Az ovuláció, vagyis a tüszőrepedés, a női menstruációs ciklus kulcsfontosságú része, melynek során egy érett petesejt távozik a petefészekből, és készen áll a megtermékenyítésre. Ez a folyamat minden hónapban megtörténik, és alapvető a fogamzás szempontjából. Általában azok ismerik és figyelik ezt a folyamatot, akik babát szeretnének, de valójában minden nőnek érdemes lenne követnie az ovulációját, mert ebből tudná megállapítani, hogy termel-e progeszteront vagy sem.
Az ovuláció átlagosan a menstruációs ciklus közepén, a 14. nap környékén történik, amikor a hormonális változások előidézik egy érett petesejt felszabadulását az egyik petefészekből. Ez a folyamat több lépésből áll, amelyek garantálják, hogy a petesejt készen álljon a megtermékenyítésre.
A ciklus első felében az agyalapi mirigy (hipofízis) follikulus stimuláló hormont (FSH) juttat a keringésbe, amely serkenti a tüszők növekedését a petefészekben. Ahogy a tüsző érik, növekszik az ösztrogén szintje, amely előkészíti a méh nyálkahártyáját egy lehetséges terhességhez. Az ösztrogén szintje egy ponton magas csúcsot ér el, ami kiváltja a luteinizáló hormon (LH) kiugró emelkedését. Ez a hormon felelős az érett tüsző megrepedéséért, és a petesejt kijutásáért a tüszőből és egyben a petefészekből (ovuláció).
Miután a petesejt elhagyja a petefészket, a petevezetékbe kerül, ahol megtermékenyítésre vár. Az ovuláció csak 12-24 óráig tart, ezért ha egy pár gyermeket szeretne, érdemes a peteérés időszakára időzíteni, amikor a fogamzás valószínűsége a legnagyobb. A spermiumok körülbelül 3 napot tudnak várni a hüvelyben a petesejtre, és mivel az ovuláció körülbelül 24 órát vesz igénybe, lehetséges, hogy a peteérést követő napon foganjon meg a magzat.
Az ovuláció szerepe és megértése kulcsfontosságú a női reproduktív egészség szempontjából, a termékeny napok meghatározásában is központi szerepet játszik, hiszen segíti a párokat a tervezett fogantatásban.
Az ovuláció jelei és felismerése
Az ovuláció körüli időszakban a nők különböző fizikai jeleket és tüneteket tapasztalhatnak, amelyek segítenek felismerni ezt a termékeny fázist.
1. Méhnyaknyák megfigyelése
A méhnyaknyák folyamatos vizsgálatával pontosan követhető, hogy mikor mi zajlik odabent. Az ovuláció során a méhnyak nyákja hígabbá és csúszósabbá válik, ami például a "nyújtható tojásfehérje-szerű" állagot ölt. Ez a termékeny típusú méhnyaknyák elősegíti a hímivarsejtek túlélését, haladását, célba jutását. A ciklus nem termékeny időszakában a méhnyaknyák ragadósabb. A méhnyaknyák állaga folyamatosan változik a ciklus alatt, először szinte alig vagy egyáltalán nem is termelődik, majd ragadós, krémes, vizes, tojásfehérjeszerű, és végül ismét ragadós vagy száraz.
A méhnyaknyák vizsgálatának szakaszai:
- Menstruáció (1.-5. napok): menstruációs vérzés.
- Száraz időszak (6.-9. napok): nincs vagy csak nagyon kevés a nyák. Ezek a pre-ovulációs napok többnyire terméketlenek.
- Nedves időszak (10.-13. napok): ilyenkor a nyák még kevés, ragadós, nem nyúlós. Ezek a napok már kétesélyesek, lassan közeledünk a nagyon termékeny napok felé.
- Termékeny időszak (14.-17. napok): a peteérés idején a nyák átlátszóvá, nyúlóssá, sikamlóssá válik (tojásfehérjéhez hasonlít), hogy megkönnyítse a spermiumok dolgát. A legtermékenyebb nap, az utolsó ebben a szakaszban, mikor a nyák még ilyen halmazállapotú. Könnyű ezt a szakaszt észlelni: pisilés előtt toalettpapírral kell a hüvelynyílást megtörölni. Ha nedves, akkor annak állagából megállapítható, hogy váladék tojásfehérje-szerű-e. Közösülés után minimum 24 órával állapítható meg a nyák állapota ismét biztonsággal, mert a spermium állaga nagyon hasonló, így megtéveszthet minket!
