesz a gyerekeknek.

Ahogyan a gyerek erről a témáról kérdez, érdemes arról beszélni, hogy amikor az élet távozik, elillan a testből - ezt jelenti a halál -, többé már nem él valaki. A halál után a test már csak emléke annak a valakinek, azt már elhagyta, mint egy pillangó a bábot, vagy akár mint egy kígyó a levedlett bőrét, már nincs benne a testben az a személy. Ezt a testet (holttestet) tesszük a sírhelybe, akár sírdombba vagy akár urnás sírba.

Ha azonban a gyerek nem kérdez a halálról, érdemes pusztán az emlékekről, az emlékezésről beszélgetni, esetleg történeteket megosztani elhunyt szeretteinkről, hiszen a szeretet, a kötelékek okán megyünk a temetőbe megemlékezni. Jó alkalom arra, hogy olyan felmenőinkről meséljünk, akiket gyermekeink nem is ismertek. A gyerekek maguk is készíthetnek emlékajándékokat, kis koszorút, rajzot, gesztenye figurákat, bármit, ami ezt a köteléket, a szeretetet kifejezi!

Gyászfeldolgozás gyermekeknél

Ha egy gyerek környezetében haláleset történik, a felnőttek azonnal félteni kezdik a gyereket a gyász fájdalmától. Ez természetesen érthető, hiszen egyre többet beszélünk a gyász fontosságáról és arról is, hogy ez a folyamat sok stresszel, szorongással, fájdalommal jár. Így a szülők és a környezet sokszor szinte azonnal szakemberhez fordulnak. A gyerekek tőlük is várják leginkább a támaszt. A gyermekpszichológiai folyamatokban mindig szerepet kap a szülőkonzultáció is amellett, hogy a gyermekpszichológus terápiás foglalkozás keretében a gyermekkel dolgozik. Ha a gyerek gyászol, akkor a gyermekpszichoterápiás folyamatba mindenképpen be kell vonni a szülőt is, vele is kell konzultálni, neki is kell tanácsot adni a gyermek érdekében, talán még nagyobb hangsúllyal, mint más esetekben.

Vegyük sorra, mi segíthet a gyerekeknek a gyászfolyamatban. A gyász mindig kisebb vagy nagyobb sokkot vált ki belőlünk. Még ha tudjuk is, hogy be fog következni - mert ismert a betegség vagy egyéb állapot, ezért elővételezett gyászt is megélünk -, akkor is sokkszerű a tényleges szembesülés az élet megszűnésével. A gyerekek életkoruktól függően reagálnak a halálhírre. Sokszor eleinte nem is értik pontosan mit is jelent ez. Felnőttek számára is nehéz azonnal felfogni, hiszen másnap vagy egy hét múlva is várjuk, hogy „ugye felhív?”, „ez nem történt meg, ugye?”, „találkozunk még vele” stb. Ezért a gyász elején nem mindig jelentkeznek a tipikus gyászreakciók, ez azonban nem jelenti, hogy a gyász megtörtént. Inkább azt jelenti, később indul a valódi folyamat, a veszteséggel szembesülés. A gyászfolyamat egyik fontos lépése a halál belátása, elfogadása.

A felnőttek a legtöbbször tanácstalanok abban a tekintetben, hogy mit és hogyan mondjanak a gyermeknek. Ebben ma már sok gyermekkönyv siet a segítségükre. Innes Shona-Agócs Írisz Az élet olyan, mint a szél című könyve az élet felől közelít a halál megértéséhez és a gyászhoz. Már óvodásoknak is érthetően, versben, szép képekkel, állatfigurákkal mondja el, milyen elképzelések vannak a halál utánról. A többféle elképzelés utat nyithat arra is, hogy megértse már egy gyerek is, nem feltétlenül ugyanazt gondolja mindenki erről. Tehát neki is van joga egy saját elképzeléshez. Ha eddig a halál utáni életről nem volt szó, akkor érdemes arról beszélni, hogy miket szoktak erről gondolni az emberek. Ha a szülőknek nincs erről pontos kialakult véleménye, nem kell most hirtelen kijelölni egyet. Ha angyalokról, meg mennyországról nem volt szó eddig, akkor ez most sem fogja segíteni a gyereket. A könyv arról is beszél, hogy a gyász során többen többféleképp reagálunk, van aki egyedül szeret lenni, van aki emlékezni szeret, van aki aktívan a többi ember felé fordul. Ezek mind akár tanácsként is felfoghatók. Igen, lehet sírni, ez gyász során helyénvaló. Ha valaki hiányzik nekünk, érthető, ha sírunk. Ha egy gyerek sír, az is érthető, ezt nem tudjuk és nem is lehet elkerülni.

