A csecsemők táplálása az első életévben rendkívül fontos a fejlődésük szempontjából. Azonban sok szülő aggódik amiatt, hogy mikor és hogyan vezessék be a szilárd ételeket, és hogyan biztosítsák a megfelelő tápanyagbevitelt. Ez a cikk áttekinti a szilárd ételek bevezetésének legfontosabb szempontjait, a lehetséges kockázatokat és a legjobb gyakorlatokat a csecsemő egészséges hízásának és fejlődésének támogatására.
A szilárd táplálékok bevezetésének fontossága és időzítése
A csecsemő legmegfelelőbb összetételű táplálékát az anyatej szolgáltatja az első fél évben. Azonban a táplálkozás nem csak a megfelelő energia- és tápanyagbevitelről szól, hanem arról is, hogy a babát új ingerek érik, mely által fejlődik az emésztőrendszere, agya, immunrendszere, csontjai, izomzata is. A gyermekorvosok egyetértenek abban, hogy a hozzátáplálást 4 és 6 hónap között érdemes elkezdeni. Arra nincs pontos válasz, hogy mikor kezdjük el, hiszen minden kisbaba más ütemben fejlődik, és érik meg erre a „változásra”, és bár a szakirodalom szerint legkorábban a 4 hónapos kor után, tehát az 5. hónapban érdemes elkezdeni. Azért, mert nagyjából ebben az 5-6 hónapos korban áll készen a baba emésztőrendszere arra, hogy az anyatejen / tápszeren kívül más ételt is feldolgozzon. Ezen kívül a mozgásfejlődése is ezidő tájban indul rohamos ugrásnak, ezáltal megnő az energiaigénye. A mozgáshoz felhasznált energián kívül, az agy fejlődéséhez is hozzájárul ez a többletenergia, (ugyanis az energia több, mint felét az agy használja fel), valamint 6 hónapos kor körül a baba vasraktárai is kiürülnek, melyet pótolni kell, hiszen a vas hozzájárul a tanulás, a nyelvi képességek, a figyelem, a memória fejlődésééhez is.
A korai szilárd táplálékok bevezetése, különösen gyümölcslevek formájában, kalóriát ad a csecsemő étrendjéhez. Korábbi kutatások ezt a többlet kalóriát a nagyobb testsúllyal és magasabb testtömeg-indexszel hozták összefüggésbe. A Pediatrics január 10-i számában megjelent tanulmány szerint a sírós csecsemőknek korábban vezetik be a szilárd táplálékot, mint a nyugodt babáknak. A gyermeküket sírósnak leíró édesanyák közel kétszer nagyobb valószínűséggel adtak szilárd táplálékot, mint azok az anyák, akik nyugodtnak írták le gyermeküket. A maguk is elhízott édesanyák is több szilárd táplálékot adtak csecsemőjüknek. A depresszió jeleit mutató édesanyák azonban gyermeküknek több gyümölcslevet adtak.
A javasoltnál korábban megkezdett hozzátáplálás következtében az ételallergiák kialakulásának kockázata fokozódik. A hozzátáplálás során, rengeteg új dolgot kell megtanulnia a babának, mint például, hogy hogyan kell a nyelvét fel-le, jobbra-balra mozgatnia, hogyan tudja lenyelni a pépes, később darabosabb ételeket. Vannak babák, akik 1-2 alkalom után jóízűen lakmároznak, és vannak, akiknek akár 10-15 alkalom is kell, hogy az új állagot, az új ízt megszokják.
A hozzátáplálás módszerei: Pürék vs. BLW
Két fő módszer létezik a hozzátáplálásra: a hagyományos pürés módszer és a baba által vezetett elválasztás (BLW).
Hagyományos pürés módszer
A kezdeti kínálásoknál kb. méz állagú pépekkel/pürékkel kínáljuk a babát, mely lehet gyümölcs vagy zöldség. Az elérni kívánt állagot anyatejjel, vagy annak hiányában tápszerrel lehet hígítani. Miután már a sűrűbb pürékhez is hozzászokott a baba, megjelenhetnek a puha falatkák, melyeket a baba a kezébe tud venni. A falatkákat semmiképp ne keverjük bele a pürés ételbe, hiszen a baba ezt könnyen félrenyelheti. A pürés szakasz az rövid, de fontos része lehet az táplálási folyamatnak. Néhány csecsemő nem fogja szeretni a püréket - minden baba más és más. A püré a legtöbb kisbaba korai étkezési tapasztalatainak része lesz, de ez nem jelenti azt, hogy minden csecsemő számára feltétlenül szükséges.