- Terméketlen időszak (18.-28. napok): a ciklus utolsó szakaszában a nyák kevesebb, színe fehéres, sűrűbb, egyáltalán nem nyúlik, szerepe, hogy spermiumok és baktériumok ne juthassanak be.
2. Nyál mikroszkópos vizsgálata
A nyálban látható páfrányszerű alakzatok az ovuláció lehetséges jelei közé tartoznak. Az ösztrogén az ovuláció előtt éri el a legmagasabb szintjét. Ahogy az ösztrogénszint emelkedik, úgy emelkedik a nyál sótartalma is, aminek következtében páfrányos, kristályos alakzatok jelennek meg a nyálban (az ablakokon látható jégvirágokhoz hasonlítanak).
Fontos részlet: mivel az ösztrogén bizonyos koncentrációban a ciklus első felében szinte bármikor jelen lehet, csak azokat a napokat vegyük termékenynek, amelyeken színtiszta páfrány a lencsénk. A mikroszkópot lehetőség szerint reggeli ébredés után alkalmazzuk, ne igyunk vagy együnk mielőtt nyál mintát veszünk a szánkból!
A nyál kikristályosodását 3 különböző kép alapján értékelhetjük:
- Terméketlen: több, körkörös, kerekded amorf alakzat, ilyenkor a ciklusunk terméketlen szakaszában vagyunk, a teherbeesés esélye alacsony, szinte nulla.
- Átmeneti: körkörös amorf alakzatok, köztük némi páfrányszerű alakzatokkal. Ilyenkor egy ún. átmeneti időszakban vagyunk, az ösztrogén koncentráció kezd emelkedni, azaz, haladunk az ovuláció felé. Az ilyen átmeneti napokon van némi esély a teherbe esésre, de csekély.
- Termékeny: teljes felületen szálkás, kristályos, páfrányszerű alakzatok (színtiszta páfrány). Itt kezdődik a valóban termékeny időszak, valahol 3 napon belül megtörténik az ovuláció. Innentől ajánlott a szexuális együttlét, egészen addig, amíg a mikroszkóp ilyen erősen páfrányos képet mutat.
3. LH tesztek alkalmazása
Az ovulációs tesztek a vizeletben lévő luteinizáló hormon (LH) szintjét mérik, ami az ovuláció előtt jelentősen megugrik. Az LH tesztek alkalmazása a ciklus 8. napjától javasolt egy 28 napos átlagos ciklus esetén. A 8. ciklusnaptól minden nap alkalmazandó egészen addig, amíg pozitív nem lesz. A teszt arra való, hogy az ún. LH csúcsot kimutassa, azért mert az LH csúcstól számított kb. 36 órán belül bekövetkezik az ovuláció. Az LH csúcsot úgy mutatja ki, hogy dupla csík jelenik meg rajta (mint egy terhességi teszten). Dupla csíknak az számít, ha mindkét csík erős vagy az alsó csík még erősebb, mint a felső (kontroll) csík. Ha babát szeretnénk, innentől, hogy megvan az LH csúcsunk, minden éjjel érdemes együtt lennünk 3 egymást követő éjszakán. Fontos, hogy az LH szintet tesztelni nem a reggeli órákban a legjobb, főleg nem ébredés után, hanem délután 14 órától estig bármikor.
4. Bazális testhőmérséklet (BTT) mérés
A bazális (alap) testhőmérséklet a nyugalmi állapotban mért testhőmérséklet. Ovuláció után a szervezet progeszteronszintje megemelkedik. Ennek hatására az alap testhőmérséklet is enyhén (néhány tized fokkal) megnő. Ha követjük az alap testhőmérsékletünket, akkor meg tudjuk állapítani, mikor ovuláltunk. Az alaphőmérsékletünk (ébredéskor mért) a hormonok is befolyásolják, a ciklus első feléhez képest (ösztrogén dominál) az ovuláció után (progeszteron dominál) az ébredési hőmérséklet már másnap emelkedik, 2-5 tizedfokkal magasabb. Ha tehát minden reggel (közvetlen ébredéskor, mielőtt kiszállnánk az ágyból vagy kitakaróznánk) megmérjük, igazolhatjuk az ovulációt, igazolhatjuk, hogy volt peteérés, a görbe alakjának feldolgozásával azt is megmondhatjuk, hogy mikor volt.