Az emlékezés bármilyen formája segíti a gyászfolyamatot, a fényképek nézegetése is jó lehet, de bármi olyan tevékenység, ami a kedves, elhunyt szerettünkre emlékeztet, lehet az a kedvenc süteménye, vagy kedvenc étele, amit együtt elkészítünk és ezáltal rá emlékezünk. Nagymama ránk hagyott sütireceptje is remek hagyaték, amit ápolnunk kell. Esetleg elmegyünk arra sétálni, ahol vele voltunk. Minél többféleképpen építjük bele életünkbe az emlékezést, annál kevésbé lesz fájó, így az életünk része maradhat az elveszített személy - egy ilyen újfajta módon.

Az ünnepek eredete és jelentése

November 1. mindenszentek ünnepe, november 2. halottak napja. A történelem során rengeteget változott nem csak az ünnepek időpontja, de jelentéstartalma és hagyományai is. A 4. században a mindenszentek ünnepét még a pünkösd utáni első vasárnap tartották. Ebből alakult át a 8. századra - és tették át november 1-re, egy kelta ünnep időpontjára - a minden tökéletes igazra emlékező ünneppé. Amikor Jámbor Lajos frank császár 835-ben IV. Mára általánossá vált, hogy a halottaik sírját rendbe teszik és virággal díszítik az emberek mindenszentek napjára, illetve gyertyát, mécsest gyújtanak a lelki üdvükért. A keresztény vallásban ugyanis a gyertya fénye a világosságot jelképezi.

Mindenszentek története során Magyarországon 2000 óta, ötven év után lett ismét munkaszüneti nap, ünnepnap. Sokkal későbbi eredetű a november 2-án tartott halottak napja. A története szerint Szent Odiló clunyi apát vezette be emléknapként 998-ban a Cluny apátság alá tartozó bencés rendházakban. Hamarosan azonban a szerzetesrenden kívül is tartották az ünnepet. A 14. Mivel a mindenszentek ünnepén a vértanúkra, tökéletes igaz keresztényekre emlékeztek, kellett egy ünnep, ami a hétköznapi halottakról, egyszerű emberek elhunyt szeretteiről szól. Akik Isten kegyelmében hunytak el, de a lelkükön maradt még törlesztendő bűn, azoknak a katolikus hit szerint meg kell tisztulniuk, mielőtt belépnének a mennyországba. A hátramaradottakat segítheti a gyászban, ha úgy érzik, az imával, vezekléssel halottak napján tehetnek valamit elhunyt szeretteik lelki üdvéért. Gyertyát nem csak mindenszentekkor, hanem halottak napján is gyújtunk.

Mikor van a Mindenszentek? Az ünnep eredete egészen a 4. századig nyúlik vissza - ekkor még a meghalt keresztény vértanúkra emlékeztek október végén - november elején az akkori hívők. (A kereszténység korai időszakában az őskeresztények rendszeres üldöztetésnek voltak kitéve, ezért közülük sokan haltak erőszakos, vértanúhalált.) A 8. században teljesedett ki a megemlékezés, amikor a „Szent Szűznek, minden apostolnak, vértanúnak, hitvallónak és a földkerekségen elhunyt minden tökéletes, igaz embernek” emléknapjává vált. Formális és egyetemes egyházi ünneppé IV. Gergely pápa tette a 9. században, ekkor rögzítették a hivatalos napját is, így azóta ünnepeljük november 1-jén.

Ugyan a Mindenszentek ünnepe a római katolikus egyház saját ünnepe, ám eredetében a pogány kelta Samhain ünnephez kötődik. Az ősi kelta mitológiában ez az egyik legjelentősebb ünnep, mely október 31-én sötétedéskor kezdődik és november 1-jén ér véget. A kelták hitvilága szerint az előző évben meghalt emberek lelkei ezen az éjjelen vándorolnak át a holtak birodalmába. Ezt a szokást vették át a korai keresztények, de már a saját vallásuk képére formálva. Így a pogány halottakra emlékező ünnep Mindenszentek ünnepeként él tovább a keresztény egyházban.