BLW (Baby-Led Weaning)
A BLW, azaz a baba által vezetett elválasztás, vagy más néven falatkás hozzátáplálás, azt jelenti, hogy kihagyva a pürésített ételeket, a kezdetektől szilárd ételekkel kínáljuk a babát a család által fogyasztott ételekből. A baba önállóan eszik, a szülő nem etet, de jelen van. Ehhez természetesen az egészséges alapanyagokra és megfelelő ételkészítési technikára továbbra is szükség van, ugyanis ha a család ételeiből falatozik a baba, néhány apró változtatásra szükség lehet (pl. só nélkül készített ételek). Vannak babák, akik kitűnően, egészségesen elvannak a BLW-módszerrel. Vannak olyan babák is, akik nem, és problémáik vannak (tápanyaghiány, vashiány, alultápláltság, kalóriahiány, gyakori öklendezés, stb.). Babát tekintve, egyénileg kell megválasztani a neki megfelelő módszert.
Az ételek bevezetése és az állagok fejlődése
A hozzátáplálás során az ételek állaga fokozatosan változik. Kezdetben püré formában kínáljuk az ételeket, majd ahogy a baba fejlődik, áttérhetünk a darabosabb, de még puha falatkákra. A 7-9 hónapos baba már elméletileg 1-2 hónapja kóstolgat, eszeget. Koragyermekkori Fejlődési Kisokosunkban látható, hol tart a baba éppen. Éppen ezek miatt a pürék sem lesznek alkalmasak még hónapokig. A pürék eleinte egy, két összetevősek voltak, majd 1-2 hét múlva jött a tápanyagokkal való feltöltés fehérjékkel, vassal, szénhidrátokkal, zsírral: azaz a pürében hamar volt hal/gabonaféle/hús/tejtermék/tojás, stb, a gyermekétől függően. Erre azért volt szükség, mert a hozzátáplálás elsősorban, általában nem mennyiségileg ad hozzá a gyermek tápanyag ellátottságához (az anyatejen és/vagy a tápszeren kívül), hanem minőségileg: kell a plussz vas-, kalcium, fehérjék, zsiradékok, omega-3 zsírsavak, stb.
A pürék állaga is változott eddig, a kicsit folyósabb püréktől hamar eljutottunk a „megáll a kanál benne” pürékig. Darabokat nem tettünk bele, mert a baba attól öklendezne. Az is lehet, hogy a baba nem pürével kezdett, hanem mivel fejlett volt, jól ült és nagyon ügyes volt - darabos falatokat kapott. Ahhoz szoktam hasonlítani, amikor az kisiskolás írni tanul. Azt sem tudjuk helyette gyakorolni, nem tudjuk fogni folyamatosan helyette a ceruzát. A darabos ételekkel ugyanez a helyzet. Lehet, hogy öklendezik, hogy nem talál bele a szájába, maszatol, mérges lesz ha nem megy, sőt, a leggyakoribb hogy a szülő izgul és ezek miatt visszatérnek a pürékhez vagy halasztják a darabos ételek kínálását. Az írás gyakorlását sem hagyjuk abba és adunk a gyerek kezébe újra a csörgőt, csak mert még nem úgy kanyarítja a betűket az első hetekben.
Ha baba többször megtagadja a püréket (nem kilöki a nyelvével!!), ajánljunk neki puha, kézrefogható (finger food). Azonban, ha a babának gondjai vannak a puha ételekkel, (pl. sokat öklendezik tőlük még úgy is, hogy biztosan jól ül és a falatok puhák ÉS jó az alakjuk, de így is ez történik vagy nagyon sokszor kiköpi), maradjunk még a püréknél néhány hétig.
