Miért kancsalít a csecsemő? Okok és kezelési lehetőségek

Az újszülöttek látórendszere születéskor még nem teljesen éles, és az élet első hatvan hónapjában fokozatosan fejlődik. Bár hozzánk, felnőttekéhez képest még fejletlen, a kicsik az igazán közeli és számukra fontos dolgokra figyelnek, és már az első hetekben igyekeznek egyre többször felvenni a szemkontaktust az édesanyával. Az újszülöttek szeme kezdetben nehezen fókuszál. Legélesebben a tőlük húsz-harminc centiméter távolságra lévő tárgyakat látják, így a kicsik általában az édesanya arcának körvonalát, a hajszálak kontúrját csodálják. Érzékelik a háttérben lévő mozgást, fényeket, de mivel még homályosan látnak, leginkább arra figyelnek, ha a látóterükben eltérő fényességű, kontrasztos tárgyak jelennek meg.

Az első hónap végétől egyre többet veszi fel a csecsemő a szemkontaktust az édesanyával, miközben szemei néha még kancsalíthatnak, vagyis nem mindig sikerül sokáig párhuzamosan tartania őket. Ez az időszakos, átmeneti kancsalság ebben a korban még teljesen normális. Amikor mi felnőttek fel-le, jobbra-balra nézünk, akkor a két szemünk együtt követi a figyelt tárgyat. A kicsik tárgykövető képessége még nem tökéletes, a két szem mozgása csak három hónapos korra lesz megfelelően összehangolt.

Mikor számít kórosnak a kancsalság?

A babák 3-4 hónapos korára alakul ki a kétszemes együttműködés, amikor már a kancsalítás mindenképpen kórosnak számít. Azonban sokszor a csecsemőknek széles-lapos még az orrnyergük, így az orruk mellett nem látszik ki a szemfehérje. Ez gyakran csak azt a benyomást kelti, mintha a gyermek kancsalítana. Nagyon fontos azonban, hogy a szülő megfigyelje a szemek állását, a szemmozgást, hogy megy-e oldalra, minden irányba a gyermek szeme.

Ha a gyermek tartósan kancsalít, vagy szemállása szokatlan, már az első hónapokban fontos a szemészeti vizsgálat. Születéskor a kisbabának még nincs térlátása, hiszen ehhez a két szem és az agy finom egybehangolódására van szükség. A finom-mélységlátás csak a két szem együttműködése mellett valósul meg. Egy fél szemmel élesen látó gyermek esetén nincs mélységlátás, és ahogy említettük, a kancsalító szemen úgynevezett tompalátás alakul ki.

A tompalátás veszélyei

A csecsemők látásélessége az első hónapban nagyjából olyan, mintha egy felnőtt a szemészeti rendelőkben használatos látóélesség-vizsgáló táblán csak a legnagyobb betűt lenne képes elolvasni. A látás élességének egészséges fejlődése, az idegrendszeri pályák érése csak akkor mehet végbe, ha a szem éles képet képes továbbítani az agynak. Ha azonban a látás fejlődése szempontjából kritikus, korai időszakban valamilyen rendellenesség folytán az egyik, vagy akár mindkét szem által továbbított kép homályos, akkor ezt a képet az agy „nem használja fel”, és ennek a szemnek a látása később sem lesz fejleszthető. Kialakul az ún. tompalátás, ami annyit jelent, hogy ilyenkor a látás már szemüveggel sem javítható. A végleges tompalátás előfordulási aránya kb. 2%. Tapasztalat szerint a tompalátás kialakulásának veszélye általában öt-hét éves korig áll fenn.

Mivel a tompalátáshoz vezető okok közül kiemelkedő jelentősége van az időben fel nem ismert közel- vagy távollátásnak, a kancsalságnak, a csecsemőkori szürkehályognak és néhány más betegségnek, ezért nagy hangsúlyt kell fektetni a csecsemők szemészeti szűrővizsgálatára. A kancsalság a gyermekek 5-6 százalékát érinti. A korai szűrés azért is fontos, mert a kancsalság esetenként súlyos szembetegségre utalhat. Zavart szenvedhet a térlátás, és tompalátóvá válhat a gyengébb szem a kezeletlen kancsalság következtében.