Az ovuláció általában a hajnali órákban következik be, és a hashártya-reakciókhoz (fájdalom, ovulációs vérzés) még egy jelenség, hirtelen 2-5 tizedfokos ébredési hőmérséklet csökkenés társulhat. Ilyenkor, amikor hirtelen hőmérséklet csökkenést mérünk, ha résen vagyunk, minden együtt van a megtermékenyüléshez, mert közvetlen az ovuláció megtörténte előtt vagyunk.
A mérés akkor pontos és akkor használható, ha minden előírást pontosan betartunk:
- Lehetőleg pontos hőmérőt használjunk. Ugyanazt a hőmérőt használjuk és ezt a hőmérőt ne használjuk más célra.
- A mérést lehet a bőrön (hónaljban) végezni, de lehet ún. hüvely- vagy végbélhőmérsékletet is mérni. Fontos, hogy a mérés helyét ne változtassuk!
- A mérés eredményét azonnal fel kell írni, mert a közel azonos értékek könnyen összekeveredhetnek.
Hangsúlyozni kell, hogy nem az egyes értékek, hanem az egész görbe alakja az értékelés alapja, tehát hónap közben vagy hiányos adatok alapján nem lehet véleményt mondani! A mérés akkor pontos és akkor használható, ha minden előírást pontosan betartunk. Ilyenkor az alaphőmérséklet mérése a peteérés vonatkozásában szinte 100% pontosságú, arra is alkalmas, hogy kijelöljük azt a napot, amikor esetleg egy progeszteronméréssel a peteérést hormonálisan is igazolhatjuk (átlagos ciklusnál ez a 21. ciklusnap). A hőmérőzést a menstruáció 1. napján kell elkezdeni. Az ovulációt követően a hőmérséklet fokozatosan 1-2 nap alatt, vagy hirtelen felemelkedik. A menstruáció előtt 1-2 nappal, gyakoribb esetben csak néhány órával a hőmérséklet hirtelen leesik, mert a progeszteron termelődés kezd abbamaradni.
5. Mittelschmerz fájdalom (ovulációs fájdalom)
Egyes nők éles fájdalmat tapasztalnak az alhasukban, ami látszólag a semmiből, váratlanul jön. Ha ez a fájdalom a ciklus közepén jelentkezik, akkor valószínűleg ovulációs fájdalomról van szó (mittelschmerz, vagyis közti fájdalom). Kutatások megállapították, hogy az ovulációs fájdalom közvetlenül az ovuláció előtt jelentkezik, vagyis a legtermékenyebb időszakban. A legtöbb nő esetében ez egy ideiglenes, éles fájdalom, ami az alhasban érezhető. Másoknál azonban annyira erős lehet ez a fájdalom, hogy megakadályozza a szexuális együttlétet a legtermékenyebb napokban. Ez az endometriózis vagy kismedencei összenövések lehetséges tünete is lehet. Ilyen esetben mindenképp beszélj erről az orvosoddal!
6. Fokozott szexuális vágy
A természet tudja, miként vegyen rá az együttlétre a fogamzáshoz megfelelő időpontban. Ovuláció előtt fokozódik a nők szexuális vágya. Sőt, tanulmányok megállapították, hogy amikor az ovulációhoz közeli időszakban vagy, jobb lesz a közérzeted és jobban nézel ki! A pontos okokat még nem sikerült a tudósoknak megtalálni, de egyértelmű, hogy az ovuláció előtti napokban és az ovuláció napján a férfiak sokkal vonzóbbnak találják a nőket. Természetesen az ovuláció közeledte nem az egyetlen ok, ami miatt fokozódhat a szexuális vágyad. Előfordulhat ugyanakkor az is, hogy az erős szorongás, stressz, vagy depresszió miatt nem tapasztalsz fokozott szexuális vágyat, még ovuláció előtt sem.
