Gyereknek lenni nehéz. Körülöttük mindenki nagy, mindenki jobban tudja és meg akarja mondani, mit szabad és mit nem. Ezért a gyerekek ellentmondanak. Minden életkorban ellentmondanak, néha erősebben, néha alig észrevehetően. A hisztiző gyermekkel kapcsolatos szülői dilemmák a határkérdésekre összpontosulnak: meddig normális, honnantól problémás a viselkedés? Mennyire legyenek szigorúak? Mivel büntessék? Hogyan lehet a legeredményesebben leállítani? Ezekre a kérdésekre keressük a választ, de sajnos a tökéletes megoldásra még nem jöttünk rá.
A hiszti szó használata nem mindig szerencsés, mivel egyes családokban a legkisebb ellenállás is hisztinek minősül, míg másokat nem zavar, ha a gyerek üvöltve földhöz vágja magát a kertben. Fontos megérteni, hogy a gyermeki akarat megnyilvánulása a fejlődés része, és nem minden érzelmi kiborulás mögött bújik meg manipuláció.
A hiszti és a dackorszak
A hisztik általában 18 hónapos kor körül kezdődnek, mivel a gyermek még nem tudja magát szavakkal kifejezni, a frusztrációja hisztiben nyilvánul meg. Ez a 2 éves kor körüli dackorszak és a serdülőkor. Mindkét életkorra jellemző, hogy nagy fejlődési szakaszok átmeneti állapota. A csecsemőből gyermek, a gyermekből felnőtt lesz. Két énállapot küzdelme ez. A kisgyermek épp felfedezi a világot, de még kevés hozzá az eszköztára, nem tudja úgy kifejezni magát, ezért "hisztizik".
A gyermek ebben az időszakban próbálgatja a határait, megpróbálja magát elkülöníteni a szülőktől. Megmondja, mit akar és elutasítja a feltételeket. Az általa kimondott „nem”, „nem te”, hanem „majd én” szavakkal átveszi az irányítást, tudatva az új és alapvető érzést: „én vagyok én”, „én nem te vagyok”. Állandó „ellenségei” vagyunk, amely elősegíti az első frusztrációinak a kialakulását.
A kisgyerek üvölt, a földön fetreng, elvörösödött fejjel magán kívül sír, csapkod vagy rugdos, mindezt naponta akár többször is. Ez fárasztó, aggasztó és olykor érthetetlennek tűnő viselkedés, de a hiszti az éretlenség jele, és ilyenkor a gyermek nem "rosszalkodik", hanem valódi kínzó érzésektől szenved. Fontos hangsúlyozni, hogy a hisztiroham az éretlenség jele és a gyermek ilyenkor nem "rosszalkodik", hanem valódi kínzó érzésektől szenved. Ha tisztában vagyunk azzal, hogy mi is történik a gyermekünkkel valójában a hiszti alatt és megfelelően tudjuk kezelni a dühkitöréseket, akkor pozitív irányba alakíthatjuk gyermekünk agyát.
Mi zajlik a gyermekben a hiszti alatt?
A hiszti mögött rejlő okok megértése kulcsfontosságú. Az egyik fő ok a kisgyermekek éretlen agya, ahol az érzelmi agy (limbikus rendszer) uralkodó helyzetben van. Ez a terület az erőteljes érzelmek, mint a düh, a félelem és az elválás okozta szorongás (szeparációs distressz) központja. Mivel a magasabb rendű racionális agy (neocortex) még nem elég fejlett ahhoz, hogy csillapítsa ezeket az érzelmi hullámokat, a gyermeknek szülői segítségre van szüksége a megnyugváshoz.
A hisztiroham az éretlenség jele, amikor a gyermek kínzó érzésektől szenved. A kutatások kimutatták, hogy az anyáknak eleve aktívabb az érzelmi agyuk, így a szülői nyugalom és megnyugtatás kulcsfontosságú. Az érzelemdús szülői gondoskodás révén a gyermek homloklebenye, magasabb rendű agya elkezd fejlődni, és képessé válik arra, hogy hatékonyan kezelje a megterhelő stresszhelyzeteket.