Mi okozza a kancsalságot?

A kancsalság legtöbbször fénytörési hiba áll a hátterében. Mivel ez a gond a leggyakrabban az úgynevezett túllátó gyerekeknél jelentkezik, a szemüveg és szükség esetén a takarás (a jó szem letakarása) segít a gond megoldásában.

Ritka esetben jelentkezik a kancsalság veleszületetten. Ez általában nehezebben orvosolható, mert itt a gondot nem a fénytörési hiba okozza. Ez lehet befelé vagy kifelé kancsalság is. Általában idegrendszeri problémák esetén inkább kifelé kancsalít a gyermek. Nehéz szülés, vagy oxigénhiányos állapotot követően pedig a befelé kancsalítás a gyakoribb.

A kancsalság másik, veleszületett formája 0-6 hónapos kor között jelentkezik, és elsősorban a szemizmok fejlődési eltérése áll a háttérben. A szemizmok nem tudják tökéletesen párhuzamosan tartani a szemeket, ezért problémák lesznek a kétszemes látással, és kialakul a kancsalság.

Mikor forduljunk szakemberhez?

Olyan családokban, ahol a gyermek koraszülött volt, vagy nagyon kis súllyal született, vagy oxigént kapott, vagy újszülött korában komoly fertőző betegsége volt, akkor is el kell vinni a babát egy éves kora körül gyerekszemészeti vizsgálatra, ha semmilyen panasza nincs. Hasonló a helyzet akkor is, ha a családban, a szülőknél vagy a közeli rokonságban hordtak gyerekkorban szemüveget, illetve diagnosztizáltak kancsalságot, tompalátást.

Ha a gyermek szeme állandóan kancsal helyzetben marad, illetve valamerre nem mozog az egyik szeme, akkor rögtön gyermekszemészhez kell fordulni. Meg kell vizsgálni, mi a gond. Ha bármi furcsát tapasztalunk, érdemes felkeresni a védőnőt, gyermekorvost, aki szükség esetén tovább küld megfelelő szakemberhez, fejlesztőhöz.

A gyermek 10-12 hónapos korában már a szülő számára is észrevehető, ha a gyermek nem használja mindkét szemét a látáshoz. Az édesanya úgy tudja megfigyelni, hogy a gyermeke mind a két szemét egyformán használja-e, hogy ölbe veszi az asztal mellett, vagy ha a gyermeknek van etetőasztalkája, pár szem morzsát, vagy csokidara darabocskáit leteszi elé. A lényeg, hogy minél apróbb darabokat.

Otthoni vizsgálatok

Ha a gyermek egyformán biztosan szedegeti a morzsákat, biztosan nyúl a darabkákért, miközben az egyik, majd a másik szemét letakarja az anyuka, akkor minden rendben lehet. Azonban, ha az egyik szem takarását tűri és fölszedi a morzsát, de a másik szem takarása alól kibújik, valahányszor próbálja a szülő ugyanazt a szemét takarni, akkor gyanús, hogy amelyik szem a takarást nem tűri el, az a jól látó szeme a gyermeknek, azért akar kibújni a takarásból, mert a másikkal nem látja biztosan a morzsa helyét. Ekkor érdemes azonnal szakemberhez fordulni.

Később 2 és fél, 3 éves gyereknél már a távoli látóélességet is meg tudja nézni a szülő. Ennek az a módja, hogy fekete filctollal másfél centis kis óvodai jeleket rajzol egy fehér lapra, kis ház, hajó, napocska, gomba mindegy, a lényeg, hogy nem kiszínezett, csupán a formák kontúrját mutató rajzok legyenek. Ekkor, szintén a gyermek egyik szemét papírral betakarva, körülbelül 4-5 méterről jól megvilágított helységben megmutatja a gyermeknek a rajzokat. Ha csak akkor veszi észre a gyermek, hogy mi is van azon a képen, amikor egy méterrel közelebb kell vinni a képet, az már azt jelzi, hogy a gyermek nem lát elég élesen akár egyik, akár mind a két szemével. Ezt a kis játékos vizsgálatot a gyermek fejlődése közben érdemes fél évente ellenőrizni, mert így tényleg egy egyszerű otthoni módszerrel meg lehet győződni az eredményről, és ha szükséges, akkor még időben eljut a gyermek a szemész szakorvoshoz.

