Mikor nagyobb a vetélés lehetősége?

Vetélésről akkor beszélünk, ha a terhesség a várandósság 24. hete - vagy az 500 grammos magzati súly elérése - előtt megszakad. Spontán vetélés esetén az embrió elvesztése külső behatás nélkül következik be. Becslések szerint a kezdődő terhességek egytizede-egynegyede végződik vetéléssel.

A spontán vetélések többnyire a várandósság első 12 hetében fordulnak elő; ritkábban a 12. és a 24. terhességi hét között. A 24. hetet követően már nem vetélésről, hanem halvaszületésről van szó.

Vetélésnek nevezzük a terhesség 24. hetének betöltése előtt bekövetkező terhességmegszakadást. Vannak fel nem ismert vetélések is, amelyek nem sokkal a megtermékenyülést követően, még a terhesség megállapítása előtt történnek.

Klinikailag felismert terhességeknél a 20. hét előtt 8-20 százalékos eséllyel fordul elő vetélés. A korábban már szült nőknél a vetélés kockázata alacsonyabb: nagyjából 5 százalékos. A spontán vetélés kockázata a 15. terhességi hét után 0,6 százalékra csökken. A gyakoriság több tényezőtől, egyebek mellett az anya korától függ: minél idősebb valaki, annál gyakoribb a vetélés.

Jelenleg nincs olyan módszer, amellyel az embrió elvesztése elkerülhető lenne. A terhességek 50-75%-a véget ér, mielőtt pozitív eredményt mutatna a terhességi teszt.

A vetélés típusai

A vetélés típusait tekintve létezik:

• Fenyegető vetélés (abortus imminens): görcsök és minimális vérzések jelentkeznek, de a méhszáj zárt marad. Az esetek 85 százalékában a terhesség nem szakad meg.
• Kezdődő vetélés (abortus incipiens): a tünetek hasonlóak a fenyegető vetéléshez, de a méhszáj már nyitott.
• Komplett, azaz teljes vetélés (abortus completus): a méh teljesen kiürül. Ez a korai terhességnél fordul elő, 6 hetes korig gyakoribb. Teljes vetélés után nincs szükség semmilyen beavatkozásra.
• Inkomplett, azaz tökéletlen vetélés (abortus incompletus): a méh nem ürül ki teljesen. Folyamatos vérzés kísérheti, a kismama nagyon rossz állapotba kerülhet.
• Nem lezajlott vetélés (missed abortion): a magzat elhal, de kilökődése nem indul meg spontán. A kismamák akár teljesen tünetmentesek is lehetnek.
• Lázas vetélés.

Ha a spontán vetélés gyakoriságát nézzük, az lehet egyszeri, illetve többszöri (habituális) is. A habituális vetélés esetén a nő legalább háromszor, mindig a 24. hét előtt vesztette el magzatát.

A vetélés tünetei

A spontán vetélés tünetei nem mindig szembetűnőek: néha a jelenséget nem is jelzi más, mint egy, a szokottnál is erősebb menstruáció.

A terhesség betöltött 16. hete előtt a vetélés többnyire egyetlen szakaszban történik: a magzat, a burkok és a lepény együtt távoznak. A 16. héttől a vetélés rendszerint kétszakaszos: előbb a magzat távozik, majd a lepényi fázisban a lepény.

Vetélés esetén az alábbi tünetek jelenhetnek meg:

• hátfájdalom
• súlycsökkenés
• fehéres-rózsaszínes, nyálkás folyás
• 5-20 percenként ismétlődő méhösszehúzódások okozta erős fájdalom
• barnás vagy élénkvörös hüvelyi vérzés, görcsökkel vagy anélkül
• vérrögökkel kísért szövetdarabok távozása a hüvelyből
• a terhesség ismert jeleinek hirtelen megszűnése

Ha a méh teljesen kiürül, akkor a vetélés teljes (komplett), ha a méh nem ürül ki teljesen, akkor a vetélés tökéletlen (inkomplett).

Mikor forduljon orvoshoz?

Ha a várandóssága alatt rendellenes hüvelyi váladékképződést vagy vetélésre utaló jeleket tapasztal, mielőbb keressen fel nőgyógyász szakorvost! Amennyiben nincs saját kezelőorvosa, a területileg illetékes nőgyógyászati rendelés beutaló nélkül felkereshető.