A baba elsőként „csócsáló” mozdulatokkal eszik (állkapocs fel-le mozog), amikor elkezd darabos ételeket enni. Körülbelül 6-7 hónapos korára a baba új készséget mutat: ez pl. a nyelv lateralizációja, annak érdekében, hogy az ételt jól mozgassa a szájában, és ételt vigyen a szája hátsó részébe lenyelés céljából (ha van tapasztalata pürékkel -kanálról leszopogatás/szívás, az sokat segít a falat/bólus szájban való hátra vitelében). Van különbség a öklendezés és a fulladás között. Azonban az ételekkel való küzdelem, -mielőtt a baba elsajátítaná a nyelés alapjait-, felesleges stresszt okozhat mind a gondozóknak, mind a gyermeknek. A babának egyszerre kell hogy tudjon lélegezni, rágni és nyelni- ez összetett és bonyolult. Ha egy baba sokszor, rendszeresen öklendezik és küzd az első ételeivel, emiatt hányhat, és negatív társítást hozhat létre az étkezés és e rossz érzés között. Ez tartós hatással lehet az ételekkel való interakciójára.
Biztonságos hozzátáplálás: Tippek és megfontolások
Mindenkinek a biztonság az első, amikor a gyermekéről van szó. Azonban tudni kell, hogy a hozzátáplálás nem egy életveszélyes folyamat, hanem egy vidám felfedezés kell, hogy legyen a gyermeknek és szülőnek egyaránt. Nem nagyon van mitől tartani, a veszélyek kiküszöbölhetők.
Ülési pozíció: A baba NE dőljön hátra/ ne legyen megdöntve, medencéje ne essen hátra. A baba ebben az életkorban simán felveszi ezt a pozíciót, ha a szék jól van beállítva. Ha nem, sajnos csak küzd és keresi a stabilitást, nem fog tudni az evésre koncentrálni és hamar félrenyelhet. Nem eszik órákig, nem kell aggódni, nem lesz baja a gerincének ennyi idő alatt - ez nem sok idő, a félrenyelés viszont sajnos nagyobb rizikó ha nincs ez beállítva, és ahhoz elég 2 másodperc is a rossz ülésből.
Falatok mérete és formája: A forma az ekkori jellemző fogás-technika miatt is fontos, ugyanis marok-fogással fog a gyermek kb 9-12 hós koráig (átlag 9 hó körül). 9-12 hós kor körül alakul ez majd át szép fokozatosan (nem csak evésnél megfigyelhető, hanem mást is így fog meg, pl. tárgyakat) a csipesz/csippentő fogássá (cél: mutató-, és hüvelykujjal való csippentés). Akkor fognak jönni a majd min. 1cm X 1cm méretű kisebb, puha falatkák (pl. párolt zöldborsó, áfonya, reszelt sajt, tojás kocka, eper kocka, stb.). Addig nem célszerű, majd néha, ha látjuk, hogy a baba a tárgyakat elkezdi már nem marokkal fogni. A kemény dolgokkal (pl. nyers répa, alma, dió, mandula) legalább 2 éves korig várjunk. Tudom, rengeteg baba eszi ezeket korábban gond nélkül, de sajnos többen kórházba is kerülnek miatta, ugyanis ha félrenyeli, a kemény falat lejuthat a tüdőbe is, gondot okozva.
Kerülendő ételek: Kerülendő ételek: lásd Hozzátáplálási Kisokos. Pl. A méz szintén 1 éves kor alatt nem javasolt, ugyanis botulizmust (ételmérgezés, mely akár bénuláshoz is vezethet) okozhat. A nyers tojás, nyers hal, penészes sajtok, füstölt áruk, cukrozott, magas só tartalmú, valamint koffeint tartalmazó élelmiszerek fogyasztása sem ajánlott.
Folyadékbevitel: Amíg kizárólagosan anyatejjel vagy ennek hiányában tápszerrel tápláljuk babánkat, nincs szükség egyéb folyadékra. Viszont amikor elkezdődik a hozzátáplálás, a szoptatások csökkenésével egyre nagyobb szerepe lesz a folyadékfogyasztásnak, melynek legjobb forrása a víz. Sok nagyszülőtől, idősebb ismerőstől hallhatjuk, hogy adjunk a babának teát, gyümölcslevet - de ezekre semmi szükség.
Önálló evés és gyakorlás: Az önálló evés nem egyedül evést jelent, ott vagyunk vele, optimális esetben mi is eszünk, mutatjuk/megfigyeli, hogyan kell. Az önálló evés azt jelenti, hogy a gyermeknek biztosítjuk azokat a feltételeket, amely mentén ő gyakorolhat, tapasztalhat a finom falatok által. Az ételek ujjacskákkal való fogdosása (innek az idegvégződések sokasága infót küld az agynak) felkészíti a babát arra, hogy ez az étel milyen lesz, ha a szájába jut.