Egyéb megfeszülések és mozgásfejlődési problémák

Amikor kisbabád időnként megfeszíti magát, nyugtalan, sír, a legtöbbször ez a frusztrációval állhat összefüggésben. A kisbaba idegének erősítése olyan szabályozott folyamatrendszerek mentén halad, amely mindenkinél más tempóban zajlik. Érdemes tudni azt, hogy az általunk észlelt fejlődési ugrások mellett olyan finom idegrendszeri és izomfejlődési változások is történnek, amelyek során bizonyos kisebb eltérések jöhetnek létre. Ezek nem mindig észrevehetőek, gyakran az izmok erősödésével teljesen korrigálódnak.

Maga a mozdulat elég észrevehető, hiszen gyakran ölbe véve tapasztalható. A baba homorít, hátraveti a fejét, megfeszíti hátát és a legtöbb esetben dühösnek is látszik. Hason fekve gyakran megfigyelhető a „repülőzésnek” nevezett jelenség, a Landau-reflex. Ez más jellegű mozdulat, mint az előbb említett megfeszülés, mégis sokakban aggodalmat kelt. Ilyenkor a kisbaba főként hason fekve feszíti hátra magát, kezeit és lábait szabályosan megemelve, arcával előre nézve. A fájdalom miatti feszülés súlyos sírással jár, és a baba nehezen megnyugtatható. A görcsös hasfájás, vagy a reflux miatti gyomorégés a tehetetlen csöppséget okozhat zaklatottságot.

A Moro-reflex valóban nem megfeszítés, de látványában ahhoz hasonló. A 3 hónapos kornál kisebb babák általában háton fekve, vagy felemeléskor, amikor nem érzik magukat biztonságban, széttárják kezeiket és egy pillanatra nem vesznek levegőt. A szülés során fellépő komplikációknak - például az átmeneti oxigénhiányos állapotnak - is lehet hatásuk az izomtónusra, idegekre. Amikor például egy látogató érkezik a picihez, aki hirtelen felkapja, és ő megijed a váratlan helyzettől, az idegen hangtól, arctól, akkor testének befeszítésével reagál. A picik nagyon érzékenyek azokra a mozdulatokra, hangokra és apró ingerekre, melyek eltérnek a szülőktől kapottaktól. Ezért ha egy idegen személy a megszokottól eltérő módon, esetleg nagyobb lendülettel veszi fel őket, vagy szokatlan testhelyzetet alakít ki, akkor a babák gyakran frusztrálttá válnak. Mivel az ő kifejezési eszközük a hangjuk, az izmaik, ezért befeszítéssel és sírással próbálják kifejezésre juttatni kellemetlen érzéseiket.

Landau-reflex és mozgásfejlődés

Lehet, hogy a köztudatban tévesen problémát jelent, amikor a baba „repülőzik”, de valóban ez egy fontos állomása a fejlődésének. 4 hónapos körül megváltozik a pozíció. Ha mi magunk kipróbálnánk, tapasztalnánk, hogy milyen nagy erőkifejtést kíván a testhelyzet gerincének izmaitól. Ezért is hasznos, mert hatékonyan erősíti a baba hátizmait. Felkészíti őt a további mozgásfejlődési állomásokra és ebben a testhelyzetben figyelmével távolabbi dolgokra is összpontosítani tud.

Abban az esetben, ha még 6 hónapos korban is tapasztaljuk ezt, akkor forduljunk szakemberhez! Akkor is keressük meg babák mozgásfejlődését segítő terapeutát, ha a baba nem szeret hason feküdni. A hason fekvés rendkívül fontos a kúszás-mászás beindulása szempontjából. Észrevehetünk bármilyen hibát, a szokásostól eltérőt, mozgásproblémát, vagy a fejlődésének megállapítását, amivel orvoshoz kell fordulni. Ha az egyébként ritka hátrafeszítések idővel sem maradoznak el, vagy bármilyen furcsa mozdulatot észlelünk a babánál, akkor mindenképp kérjük ki gyermekneurológus tanácsát.