Az ünnep jelentőségét jelzi, hogy sok magyarországi templomot szenteltek Mindenszenteknek, ill. számos település nevében is szerepel. Mindenszentek ünnepe, azaz november 1.-e, Magyarországon a 2000. év óta ismét munkaszüneti nap. A Mindenszentek napja tehát az összes ismert és ismeretlen szent tiszteletére szolgál. Ezen a napon a hívők imádkoznak az elhunyt szeretteinkért is, hogy lelkük békében nyugodjon. Az ünnepkörhöz szervesen kapcsolódik virágot, gyertyát vinni a temetőkbe az elhunytak sírjához. Nem ugyan az az ünnep, de a kettő közvetlenül kapcsolódik egymáshoz. A Mindenszentek napja a Halottak napjának vigíliája, azaz ünnepi előestéje.

A Halottak napja egy keresztény ünnep, amelyet a katolikusok november 2-án tartanak az elhunyt, az üdvösséget még el nem nyert, a tisztítótűzben lévő hívekért, így megemlékezve valamennyi elhunytról. A Halottak Napja közvetlenül a Mindenszentek napja után másnap, azaz november 2-án következik. A Halottak Napja eredete az ókori Rómáig nyúlik vissza; a keresztény egyházban először 998-ban ünnepelték önálló ünnepként. Majd a 11. században terjedt el szélesebb körben a keresztények között, és a 14. Magyarországon a Halottak Napja fokozatosan vált a katolikus egyház ünnepnapjából - felekezetektől függetlenül - az elhunytakról való megemlékezés napjává. Ezen a napon illik gyertyát, mécsest gyújtani (melyek az örök világosságot jelképezik) elhunyt szeretteink emlékére, és lehetőség szerint felkeresni hozzátartozóink sírját, sírjait a temetőkben.

Magyar területeken szokás volt ilyenkor a sírok megtisztítása, rendbe hozása is: virágokat, koszorúkat visznek az elhunytak tiszteletére. A néphit szerint azért kell megszépíteni a sírokat, hogy a halottak szívesen maradjanak lakhelyükben. Hasonló célja van a gyertyagyújtásnak is a néphagyomány szerint, nevezetesen, hogy a világosban a „véletlenül kiszabadult lelkek" újra visszataláljanak a maguk sírjába és ne kísértsenek.

Halloween, Mindenszentek és Halottak napja: Hasonlóságok és különbségek

Halloween eredete sokkal régebbre nyúlik vissza, mint a Mindenszentek vagy a Halottak Napja. Az ünnep eredete a kelta kultúrához kötődik, és az ókori kelta ünnep, a korábban már említett Samhain ünnepköréhez kapcsolódik. A kelták hite szerint Samhain napján, azaz október 31-e éjszakáján a világ rendje felborul, fellibbennek az evilág és a túlvilág közötti határok. Megnyílnak a kapuk és az emberfeletti lények, valamint a halottak szabadon járhatnak köztünk. De nemcsak a holtak jutnak fel az evilágba, ilyenkor az evilági hősök is könnyen bejuthatnak a holtak birodalmába. Azért, hogy a holtak szellemei ne térhessenek vissza, és ne költözzenek be az élőkbe, a kelták különféle álcázó maszkokat öltöttek, mert ezzel akarták becsapni és összezavarni a holtak szellemeit. Legnépszerűbb kelléke (mely még az eredeti, kelta ünnepkörből maradt meg) a faragott töklámpás.

Az Egyesült Államokban a Halloween az egyik legnépszerűbb és leglátványosabb ünnep, ahol denevérekkel és tökökkel díszítik fel a házakat, jellegzetes jelmezeket viselnek, valamint a gyerekek a híres "trick-or-treat" felkiáltással (csokit vagy csínyt!) csoportosan járnak házról házra édességekért. Ezenkívül sok országban, különösen az angolszász országokban, ünneplik Halloween-t különböző formákban, mára azonban (főleg a média és az üzleti világ hatására) rengeteg országban elterjedt, így Magyarországon is. Halloween: Jelmezes partik, sütik sütése és házak dekorálása jellemző rá, különösen faragott és világító töklámpással, rémisztő tökfejjel.

