Sok zöldségnövényünk idő előtt magszárba szökken, idő előtt virágzik, és idő előtt hoz termést, ami rontja a minőséget. Ezt hívják felmagzásnak. Ez magfogás szempontjából hasznos, de étkezési szempontból nem kívánatos, hiszen romlik a hagyma minősége.
Miért magzik fel az őszi hagyma?
A hagyma felmagzását számos tényező okozhatja, melyek közül a legfontosabb a hideghatás, vagy más szóval a vernalizáció, amikor meghatározott időtartamú alacsony hőmérséklet kiváltja a generatív szervek kifejlődését, a magszár képződést. Emellett a növény tél eleji túlzott fejlettsége is kulcsfontosságú. A hollandok ökölszabálya szerint december elején a 3-4 valódi lombleveles állapot az ideális. Ha ennél több van, már számíthatunk a magszárra. A japánok hozzáteszik, hogy a 8-10 mm-es szárvastagság felett szintén ugrásszerűen nő a felmagzás veszélye. Ezeket az állításokat igazolja, hogy Békés vármegyében most pont ott van a legtöbb probléma, ahol december elején már 5-6 lombleveles volt a hagyma. Azokon a területeken pedig, amelyeket akkor kissé elmaradottnak gondoltunk, most semmilyen mértékű, vagy csak minimális felmagzás tapasztalható. Ezek a legszebb állományok most.
Az enyhe tél is hozzájárul a problémához, mivel a növekedés nem áll le, és a növények február végéig plusz egy lomblevelet fejleszthetnek. A tartósan, több héten keresztül tartó 0-5 °C körüli hőmérséklet már elegendő a felmagzáshoz, ha az állomány túl fejlett. Ezen kívül a japánok szerint még bármilyen stressz (pl. tápanyaghiány, vízhiány, mechanikai sérülés) is elősegítheti a felmagzást.
Természetesen kisebb mértékben a fajtaválasztás is befolyásolja a felmagzást. Általánosságban elmondható, hogy a korai hibridekkel most több gond van és minél későbbi a fajta, annál kevesebb benne a magszár. Persze, ha egy késői fajta túlzottan fejlett volt december elején akkor ott is megjelent a probléma.
A dughagyma mérete is szerepet játszik. Minél fejlettebb a dughagyma, amit duggatsz, annál inkább fennáll a felmagzás veszélye. A nagyobb méretű dughagymák esetében erősebb nyakrész alakulhat ki és az idő előtti felmagzás esélye is fennáll. A nagyobb hagymák már a termesztés korai stádiumában felmagzanak, így étkezési vöröshagyma termesztésére alkalmatlanok. Étkezési hagyma előállításához a III-IV. méretcsoportba tartozó dughagymát szokták használni, ezek talajba helyezése azonban koratavasszal történik.
Hogyan előzhető meg az őszi hagyma felmagzása?
Az utóbbi években tapasztalt enyhe őszök miatt a megszokottnál néhány nappal később kellene elvetni az áttelelő hagymát. Az elmúlt évben a szeptember 15-16. körüli vetési idő tűnt a legideálisabbnak. Ez 10-14 nappal később van, mint amit korábban megszoktunk, de az utóbbi években az ősz is sokkal enyhébb volt és jobban fejlődtek az állományok.
Amennyiben mégis korábban vetettünk, akkor egy erősebb gyomirtással egy-két hétre meg tudjuk állítani a növényeket és így elérhetjük, hogy az optimális fejlettséggel menjen a hagymánk télbe. Emellett az öntözéssel és a tápanyag-utánpótlással is óvatosabban kellene bánnunk az ősz folyamán, hogy elkerüljük a túlzottan fejlett növényeket.
A másik legalább ilyen fontos szempont, hogy tavasszal az első nitrogén adag kiadásával várjuk meg a március közepét. Az elmúlt években a kedvező időjárás miatt sokan már február végén elkezdték a tápanyag-utánpótlást. Ez egy márciusi gyors fejlődést eredményezett és április elejére már 6-7 vagy esetleg még több levéllel rendelkeztek a növények. Ez azért probléma, mert az utóbbi években az enyhe ősz mellett az április eleji lehűlés is általánossá vált. Gyakran egy hétig is elhúzódik egy mínuszokkal együtt járó erős hideghullám. Ez az egy hét pedig bőven elég arra, hogy egy erősen fejlett 7 lombleveles hagyma állományban elindítsa a magszárképződést. Az ugyanis szín tiszta biológia, hogy minél több levele van a hagymának, annál rövidebb ideig tartó hideg hatásra van szükség ahhoz, hogy felmagozzon.
Összegezve a fentieket, a későbbi vetés szeptemberben és a tavaszi nitrogén kijuttatás csúsztatása nagy valószínűséggel minimálisra csökkenti a felmagzás esélyét. Persze lehetnek még más problémák is a termesztés során, de ezt a két technológiai elemet betartva nagyban növelhetjük az áttelelő hagymatermesztésünk sikerét.
