Kérdésedre, hogy miért nem találsz valamit aranyosnak, vagy miért érezhetsz nehézséget a gyermekvállalással kapcsolatban, érdemes komplex módon tekinteni. Bár a kérdésfelvetésedben konkrét orvosi szempontok is szerepelhetnek, gyakran előfordul, hogy generációs vagy mélylélektani okok húzódnak a háttérben. Az alábbi összefoglalót több éves tréneri-segítői tapasztalataim, önismereti utam, és személyes megéléseim is inspirálták.
A parentifikáció hatása
Amikor valamelyik szülő nincs abban a helyzetben, hogy önmagáról testileg és lelkileg teljes mértékben gondoskodjon, ott bizony akár a kiskorú gyermekre hárul ennek feladata. Például egy pszichésen sérült anya, akit folyton kísérgetni kell a kórházba, vagy figyelni arra, hogy bevegye a gyógyszereit, hamar kimeríti a gyermek azon gondoskodási tartalékait, amelyeket a későbbi saját gyermekvállalásakor kellene mozgósítania.
Persze ilyen helyzet nemcsak a szülő súlyos sorsa miatt állhat elő, hanem bármely olyan helyzetben, amikor a gyermek parentifikálódik a családban, vagyis olyan szerepeket kell betöltenie, amelyek nem a korának megfelelőek. Például pótolja az elvált vagy meghalt apukát, „pszichológusként” mindig rendelkezésére áll bármelyik szülőjének, vagy ő az ügyeletes, non-stop felvigyázója kisebb testvéreinek.
Szülői felkészítés | Ravali Valurpalli | TEDxValenciaGimnázium
Párkapcsolati minták és érzelmi örökség
Gyakran a párkapcsolati dinamika tükrözi a gyermekkori hiányokat:
- Kölcsönös üzlet: A kapcsolat alapja az, hogy nőként a párod azt pótolja neked, amit édesapádtól nem kaptál meg, te pedig azt pótolod a társadnak, amit számára az édesanyja nem tudott megadni.
- Szülői kötődések: A párkapcsolatotokban folytatjátok tovább a gyerekként az ellenkező nemű szülővel való kapcsolódást. A csak ilyen alapokra helyezett kapcsolatba nehezebben jön össze a baba, hiszen ki az, aki a saját anyukájától, vagy apukájától szeretne gyereket?
A megoldás: rendet rakni az ellenkező nemű szülővel való érzelmi tárházadban, a lelki sebek begyógyítása sok szembenézéssel, esetleg sírással, elfojtott fájdalom kimondásával.
| Lelki gátló tényező | Lehetséges megoldás |
|---|---|
| Parentifikáció (gyermekkori gondoskodói szerep) | A gyermekkori szerepek elengedése, felnőtt szerepbe lépés |
| Elveszített magzat fájdalma | A magzat nevén nevezése, szimbólumok, megemlékezés |
| Negatív viszony a saját nőiséghez | Menstruáció elfogadása, teremtő erő ünneplése |
Családi legendárium és energetikai blokkok
Nőként lehet, hogy nagymamád vagy dédmamád élte meg tragikusan a szülést, és esetleg még gyerekkorodban is kaptál olyan üzeneteket, amelyek a szüléssel kapcsolatban annak negatív oldalát domborították ki. Lehet az is, hogy édesapád vagy nagypapád korán elveszítette egyik gyermekét, és az ehhez fűződő depresszív érzéseket mintegy üzenetként átveszik a később született családtagok is, egyfajta lelki blokkot húzva saját gyermekvállalásuk elé.
Fontos szembenézni a múlt terheivel, hiszen az önismereti munka és a családállítás segít abban, hogy tisztábban lássuk önmagunkat, a családunk tagjait, a viszonyulásainkat egymáshoz, és a működési mechanizmusokat, a mozgatórugókat ebben a mi kis miniatűr világunkban.