A Halloween, a Mindenszentek és a Halottak Napja ugyan különböző ünnepek, amelyek eltérő eredetűek és jelentőségűek, ám mindegyik azonos emberi igényből fakad. A Halloween eredetileg a kelta kultúrából táplálkozik, és a szellemek és a boszorkányok világához kapcsolódik. Míg a Mindenszentek a keresztény vallásban az elhunyt szentek és hívők emlékének szentelt nap. Ugyanakkor a Halottak Napja minden elhunyt szerettünk ünnepe.

Az őszi levelek nem hullanak, hanem repülnek. Ráérősen kószálnak, mert nem lesz több lehetőségük a magasban szárnyalni. Halloween, Mindenszentek és Halottak napja - ez a három nap ugyanannak a tengelynek a három arca:- a Halloween a játékos, fényt és sötétséget táncoltató, ősi kelta eredetű „átmenet-ünnep”,- a Mindenszentek a fény és remény napja,- a Halottak napja pedig a csendes, bensőséges emlékezésé. Ebben a három egymásba fonódó napban - Halloween, Mindenszentek és Halottak napja - ott rejlik a teljes emberi tapasztalat: fény és sötétség, játék és áhítat, búcsú és szeretet. A spiritualitás és a hagyomány nem egymás ellentétei, hanem ugyanannak a körforgásnak a részei.

Sokan azt hiszik, a Halloween pusztán amerikai szokás: jelmezek, faragott tökök, cukorka és ijesztgetés. Pedig a gyökerei sokkal mélyebbre nyúlnak - az ősi kelta Samhain ünnepig, amely a nyár végét és a kelta újév kezdetét jelentette. A Samhain szó jelentése: „nyár vége”. Ekkor a természet is lezárta éves körforgását, az emberek pedig tüzet gyújtottak, hogy elűzzék a sötétséget, és fényt vigyenek a lelkek útjába. A fény a védelmet, a gyertyák és fáklyák a lélek vezetését szolgálták. A későbbi századokban a kereszténység ezt az ősi, halottakhoz és fényhez kötődő ünnepet beleszőtte a saját rendjébe: előbb Mindenszentek éjszakája (All Hallows’ Eve) lett belőle, ebből alakult ki az „Halloween” elnevezés. Tehát maga az ünnep nem Amerikában született, csak ott kapott új, vidámabb, játékosabb formát. Az amerikai hagyomány - a töklámpás, a „trick or treat”, a jelmezek - a 19. században az ír és skót bevándorlók révén terjedt el.

A kelták hite szerint október 31-én este a holtak szellemei visszatérnek, és mivel beköltözhetnek az élőkbe, az élők félelmükben különféle álcázó maszkokat öltöttek, mert ezzel akarták becsapni és összezavarni a holtak szellemeit. Egy magyarázat szerint a jószívű ír katolikus földműves parasztok a pokolban tengődő lelkekre is gondoltak, így vált szokássá, hogy edényeket, lábasokat döngettek, ütögettek október 31-én, így tudatva az elátkozott lelkekkel, hogy nem lettek elfeledve. Így történt, hogy Írországban minden halottról megemlékeztek a három egymást követő napon. Habár a hertfordshire-i Egyetem professzora, Owen Davies szerint tudományosan bizonyítható, hogy az emberiség már legalább négyezer éve rögeszmésen fél a boszorkányoktól, a mai halloween fesztivál legnépszerűbb elemei mégiscsak a boszorkányok, a kísértetek, fekete macskák, mitikus természetfeletti lények, tündérek, koboldok és egyéb rémségek seregei.