A hiszti 4 fő fázisa
A dühkitörés vagy hiszti alatt a gyerekek általában többféle érzelmi állapoton mennek át. A megnyugváshoz való eljutáshoz legtöbbször mindegyik fázis megélésére szükségük van. Ha a szülőként érted, hogy mi zajlik a gyermekben, akkor jobban tudod a gyermeket a megnyugvás felé segíteni.
1. Frusztráció
A hiszti általában valamilyen frusztrációból indul. Ez az alapélmény, amivel a gyerek nehezen birkózik meg, és ebben az életkorban halmozottan sok helyzetben éli meg. Éntudata kezd kialakulni, akaratának próbálgatásán keresztül egyre inkább szeretné magát különálló, a másiktól különböző lénynek tapasztalni. Ennek egyik eszköze a nemet mondás. Fejlődő ügyessége, motoros képességei egyre több mindenre képessé teszik. Önállóságának és akaratának megtapasztalása nagy öröm a számára, de még nem tudja felmérni saját korlátait. Például a kockából épített vár ledől, az üveggolyó nem fér be a kulcslyukba, vagy nem sikerül a konyhapultra egyedül felmásznia. Ehhez adódik hozzá, hogy verbális kifejezőkészsége messze elmarad a beszédértéséhez képest. Szinte mindent megért, de önkifejezési készsége ehhez nincs arányban. Emiatt belső állapotainak kommunikálására nincsenek meg a fogalmai és szavai. Mindez frusztrációt okoz a számára, a frusztráció pedig stresszt jelent.
2. Harag
Ezen a ponton a gyermek óriási energiával küzd. Látszólag olykor ellened, valójában azonban a saját frusztrációjával. Olyan mértékben igénybe veszi mindez egész lényét, hogy kognitív belátási képessége teljesen kikapcsol. Hiábavaló észérveket mondani neki. A szülői figyelmeztetés, kérések és a következmények sorolása teljesen feleslegesek. Ha azt várjuk, hogy a gyermek megérti majd a lehetséges következményeket, akkor tévedünk. A felnőttől érkező fenyegetés és kiabálás pedig csak fokozza a „küzdj és menekülj” reakció erősségét. Ha bizonyos mértéken túl félelmetessé válik a gyermek számára, akkor lefagy. Ez csak látszólagos megnyugvás, valójában ilyen esetben a gyermek stressz-szintje ugyanolyan magas marad, csak kifelé nem mutat semmit. Magába fagyasztja belső megélését.
A harag állapota egy idő után magától lecseng. Három feladatunk van szülőként:
- A gyermek biztonságára vigyázzunk. Szükség esetén indulat nélküli, határozott mozdulattal érdemes őt megtartani, hogy ne sértse meg magát vagy mást.
- Amennyire lehetséges, nyugodtak maradjunk és jelen legyünk a gyermek számára. Tiszteletben tartsuk a távolságot, amit igényel. Ne akarjuk ölbe venni, simogatni, ha ő ezt nem kéri. Ebben a fázisban általában nem befogadóak a gyerekek a bonyolult mondandóra. Lehet, hogy csak annyit tudunk néha-néha mondani, hogy „itt vagyok”.
- A harmadik feladatunk ebben a szakaszban pedig az, hogy a határtartásban következetesek tudjunk lenni.
3. Szomorúság és sírás
Ha szülőként a harag fázisában jelen tudunk lenni a gyermek számára, akkor haragja lassanként szomorúságba és sírásba megy át. Átélheti a veszteséget, amit vágya és akarata be nem teljesedése miatt érez. Ebben az állapotban valószínűleg nyitottabbá válik a vigasztalásodra és a megnyugtató testkontaktusra. Ha a kapcsolódást megtapasztalja, az segít elfogadnia a veszteséget, a csalódást. A lényeg, hogy te érzelmileg és fizikailag is elérhető legyél a számára.
4. Megnyugvás
A szomorúság után lassan megnyugszik. Ez az az állapot, amiben a ’küzdj vagy menekülj’ reakció lecsendesül, a gyermek újra biztonságban érzi magát. Elfogadja a határt, élvezi a szülői közelséget. Ekkor nyitott a tőled érkező verbális információk befogadására, a tanulásra. Ekkor érdemes vele megbeszélni, hogy mit vársz el tőle.