7. Mellérzékenység
Ovuláció után a szervezet által termelt hormonok mellérzékenységet okozhatnak. Ha figyelemmel követed ezt a változást, megtudhatod, hogy megtörtént-e már az ovuláció. Az ovuláció előrejelzésében ez nem segít, azonban hasznos visszajelzést adhat, ha nem vagy biztos benne, hogy az adott ciklusban ovuláltál-e már. Ugyanakkor azt sem árt tudni, hogy a mellérzékenység például a termékenységi gyógyszerek egyik mellékhatása is lehet.
8. Termékeny méhnyak
A méhnyak hüvelyben elfoglalt helyzete változik a ciklus során. Ovuláció előtt a méhnyak feljebb kerül a hüvelyben (nehezebben is tudod elérni), tapintásra puhábbá válik, a méhszáj pedig enyhén kinyílik. Ezzel szemben a ciklusod nem termékeny időszakában vagy, a méhnyak lentebb helyezkedik el, keményebb, és a méhszáj zártabb. A méhnyak ellenőrzését nem csak nőgyógyász orvos tudja elvégezni, tapintással való önvizsgálata megtanulható (csak a szüzesség elvesztése után javasolt!). Ilyenkor egyúttal a méhnyaknyák-minőség változásait is tudod ellenőrizni.
9. Orvosi vizsgálatok
Az orvos az ovulációt ultrahangvizsgálattal ismeri meg, amelyet általában mesterséges terhesség esetén végeznek. Emellett hormonvizsgálatra is szükség lehet. A nőgyógyászati ultrahang segítségével vizsgálható a petefészek mérete, állapota.
Az ovuláció kiszámítása és a termékeny időszak
Az ovuláció kiszámítható a ciklus hosszának ismeretében. Az interneten rengeteg ovulációs kalkulátor található, ahol csak az utolsó menstruáció első napját, a menstruációs ciklus hosszát és a menstruációs időszak hosszát kell megadni napokban. Ezen információk alapján könnyen kiszámítható az ovuláció időpontja, azonban nem hagyatkozhatunk 100%-ban erre a számításra, mivel az ovulációt számos tényező befolyásolhatja.
Általánosságban megállapítható, hogy egy 28 napig tartó ciklus esetén az ovuláció a menstruációs ciklus 14-18. napján következik be. Ez azonban lehet, hogy egyik hónapban igaz, a következőben viszont nem. A rendszeres ciklussal rendelkező nők átlagosan a ciklus 11. és 21. napja között ovulálnak. (A ciklus első napja a menstruáció első napja.) Ez azt jelenti, hogy egy nő legtermékenyebb napjai a 8. és a 21. nap közé esnek. Rövidebb ciklus esetén nagyobb az esélye annak, hogy a 11. naphoz közelebb történik meg az ovuláció, hosszabb ciklus esetén pedig annak, hogy a 21. naphoz közelebb történik meg. A peteérés napja tehát függ a ciklus hosszától is, és nem minden ciklusban esik ugyanarra az időpontra.
A legjobb időnek a teherbeesésre, vagyis a legtermékenyebb időnek az ovuláció előtti 2-3 napot, valamint az ovulációs napot tekinthetjük. Ebben az időszakban a megtermékenyülés esélye a legnagyobb, mivel a spermiumok akár 3-5 napig is életképesek maradhatnak a női szervezetben, míg a petesejt csak 12-24 óráig marad életképes. Emiatt ajánlott a rendszeres szexuális aktivitás az ovuláció előtti napokban, hogy növekedjen az esélye a spermiumok és a petesejt találkozásának.
Ovulációs zavarok és a menopauza
Bizonyos esetekben sajnos különféle egészségügyi problémák ovulációs zavarokat okozhatnak, ami pedig akadályozhatja a teherbeesést. Illetve, maga a zavar jelezhet más egészségügyi gondokat is. Az anovuláció akkor fordul elő, amikor egy nőnél nincs ovuláció, annak ellenére, hogy menstruál és vérzik (a méhnyálkahártya időszakosan növekszik és leválik). A peteérés elmaradásának gyakori jele a vérzés elmaradása, illetve a túl rövid/túl hosszú ciklusok, ám ez nem feltétlenül van minden esetben így.