Aszimmetrikus fejtartás és annak következményei

Amikor a baba ferdén tartja a fejét, és egyik oldalra többet néz, a koponyájának az egyik oldalát nagyobb nyomás éri. Ha ez hosszabb ideje (hónapok óta) fennáll, koponya aszimmetria alakul ki. Ezen az oldalon nyomás alá helyezik a koponyacsontok az agyat is, ami még nem tisztázott kutatások által sem, hogy milyen hatással lehet a pici agyfejlődésére. Továbbá ha a pici ferdén tartja a fejét, akkor nyakizmokban egyensúlyfelborulás szokott létrejönni.

Sok esetben a pici törzse is leköveti ezt az aszimmetriát, és kis kifliben/c-alakban fekszik. A C-alak belső oldalán (amerre a fejük is billen) a gerinc menti izmok rövidülnek. Amiatt, hogy a babák ferdén tartják a fejüket (balra billentve), és dominánsan egy irányba tekintenek (jobbra) azt látjuk, hogy amerre néznek, azt a kezüket (jobb) többet használják, és ez hatással lesz a vállövi izmok egyensúlyára is. Másik kezüket (bal) hajlított helyzetben tartják. Amerre néznek (jobb) arra felé általában a lábuk is nyújtott helyzetben van, míg ellenoldalon (bal) hajlítva.

Az aszimmetrikus tónusos nyaki reflex (ATNR)

A csecsemőkori reflexeknek nagy szerepe van a babák életében, de csak egy bizonyos korig szabad észlelnünk jelenlétüket. Ha nem épülnek le időben, zavarják a mozgásfejlődés előre menetelét. Az aszimmetrikus tónusos nyaki reflex (ATNR) már magzati korban kialakul, szerepe lesz a baba izomtónusában, a szem-kéz koordinációban, hátukról való forgásban, tárgyak után nyúlásban. Azt tartják, hogy születéskor segíti a magzat szülőcsatornán történő rugalmas átjutását is. A baba 5-6. hónapos korára kell leépülnie. Amennyiben az ATNR megmarad, az aszimmetrikusan indulhat meg a kúszás-mászás. Rengetegszer egyik lábukat nem hajlítják, csak húzzák maguk után, és a váltott kézhasználat sem jön létre. További feltételezés, hogy az ismeretlen eredetű gerincferdülések hátterében is ilyen aszimmetriák állnak.

Az aszimmetrikus fejtartást valamilyen születéskori esemény okozhatja, vagy méhen belüli téraránytalanság. A születéskori eseménykor, nem feltétlen kell nagyon elhúzódó és extrémebb szülésre gondolni. Mindenképpen szükséges valamilyen lágyrészekkel foglalkozó terápiás módszer: Dévény módszer, Fascia Disztorziós Modell technika, Pfaffenrot terápia, stb.

Csecsemőkori neurológiai problémák

A csecsemők fejlődése minden szülő számára kiemelten fontos, így érthető, hogy aggodalomra ad okot, ha eltérést tapasztalnak. A leggyakoribb neurológiai problémák közé tartozik a fejlődésbeli elmaradás, az izomtónus-zavar, valamint az alvási és táplálási nehézségek. A csecsemők fejlődése egyéni ütemben zajlik, de ha egy baba jelentősen késik bizonyos mérföldköveknél (például fej megtartása, forgás, kúszás, ülés), az intő jel lehet. Az izomtónus-zavarok esetén a baba izmai túl lazák vagy éppen túl feszesek lehetnek. Ha a fent említett tünetek közül több is jelentkezik, érdemes gyermekorvossal vagy gyermekneurológussal konzultálni.

A korai felismerés kulcsfontosságú, hiszen a megfelelő terápia (pl. Dévény torna) már néhány alkalom után is látványos eredményeket tud hozni. A csecsemők mozgásfejlődése az egyik leglátványosabb és legfontosabb folyamat az első életévben. Egy újszülött még fejét sem tudja megtartani, néhány hónap múlva már forog, majd kúszik, mászik és feláll. Amikor az izomtónus eloszlása nem megfelelő - azaz egyes izmok túl feszesek, mások pedig túl lazák, vagy a test két oldala között különbség van -, akkor izomtónus-eloszlási zavarról beszélünk. Ennek okai lehetnek kisebb születési trauma, vagy tartós oxigénhiányos állapot.