Csecsemőkori elhízás és megelőzése
Az elhízás öröklődő és környezeti hatásokra kialakuló energia-egyensúlyi zavar. Ha az egyik szülő kövér, a gyermekeik 41%-a, ha mindkettő, 78%-a kövér lesz. Sovány szülők gyermekeinek ezzel szemben csak 10%-ánál várható elhízás.
Csecsemőkorban az elhízás elsősorban azokat veszélyezteti, akiket mesterségesen táplálnak. Szopásnál a csecsemő aktív izommunkát végez, úgy tűnik, tudja, mennyi anyatejre van szüksége - és annyit szopik. Mesterséges táplálás esetén a csecsemő szerepe passzív, s általában annyit eszik, amennyit az édesanyja elegendőnek tart számára.
A szülők általában örömmel veszik tudomásul, hogy jó étvágyú, jól gyarapszik a gyermekük. Sokkal később és sokkal ritkábban fordulnak orvoshoz azzal a panasszal, hogy kövér, mint azzal, hogy sovány. Elhízásra fokozottan veszélyeztetettek azok a gyerekek, akiknek a súlygyarapodása csecsemőkorukban nagyon nagy volt. Gyakrabban híznak el az egyke, agyonféltett, esetleg mozgásukban is korlátozott gyerekek.
Szoptatással az elhízás megelőzhető, és csökken az elhízás veszélye, ha a leválasztást, a szilárd ételek bevezetését csak 6 hónapos kor után kezdjük el, amikor a baba már “aktívan” részt vesz az étkezésben.
Összegzés és további tudnivalók
A hozzátáplálás megkezdése nagy mérföldkő a baba életében. Hirtelen új, korábban ismeretlen ízekkel, illatokkal és ételtextúrákkal bővül étrendjük. Az első szilárd ételek bevezetésénél az aggodalmakat félre kell tenni. A gyermekorvosok egyetértenek abban, hogy a hozzátáplálást 4 és 6 hónap között érdemes elkezdeni. Lassan próbálja megismertetni a babát az új ízekkel. Kezdje gyengéd rosttartalmú zöldségekkel, azaz sárgarépával, cukkínivel, fiatal zöldbabbal és brokkolival.
Az alapanyagok bevezetésének sorrendjére sem született még konkrét útmutató, ami kőbe van vésve, és be kell tartani. De érdemes lehet az alábbi javaslatok alapján végiggondolni, milyen élelmiszerekkel kezdjük meg a baba étrendjének félépítését. Ízre próbáljunk ne túl intenzív ízű ételt kínálni a babának. Fontos, hogy ne használjunk sót, se cukrot az ételkészítés során, hagyjuk meg az ételeket természetes ízükben.
A baba táplálásának szórakoztatónak és izgalmasnak kell lennie mindenki számára, elkerülve a stresszt és a buktatókat. Rengeteg van ezekből, ITT leírtuk őket. AKKOR GYERE hozzánk IDE , a Hozzátáplálási Központunkban kiváló szakemberinkkel várunk!
Mire figyeljünk a hozzátáplálás megkezdésénél? | Babamánia
Ha egy baba sokszor, rendszeresen öklendezik és küzd az első ételeivel, érdemes sorra venni a tipikus hibákat (etetési pozíció, falat formája- ne legyen pinduri!-, stb.). Az öklendezés el fog tűnni, hiszen az ezt kiváltó terület a nyelven hátrébb fog vándorolni idővel.
Végül: amíg a baba boldog, gyarapszik ütemesen, ügyesedik és a szülők jól válogatva, jó módszerekkel táplálják, folyamatosan ügyelve a fejlődésére, nem kell aggódni az ételek pontos típusa, sorrendje miatt. Emberek vagyunk, nem is mindegyikünk szeret sütni-főzni folyamatosan, és kedvünk sincs mindig. Ennek ellenére arra bátorítanám a szülőket, hogy ha csak tehetik, friss, családi ételeket kínáljanak babájukban már ekkor is, figyelve az igényeikre. Szorítsák vissza az üveges bébiételeket, így a gyermek hamarosan ügyes kislány/kisfiú módjára, vidáman fog falatozni a családdal együtt, beavatkozás nélkül.