HOGYAN ÁLLÍTSUK MEG A DÜHROHAMOKAT ÖRÖKRE! (3 egyszerű lépés) | Dr. Paul
Kétféle hiszti létezik: distressz és "kis-Néró"
Fontos tudni, hogy kétfajta hiszti létezik, és mindkettő sajátos hozzáállást igényel. Nem minden érzelmi kiborulás mögött a hatalmi vágy, az akaratosság húzódik meg. Igenis van olyan helyzet, amikor a gyermek ténylegesen szenved, és ez látható az arcán és a viselkedésén is.
Distressz típusú hiszti
Distressz hiszti esetén a gyermek nem akarja irányítani, kontrollálni a környezetét. Ilyenkor a gyermek erőteljes érzelmeket él át, például csalódott, mert elfogyott a kedvenc keksze. Valódi szenvedést él át, megemelkedik szervezetében a stresszhormonok szintje. Együttérzésre és megnyugtatásra van szüksége. Nem segít, ha magyarázkodni kezdünk vagy érvelni próbálunk.
Hogyan kezeljük a "distressz" típusú hisztit?
- Megértő bánásmóddal: Oda kell menni a gyerekhez és meg kell vigasztalni. A testi érintés létfontosságú ilyenkor: ha ölbe vesszük, simogatjuk, csillapítjuk agyában az óriási hormonális viharokat.
- Beszéljünk hozzá gyengéden, egyszerű, megnyugtató szavakkal: Nevezzük meg az érzéseit. (Pl. "Tudom." "Jól van." "Értem." "Nagyon csalódott vagy, hogy haza kell mennünk." stb.)
- Őrizzük meg a nyugalmunkat: Mert a mi kiegyensúlyozottságunk hatással van a gyermekre, és ezáltal kezdi majd újra biztonságban érezni magát.
- Cselekedjünk higgadtan és egyszerűen: Például, ha reggelinél hisztizik a gyermek, kínáljunk fel választási alternatívát: tejet vagy kakaót szeretne-e inni.
- Figyelemelterelés: Amikor a gyermek már kezd megnyugodni, hívjuk fel a figyelmét valamilyen szórakoztató vagy érdekes dologra (pl. egy játékra, valami, ami felkeltheti az érdeklődését a közelben.)
Fontos, hogy ne hagyjuk egyedül a gyermeket a szobában, mert a belső sírás annak a jele, hogy a gyerek már nem hisz abban, hogy a segítség megérkezik, és ez a bizalomvesztés egész életén át elkísérheti.
"Kis-Néró" típusú hiszti
Ez az a hiszti, amikor az az érzésünk támad, hogy a gyerek színjátékot játszik és egyértelműen irányítani szeretne bennünket. A "kis-Néró" hiszti célja, hogy kontrolláljon és manipuláljon. A gyermek magasabb rendű agya aktiválódik, tehát képes gondolkodni és beszélni. Tudatosan és szándékosan cselekszik: hiszti közben meg tudja mondani, hogy mit akar, és vitatkozik, ha nemet mondunk. A "kis-Néró" hiszti jelmondata: "Add ide, amit akarok! Most!" Erőszakosan és másokat kényszerítve éri el a gyermek, amit akar, ami lehet bármi, pl. figyelem, ennivaló, játék, stb. Nem árasztják el stresszvegyületek a gyermek agyát és a testét. Nem éli át azt a gyötrődést, kínzó állapotot és pánikot, ami a distressz hisztire jellemző.
Mit tegyünk a "kis-Néró" típusú hiszti esetén?
- Ne legyünk közönség a gyermek számára: Ha biztosak vagyunk benne, hogy a gyermeknek nem distressz típusú hisztirohama van, sétáljunk ki a szobából és hagyjuk figyelmen kívül. Idővel a produkciók is alábbhagynak, ha nincs hozzá közönség.
- Ne akarjuk meggyőzni, ne magyarázkodjunk, ne vitatkozzunk és ne alkudozzunk a gyerekkel: Minden egyes szó jutalmazza, megerősíti az akaratos hisztit.
- Ne dédelgessük, ne puszilgassuk őt: Különben azt közvetítjük a gyerek felé, “hogyha dühös leszel és így hisztizel sok-sok szeretetet kapsz tőlem”.
- Mondjunk határozottan nemet: Például így: “Szívesen beszélgetek veled arról, hogy mit szeretnél, ha ugyanolyan nyugodtan beszélsz, mint én.”