Alvászavarok és ébredési okok

Sok tényező okozhatja, hogy a baba gyakran ébred. Összegyűjtöttük a leggyakoribb okokat:

1. Szomjúság: nyáron, nagy melegben, de száraz levegőjű lakásban vagy a fűtési szezon kezdetén, amikor hirtelen lesz szárazabb a lakás levegője egyaránt előfordulhat, hogy a baba szomjúságra ébred fel.
2. Száraz a lakás levegője: panellakásokban gyakori probléma, de a fűtési szezonban is előfordulhat.
3. Zaj: az újszülötteket kevésbé szokta zavarni a zaj, de 3-4 hónapos kor felé a legtöbb baba hirtelen olyan hétköznapi zajokat is észrevesz, érzékenyen reagál rájuk, amik korábban is jelen voltak (pl. korábban nem zavarta a kutyaugatás, most meg felriad rá).
4. Fény: A zavaró fényforrások is felébreszthetik idő előtt a kicsit és az elalvást is megnehezíthetik. Jó, ha a baba kezdettől kicsit sötétített szobában alszik, ezzel is kizárunk egy felesleges ingert az életéből.
5. Szűk az ágy: Amikor a baba már sokat mozog, vagy, ha nagyobb testsúlyú, az átlagosnál hosszabb, felébredhet azért is, mert már nem fér el az ágyban.
6. Túlingerlés: ha a kicsit túl sok inger éri, pl. sokat néz tévét, állandóan háttértévézik a család, sokat ül képernyő előtt, túl sok a családi program, nincs lehetősége szabadon játszani, mozogni, gyakran mentek túlingerelt környezetbe hosszú időre (pl. bevásárlóközpont).
7. Étrend: a kakaó, cukros ételek, a túl sok szénhidrát (édességek, tészta, kenyér, fehér lisztes ételek, péksütemény), a cukros tea egyaránt okozhat túlpörgést, éjszakai nyugtalanságot.
8. Mozgás: egy kisgyereknek naponta több óra mozgásra van szüksége.
9. Napirend: a kicsik igénylik az állandóságot, a kiszámíthatóságot. Nem merev napirendre van szükség, de a történések sorrendjének, a szokásoknak meg kell lenniük.
10. Testvér született: Minden olyan helyzet, ami a kicsi számára változással jár, szorongást okoz.
11. Közösségbe szoktatás: óvodába/bölcsődébe szoktatás idején normális, ha a kicsi szorong és emiatt este nehezebben alszik el, éjszaka gyakrabban ébred.
12. Mozgásfejlődés idején: (amikor mászni, járni tanul stb.) éjjel álmában is „gyakorol” a kicsi ezért gyakrabban ébredhet.
13. Nem beszél még: a dackorszakban sok feszültséget okozhat a kicsinek, hogy nem tudja elmondani a gondolatait, érzéseit, ezért nyugtalanabb nappal és ezt a feszültséget éjszaka is magával viszi.
14. Orrmandula: a csecsemők közel egyharmadának túlságosan nagy az orrmandulája, ami alvásnál bizonyos testhelyzetekben megnehezíti a légzést, emiatt a kicsi gyakrabban ébredhet.
15. Fülfájás: korábbi megfázásos, vírusos betegségekből is megmaradhat fülfájás, gyakran úgy is, hogy nem vette észre az orvos a fülgyulladást.
16. Fogzás: az áttörni készülő fogak hónapokon át nyomják, feszítik az ínyt és ez nyűgösebbé teheti a babát. Gyakran nem is maga a fogzás, hanem annak kísérőtünetei zavarják meg a baba álmát, mint pl. a hőemelkedés.
17. Dohányzás: azokban a családokban, ahol mindkét szülő dohányzik, kétszer olyan magas a csecsemőkori alvászavarok aránya.
18. Koffein az anyatejben: szoptatás alatt is lehet kávézni, egyes kutatások szerint azonban az anya táplálékából az anyatejbe került koffein is okozhat alvászavarokat a babánál.

tags: #miert #nez #a #csecsemo #mindig #mashova