Pécsett akár be is zárhatnak a bölcsődék, mivel a dolgozók többsége a munkabeszüntetés mellett áll. Tóthné Hetesi Ildikó, a Bölcsődei Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének (BDDSZ) pécsi ügyvivője szerint nagyon feszült a helyzet, és felmérésük alapján a kollégák túlnyomó többsége részt venne a munkabeszüntetésben.
Szűcs Viktória, a BDDSZ elnöke a Pécsi Újság.hu-nak elmondta, hogy egy bírósági döntés értelmében még kötelező szolgáltatást sem kell nyújtaniuk sztrájk esetén. A Fővárosi Törvényszék jogerősen úgy döntött, a sztrájkot nem lehet kiüresíteni azzal, hogy elégséges szolgáltatás címén majdnem teljes szolgáltatást várnak el. Sőt, a bölcsődei alkalmazottaktól a minimális szolgáltatást sem várhatják el munkabeszüntetéskor, azaz akár egész nap zárva lehetnek az intézmények.
A sztrájk kiváltó okai és a szakszervezet követelései
Szűcs Viktória elnök szerint sztrájk várható, amennyiben nem születik megállapodás a kormánnyal. A BDDSZ három fő követelést fogalmazott meg:
- Érdekegyeztető fórum hiánya: A szakszervezet nehezményezi, hogy 2010 óta nincs érdekegyeztető fórum a kormánnyal, holott ennek működtetése kötelező lenne.
- Ebédszünet a munkaidő részeként: Szeretnék, ha az ebédszünet is a munkaidő része lenne.
- Alacsony fizetések: A legnagyobb gondot az alacsony fizetések jelentik. Napjainkban (a bérpótlékokkal együtt) egy pályakezdő mindössze 85 ezer forint körüli nettó bért kap, de egy nyugdíj előtt álló, felsőfokú végzettségű munkatárs sem visz haza 160-170 ezer forintnál többet.
Bérhelyzet a bölcsődékben
A bölcsődei dolgozók bérhelyzete kritikusan alacsony. Az alábbi táblázat összefoglalja a nettó béreket a bérpótlékokkal együtt:
| Kategória | Nettó bér (bérpótlékkal) |
|---|---|
| Pályakezdő | ~85 000 Ft |
| Nyugdíj előtt álló, felsőfokú végzettségű | 160 000 - 170 000 Ft |
Tóthné Hetesi Ildikó kiemelte, hogy a bérpótlék csak november végéig van érvényben, ezt követően akár el is vonhatják, ami tovább súlyosbítaná a helyzetet. A technikai személyzet pedig egyáltalán nem kapott emelést.
Alakuló frakcióülés – sajtótájékoztató
Családtámogatási és gyermekvédelmi politika Magyarországon
A közép- és kelet-európai (KKE) jóléti államok közül számosan, különösen Lengyelország és Magyarország, a családpolitikát politikai programjaik középpontjába helyezték. A 2010-es évek végén tapasztalható gazdasági növekedés lehetővé tette a családi juttatások és szolgáltatások jelentős bővítését, összhangban az "régi" Európai Unió tagállamaiban tapasztalható hasonló fejleményekkel. Eközben számos országban, különösen Lengyelországban és Magyarországon, a nacionalista-konzervatív pártok lelkesen felkarolták a "hagyományos család" eszméjét, miközben riadót fújtak a folyamatos és súlyos születésszám-csökkenés miatt.
Jonathan Harris "Mothers, Families, or Children?" című könyvében bemutatja, hogy a közép- és kelet-európai családpolitika fejlődése 1945 óta milyen komparatív történeti megközelítéssel jellemezhető. A könyv dedikálva van "mindenféle családnak és mindennapi küzdelmeiknek". A kutatás 2008 szeptemberében kezdődött, és több mint tíz évig tartott. A kutatók Lengyelországban, Magyarországon és Romániában végeztek terepmunkát, interjúkat, levéltári munkát, és részt vettek különböző rendezvényeken. Az interjúk Magyarországon két hullámban zajlottak, először 2010-ben, majd 2019-ben. A kutatók köszönetet mondtak számos szakértőnek és tudósnak, minisztériumi tisztviselőknek és gyermekgondozási szakembereknek, akik felbecsülhetetlen értékű betekintést nyújtottak a családpolitikák tervezésének és végrehajtásának mechanizmusaiba.
A kutatás azt mutatja, hogy a múlt örökségei és különösen a jelentős reformok, amelyeket a családpolitikák modernizálásának tekintettek az 1960-as évek közepétől az 1980-as évek közepéig, Lengyelország anya-orientált jóléti állami intézményeket és törvényeket épített ki, míg Magyarország család-orientált, Románia pedig gyermek-orientált politikát folytatott.
A családpolitika-orientáció fogalma
A "családpolitika-orientáció" mint egy vitatott ideológiai tér definiálható, amely egy történelmileg konzisztens és folyamatos politikai preferenciából és a kifejezetten az anyákat (általában foglalkoztatott és biztosított), a családi egységeket (egy vagy több gyermekkel rendelkező szülőket), vagy a gyermekeket önmagukban célzó juttatásokra és szolgáltatásokra való hangsúlyozásból fakad. A kapcsolódó programok prioritása mellett a családok, szülők és gyermekek állami szerepével kapcsolatos domináns diskurzusok is meghatározzák egy ország családpolitikai orientációját. Ez a hangsúly azonban nem tévesztendő össze a szociális kiadások nagylelkűségének vagy az anyák, családok vagy gyermekek számára elérhető juttatások és szolgáltatások tényleges hatókörének és minőségének bármely időszakban tapasztalható konzisztens mintázatával.
A család-orientált jóléti államok értékelik és támogatják a családot (normatívan heteroszexuális házaspárként, gyermekekkel), és különösen nagy hangsúlyt fektetnek a három vagy több gyermekes nagycsaládokra. Az anya-orientáció viszont az anyák védelmén és a nők mint anyák szociális jogain alapul.