- Folytassuk, amit éppen csináltunk: Mindaddig, amíg a gyermek meg nem nyugszik és azt nem mondja, hogy "légy szíves" vagy "kérlek szépen".
- Kezeljük humorral a helyzetet: A humorral és játékossággal élét vehetjük a hisztinek, és ezzel azt üzenjük a gyereknek, hogy nem vesszük komolyan a parancsolgatást.
A kétféle hiszti átbillenhet egymásba
Nagyon fontos, hogy meg tudjuk különböztetni a distressz és a "kis-Néró" típusú hisztirohamokat. Néha bizony nehéz feladat, mert az egyik átbillenhet a másikba. Például, ha a gyermek túrórudit szeretne vacsora előtt, és eleinte "kis-Néró" hisztivel tiltakozik, de később zaklatottan sírni kezd, könnyekkel, és nem reagál a hívásra, akkor valószínűleg a kezdeti akaratosság átváltott csalódottságba, és distressz hisztivé alakult.
Példák a hiszti átbillenésére
1. Evéssel és étellel kapcsolatos konfliktus (hisztirohamok 17%-át határozza meg):
A gyermek túrórudit szeretne most azonnal enni, de mi határozottan kitartunk amellett, hogy csak vacsora után kaphatja meg. Eleinte, amikor azt mondja, hogy „akarom”, „add ide” és közben leveti magát a földre és úgy toporzékol, akkor a "kis-Néró" hisztivel szembesülünk. Folytassuk tovább a vacsora készítését és tálaljunk meg, ne szenteljünk figyelmet a gyermeknek. Ha azt tapasztaljuk, hogy egyre zaklatottabban sír, megjelennek a könnyek és nem reagál arra, ha hívjuk az asztalhoz, akkor valószínű, hogy a kezdeti akaratosság átváltott csalódottságba. Valóban szenved a testében zajló érzelmi vihartól, és arra van szüksége, hogy átöleljük, megvigasztaljuk. A mi nyugodt, együttérző, gyengéd érintésünkre, szavainkra lassan lecsillapodik, és ha minden jól sikerül, együttműködővé válik: elfogadja, hogy előbb vacsora és utána túrórudi. Gyakori eset, hogy a "kis-Néró" hisztirohamból distressz hiszti lesz.
2. Hiszti az öltözködésnél (kb. 11%):
Elől maradtak még a nyári ruhák, és gyermekünk ragaszkodik hozzá, hogy egy lenge szoknyában menjen oviba egy hűvös őszi napon. Röviden felkínáljuk az alternatívákat (szoknya + hosszú nadrág, a hőn áhított szoknya az oviban lehet az a benti ruhája, stb.), de ő nekikeseredik és hisztizni kezd. Csak a szoknyát akarja és úgy, ahogy ő szeretné. Csapkod, vonaglik, sír (könnyek nélkül). Egyre jobban belelovallja magát, és a végén már azt halljuk, hogy sírása fokozódik, már nem vitatkozik, nem beszél. Érzelmi agya átvette az irányítást, és már képtelen megnyugtatni magát. Megértő, empatikus bánásmódra van szüksége.
3. Hiszti a lefekvés körül:
Rókusz, az érzelmi biztonságot jelentő alvótárs az óvodában maradt. Óriási hiszti vette kezdetét. Valódi könnyek potyogtak, és fájdalmas sírás töltötte be a szobát. Szinte hallani lehetett, hogy mennyire fáj ez most neki. Ilyenkor csak a vigasztalás segít. Aztán pár perc elteltével, ahogy megnyugodott, elkezdett parancs-szerűen utasítani, hogy mit csináljak. Menjek el az óvodába érte, MOST! Hívjam fel azonnal az óvónénit. Az óvónéni nyissa ki az óvodát és adja oda Rókuszt. Ez egy olyan eset volt, ahol a distressz hisztiből lett "kis-Néró" típusú hiszti. Ez, az ami ritkábban fordul elő. (A humor segített feloldani a helyzetet: parancsba adtuk a játékkatonáknak, hogy azonnal masírozzanak el az óvodába. De ők nem mozdultak, ezen mindenki nagyot nevetett.)
