Az anya és a magzat közötti kötelék kialakulása és fejlődése

Az anya és a magzat közötti kapcsolat egy megismételhetetlen kötelék, amely már a terhesség első pillanatától kezdve jelentős hatással van a kisbaba fejlődésére. A prenatális pszichológia kutatásainak köszönhetően ma már jelentős mennyiségű tudás áll a rendelkezésünkre a méhen belüli (intrauterin) fejlődésről, és arról, hogy a magzat nem csupán az anya hasában növekszik, hanem kompetens, érzékelő és reagáló lény.

A kompetens magzat: Lát, hall, tanul az anyaméhben

A "kompetens magzat" kifejezés azt jelenti, hogy a magzat már az anyaméhben lát, hall és tanul. A külvilágból érkező ingerek révén összegyűjtött tapasztalatokat felhasználja és alkalmazza a születése után is. Ezeknek az ingereknek egy része (pl. az anyai stressz vagy öröm érzékelése) kémiai úton, a placentán áthatolva érkezik el hozzá, másik részét közvetlenül érzékszervei segítségével gyűjti be.

Mivel a harmadik trimeszterben a baba érzékszervei már elegendően kifejlettek, képes az őt érő mindenfajta inger befogadására és az ezekre való reagálásra. Tapint, szagol, fájdalmat és jóllétet érez. Az ötödik hónaptól kezdve már álmodik is. A terhesség hatodik hetében az agynak még nem fejlődött ki a mozgásért felelős központja, de a mozgás már megjelenik és alig néhány héttel később szándékossá válik.

A magzat a víz közegében érintéseknek, nyomásoknak, mozgásoknak van kitéve. Vannak érintés hatására és önmaga által indított mozgásai. A magzat már a nyolcadik gesztációs héten képes arra, hogy kapcsolatba lépjen a környezetével. A negyedik hónapban az egész teste érzékeny az érintésre.

A magzat és a hangok világa

A magzat jóval a hallószerv kifejlődése előtt is „hall”, bár a füle csak a harmadik trimesztertől kezdve érzékel. Az édesanya légzőmozgásának hangjai, szíve dobogása, járásának ringatása megannyi kellemes inger a baba számára, melyek a magzatvíz közvetítésén át jutnak el hozzá. A magzat érdeklődik a hangok iránt, ezek kezdetben a bőrét elérő vibrációk. Bőre olyan, mint egy nagy fül. Az anyaméh közel sem csendes közeg: a baba hallja az anya szívhangját, az anyai erekben áramló vér lüktetését, a belek korgását, és a külvilág zajai is beszűrődnek hozzá (körülbelül úgy, mint ha víz alatt hallgatóznánk).

Az emberi hang - főleg az édesanya hangja, amit a magzat a leggyakrabban hall - különösen fontos a fejlődése szempontjából, hiszen a kommunikáció (az emberi beszéd és párbeszéd) és az érzelmi kötődés (az anya és a gyermek érzelmi kapcsolata) alapját teremti meg. Az anya és a családtagok hangját a baba megismeri, megérzi azt, ha hozzá beszélnek. Ilyenkor rúgásaival gyakran válaszol is. Ha az anya énekel, lágyan, szelíden beszél hozzá vagy csupán szeretettel rágondol a magzatára, akkor ő speciális reakciókat ad.

Az érintés fontossága

A magzatot az anya hasán keresztül lehet simogatni, hatására a baba teste ellazul. Az anyai szervezet ilyenkor endorfint áraszt a kicsihez, és kellemes érzéseket vált ki benne. Az anyai kéz rendszeres érintésére, simogatására egyre jobban reagál, mozdul, piruettezik, hátat fordít, majd átveszi a kezdeményezést. Az anya és magzata közötti párbeszédek egyre aktívabbá válnak. A magzat a simogatásra is válaszol: sokszor odakúszik a simogató kéz alá. Az anya és magzata közötti bensőséges kapcsolat kialakulása már a várandósság idején elkezdődik. Ennek kialakításának már a szülés előtt is nagyon fontos szerepe van, hiszen a baba ilyenkor is érzi és igényli a felé irányuló gondoskodást, szeretetet.