Hogy miért nincs ovuláció, annak több oka is lehet, ám leggyakrabban pajzsmirigyzavar, PCOS (policisztás petefészek szindróma), cukorbetegség, ösztrogéndominancia, korai klimax áll a hátterében. Az ovulációs fájdalmat kiválthatják még olyan rendellenességek is, mint a hormonális eredetű egyensúlyhiány - a hipotireózis vagy hiperprolaktinémia szintén zavarhatják az ovulációt. A hiperovuláció olyan folyamat, amelynek során egy ciklus alatt több petesejt is felszabadulhat, s ez szintén fájdalommal jár. Ez ikrek foganásához vagy többszörös terhesség kialakulásához vezethet.
A menopauza nem egy hirtelen bekövetkező esemény, hanem egy hosszú, összetett és természetes biológiai folyamat eredménye. A háttérben a petefészek működésének fokozatos kimerülése és a hormonális szabályozás átalakulása áll, amely már évekkel a menstruáció végleges elmaradása előtt megkezdődik. A perimenopauza időszakában (ami 8-10 évvel a menstruáció bekövetkezése előtt kezdődik) az FSH szintje emelkedik, az ösztrogénszint csökken, továbbá fontos jelzés az AMH (Anti-Müllerian hormon) szintje, ami a petefészek-tartalék szintjével áll összefüggésben.
Mikor nem érdemes a peteérés jeleire figyelni?
A természetes módszerek alkalmazása, az ovuláció tüneteinek figyelése azonban nem minden esetben, illetve életszakaszban lehet célravezető. Ha változókorban vagy, illetve túl fiatal vagy (pubertáskorban), akkor a nem szabályos menstruációs ciklusok miatt nehéz megállapítani a termékeny napokat. Hasonló a helyzet cikluszavar esetén. Betegségek, főként hüvelygyulladás idején ugyancsak nem célszerű természetes módszerekkel próbálkozni, mivel a kóros hüvelyváladékból nem lehet reálisan megállapítani a peteérés tüneteit. Ugyancsak félrevezető lehet, ha pajzsmirigyproblémákkal küzdesz, stresszes állapotban vagy, illetve alváshiányban szenvedsz. Fogamzásgátló tabletta szedése esetén sem ajánlatos ezekre a módszerekre támaszkodni, mivel a hormonalapú gyógyszerek általában meggátolják azt, hogy kilökődjön a petesejt, így nem jön létre mellettük peteérés idején sem.
Életmód és táplálkozás a termékenység támogatására
Bizonyos életmódbeli tényezők, káros szokások akár peteérési zavarokat is előidézhetnek, ezért aki babát szeretne, igyekezzen mielőbb megszabadulni azoktól a fránya plusz kilóktól vagy bármilyen, egészségromboló szenvedélyétől. A megfelelő életvitel - vagyis a súlykontroll, a változatos táplálkozás és a kielégítő fizikai aktivitás - segítségével gyakran a termékenység is visszanyerhető, ráadásul minden további beavatkozás nélkül.
Varga Dóra dietetikus szerint táplálkozással is elő lehet segíteni a peteérést és növelni a termékenységet. Bizonyított tény, hogy növeli a teherbeesés esélyét, például, ha kevesebb állati eredetű fehérjét fogyasztunk, ráadásul ez a férfiaknál jobb minőségű spermiumokat eredményez. Eközben növényi eredetű fehérjékből túl keveset fogyaszt az átlag populáció, ezért javasolt növelni a hüvelyesek, olajos magvak fogyasztását, mivel magas vas és folsav tartalmuknak köszönhetően elősegítik a peteérést és az ovulációt. Egyes vizsgálatok szerint omega-3 zsírsavban gazdag ételek (pl. tengeri hal, lenmag) is növeli a teherbeesés esélyét.
A dietetikus továbbá azt tanácsolja - főleg a PCOS-sel küzdőknek -, hogy részesítsék előnyben az alacsony glikémiás indexű ételeket, kerüljék a finomított pékárukat és a cukros készítményeket. Továbbá a tejtermékek esetében kedvezőbbnek tűnik a magasabb zsírtartalmú tejtermékek fogyasztása PCOS-sel és IR-rel küzdők számára.