Bő vérzés esetén, vagy ha ismert várandósság esetén a magzat mozgásának hiányát észleli, akkor sürgős orvosi vizsgálatra van szükség: hívja a 112-t, és kérjen mentőt, vagy menjen be a területileg illetékes sürgősségi ügyeletre!

A spontán vetélés kiváltó okai és kockázati tényezői

A spontán vetélés oka gyakran ismeretlen marad, de hátterében számos tényező állhat. A legtöbb vetélés olyan okok miatt következik be, amit nem lehet kontrollálni. Gyakori az úgynevezett kémiai terhesség is: az osztódásnak indult embrió valamely rendellenesség (pl. az élettel összeegyeztethetetlen kromoszómadefektus) miatt vérzés kíséretében távozik az anya szervezetéből, így sokan nem is tudják, hogy vetélésen estek át.

Kockázati tényezők:

• Anyai életkor: 40 év feletti anyai életkor; az anya életkora a vetélés egyik fő kockázati tényezője.
• Életmód: Dohányzás (naponta több, mint 10 szál), drog- és alkoholfogyasztás, túlzott koffeinfogyasztás (1000 mg fölötti koffeinmennyiségnél), extrém túlsúly, stressz.
• Alapbetegségek és állapotok: Véralvadási zavar, cukorbetegség, lisztérzékenység (cöliákia), pajzsmirigy működési zavarai, policisztás ovárium szindróma (PCOS), lázas állapot, alacsony D-vitamin- és folsavszint.
• Korábbi vetélés: A korábbi spontán vetélés szintén növeli a kockázatot.
• Időzítés: Ha az ovuláció és a beágyazódás között több mint 10 nap telik el.

További lehetséges okok:

• Sárgatest-elégtelenség: Ha a sárgatest a menstruációs ciklus során nem termel elég progeszteront, akkor a méhnyálkahártya nem tud kellően felépülni vagy fennmaradni a megtermékenyített petesejt befogadására. A 6. és 10. hét között, sárgatest-elégtelenség esetén, jellemzően a 9. hét körül a petefészek már, a lepény még nem termel elég sárgatesthormont. Ezt nevezik az úgynevezett lutoplacentáris shift időszakának. A következmény a magzat elhalása, a vetélés megkésése (missed abortion).
• Hüvelyi vagy ivarcsatorna-fertőzés: Bizonyos kórokozók a terhesség 16. hetétől képesek elérni a magzatburkok alsó felszínét; az így kialakuló gyulladás következtében a burok megrepedhet, ami a magzat kilökődését okozhatja. Az ok a férj fertőzése is lehet, pl. idült prosztatagyulladás. A Cytomegalovírus-fertőzés és a Listeria monocytogenes szintén okozhat vetélést.
• Kromoszóma-rendellenességek (génhibák): Kialakulhat új mutációként, vagy hordozhatja valamelyik szülő. Ilyenkor a természetes szelekció révén a spontán vetélés megakadályozza, hogy a magzat súlyos, az élettel össze nem egyeztethető fejlődési rendellenességgel fejlődjön tovább. A vetélést az esetek 50 százalékában ezek váltják ki.
• Nőgyógyászati rendellenességek: Vetélést okozhat például a méh fejlődési rendellenessége (pl. méhsövény), a méhnyálkahártya pusztulása (pl. tbc miatti elhalása), a méhfalak összenövése (Asherman-szindróma), esetleg nagy, sok vagy rossz helyen lévő mióma jelenléte is.
• Méhnyak-elégtelenség: Lehet elsődleges a méh fejletlensége vagy fejlődési rendellenessége miatt (amikor a méhszáj tünetmentes megnyílása már az első terhesség során, jellemzően a 20. hét körül jelentkezik), illetve másodlagos korábbi szülés vagy terhességmegszakítás során elszenvedett sérülés miatt is kialakulhat.
• Immunológiai összeférhetetlenség: Ha a pár antigénjei nagyon hasonlítanak egymáshoz, akkor késhet a magzatot védő ellenanyagok termelése, ezáltal a magzat az idegen szövetekkel szemben agresszív nyiroksejtek (ún. killer sejtek) áldozatává válhat. Az antifoszfolipid szindróma (APS) és az alloimmun eredetű újszülöttkori trombocitopénia (NAIT) szintén okozhat vetélést.

A vetélés diagnosztizálása

A vetélés ténye nőgyógyászati vizsgálattal és ultrahangvizsgálattal állítható fel. Ha az ultrahangvizsgálat során még látszik a szívműködés, akkor nem lehet vetélésről beszélni.