Kapcsolati csatornák anya és magzata között

A magzatot érző, reagáló, kapcsolódásra kész személynek tekinthetjük, aki egységben van az édesanyjával és osztozik az anya érzésvilágában. Az anya és magzata három csatornán keresztül áll folyamatos kapcsolatban:

1. Fiziológiai csatorna: Az anya szervezetébe bejutó tápanyagok, valamint a testében termelődő kémiai anyagok nagy része a méhlepényen át a magzathoz is eljut. A magzat hormonok és anyagcseretermékek formájában jelez az anya szervezete felé, ami megváltoztatja az édesanya fizikai és hangulati állapotát.
2. Viselkedéses csatorna: Ide tartozik az anya mindennapi élete, életritmusa és a babára irányuló viselkedése (pl. simogatás, beszéd, érintés). Ez kölcsönös csatorna, hiszen igen változatos módon reagálnak egymás megnyilvánulásaira.
3. Intuitív csatorna (lelki köldökzsinór): Itt a mély egymásra hangoltságnak van kitüntetett szerepe. Ezek a jelek tetten érhetők álmokban, érzésekben vagy sejtésekben a születendő kisbabával kapcsolatban. Anya és apa egyaránt megtapasztalhatja egymást ebben a kommunikációban, és érezheti, hogy a magzat a kezéhez közeledik.

A prenatális kötődés és fejlődés

Az anya vágyai, fantáziái és magzatával folytatott interakciói nyomán a várandósság alatt olyan speciális kötelék (prenatális kötődés) alakul ki a gyermek és a szülő között, amely sok tekintetben különbözik a születés utáni anya-gyermek szeretetkapcsolattól, mégis sokrétűen befolyásolja azt és a gyermek későbbi, egész életére kiható kötődési mintáit.

Több kutatás is rámutatott arra, hogy egészségesebben fejlődnek azoknak az anyáknak a gyermekei, akik várandósságuk során szorosabb prenatális kötődést élnek át. Ehhez az is hozzájárul, hogy a várandósság alatt kialakuló szeretetkapcsolat, egymás reakcióinak megfigyelése elősegíti a születés utáni gördülékenyebb kommunikációt.

Az anya azon képességét, hogy mennyire képes a magzatához kapcsolódni számos tényező befolyásolhatja:

• Saját kötődési stílusa: Ez az a korábbi mintákon, emlékeken alapuló érzelmi és gondolkodási mintázat, amellyel kapcsolataiba bevonódik.
• Érzelmi és szociális biztonság: A jelenben megtapasztalt érzelmi és szociális biztonság elmélyítheti az édesanya magzatával való kapcsolatát.
• Életkor: Berryman és Windridge kimutatta, hogy a 35 év fölötti nők, jóval kevésbé kötődnek a terhesség második trimesztere során babájukhoz, mint a 30 év alattiak, azonban ez a különbség a várandósság utolsó heteire eltűnt. Ez azzal magyarázható, hogy az anya életkorával előrehaladva egyre nagyobb a spontán vetélés lehetősége, így az idősebb anyák a kevésbé intenzív kötelék által igyekeznek megvédeni magukat az esetlegesen bekövetkező fájdalmas gyásztól.
• Hit és spiritualitás: A vallásos kismamák hajlamosabbak gyermekükre Isten ajándékaként tekinteni, és fogantatásától kezdve őt önálló emberi lényként kezelni. A hit a kutatások szerint kapaszkodót nyújthat a terhesség során fellépő komplikációkkal, stresszes helyzetekkel való megküzdésben is.