A hiszti kezelése - szülőként
Ahhoz, hogy a nyugalmunkat meg tudjuk őrizni és jól tudjuk kezelni a nagyjeleneteket, ne feledjük a hiszti mögött rejtőző okokat! Az ember és minden emlős állat arra van programozva, hogy dühösen reagáljon, ha nem kap meg valamit, amit akar. A homloklebeny érettsége, fejlettsége szükséges ahhoz, hogy átértékeljük ezeket a helyzeteket.
Amit tehetsz: maradj határozott, ne hajolj meg a szeszélyei, követelései előtt!
Jó hír: a mit lehet és mit nem korlátaiból eredő frusztrációja építi a gyermeked fejlődését! Alapvetően fontos, hogy a babád ne váljon zsarnokká és később bizalomhiányos felnőtté.
Maradj nyugodt és következetes!
„Szeresd annyira a gyermeked, hogy tudj nemet mondani!” - talán hallottad már ezt az alapigazságot, de már vagy megtapasztaltad, vagy hamarosan meg fogod, hogy mennyire kimerítő megfelelni, amikor csemetéd próbára teszi a türelmed. Az ideális hozzáállás az, ha nyugodt, kimért és odafigyelő maradsz, ugyanakkor következetes. Ezzel a hozzáállással érezteted a gyermekeddel, hogy elfogadod a kimutatott érzéseit és elismered a haragját, de rajtad múlik, hogy eldöntsd, számára mi a legjobb.
3+1 tipp, hogy elkerüld a csatákat!
- Utasítsd el a konfliktust: Itt nincs helye győztesnek, sem vesztesnek! Válaszd a „win-win” (mindkét fél csak nyerhet) stratégiáját!
- Kínálj választási lehetőséget gyermekednek, amikor csak lehetséges: Például: sétáljunk a parkban vagy toljalak a babakocsiban?
- Jelezd előre a gyermekednek az aznapi programokat: Mondd meg, hogy megnézheti a kedvenc meséjét, de utána alvás következik. Ezzel határokat szabsz neki, amelyen belül még manőverezhet.
- Ne kíséreld meg elnyomni a gyermeked, vagy arra kényszeríteni, hogy szót fogadjon: Ez a két szélsőséges reakció káros hatással lehet az önértékelésére. Meg kell találni az arany középutat a szeretet, az ösztönzés, az óvás, a fegyelmezés és a követelései és frusztrációja között!
Kiegészítő tanácsok a hiszti megelőzésére és kezelésére
- Kevesebb visszautasítás: Csökkentsük minimálisra a visszautasítást. Ha folyton rászólnak a gyerekre bármit csinál, ha mindenért helyreigazítják, akkor egyre feszültebb lesz, úgy érzi, mindenhol falakba ütközik.
- Érzelmek elismerése: Ismerjük el, hogy jogosak az érzései. Attól, hogy a gyerek még kicsi, az érzelmei lehetnek nagyok. Sokat segíthet az is, ha játékos módon támogatjuk őt az érzelemkezelésben.
- Nyugodt szülői jelenlét: Igen, neked kell higgadtnak maradnod és nyugalmat sugároznod felé. Ha te is „drámázós” típus vagy és néha látványosan kiborulsz, a gyerek is át fogja venni ezt a viselkedést.
- Figyelemelterelés és hangsúlyáthelyezés: A figyelemelterelés gyakran azért nem jön be, mert az éber, kevésbé álmodozó gyerek egyszerre igen sok mindenen képes rajta tartani a figyelmét. Amikor hangsúlyáthelyezést végzünk, akkor nem szándékunk elterelni a gyerek figyelmét, hanem azt érjük el, hogy valami fontosabb legyen a számára, mint az, ami „drámát” szokott okozni nála.
- Testközelség és kommunikáció: Amikor a hiszti legintenzívebben tomboló szakaszában a szavak általában nem érnek el a gyerekhez, akkor egyszerűen csak jelen kell lennünk. Biztonságban kell tartani a gyermeket, hogy ne üsse be magát és ne sértsen meg mást. Amikor látod rajta, hogy már befogadó, akkor figyeld, hogy kéri-e a közelségedet. Várd meg, amíg nyújtja a kezét vagy odamegy hozzád. Annyi közelséget adj, amennyit ő kér. Engedd, hogy ezt ő irányítsa.