A halál mint átmenet

A legtöbben félünk a haláltól, mert az ismeretlen. Az eddigi életemben 3 féle módon is viszonyultam a halálhoz. Fiatalon sokáig azt éreztem, hogy nagyon rövid életű leszek, az okát nem tudtam, csak egyszerűen volt bennem egy érzés, hogy nem érem meg az idős kort. Majd később ez majdnem be is igazolódott, amikor több szívműtéten is átestem és a legutolsónál, ami jóval komplikáltabb lett, mint azt az orvosaim remélték, valóban “megcsapott” a halál szele. És most hogyan viszonyulok a halálhoz? Kettősség kavarog bennem, egyszerre szeretnék még “pár” évig a családommal lenni, de ugyanakkor azt is elfogadom, ha itt a vége, mert a “könyvem az utolsó fejezetéhez érkezett” és itt az idő becsukni. Úgy gondolom, ha elcsendesedünk, meghallhatjuk a szelíd igazságot: a halál nem ellenség, hanem átjáró. Egy új dimenzió, ahol a lélek leveti a test korlátait, és hazatér a fénybe. Ahogy a természet sem gyászolja az őszt, csak készül a megújulásra, úgy mi is tanulhatunk az elmúlásból. “Az idő telik, a jelen halad, az élet múlik, a csend rezeg.

Amikor kicsi gyerek voltam és azt láttam, hogy a nagymamám sokszor elérzékenyül amikor arról beszél, hogy meghalt egy falubéli, vagy látott egy filmet amiben meghalt egy kisgyerek, nem egészen értettem, hogy egy viszonylag idegen ember halála hogyan válthat ki ilyen hatást… Nem voltunk vallásosak, nem beszéltünk otthon a halálról, az elmúlásról, a gyászról, így amikor fiatal lányként elveszítettem a nagyszüleimet egy brutális rablótámadás következtében, amellett, hogy sokkolt az eset, mégis olyan…, nem is tudom mi a megfelelő szó, ahogyan éreztem magam, üresség, értetlenség… a “most hogyan kellene éreznem, viselkednem” kérdések kavarogtak bennem. Ez volt az első tapasztalásom a halállal, gyásszal, elmúlással. Azóta több szerettemet is elveszítettem, megtanultam megélni a gyász minden arcát - a tagadást, a dühöt, a fájdalmat, és végül a csendet, ahol már nem a hiány, hanem a hála maradt. A gyász lassan tanított meg arra, hogy az elengedés nem felejtés, hanem egy másik szeretetforma. Az, amelyik már nem ölel testet, mégis minden nap ott van velem - egy illatban, egy dalban, egy álomban, egy halk érintésben.

Másnap, november 1-jén, elcsendesedik a világ. Mindenszentek napja a mennyországba jutott lelkek ünnepe - mindazoké, akik tiszta szívvel éltek, akár ismerjük a nevüket, akár nem. Ez a nap a reményről szól: arról, hogy a lélek nem vész el, hanem hazatér a fénybe. A templomokban harang szól, a temetőkben lassan kigyúlnak a mécsesek, és valami mély béke telepszik a világra.

A mindenszentek egy nagyon régi keresztény ünnep, gyökerei azonban nem a Bibliához, hanem az ókeresztény közösségekhez kapcsolódik. III. Gergely pápa a Szent Péter-bazilikában kápolnát szentelt november 1-én „a Szent Szűz, minden apostol, vértanú, hitvalló, s a földkerekségen elhunyt minden tökéletes igaz ember” emlékére, amint azt a Liber Pontificalis szemlélteti. Az ünnep dátuma is ekkorra változott. Később IV.

Magyar és nemzetközi hagyományok

Magyar hagyományok Mindenszentekkor:

• Gyertyagyújtás és mécsesek: A legelterjedtebb szokás, hogy november 1-jén este gyertyát vagy mécsest gyújtunk - nemcsak a temetőkben, hanem otthon is, az ablakban. A hiedelem szerint a láng fénye elvezeti a lelkeket a nyugalomhoz, és egyúttal védelmet hoz az élőknek.
• Az ablakban égő gyertya: Sok vidéken szokás volt, hogy ha valaki nem tudott kimenni a temetőbe, az ablakban gyújtott gyertyát helyezett el, hogy az elhunyt lelke ne maradjon sötétben.
• Az étel és ital kitétele: A régi magyar néphit szerint Mindenszentek és Halottak napja éjszakáján a halottak hazalátogatnak.

Nemzetközi hagyományok Mindenszentekkor:

• Olaszország - „Ognissanti”: Az olaszoknál ez az egyik legfontosabb családi ünnep.

