Kix kilencéves, és egy nagy tanyán él a húgával, Emiliával, az apjával, az anyjával, három lóval és két kutyával.
Egy nap az út végén megjelenik egy nagy, fehér, csodálatos kutya. Kix és Emilia azonnal Samnek nevezik el. A két gyerek mindig is vágyott egy kutyára, amely csak az övék lehet!
Kezdetben Sam nehezen közeledik, de nem menekül el, úgy tűnik, örül, hogy maradhat, játszik a többi kutyával, jól kijön a lovakkal. Lassan egyre jobban beépül a két gyerek életébe és gondolataiba.
Sam valójában nem kóbor kutya, hanem egy fajtatiszta kutya, egy pireneusi hegyi pásztorkutya.
A történet nagy részében viszonylag nyugodt folyású, kivéve a gonosz tulajdonos néhány beavatkozását, aki eltúlzott összeget követel Samért cserébe. A történet hirtelen felgyorsul, amikor egy sötét éjszakán Kix először szembesül egy szörnyű jelenettel, amely sokkal nagyobb nála, és nem tudja, hogyan kezelje: egyik oldalon ő áll, reszketve, egyedül és fázva, a másik oldalon a régi, puskával felfegyverkezett tulajdonos, középen pedig Sam.
Nem szellem, mint amilyennek a gyerekek, Kix és kis húga, Emilia kezdetben hiszik, bár hirtelen megjelent a farmjuk felhajtójának végén, és ugyanolyan hirtelen eltűnt. Húsból és vérből való kutya, fenséges, gyönyörű, fehér és sűrű bundával, gyanakvó tekintettel és felfelé tartott orral, hogy szagolja a levegőt.
Néhány napig megjelenik és eltűnik, minden alkalommal lassan egy kicsit közelebb jön, lassan csóválva a farkát, mintha csak azt próbálná megérteni, hogy ez lehetne-e az ő otthona, és ők lennének-e az ő gyerekei. Természetesen Kix és Emilia meg akarják tartani, de valójában csendben őket választotta, a farm három lovával és két kutyájával együtt fogadta őket, mint új nyájat, amelyet felügyelnie és védenie kell. Ezt tette mindig, és most ezt akarja újra csinálni, mint aki szeretne lapozni és újrakezdeni az életét.
A gyerekeknek kétségeik sincsenek, Sam - egy név, amely tökéletesen illik hozzá - csodálatos, de szomorú és elhanyagolt kutya, talán viharos történelemmel a háta mögött, tekintve az örömöt, amellyel elfogadja a simogatást és a dicséretet.
A rossz hír ugyanis az, hogy Sam, a csodálatos pireneusi pásztor, nem egyszerű kóbor kutya, hanem a Jones-ék fiának kutyája, a szomszédok durva, megvető és agresszív, problémákkal teli lakosai, akik szándékosan és fenyegetésekkel követelik őt vissza, végül pedig egy este titokban elviszik.
És itt kell megállnunk, hogy ne áruljunk el túl sokat ebből a szívhez szóló történetből, ahol egy találkozás sorsa összefonódik a befogadással, a kedvességgel és a bátorsággal, amelyek gyakrabban a gyerekek erényei, mint a felnőtteké. Elég annyit mondani, hogy egy bizonyos ponton Sam vitájában, amikor úgy tűnik, hogy minden rosszra fordul, Kix kisgyermek merészsége, civilizáltsága és empátiája fog ragyogni.