A hőkezelt dughagyma nem magzik fel, mivel a megfelelő hőkezelés meggátolja a magszárképződést.
A vöröshagyma ültetése és gondozása
A vöröshagyma hidegebb évszakban termő növény, és szívóssága miatt könnyen termeszthető. Nyár közepére már el is kezdhetjük betakarítani a legelső hagymáinkat. A vöröshagyma tavasszal vagy ősszel is ültethető. Az őszi vetésű hagymák esetében legalább 4-6 hét meleg hőmérsékletre van szükség ahhoz, hogy megerősödjenek a földben. A dughagymákat a meleg őszi földbe ültessük el, hogy a tél beállta előtt erős gyökérzetet növeszthessen. Az őszi hagyma gyakran sokkal nagyobb és jobb ízű, mint az azonos évben tavasszal ültetett hagyma, és egyben remek lehetőséget nyújt arra, hogy a következő évben már viszonylag korán nagyméretű hagymákat takaríthassunk be.
Dughagyma vagy vetőmag?
A hagyma ültetésénél a dughagymák előnyt élveznek a vetőmagokkal szemben, egyszerűen azért, mert gyorsan megtelepednek, és könnyen elültethetők. A dughagymák apró hagymagumók, amelyeket kifejezetten kertészkedési célra értékesítenek. Ültetésük (duggatásuk) után körülbelül 3 és fél hónappal normális méretű hagymákká fejlődnek. Amennyiben mégis magról szeretnénk vetni a hagymát, azt március első két hetében kell elkezdenünk beltérben, körülbelül 6 héttel a tervezett kiültetés előtt, mivel a termőföld hőmérsékletének 10 °C felett kell lennie a megfelelő csírázáshoz.
Talaj és elhelyezés
A vöröshagyma termesztése, akár tavasszal, akár ősszel ültetjük, minden esetben jó vízelvezetésű, laza és termékeny talajt kíván. Érdemes a talajba érett trágyát vagy komposztot keverni ősszel vagy kora tavasszal, mivel a növendék hagymák tápanyagigénye rendkívül nagy, és folyamatos tápanyagellátást igényelnek a minél nagyobb gumók kialakulásához. A vöröshagyma telepítéséhez olyan helyet válasszunk, amelyet teljes egészében éri a napsütés, és ahol a hagymákat nem árnyékolják be más növények.
Ültetési mélység és távolság
A dughagymák kiválasztásánál fontos a méretük. Olyan dughagymákat válasszunk, amelyek átmérője körülbelül 2 centiméter, de annál nem nagyobb. A dughagymákat egymástól 10-15 centiméter távolságra ültessük. Amennyiben magról vetett hagymapalántákat ültetünk ki a kertbe, a palántákat egymástól 10-12 centiméter távolságra ültessük. A hagymákat csúcsos végükkel felfelé ültessük a földbe és 2-3 centiméternél mélyebbre ne temessük őket. A túl mélyre ültetett vöröshagyma növekedési problémái is lehetnek, ha túl közel ültetik egymáshoz. Ha attól tartasz, hogy túl közel ültetted el a növényeket, ritkítsd meg a növényeket, hogy csökkentsd a zsúfoltságot. A növények között 10 cm, a sorok között pedig 20 cm legyen! Ez bőven lélegző hely a hagymáknak a virágzáshoz. Túlzsúfoltság esetén a növények versengenek a tápanyagokért, és nem lesz olyan sikeres a betakarítás.
Öntözés és tápanyag-utánpótlás
Miután a földréteget elegyengettük a hagymagumók felett, takarjuk le az ágyásokat 1 centiméter vastag szalmaréteggel (ősszel az aprított levelek is megfelelnek ennek a célnak). Ez segít megőrizni a talajban a nedvességet és elnyomni a gyomokat. A vöröshagymát levélnövénynek, nem pedig gyökérnövénynek kell tekintenünk. A nagy hagymagumók eléréséhez néhány hetenként trágyázzuk meg nitrogénes műtrágyával az ágyásokat addig, amíg a hagyma szára áttöri a talaj felszínét és megkezdődik a hagyma gumójának fejlődési szakasza. Talajtakaró használata esetén a hagymák általában nem igényelnek állandó öntözést. Hetente körülbelül 2-3 centiméternyi víz elegendő nekik (beleértve az esővizet is). Ha édesebb hagymát szeretnénk, öntözzük többet a növényt. A növény öntözését nyár közepén le kell állítani, miután a hagymák megduzzadtak, körülbelül négy héttel a hagyma betakarítása előtt, és amikor a levelek megsárgultak.