A stressz hatása a magzatra

A kismamának, a magzatának és természetesen az egész családnak a nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb életmód a legáldásosabb. Bár a stressz a mindennapjaink része, és lehetetlen teljes mértékben kiiktatni az életünkből, fontos, hogy hatékonyan küzdjünk ellene, illetve csökkentsük a krónikus stresszt.

• Akut stressz: Az akut stressz nem árt a babának, sőt felkészíti őt az életre. Ilyen esetekben az édesanya nehezített élethelyzetbe kerül, szervezetében stresszhormonok szabadulnak fel. Viszont a helyzet megoldására törekszik, így a probléma megoldódik, ennek köszönhetően az anya és a magzat is megnyugszik, és visszaáll az egyensúlyi állapot. A fejlődő magzat ebből azt tanulja meg, hogy az életben adódó nehézségek megfelelő eszközökkel kezelhetők.
• Krónikus stressz: A hosszú ideig fennálló krónikus stressz, mint a családi vagy párkapcsolati konfliktusok, állandó anyagi gondok esetén a feszültség és az idegesség állandóvá válik, nem következik be megnyugvás és ellazulás. Az efféle stressz ártalmas a magzatra és az anyára nézve is, ezért fontos kezelni.

Előfordulhatnak olyan életesemények is, mint súlyos veszteségélmény, haláleset, gyász a várandósság alatt, melyek érzelmileg nagyon megviselhetik a kismamát. Érdemes ilyenkor az érzéseket kibeszélni vagy kiírni magunkból. Beszéljünk magzatunkhoz és küldjünk megnyugtató üzeneteket számára, például: „Anya most szomorú, ezt biztos te is érzed. De te nyugodtan pihenj, anya megoldja”. Ahogyan a fájdalom érzése, úgy a megnyugvást hozó üzenet is megérkezik a babához. Az anya simogatással és beszéddel meg tudja nyugtatni a magzatát.

Ingergazdag környezet és fejlesztés

Nagyon sokat tesz a gyermekéért az az édesanya, aki ingergazdag környezetet teremt magzata számára. Várandóssága alatt simogatja, nyugtatja, kedves, meghittséget érzékeltető hangon beszél hozzá, sok minőségi zenét hallgat, gyermekdalokat énekel neki. Egyre több vizsgálati adat tanúsítja, hogy ha a magzat ilyen ideális körülmények között él az anyaméhben, akkor a születés után kiegyensúlyozottabb, értelmi- és szociális (társas) fejlődése gyorsabb lesz az átlagosnál.

A szülőknek számos módja van a magzattal való kommunikáció fejlesztésére. Ez egy olyan kapcsolat, amely folyamatos meglepő felfedezésekből áll, és ez a kapcsolat lesz az alapja annak a köteléknek, amely a születés után kialakul. Az egyik kialakult módszer a haptonomia, amelyet Frans Veldman holland orvos talált ki, aki a „megérintés és érzés tudományának határozta meg intim és affektív dimenziójában”. Ez abból áll, hogy érintéssel érintkezésbe kerül a csecsemővel, és a terhesség negyedik/ötödik hónapjától kezdve gyakorolható, attól kezdve, amikor a csecsemő mozgása érezni kezdi.

A terhesség alatti zenehallgatás táplálja az anya és a gyermek kapcsolatát is. Mindenekelőtt azért, mert a magzat megjegyzi azokat a hangokat és meséket, amelyeket leggyakrabban hall, és ugyanez történik a dallamokkal is: azok, akik a méhen belüli élet során gyakrabban hallhatók, miután megszülettek, segíthetnek megnyugodni, mert valami ismerős dolgot képviselnek. Ezenkívül a zene aktiválja a magzat előnyös szerves változásait: a szívverés lelassulását, a test mozgását és az endorfinok termelésének stimulálását, amely hasznos a fájdalom enyhítésére.

Az anya és magzata közötti kommunikáció időbeli fejlődése

tags: #mikor #alakul #ki #a #kapcsolat #magzat