A Halottak napja nem csupán hagyomány vagy vallási ünnep - hanem a kapcsolódás ideje. Amikor ezen a napon meggyújtunk egy gyertyát, nemcsak az elhunytakért lobban fel a láng, hanem értünk is - élőkért, akik még tanuljuk elengedni és bízni. A gyertya fénye a szeretet láthatóvá tett formája. A gyertya fényében ott van mindaz, amit kimondani nem tudtunk, a hála, amit talán sosem mondtunk el, és az a szeretet, ami soha nem múlik el. Ha elcsendesedsz, és csak nézed a gyertyát, talán te is megérzed: nemcsak emlékezel valakire, hanem újra találkozol vele. A lélek nem ismeri a távolságot, sem az időt - csak a szeretetet.

A Halottak napja (november 2.) a keresztény kultúrkör egyik legmeghittebb, legcsendesebb ünnepe - a megemlékezés, a tisztelet és a szeretet napja azok felé, akik már nincsenek közöttünk, de szívünkben tovább élnek.

Eredete és jelentése: A Halottak napja gyökerei a 10. századig nyúlnak vissza. Szent Odiló bencés apát rendelte el először, hogy a Mindenszentek napját (november 1.) követő napon a hívek külön is imádkozzanak az elhunytakért. A katolikus hagyomány szerint ilyenkor a tisztítótűzben szenvedő lelkekért is imádkoznak, hogy eljuthassanak az örök békébe.

A 10. századból, Szent Odiló bencés apáttól ered, aki Mindenszentek napja (november 1.) után rendelte el a halottakért való imát.

Mindenszentek és Halottak napja - mi a különbség?

Sokan egynek gondolják ezt a két napot, pedig finom, de lényeges különbség van közöttük. Mindenszentek napja (november 1.) a mennyországba jutott lelkek ünnepe - azoké, akik szent életet éltek, akár ismerjük a nevüket, akár nem. Ez a nap az örök élet és az isteni fény ünnepe. Halottak napja (november 2.) ezzel szemben az elhunyt hozzátartozók, barátok, ismerősök emléknapja.

A halál, mint tanító: Ha nyitott szívvel figyelünk, a halál megtanít arra, amit az életben hajlamosak vagyunk elfelejteni: hogy minden pillanat ajándék, hogy nem birtokolhatunk semmit örökre, csak megélhetjük, és hogy a szeretet az egyetlen dolog, amit magunkkal viszünk. A spiritualitásban a halál nem ellenség, hanem átjáró. Egy ajtó, amelyen mindannyian egyszer átlépünk, és amely mögött nem sötétség, hanem fény vár. A lélek soha nem szűnik meg - csak más formában folytatja útját. És akik előttünk jártak, most is velünk vannak - nem testben, hanem jelenlétben.

Lélekút jegyzetfüzet - Tőlem, neked: E három nap nemcsak emlékezésre hív, hanem önmagunkra is visszavezet. A csendben, a fényben és a zenében talán mi is közelebb kerülünk ahhoz, ami örök bennünk.

Fény és emlékezés - 3 napos lélekút

1. 1. nap - Kapcsolódás az ősökhöz
   • Kérdések: Mit tudok a felmenőimről? Kiben látom magam viszont? Mi az a tulajdonság, amit tőlük örököltem - és büszke vagyok rá?
   • Feladat: Írj egy rövid levelet egy elhunyt szerettednek, akinek szeretnél megköszönni valamit. (Nem kell elküldeni - a lényeg, hogy kimondhasd.)
   • Lélekzene: Kapcsolódás az ősökhöz. Téma: emlékezés, csend, méltóság. Albinoni - Adagio in G minor. A klasszikus - mély, bensőséges, szinte suttog a lélekhez. Tökéletes, ha az ember leül és végiggondolja: „Kikből lettem én?” Ludovico Einaudi - Nuvole Bianche. Zongorára épülő, finoman hullámzó dallam - a múlt és a jelen közötti híd zenéje.
2. 2. nap - A halál és élet körforgása
   • Kérdések: Hogyan tekintek az elmúlásra? Félelemként vagy átlényegülésként? Hol látom most az életemben az „elengedés” szükségét?
   • Feladat: Menj ki a természetbe.

tags: #mindenszentekrol #kisgyerek #szemmel