Dughagyma ültetés, 2024 02 21
Hagymafajták napfényigény szerint
Számos különböző típusú hagyma termeszthető, rövid nappali, közepes és hosszú nappali hagymaként. Megkülönböztetik őket a nappali órák szintje alapján, amelyekre a fajtának szüksége van a hagymák kialakulásához. A hagymát a naphosszra vonatkozó követelmények jellemzik. Ha egy rövid napot északon ültetünk el, az nem hoz elegendő levelet, mielőtt elkezdődik a hagyma, ezért a legjobban golflabda méretű hagymát fog hozni. A hosszú és rövid nappalos fajták közötti határ nagyjából az északi szélesség 36. fokánál húzódik, ettől északra hosszú nappalos fajtákat, tőle délre pedig rövid nappalos fajtákat érdemes ültetni.
Betakarítás és tárolás
Bármelyik hagymát kihúzhatjuk a földből, amelyik már virágszárat növesztett, mivel ez azt jelenti, hogy a hagyma növekedése leállt. Amikor a hagyma kezd éretté válni, a zöld része megsárgul és elkezd lehajlani. Ekkor hajlítsuk le a zöld szárukat, akár tapossuk is meg őket, hogy ezáltal felgyorsítsuk az érés végső szakaszát. A száradás ösztönzése érdekében lazítsuk meg a talajt a gumók körül. Amikor a gumók teteje megbarnul, húzzuk ki a hagymákat a földből. Vágjuk le a gyökereket és a szárat is a gumó tetejétől körülbelül 2-3 centiméterre (amennyiben a hagymát fonva és fellógatva tervezzük tárolni, a szárat természetesen ne vágjuk le). Hagyjuk a hagymákat a száraz talajon száradni néhány napig, ha az időjárás is megengedi. Mindig nagyon óvatosan bánjunk velük, mert a legkisebb zúzódás is beindíthatja a rothadást. A vöröshagymákat 4-10 °C-os hőmérsékleten tároljuk, száruknál összefont csomókban vagy a szárakat eltávolítva hálós zsákban vagy nejlonharisnyában. Az érett, megszáradt felszínű hagymák szeretik a száraz és hűvös tárolóhelyet.
Hagyma kártevői és betegségei
A tripszek apró, 1-2 mm nagyságú, keskeny testű rovarok, melyek a növények nedveivel táplálkoznak. Az ellenük való védekezéshez használjunk rovarölő szert, amely néhány alkalom után kifejti hatását. A hagymalegyek ellen a fejlődésben lévő hagymatermés sűrűn szövött hálóval történő letakarásával tudunk védekezni. A háló szélein halmozzunk fel némi földet, így a háló stabilan a helyén marad. A hagymalégy előszeretettel rakja a tojásait a növények tövébe, ám a háló megakadályozza az állatot abban, hogy megközelíthesse a növényt. A növények előrehaladottabb fejlődési szakaszában már érdemes a talajtakarót is eltávolítani róluk, mert a rovarok szeretik az esetlegesen alatta képződő bomló szerves anyagokat, továbbá ügyeljünk arra is, hogy a szezon előrehaladtával az összes kifejlett vöröshagymát betakarítsuk.
A hagyma fehérrothadása egy gombás betegség, amely az összes alliumot érinti, ezért pusztítást végezhet a fokhagyma, a póréhagyma és a medvehagyma, valamint a hagyma területén. A vöröshagyma fehérrothadása sárga és száraz lombozatot és vizes foltokat okoz a szár tövében. A betegség megelőzése érdekében válasszunk egészséges magvakat és palántákat. A vetésforgó létfontosságú a fehérrothadás elleni küzdelemben, mivel a gombás fertőzés hosszú évekig a talajban maradhat.
A hagyma egészségügyi előnyei
A hagymában különösen magas a C-vitamin, amely fontos szerepet játszik az immunrendszer egészségének szabályozásában, a kollagéntermelésben, a szövetek helyreállításában és a vas felszívódásában. A C-vitamin erőteljes antioxidánsként is működik a szervezetben, és megvédi sejtjeit az instabil molekulák, az úgynevezett szabad gyökök által okozott károsodásoktól. A hagyma kiváló antioxidáns forrás, több mint 25 különböző fajta flavonoid antioxidánst tartalmaz. A kutatások azt mutatják, hogy a hagyma fogyasztása csökkentheti a szívbetegségek kockázati tényezőit, például a magas vérnyomást, az magas trigliceridszintet és a gyulladásokat. A hagyma fogyasztása továbbá segíthet a vércukorszint szabályozásában, ami különösen jelentős a cukorbetegségben vagy prediabéteszben szenvedők esetében. A hagyma hatékony ellenfele a potenciálisan veszélyes baktériumoknak, mint például az Escherichia coli (E. coli), a Pseudomonas aeruginosa, a Staphylococcus aureus (S. aureus) és a Bacillus cereus.