Vérvizsgálat is javasolt a vetélés ellenőrzésére, mivel a teszt a humán chorion gonadotropint (hCG), a placenta által termelt hormont méri. Az alacsony hormonszint vetélést jelez.

Két egymást követő spontán vetélés esetén szükség lehet a méh anatómiájának vizsgálatára, illetve hormonális és immunológiai kivizsgálásra is. Ismétlődő vetélések esetén megvizsgálják mind a férj, mind a feleség kromoszómáit.

A spontán vetélés kezelése

A korán észlelt, fenyegető vetélés gyakran visszafordítható ágynyugalommal, enyhe nyugtatókkal, méhellazítókkal, progeszteronkészítményekkel.

Teljes vetélés esetén, amikor a méh teljesen kiürül, nincs szükség külön kezelésre.

Tökéletlen vetélés vagy elmaradt vetélés esetén a terhesség korától és a vérzés intenzitásától függően műtétre, esetenként ún. méhűri revízióra (nőgyógyászati küret) van szükség, hogy a méh üregében ne maradjon magzati rész vagy vérömleny; ezt általában műtéti körülmények között, altatásban végzik. A méh nyakcsatornáját szükség esetén 8-10 mm nagyságúra tágítják, és úgynevezett Curette-kanál és/vagy vákuum-szívó segítségével a méhüreget kiürítik.

Fontos kiemelni, hogy a későbbi terhesség során fellépő méhszájelégtelenség elkerülése miatt azon páciensek, akik még nem szültek, vagy csak császármetszéssel szültek, a beavatkozást megelőzően méhszájtágítást kell kapjanak. Ez lehet tágító pálca formájában, vagy modernebb megoldás a gyógyszeres méhszájtágítás. Ezek kíméletesen puhítják méhszájat, így a műtőben előfordulhat, hogy tágításra már egyáltalán nincs szükség.

A műszeres befejezés „rutin műtétnek” számít, elvégzése alacsony kockázatokkal jár. Az esetek kb. 1%-ában találkozunk azzal, hogy akár véralvadék (haematometra), akár embrionális szövet marad vissza a méhüregben. Ezt erőteljes hasi fájdalom, láz, esetleg elhúzódó vérzés kísérheti. Ilyen esetben a beavatkozás megismétlésére van szükség. Előfordulhat gyulladás (<1%), mely antibiotikus kezeléssel orvosolható. Szintén kevesebb, mint 1%-ban találkozunk perforációval. Perforációról akkor beszélünk, amikor a műtét során a méhizomzat megsérül, átlyukad.

A vetélés megelőzése

A vetélésre hajlamosító alapbetegségek jelentős része kezelhető. Jól gyógyítható a sárgatest-elégtelenség, az ivarcsatorna-gyulladások, a nyakcsatorna-elégtelenség.

Előzetes műtétre lehet szükség méhnyak-elégtelenség, egyes daganatok (pl. mióma), súlyosabb méhfejlődési rendellenességek, illetve Asherman-szindróma esetén.

Az egészséges várandósság érdekében a továbbiak betartása is ajánlott:

• egészséges életmód és táplálkozás
• fertőzések megelőzése, megfelelő kezelése
• rendszeres testmozgás
• stressz kerülése
• alkoholfogyasztás, dohányzás mellőzése

Fontos a vitaminok pótlásával, különösen a speciális terhesvitaminokkal megvédeni magunkat és a babát a fertőzésekkel szemben. A modern táplálkozás kevéssé elégíti ki még egy átlagos ember tápanyagszükségletét is - hát még kettőét. Emiatt rendkívül fontos, hogy ne bízzuk a vitaminok és ásványi anyagok bevitelét a véletlenre: szedjünk várandósvitaminokat, a különböző trimeszterek igényeinek megfelelően. Lehetőleg olyat válasszunk, amelyben több, különböző tápanyag is jelen van (lehetőleg -citrát és -glükonát kötésekkel); így a különböző nyomelemek és vitaminok egymás felszívódását akár 80%-kal is javíthatják.

A BMI-szerinti, normál testsúly fenntartásával, a káros szenvedélyek (dohányzás, alkohol, illegális drogok) mellőzésével, a koffeinbevitel és a stressz csökkentésével, valamint a gyógyszerszedés minimalizálásával máris sokat tettünk magzatunk életben maradásáért.

tags: #mikor #nagyobb #a #veteles #lehetosege